- Ady Endre -

Szöveggyűjtemény

Kétféle velszi bárdok

Azoknak a poéta-társaimnak, akiknek az élet s a magyar élet több a poézisnál.

A fátyol borult, az asztal terült,
Örült az úr-rend a Deáki tettnek,
Fecerunt magnum áldomás s Buda
Filoxerátlan hegyei lihegtek.

Piros borával megint itatott
Vármegye bálján jókedvü alispán,
Mindenki támadt, élt és szabadult,
Csak a plebs maradt egyedül a listán.

Cigány is kellett, nótázó diák,
Dicsbe-üzője aggodalmas gondnak
S a velszi bárdok kézbe-csaptanak
S pihentető, szép énekeket mondtak.

Egy emberöltőn folyt a dáridó
S ékes meséje Toldi hűségének,
Soha egy riasztó, becsületes,
Egy szabaditó vagy keserü ének.

Most már orgia és eszeveszett
Haláltánc már a nemesurak tánca
S dühbe csapott a béres igricek
Vesztük-érző, úr-dicsérő románca.

De künn a dal szabaditó s szabad,
Dörgölőzőn nem vágyik úri kegyre,
Most már csakis úgy nem volna remény,
Ha, mint tegnap, aljasul elpihenne.


Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

136.Deáki tettnek: ironikus utalás a Deák Ferenc kezdeményezésével megvalósult 1867-es kiegyezésre az osztrák uralkodóházzal.(Vissza)

137.Filoxerátlan: a filoxéra: a szőlőn élősködő levéltetű.(Vissza)

138.S ékes meséje Toldi hűségének: ironikus utalás a Toldi által példázott feudális-patriarkális értékrendre (az alulról jövő, népet képviselő Toldi királyhűségére).(Vissza)