- Arany János -

Értelmezések

Az elveszett alkotmány (1845)
Toldi (1846)
Toldi estéje (1848)
A nagyidai cigányok (1851)
Családi kör (1851)

Kertben (1851)

A korszak egyik reprezentatív költeménye. Itt is életképpel indít Arany, de azt egyszerre emeli át saját helyzetének megjelenítésére és emeli fel a gondolati líra szintjére. A vers a mélabú és a beletörődés hangnemében kezdődik. A jambikus lejtést írásjeles szünetekkel és viszonylag hosszú, legalább három szótagos szavakkal lassítja a költő. Az ötödik versszak azonban már élesebb hangnemben módosítja a legelsőt: a beletörődést keserű irónia váltja föl. A kertész, aki a szöveg elején még a gyógyítót jelentette, a végszóra már a halállal azonosítódik. A kert pedig a közönyös és tülekedő világegyetemmé tágul, ahol hernyóvá fokozódik le az ember, „önző, falékony húsdarab”-bá. Nem „sárkányfog-vetemény”, mint Vörösmarty Mihály Az emberek című nagy költeményében: nem felemelően iszonyú többé, hanem undorítóan-visszataszítóan az.

Arany mélyen átéli a polgárosodó világot jellemző elidegenedést: „Közönyös a világ... az élet / Egy összezsúfolt táncterem, / Sürög-forog, jő-megy a népség / Be és ki, szűnes-szüntelen. / És a jövőket, távozókat / Ki győzné mind köszönteni! / Nagy részvétel, ha némelyikünk / Az ismerőst... megismeri.” A szabadságharc leverése után Magyarországon gyors fejlődésnek indult a tőkés rendszer, de úgy, hogy idegen érdekeket szolgált, a magyarság ki volt rekesztve belőle, s így csak a hátrányait érezhette a polgárosodásnak. A régebbi közösségek felbomlottak, újak viszont nem jöhettek létre. Bach bürokrata hivatalnokrendszere kitörölte a személyes jellegű emberi kapcsolatokat, gépezet részeivé alacsonyította az állampolgárokat, s önzésre késztette az egyént. A Kertben ennek a fásult közhangulatnak és részvétlen magatartásnak az ábrázolása.

E költeményében Arany olyan versszerkezetet fejlesztett tovább, amellyel már a kései XVIII. század magyar költészetében találkozhatunk. Ami például Csokonai A Magánossághoz intézett ódájában még kép és jelentés kettőssége volt, az itt egyetlen folyamat két összetevője: a látvány elmélkedéssé alakul át. (A vers egyik legdinamikusabb eszköze a látvány és a reflexió folyamatos váltogatása.) A Kertben eredetisége azonban még csak nem is ebben a folyamatszerűségben rejlik, hiszen már Berzsenyinél is akadt példa efféle szerkesztésre. Arany művének fölépítése annyiban újszerű a magyar líra történetében, amennyiben az átalakulás éppúgy meglepetést kelt az olvasóban, mint a kertész jelentésének átértékelése. Az első sorok falusi életképet ígérnek, az utolsó három szakasz társadalmi állapot jellemzése. A gondolatmenet az egyeditől az általános, a konkréttól az elvont felé halad.

Visszatekintés (1852)
A lejtőn (1857)
A walesi bárdok (1856)
V. László (1853)
Szondi két apródja (1856)
Ágnes asszony (1853)
Az örök zsidó (1860)
Buda halála (1863)
Epilogus (1877)
Naturam furcâ expellas (1877)
Tamburás öreg úr (1877)
Mindvégig (1877)
Vörös Rébék (1877)
Tengeri-hántás (1877)
Toldi szerelme (1879)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv