- Arany János -
Arany mélyen átéli a polgárosodó világot jellemző elidegenedést: Közönyös a világ... az élet / Egy összezsúfolt táncterem, / Sürög-forog, jő-megy a népség / Be és ki, szűnes-szüntelen. / És a jövőket, távozókat / Ki győzné mind köszönteni! / Nagy részvétel, ha némelyikünk / Az ismerőst... megismeri. A szabadságharc leverése után Magyarországon gyors fejlődésnek indult a tőkés rendszer, de úgy, hogy idegen érdekeket szolgált, a magyarság ki volt rekesztve belőle, s így csak a hátrányait érezhette a polgárosodásnak. A régebbi közösségek felbomlottak, újak viszont nem jöhettek létre. Bach bürokrata hivatalnokrendszere kitörölte a személyes jellegű emberi kapcsolatokat, gépezet részeivé alacsonyította az állampolgárokat, s önzésre késztette az egyént. A Kertben ennek a fásult közhangulatnak és részvétlen magatartásnak az ábrázolása.
E költeményében Arany olyan versszerkezetet fejlesztett tovább, amellyel már a kései XVIII. század magyar költészetében találkozhatunk. Ami például Csokonai A Magánossághoz intézett ódájában még kép és jelentés kettőssége volt, az itt egyetlen folyamat két összetevője: a látvány elmélkedéssé alakul át. (A vers egyik legdinamikusabb eszköze a látvány és a reflexió folyamatos váltogatása.) A Kertben eredetisége azonban még csak nem is ebben a folyamatszerűségben rejlik, hiszen már Berzsenyinél is akadt példa efféle szerkesztésre. Arany művének fölépítése annyiban újszerű a magyar líra történetében, amennyiben az átalakulás éppúgy meglepetést kelt az olvasóban, mint a kertész jelentésének átértékelése. Az első sorok falusi életképet ígérnek, az utolsó három szakasz társadalmi állapot jellemzése. A gondolatmenet az egyeditől az általános, a konkréttól az elvont felé halad.