- Arany János -
Értelmezések
Tamburás öreg úr (1877)
Az előző vershez hasonlóan ez is az Őszikék írójának helyzetét járja körül, „pompás zsánerkép”, mint Péterfy Jenő mondja. „Annyi melegség van e rajzban, mint valami nagy kolorista színében. Emellett csendes, mély érzelem vonul át rajta, s az ember csakugyan úgy van e költeménnyel, mint némely lebilincselő festménnyel, melynek hatását szóba foglalni nem tudja; a költő egész lelke beszökött a versbe. Érzésemet csak az utolsó versszak zavarja, melyben nagyobb az érzékenykedés, mint a humor, s a gondolat kissé bágyadt.” Az öregúr, aki maga számára és lopva zenél: még csak nem is hasonlat föltétlenül, hiszen Arany szívesen szerzett zenét maga és mások – pl. Petőfi – szövegeihez.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv