- Ady Endre -

Értelmezések

Ady Endre verskötetei és versciklusai (1906-1918)
Góg és Magóg fia vagyok én... (1905)
Héja-nász az avaron (1905)
Temetés a tengeren (1906)

Párisban járt az Ősz (1906)

Rendkívül finom eszközökkel teremti meg a közelgő halál elégikus - egyszerre tragikus és idillikus - hangulatát. Már az alaphelyzet is ellentétre épül: a jövő jelenik meg a múltban, az ősz a nyárban. Az első szakasz lassító hangzása mintegy előkészít a találkozásra, amely egyfelől lokalizált térben történik (Párizs olyan nevezetes pontjai szerepelnek név szerint, mint a Szajna és Szent Mihály útja), másfelől a lélekben (sőt annyira ott, hogy az Ősz kizárólag neki mutatkozik meg). A második szakasz szinesztéziája is jelzi, hogy a lélek színpadán egységbe olvad minden, s az emlékezet egyszerre nyílik meg múltra és jövőre. A halál tudata olyan mértékben fokozza föl az érzékenységet, hogy a különben észrevehetetlen tapinthatóvá, illetve hallhatóvá válik: Szent Mihály útja „beleremeg”, a falevelek hullása hangot ad. A két középső szakasz viszonylagos mozgalmassága után a negyedik versszakban ismét lelassul a tempó, a nyitó ellentét is visszatér, visszazökkentve az indító helyzetbe.

A magyar Messiások (1907)
Lédával a bálban (1907)
A Sion-hegy alatt (1908)
Magyar jakobinus dala (1908)
A föl-földobott kő (1909)
A muszáj Herkules (1908)
Hunn, új legenda (1913)
Az eltévedt lovas (1914)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv