- Arany János -
A hatvanas évek elején egy sor változás következett be a költő életében. 1858-ban az Akadémia tagjává választotta. 1860 őszén elfogadta a Kisfaludy Társaság igazgatói tisztét, fölhagyott nagykőrösi tanári állásával és Pestre költözött. Az 1860-as és 1861-es évek a felfokozott reménykedés évei. Arany a politikai nyitástól a politikai kultúra kialakulását várja; felháborodva, gúnnyal kel ki a hazafiaskodás ijesztő divatja ellen.
Arany nagy tervekkel érkezik Pestre. Keresztury Dezső megfogalmazásával élve, a „nép költője” helyett immár a „nemzet költője” kíván lenni. Ennek jegyében írja meg hivatalos felkérésre ünnepi ódáját Széchenyiről (Széchenyi emlékezete, 1860), s lát hozzá a nemzeti műeposz megteremtésének (ennek részeként készül el 1863-ban a Buda halálával). Elhivatottságot érezve az irodalmi élet megszervezésére, rendkívül magas színvonalú folyóiratot szerkeszt, előbb Szépirodalmi Figyelő (1860–1862), majd Koszorú címmel (1863–1865). A szerkesztői munka megnöveli látókörét, felismeri, hogy a regény lett a reprezentatív műfaj Európában, aminek hatására a Buda halálát a realista regény lélektani eszközeivel írja meg. Szívesen recenzál külhoni műveket, lefordítja Gogoltól A köpönyeget.
De szinte az első pillanattól a kudarc réme fenyegeti. Nemcsak az előfizetők száma csekély, hanem a megbízható munkatársaké is. Arany maga kénytelen teleírni lapjait, könyvbírálattól elvi tanulmányig és szerkesztői üzenetig minden műfajt művel. Nem véletlenül használja álnévként Gogol írnok-figuráját, Akakijevics Akakit. A Pesti Napló és a Budapesti Szemle köréhez, Kemény Zsigmondhoz és Csengery Antalhoz (más néven az „irodalmi Deák-párt”-hoz) kapcsolódva, az irodalmi „súlyegyen” megteremtésére törekszik, egyfelől védve a népesség programját, másfelől fölvéve a kesztyűt a „petőfieskedők”, Petőfi gyenge utánérzői ellen. Csengeryéknek – Vörösmarty halála után – égető szükségük van egy új nemzeti poeta laureatusra.
A Kisfaludy Társaság igazgatójaként fáradhatatlanul szervezte a felolvasói üléseket, gondozta a kiadványokat. Madách Imre nagyszerű művét, Az ember tragédiáját (1860), melynek világképe rokon az övével, ő fedezte fel, szövegét nyelvileg javította, kiadását megszervezte, s a művet is, szerzőjét is bevezette a Kisfaludy Társaságba. Arany buzgalmának köszönhető, hogy megkezdődik és a drámaköltő születésének 300. évfordulójára jelentős mértékben előrehalad a teljes magyar Shakespeare-fordítás ügye, kezdetét veszi a magyar Molière-kiadás és még sok más jelentős fordítás készül.
A kulturális intézmények viszonylagos liberalizálódása nyomán hamar megmutatkozik a magas és a népszerű kultúra közötti szakadék. Az írói elit csaknem légüres térben tevékenykedik, ezt jelzi Arany lapszerkesztői kudarca is.
1865-ben elfogadta az Akadémia jelölését a Szalay László halálával megüresedett titkári posztra (1870-től főtitkár).
25. Bécs az Itáliában elszenvedett vereség után kénytelen lazítani az önkényuralmon, még országgyűlés összehívására is sor kerül, ám megegyezésig ezúttal még nem jutnak el a felek.
26. „Üres, léha, frivol pengetése a haza nevének, olcsó kérkedés a hon s történeti nagyjai dicsőségével kezde lábrakapni, melyben az eszmét legtöbbször a nyomda ritkított betűi képviselék. Jellemző erre, mint nem rég olvasánk egy versben. »Veszve minden, még a szabadság is« mond a költő, de legott vigasztalja magát: »csak a haza éljen!« Imhol a tíz év növendéke, ki a haza életét külön tudja választani a szabadságtól és mindentől, aminek elvesztését siratja.” (Bulcsú Károly költeményei, 1860).
83.súlyegyen: egyensúly.
84.poeta laureatus: koszorús költő.
27. A Koszorú előfizetőinek száma két év alatt 1545-ről 720-ra zuhan. „... kritikai lapszerkesztésem alatt elég alkalmam volt meggyőződni, hogy praeceptorságom nem kell senkinek - jó, hát nem kell.” - összegez Arany dacosan, keserűen Összes költeményei 1867-es kiadásának előszavában.
86.praeceptorságom: tanárkodásom.