- József Attila -
Mondd, mit érlel annak sorsa
akivel egyszer megesett,
egy verse homlokára írta:
Tőke s fasizmus jegyesek,
hatalmat, húst a dolgozóknak
követel s vasban osztályharcot,
strófákra boncolja Engelst
és rímekbe foglalja Marxot,
mondd, mit érlel ennek sorsa,
ha balról egy nap jobbra tér,
mert rájött arra, hogy a készpénz
az osztályharcnál többet ér
s harcolni szép, de élni jó
(józan előtt ez nem vitás)
és felbecsülhetetlenebb
mindennél a - legalitás?
Mondd, mit érlel annak sorsa
ki Kosztolányért lelkesül,
habár a tőkét döntögette
pár év előtt még, jelesül,
ki előtt már csak líra számít,
fanyargós nyáltól duzzadó,
ha vers - így szól - hát hadd legyen szép
s ne forrongásra izgató?
... Dalolj, dalolj, Attila szaktárs,
Háló-ról, Fák-ról bús danát.
Hűvös halomba gyűjtsd a pengőt
s fényesre nyald a burzsoát!
Rossz perceidben hiába írnál
elvtárs-sal spékelt, dühös sorokat:
egy osztályharcos pöcegödörben
megannyi versed elrohad.
(1934)