Egy horvát virágének nótájára
Aenigma
1 Jelentem versben mesémet,
De elrejtem értelmemet;
Kérem édes szeretőmet,
Fejtse meg nekem ezeket:
2 Minap én úton jártomban
Láték két hattyút egy tóban,
Hogy volna csendes úszásban
Együtt lassú ballagásban.
3 Gyakran egymásra tekintnek,
Kiről kitetszik szerelmek,
Egymáshoz való jó kedvek;
Hasonlók, mindketten szépek.
4 Hogy így együtt szerelmessen
Ők úsznának szép csendessen,
Azonközben nagy sebessen
Egy keselő csalárdképpen
5 Rájok menvén, az egyikét,
Körme között az szebbikét
Elkapá, foggatá szegént,
Mint szeretőt, kedve szerént.
6 Látván társa, bánatjában
Rív keserves kiáltásban,
Széllyel ballagván az tóban,
Nem tud, megyen nagy bújában,
7 Mert látja társától váltát,
Látja maga özvegy voltát,
Bújában elszánta magát,
Óhajtja már csak halálát.
szerető: Nem a mai értelemben, hanem „szerelmes, társ” értelemben használták a korban.
megyek, megyen, stb.: Jelentése: „mit tegyek/tegyen stb.”