- Arany János -
A Szondi két apródjában ez a kétszólamúság még hamarabb bontakozik ki. Míg a korábbi versben a térbeli különbözőség szolgál a kétágú történet alapjául, addig ezúttal időbeli az eltérés: az apródok a múltat idézik fel, Ali szolgája viszont a jelenről beszél, s a két szólam egymásra vonatkoztatottsága itt még nyilvánvalóbb, mint az V. Lászlóban. Arany kétszólamú balladái az adagolás, a felépítés mintapéldái; formájuk belső, önteremtő fejlődés során jön létre, az előrehaladás teljesen az írásmód belső energiáinak a felhalmozásából következik addig a retorikailag legmegfelelőbb pontig, amelynél a hangnem kimeríti önmaga lehetőségeit. Ezen a tetőponton a költő egy pillanatra látszólag megrészegül; a belső ismétlések zsúfoltsága („hulla a hulla”, „álla halála”) már-már a történettől elszakadó mesterkéltséget, a töredékes, sőt homályos mondatszerkesztést súrolná, de ekkor a részleteiben kevésbé megmunkált nyelvű, mondattanilag annál világosabb szerkezetű záradék hirtelen befejezi a történetet. A költő tökéletesen ellenőrzése alatt tartja anyagát, az írásmód pontosan követi a szerkezet fordulópontját.A Szondi halálát előadó apródok nyelve stílusában a XVI. századi magyar költészetet, illetve Herder Cid-románcait követi, ugyanakkor a török szolga modora a XVI. századi török-perzsa orientális költészetet imitálja (melyekkel Arany főként német és angol fordításban ismerkedett meg). Egy ponton a szerepek fölcserélődnek: ekkor a szolga maga mondja el a maga keleties stílusában Szondi halálát. „Csakhogy ez a szerepcsere – írja Szörényi László – egyúttal az árulásra, a hitehagyásra való felszólítással azonos. A hitehagyás viszont adott esetben nem más, mint a saját költői nyelv elhagyása és egy idegen poétikai rendszer vállalása. Így a helytállásra buzdító politikai allegória hirtelen ars poeticává lényegül át, amely ti. azt állítja, hogy különböző költői nyelvek léteznek, amelyek különböző politikai és kulturális... szisztémákhoz kötöttek. Adott esetben fölcserélhetők, illetve átjátszhatók egymásba”, de az effajta csere: árulás. „A költészet több mint nyelv, illetve ha a lényegét meg akarjuk őrizni, egy fokon túl fölcserélhetetlen, azaz létezik olyan költészet is, amely előnyben részesíti az elhallgatást a nyelv- és hitrendszer elárulása árán elérhető folytatáshoz képest.”
A vers végén eltűnik mindkét korábbi szólam: a két fiú átka nem romantikus lovagias és még csak nem is romantikus keleties módon szólal meg. Hanem a bibliai átok hangján: „Apadjon el a szem, mely célba vevé, / Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; / Irgalmad, oh, Isten, ne légyen övé, / Ki miatt lőn ily kora veszte!”