- Ady Endre -

Szöveggyűjtemény

Góg és Magóg fia vagyok én...

(Hanganyag)

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.


Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

67.Góg és Magóg:a Bibliában szereplő, Istentől elhagyott pogány népek fejedelmei. Anonymus szerint Magógról nevezték el a magyar népet. Bilek című cikkében Ady a következőket írja: „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti”.(Vissza)

68.Verecke:a Vereckei-szoroson jöttek be a honfoglaló magyarok.(Vissza)

69.Dévénynél:a történelmi Magyarország nyugati kapuja. Dévénynél ért a Duna magyar területre.(Vissza)

70.Vazul:Árpád-házi herceg, aki összeesküvést szított Szent István ellen. Büntetésül István megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett, fiait pedig száműzte.(Vissza)

71.Pusztaszer:Anonymus krónikája szerint 896-ban itt kötötte meg a hét honfoglaló vezér a vérszerződést, itt tartották meg az első törvénykező gyűlést. Feltételezett helyén állították fel a millennium évében, 1896-ban az Árpád Emlékművet. Mivel a hazafiaskodó ellenzéki koalíció előszeretettel hivatkozott az ősmagyar múltra, Ady szemében Pusztaszer az elmaradottság jelképe lett.(Vissza)