- Arany János -
Bár romantikus elbeszéléseket is írt, Arany művészi pályakezdését mindenekelőtt a két elbeszélő költemény, Az elveszett alkotmány című szatirikus eposz (1845) és a Toldi, a régi monda újraköltése (1846) fémjelzi.
A Toldi sikerén felbuzdulva Arany hamarosan nekilát a Toldi estéje megírásának. 1848-ban el is készül műve első változatával, amit meg akar jelentetni, de közbeszól a történelem, s a viszontagságos körülmények között meghiúsul a kiadás. Arany az ötvenes évek elején változtat a szövegen, minthogy felfogása a költői szerepről módosult időközben; Keresztury Dezső szerint a Petőfi társaságában vállalt „népköltő”-ből később a „nemzet költőjé”-vé próbált emelkedni. 1854-ben úgy teszi közzé az átsimított és az első Toldi naiv népiességétől máris erősen elütő Toldi estéjét, mint „egy hangot a múltból”, mert – mint írja egyik levelében – „most már futunk a népiestől”. A Toldi estéje együtt jelenik meg a Toldival.
44. „Egy Toldit akarok még írni, Toldi estéjét - fejti ki egyik, Petőfinek küldött levelében -, s ezt neked akartam dedikálni hiúságból, büszkeségből ilyeténformán: Petőfi Sándornak a költőnek: barátomnak.”