- Arany János -
A kártya nem fest, - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán -
Indúl a késő éjtszakán.
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré Szűz-Szent-Margit nevet.
Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
Uj hid! avatni mind! vigan.
Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
Egymásé a halál után!
S buknak, - mint egykor igazán.
Taps várja. - Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem! -
Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!
S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
Én a quaternót elszalasztám!
Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig.
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: Én most tanúlám
Az elsőt: pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyilt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!
Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!
A többi sugdos: a bolond!...
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!
Én dús vagyok kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -
Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom!
Eltűnnek mind, a járt uton.
Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó! -
Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -
Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sürübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.
(1877. augusztus 22.)
487.nem fest: nem kap azonos színű lapokat, rossz lapjárása van.
488.Ma: 1876. április 30-án.
489.négy parti város: Pest, Buda, Óbuda, Újpest.490.quaternót: négyes lottótalálatot (olasz).
491.elsőt: ti. az első, Pesten végzendő iskolai osztályt.
492.Párbajban: az ún. amerikai párbajban a sötét golyót húzó vesztes öngyilkosságot vállalt.