- Arany János -

Szakirodalom

Kemény Zsigmond: Arany Toldi-ja
Gyulai Pál: Szépirodalmi Szemle: Toldi estéje
Gyulai Pál: Emlékbeszéd Arany János fölött
Erdélyi János: Arany János kisebb költeményei

Riedl Frigyes: Arany János

(részletek)

(...)

Ha Vörösmarty, Petőfi és Arany véletlenségből valamely zivatar alkalmával egy helyen lettek volna, Vörösmartyt a zivatarban bizonyára a nagy jelenségek ragadták volna el, a kisebbeket, a részleteket nemigen vette volna észre; az ég borúja meghatná, és hirtelen bús képeket idézne fel lelkében, erős izgalmában a villámlásban lángözönt látott volna, melynek csapásai idegrendszerét felvillanyozzák. Az egész vihar reá nézve valami pompás, de nagyszerűségében ellenséges hatást tenne.

Vörösmartyt izgatja, Petőfit lelkesíti a vihar. Az égiháború reá nézve a szabadság és a szolgaság harca; az előtte lezajló nagyszerű látványból Petőfi mindig azt emeli ki, ami vonatkozással van hangulatára, lelkiállapotára. A természethez mindig hozzáképzeli az emberi életet is. Az egyes jelenségeket (a szél irányát, a felhők alakját, az esőcseppek nagyságát) ő se figyelte volna meg pontosabban: a természeti jelenségek oly gyors és oly élénk hatással vannak reá, hogy nem ér reá megfigyelni: érdekesebb látvány előtt a vér mindjárt arcába szökik.

Másképp tükröződik a vihar az Arany szemében. Arany megfigyelőtehetsége egyéniségében gyökeredzik. A nyugodt, beható kontempláció - mely költői tehetségének fő jellemvonása - pontos megfigyelést eredményez. Míg Petőfi mint lírikus nézi a külvilágot, kinél minden jelenség érzelmeket kelt, Arany tisztán, tárgyilagosan, mint epikus szemlél. Ő szemmel tartja a vihar minden jelenségét, keletkezésétől kitombolásáig: meteorológus nem lehet pontosabb feljegyzéseiben, mint Arany legköltőibb leírásaiban.

(...)

Toldi estéjé-ben, melyet Arany néhány hónappal az első Toldi befejezés után kezdett meg, az új tárgy új hangot vont maga után. Az első rész az ifjú Toldi emelkedését énekelte meg, a második tárgya a vén hanyatlása. Az első rész andalító, mint egy tavaszi reggel; a második hangulata komor, mint a borús őszi szél, mely nyirkos szárnnyal sárga leveleket seperget útjainkon. De a felhőkön néha-néha átszűrődnek a nap sugarai: ez az eposz humora.

(...)

Toldi estéje valósággal humoros eposz: a költő nem áll többé hősének álláspontján, nem azonosítja magát személyeivel, hanem magasabb szempontból nézi. Fájdalmas részvéte mosolyra derül, könnyein át szeretetreméltó jókedv ragyog. Arany még mindig szereti Toldit, de látja tévedéseit és fonákságait mind. Toldi estéjé-ben több a víg jelenet, mint az első részben, de az eposz mégis sírásójelenettel kezdődik és temetéssel végződik.

A kritika, amely épp Aranyra nézve oly gyakran tévedett, kedvezően fogadta a művet. Eötvös szellemesen ezt írta: Amilyen szép a reggel (I. rész), olyan szép az este. Lementével dicsérjük a napot. Toldy Ferenc pedig, aki két évvel azelőtt oly hevesen kikelt A nagyidai cigányok ellen, most így dicsérte a Toldi estéjé-t: „A vén Toldi ifjú fog maradni.”

Ilosvai mellett erősen befolyt a műre Vörösmarty Ősz bajnok-a, melyben a költő az olasszal vívott párbajt Toldi Miklós aggkorába helyezi. Arany e részben követte Vörösmarty példáját, és így válhatott Aranynak ez a műve humoros eposszá.

Toldi estéjé-nek megfogamzásánál Aranynak nagy nehézséggel kellett megküzdenie: az első részhez hasonló tárgyat különböző módon elmondani. Valóban az első meg ezen harmadik rész indítóokai feltűnően rokonok. A harmadik, valamint az első résznek Toldija elhagyja Nagyfalut, három nap utazik a pusztán, Budára érkezve, mint névtelen harcos legyőz egy óriás erejű idegen vitézt, és meg- (illetőleg vissza-) nyeri Nagy Lajos szeretetét. Arany azonban egész új megvilágításban és oly művészi színváltozásokkal tudta ezeket a főmotívumokat másodízben előadni, hogy az olvasó nem érzi az ismétléseket. A puszta, amelyen a fiatal Toldi áthalad, eleinte zivataros, később kitisztult kék égen „úszik” a nap utána, negyednap délibáb vizében a hegyek lebegnek előtte. Egész másnak látszik ez az út, midőn a vén Toldi járja. Toldi estéjé-ben az utazás alatt a hajnal tündére nem ül ki az ég küszöbére; három álló napig sűrű, nehéz, fojtó köd nyomja a puszta határait: a délnek nincs napja, az éjfélnek nincs sem holdja, sem egy szem csillaga. Harmadnap reggel a csípős, hűs szellő messzire zavarja a lomha ködöt, és Toldi reggel érkezik a fővárosba, melyet első ízben este látott.

Hasonlóan eltérő hatású Toldi győzelmes párbajának leírása a két műben. Toldi-ban (I.) a szigeten gyalog, Toldi estéjé-ben Budán lóháton esik a harc. A harmadik részben a párbaj előtt magunk előtt látjuk Toldi fellépésének előzményeit, a két testvér elestét, rész veszünk abban a feszült várakozásban, midőn hosszú, kínos hallgatás után a kapus egyszerre csak megfújja a kürtöt, mely a síkra szálló Toldi érkeztét jelzi, mosolygunk Bence akadályokkal küzdő bevonulásán, és izgatott érdekkel követjük a harc sorsát, hol Toldinak, hol az idegennek előnyét látva. Az első Toldi-ban voltaképpen nincs is valóságos párbaj; csak a párbaj előjátéka: a kézszorítás, és utójátéka: a cseh alattomos támadása és bűnhődése van meg benne. A harmadik rész harcában Toldi már gyakorlott vívónak mutatkozik, ami az első rész parasztsihedernek nevelkedett Toldijától nem telik. A harc befejezte után a vén Toldit nem vezetik rögtön a király elé, hanem el engedik vágtatni, és csak később érik utol, ami ismét egy élénkítő változata a megfelelő első részbeli motívumnak.

(1887)

Péterfy Jenő: Arany János Őszikéi
Babits Mihály: Arany Jánoshoz
Ady Endre: Kétféle velszi bárdok
Kosztolányi Dezső: Arany János
Horváth János: A nemzeti klasszicizmus irodalmi ízlése
Móricz Zsigmond: Arany János írói bátorsága
Kosztolányi Dezső: Író és bátorság
Németh László: Arany János
Szerb Antal: Arany János
Lukács György: A százéves Toldi
Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig
Sőtér István: Nemzet és haladás. Irodalmunk Világos után
Németh G. Béla: Arany János
Veres András: Elbizonytalanodó moralitás, ironikus életkép (Kertben)
Szegedy-Maszák Mihály: Az átlényegített dal (A lejtőn)
Szili József: Arany hogy istenül. Az Arany-líra posztmodernsége
Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

569.legköltőibb leírásaiban: Arany a vihart több helyen írja le, legmeglepőbb művészettel Murány ostromá-ban III. szakasz. (Vö. A lantos). Egy havasi vihar keletkezését, míg végre „a megszelelt zápor ködlik aláhullván” lásd Toldi szerelme X. 17. Petőfi felfogására jellemző A felhők című költeménye: a felhők jöttek, „hogy a viharral... e zsarnokkal élet-halálra vívjanak”. Vörösmarty igen gyakran hozza fel a vihart képies kifejezéseiben. (Riedl Frigyes jegyzete)(Vissza)