- Arany János -

Értelmezések

Az elveszett alkotmány (1845)
Toldi (1846)
Toldi estéje (1848)
A nagyidai cigányok (1851)
Családi kör (1851)
Kertben (1851)
Visszatekintés (1852)
A lejtőn (1857)
A walesi bárdok (1856)
V. László (1853)
Szondi két apródja (1856)
Ágnes asszony (1853)
Az örök zsidó (1860)
Buda halála (1863)
Epilogus (1877)
Naturam furcâ expellas (1877)
Tamburás öreg úr (1877)
Mindvégig (1877)
Vörös Rébék (1877)
Tengeri-hántás (1877)

Toldi szerelme (1879)

Legterjedelmesebb művében a XVI–XVII. századi népkönyvek szétteregető írásmódját idézte föl. Lajos király udvara a Toldi szerelme tanúsága szerint maga a megtestesült színjáték. A király is, udvaronca, Toldi Miklós is szívesen tréfálkoznak azzal, hogy visszaélnek a látszattal: Lajos álruhában látogat el a Rozgonyi családhoz, Toldi másnak fegyverzetében vív párviadalt Rozgonyi Piroska kezéért. Majd Lajos vitézeivel látszólag békés hódolóként keresi föl Prágában Károly császár udvarát, valójában a ruha alatt mindannyian páncélt viselnek, s kegyetlen tréfát űznek az ellenséggel. Ám az alkalmilag, kivételesen vállalt látszat erősebbnek bizonyul a két hősnél – a továbbiakban egyikük sem tud szabadulni hatásától, sőt, még másokat is kiszolgáltatnak a színlelés démoni hatalmának. Piroska, bár felismeri a cserét, az apja iránt érzett kötelességből mégis beleegyezik a házasságba Tar Lőrinccel; arca örömöt mutat a menyegzőn, de belül úgy érzi, hogy saját temetésén vesz részt. Arany élesen bírálja a vélt kötelesség nevében önmagunkon elkövetett erőszakot, a visszafojtáshoz vezető önuralmat. A Toldi szerelme – ellentétben a Buda halálával – jellemhibára szűkíti a tragikumot. Toldit jellemének fogyatékossága arra kényszeríti, hogy az egyszer eklövetett bűnt hasonló vétkekkel sokszorozza meg.


Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv