Személyek

     Tasthebel Ottokár (53),

          írógépszerelő

     Tasthebel Ottokárné (51),

          született Fancsal Erna, üvegvisszaváltó

     Tasthebel Demeter (24),

          fiuk, vállalkozó szellem

     Özv. Tasthebel Agenorné (75),

          azaz Güzü néni, Ottokár anyja

     Polczi Pongrác (57),

          író, Güzü néni szomszédja

     Genyőte Csongor (63),

          gazdag vállalkozó

     Akarattyai Beáta (55),

          elvált felesége

     Thuly Piros (21),

          Genyőte barátnője

     Genyőte Gyöngyvér (19),

          Genyőtéék lánya a színfalak mögött

     Tubica Laci (40),

          diszkalkuliás vidékről

     Manci néni (76),

          jegyszedő

     Színész (47)

          hangja

Játszódik napjainkban; az első és a negyedik kép Güzü néninél, a második és a harmadik kép a Genyőte-villa szalonjában, az ötödik kép egy fővárosi színház két szomszédos páholyában. A második és a harmadik felvonás között egy hónap telik el.

Első felvonás

ELSŐ KÉP

Güzü néni nagyszobája, egy pesti bérház kétszobás lakásának legnagyobb helyisége. Belőle ajtó nélkül nyílik az előszoba, amin át közvetlenül rálátunk a bejárati ajtóra. A szobából balra a konyhába vezet ajtó, jobbra a kisszobába. A berendezés kopottas, szegényes: Güzü néni kanapéja, dohányzóasztalka, fotelok, vitrin, telefonasztal telefonnal, telefonkönyvvel, mellette rengeteg dosszié és iratrendező, füzet, és egy zsebrádió.

1. jelenet

(Güzü néni, Tubica Laci)

GÜZÜ NÉNI Nem kell ám minden áron megvárnia az unokámat, Laci úr.

TUBICA Laci. Nem kell engem urazni. Egyszerű parasztgyerek vagyok én. Csak Laci vagyok faluszerte.

GÜZÜ NÉNI Akkor Laci, kedves komám!

TUBICA De azért jelzem, nem most jöttem a hathúszassal Piripócsról.

GÜZÜ NÉNI Azt jól tette, ecsémbátyám.

TUBICA Vagy még jobb simán a Laci. Tehát amit mondandó volnék az unokájának...

GÜZÜ NÉNI Azt nyugodtan rácsomózhatja a Güzü néni lelkére. Mi egy bétében utazunk a Demókával. Én vagyok a Demóka beltagja.

TUBICA És néhanap a kültag is betéved?

GÜZÜ NÉNI Dejszen tudja, mit csinál a páva a vármegyeházára.

TUBICA Nem tudom. Ritkán járok Pesten.

GÜZÜ NÉNI Ha elfáradt a lába, csak hazahozza a gyomra.

TUBICA Addig is nem láthatnám a gépemet?

Telefoncsörgés

GÜZÜ NÉNI Bocsánat, ipamuram, ha meg nem sértem. (Felkapja a telefont) Halló, halló, halló, tessék, igen!

TUBICA (magában dohog) Méghogy ipamuram! Miféle kacifántos pesti blődség ez megint?

GÜZÜ NÉNI (egy óriási dossziéban lapozgat) Igen, rögtön. (Kivesz egy lapot, a kezében tartja) Keresem, még keresem. Még mindig keresem, de már majdnem találom is. Ez nem az. (Rákacsint Tubicára, súgva) Ez az.

TUBICA Mi az az ez?

GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Hová az ördögbe bújhatott?

TUBICA Tessék megmondani annak a telefonálónak, hogy jöjjön ide, és itt várjon a sorára!

GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Megvan, megtaláltam. Mondom. Tessék írni! Olvasom. Tetszik írni? "Az Élet írja a darabot, de a függönyt a Halál húzigatja." Nem, nem hal. Halál. És nem arab. Darab, mint színdarab, a színházban, érti. Persze, cseréljen betétet! (Tubicához) Kifogyott neki a tolla.

TUBICA Akárcsak a türelmem. Nem tudná rövidre fogni?

GÜZÜ NÉNI Az idő pénz. (A telefonba) Nem, nem magának mondom. "A Halál húzigatja." "I"-vel. Nem "húzogatja". Biztos. Egészen biztos. Lehet, hogy maguknál sapó, de mindenki másnál sapi. Efelől ne legyen kétsége.

TUBICA De hát mi a csodáról povedál itt összevissza? A Laci ügye, az meg közben smafu?

GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Ezzel megvolnánk. Másra nem kíváncsi? Én örülök, hogy segíthettem. Sok szerencsét, minden jót, és... és sok boldogságot, és... Halló! Halló! (Leteszi a telefont, felír valamit a noteszba) Milyen udvariatlan emberek vannak!

TUBICA Akkor rátérhetünk az én dolgomra végre?

GÜZÜ NÉNI Tessék előhozakodni vele!

TUBICA Én? Maga hozakodjon szépen elő a gépemmel!

GÜZÜ NÉNI Mit hallok? Magának gépe van?

TUBICA Tőlem kérdi, mikor maga a beltag? Hadd lássam, ha meg se javították, csak hadd lássam, hogy megvan! Hogy nem lett rosszabb! Én már annak is örülök.

GÜZÜ NÉNI Azt hiszem, mégis várja meg a Demókát! Nem lenne fájint dolog belekaszálnom az ő kölesébe...

TUBICA Hagyjuk ezeket a pesti blődségeket! A Demeter is mindig ilyenekkel jön nekem, aztán se gép, se pénz. És mehetek a hathúszassal Piripócsra!

GÜZÜ NÉNI De nézze csak, atyafi, mielőtt tovább nyüstöl! Megjött a Demóka.

2. jelenet

(Voltak. Be Demeter a bejárati ajtón)

DEMETER (nyegle kedélyességgel) Halihó, Nagyanyó! Nicsak, nocsak! Kit fújt ide a szél! Tubica Laci, édes egykomám, az istállódat!

TUBICA Megint egy pesti blődség! A gépemmel mi van, arra válaszolj!

DEMETER A masinád, galambom? Jó, hogy kérdezed.

TUBICA Jó, hogy!

GÜZÜ NÉNI Ennél valamit, Demóka?

DEMETER Naná! Mondjuk, ebédet.

GÜZÜ NÉNI Jaj, te széltoló! Folyton a tréfán jár az eszed. (Tubicához) Nagy betyár ez a gyerek, igaz-e?

TUBICA Már betyár alatt azt érti, aki elveszi a más pénzét?

DEMETER Ugyan már, ugrat a Nagyanyó, Lacikám.

TUBICA Azt lehet is. Én jó fiú vagyok, engem kenyérre lehet kenni...

DEMETER De a biznic, az biznic, ugyi?

TUBICA Mit biznic? Pesten így mondjátok?

DEMETER Jó fej vagy te, Lacikám, eszem a zúzádat. Mikor tudnál benézni azért a masináért?

TUBICA Meg vagy te kattanva? Úgy nézek én ki, mint aki telefonon keres?

GÜZÜ NÉNI (Demeterhez) Egy kis rakott krumpli jól esne?

DEMETER Persze, a bendőmbe rakom a krumplit, csak uzsgyi a konyhába, szedtevette!

TUBICA Nem bírok én eleget Pestre járni, hogy kitanuljam a szófordulatokat!

DEMETER Itt üzleti tárgyalás folyik, Nagyanyó.

GÜZÜ NÉNI Hát csak hegyibe! (Rákacsint Tubicára, majd el a konyhába)

DEMETER No, akkor minden úgy lesz, ahogy megtárgyaltuk. Ha Pesten jársz, érte jössz. De csak ezért nem muszáj feljönnöd.

TUBICA Hova fel? Nem itt járok éppen?

DEMETER Na ja, de azt meg is kell ám bütykölni! Nem ám szarva közt a tőgyit!

TUBICA Minek van nálad fél éve? Otthon halomban áll a pénzem, és képtelen vagyok megszámolni.

DEMETER Miért nem mész el az ispotályba ezzel a nyavalyáddal?

TUBICA Mit nyavalya? Diszkalkuliám van, és kezelésre járok vele a klinikára. De egyelőre szükségem van a gépemre. Mondd meg, ha nem tudod megjavítani, elviszem máshoz.

DEMETER (hirtelen) Már bocs, hogy közbevágok, de van itt valami. Jó is, hogy jössz. Ez tetszeni fog neked, garantálom!

TUBICA Hazudsz! Még sose mondtál semmit, ami csak egy kicsit is tetszett volna! Csak a pénzt húzod ki a zsebemből, kezdem azt hinni! Mit kezdem? Már ki sem térek ebből a hitemből! Hozom ide azt a magam sem tudom, mennyi pénzt...

Telefoncsörgés

DEMETER Szavad ne feledd! (Felveszi a telefont) Jó napot kívánok. Minden vonalunk foglalt, kérjük, várjon a kezelő jelentkezéséig! (A telefon hallgatóját a zsebrádió elé teszi, bekapcsol valami monoton zenét) Van, aki egy egész szimfóniát végigbír.

TUBICA Nem feledtem szavam. Ott tartottam, hogy nem kérek az ötleteidből. A pénzemből kérek, abból viszont az egészet!

DEMETER Bocs, most nem figyeltem egy percre. Szólok Nagyanyónak. (El a konyhába)

TUBICA Legközelebb telefonon fogok idejönni! Ezeket mindig előreveszik.

DEMETER (visszajön) Már itt is vagyok. Tehát hol tartottunk? Ja, a produkcióról faggattál! Kérlek szépen, sínen van a dolog. Néhány zsebbe csurrantottam a pénzedből...

TUBICA Állj meg egy pillanatra, de nagyon gyorsan! Én már egy ideje csak azt értem a beszélgetésünkből, amit én mondok!

DEMETER Pedig az én mondanivalóm sokkal izgalmasabb! Biznicről van szó, tiszta biznicről! Nagy pénzről, megszámlálhatatlanul sok pénzről!

TUBICA Most direkte bosszantani akarsz? Engem az érdekel, megjavítottad-e a pénzszámláló gépemet!

DEMETER Az egyszerűségen van a hangsúly. A zseniális ötletek mindig pofonegyszerűek. Ennyi a siker titka. Egyszerű ötlet, és ügyesen, pontosan befektetett tőke!

TUBICA Mit csináltál a pénzemmel, a temérdek pénzemmel, amit számolatlanul hagytam itt?

DEMETER Mondom: le van zsírozva a dolog! Az emberek meg fognak veszni!

TUBICA Meg tudom őket érteni.

DEMETER Te ne őket értsd meg, te engem érts meg! Tódulni fognak, érted? Egymás sarkát fogják taposni! Nem lesz egy ép sarok az egész országban! Varieté, cirkusz, világ körüli turné!

TUBICA Az én pénzemből akarsz szórakozni a világ körül?

DEMETER Elmondom, hogy tisztán láss. Kiállsz a színpadra szmokingban...

TUBICA Én, szmokingban?

DEMETER Vagy népviseletben, ezen nem veszünk össze, és előrukkolsz a csodával! Begyűjtöd a közönségtől a pénzt, egy nagy halom pénzt, bekötik a szemed, mondjuk megszagolod, azután azt mondod: húszezer! Azután belerakod a masinádba, az megszámolja: húszezer! Tuti buli! Nem hisznek majd a szemüknek! Újra összedobják, aztán újra meg újra, és húszezer, és húszezer, és húszezer! Tudod, mennyi pénzed lesz?

TUBICA (ordít) Honnan tudnám? Elromlott a pénzszámláló gépem! Húszezrem lesz, amíg meg nem javítod, érted azzal a hülye fejeddel?

DEMETER Csss! Hallgass el egy kicsit! Mintha valami halk ordítást hallanék.

TUBICA Halk? Úgy ordítok, ahogy a torkomon kifér! Kikérem magamnak...

DEMETER Egy pillanat, ordításod ne feledd! (Felveszi a telefont) Maga ordít? Mi? Mi is, persze, de maga miért? Mondom, minden vonalunk foglalt! Várjon a kezelőre, majd azzal kezelteti magát. (Nevet) Igen, ez olyan szóvicc. Türelem! A türelem rózsát terem, ahogy falun mondják. (Félreteszi)

TUBICA Falun senki nem mond ilyen pesti blődségeket!

DEMETER Szóval minden a legnagyobb rendben. A legjobb kézbe tetted le a szerencsédet. Hoci a paroládat, a teremburáját!

TUBICA Hoci vagy nem hoci, de ide a gépemet! És ide a temérdek pénzemet, én nem is tudom, mennyit, amit azért adtam, hogy kipróbáld vele a gépet, nem pedig azért, hogy zsebekbe dugdosd számolatlanul!

DEMETER Megmondom én, mennyit! Húszezret!

TUBICA Mi az?

DEMETER Mondom: húszezret adtál! Megreparáltam a ketyerédet, beleraktam a pénzedet - ha hiszed, ha nem, pont húszezer volt!

TUBICA Az nem lehet. Az kizárt.

DEMETER (diadalmasan) Ugye? Ugye, milyen hatásos? Hogy bejön? Látod? Kár visszasírni azt a pénzt, amit így be lehet fektetni! Mondd, hogy adjam vissza most...

TUBICA Add vissza most, az utolsó fillérig!

DEMETER Mondhatsz petákot, ha az jobban a szádra áll!

TUBICA Majd mindjárt a szádra állok én, perc sem kell hozzá!

DEMETER De istók zicsi, nem szívesen adnám vissza. Képtelen volnék. Ezt Tubica Lacival, a komámmal, nem csinálhatom meg!

TUBICA (vészterhes nyugalommal) Ne engem kímélj, hanem magadat! Add vissza a pénzemet, gépestül!

DEMETER Már megint ez a kiabálás!

TUBICA Nem kiabáltam, sőt! Kimondottan higgadtan, főleg ahhoz képest, hogy...

DEMETER Nem te, a telefon!

TUBICA (odarohan a telefonhoz, felkapja, beleordít) Tessék abbahagyni! Tessék idejönni és sorba állni! Ez hallatlan! Persze, felőlem ítéletnapig várhat! (Lecsapja)

DEMETER Laci sógor, túlcsordult a galambepe?

TUBICA (súlyosan, fenyegetően) Egy hónapod van, Demeter.

DEMETER Persze, ahogy megállapodtunk.

TUBICA Abban a múlt hónapban állapodtunk meg! Most az életedből van egy hónapod. Vagy javítsd meg a gépemet, vagy igyekezz nagyon sűrűn élni, mert én egy hónap múlva feljövök, és nagyon ajánlom, hogy meglegyen a gépem és hozzá fillérre pontosan a nem is tudom, mennyi pénzem! (Kiviharzik, bevágja az ajtót)

DEMETER (rémülten) Az istállóját!

3. jelenet

(Demeter, Güzü néni, majd Polczi)

GÜZÜ NÉNI (bejön a konyhából) Megjött?

DEMETER (gondterhelten) Elment.

GÜZÜ NÉNI Valami kopogást hallottam.

DEMETER Csapkodtuk a telefont.

GÜZÜ NÉNI Letetted?

DEMETER Majd visszahív.

GÜZÜ NÉNI Nagy mókamester vagy te! Megéred a pénzedet!

DEMETER (komoram) Ha megérem. Nagyanyó, nem kellene eladnod a jegygyűrűdet?

GÜZÜ NÉNI Nem kellett volna.

DEMETER Ja, igen. Emlékszem. Esetleg a szobádat nem akarod tőlem bérbe venni?

GÜZÜ NÉNI (körülnéz) Ezt?

DEMETER Felőlem az egész lakást. Csak az kicsit többe lesz. Végül is én a konyhát se használom. Már, ha nyélbe ütjük végre ezt az átírást.

GÜZÜ NÉNI Jaj, mindig ezzel az átírással szekálsz, te csibész!

DEMETER Te sem akarod, hogy kifizessem azt a bazi nagy örökösödési illetéket. Nem akarhatod, hogy ennyire megviseljen az elköltözésed!

GÜZÜ NÉNI (nevet) Jaj, te annyira komisz vagy!

DEMETER (kedvetlenül) Mindig ezzel ütöd el. Nem akarlak sürgetni, de esetleg addig is fizethetnél azért, hogy itt laksz.

GÜZÜ NÉNI A saját lakásomban, te huncut?

DEMETER Ez a legnagyobb üzlet, komolyan! Az ember bérbe veszi a lakást a saját bétéjétől. A bétéjébe forgatja a pénzt. Ez a bétének jó, és ami a bétének jó, az neked is jó! Gondold végig!

GÜZÜ NÉNI (nevet) Csavaros az eszed! Elköltötted annak a szegény ecsémbátyámnak a pénzét? Mind a száznyolcvanezret?

DEMETER Nem két fillér egy málnamagozó gép. Ha az emberek egyszer rákapnak a magozott málnára, miénk a piac!

Kopogás

GÜZÜ NÉNI (izgatottan) Ez a Polczi lesz! Én meg itt állok, ilyen kócosan!

DEMETER Nagyanyó, te szerelmes vagy ebbe a Polcziba.

GÜZÜ NÉNI Mi nem jut már az eszedbe, te gézengúz?

DEMETER Gondoltam, átköltözhetnél hozzá. Bérbe vehetne téged a bététől. Az ilyesmiben van manapság a pénz.

GÜZÜ NÉNI Ugyan már! Szegénynek annyi pénze van csak, amennyit tőlem lát!

DEMETER Na, ezt lehetne visszaforgatni a bétébe! Ami a bétének jó, az ráadásul neked sem lenne rossz!

GÜZÜ NÉNI Miket mondasz egy öregasszonynak? Ez a sok malacság, szörnyű! Engedd be azt a szegény fiút, mert azután hozzámöregszik az ajtó előtt!

Demeter kinyitja az ajtót, Polczi mogorván be, egyik kezében egy írógép, másikban egy szatyor

POLCZI Na, hála Isten!

GÜZÜ NÉNI Magának is, szomszéd!

POLCZI Nem tudták mire vélni, hogy az ajtó kopogó hangot hallat?

GÜZÜ NÉNI Jaj, Pongrác, hát alig hallani a csapkodástól! Miért nem csönget?

POLCZI Még kérdi? Tudja, hogy nem állom az elektromosságot! Az a sok elektron, ahogy áramlanak, mint az influenza! Van fogalmuk arról, egy csepp elektromosságban is mennyi az elektron? A kopogás, az igen, annak van hagyománya! Mióta ajtó van, azóta van kopogás is! És ugyan ki ragaszkodjék a hagyományhoz, ha nem a betűvető?

GÜZÜ NÉNI Az ám, hozott nekem valamit, Pongrác?

POLCZI Muszáj a gyerek előtt? Kell, hogy fültanúja legyen a prostitúciómnak, azzal az ártatlan, hamvas lelkével?

DEMETER Nem szégyen az, ha valaki megél a tehetségéből!

POLCZI De ha tengődik, és éppen nem belőle!

GÜZÜ NÉNI Jaj, ne siránkozzon folyvást! Megyek, megnézem a rakott krumplit.

POLCZI Nézze meg a gyerek! Az nem kunszt, nézni! Maga már látott eleget.

Demeter sóhajtva el a konyhába

POLCZI Telefon volt?

GÜZÜ NÉNI Egy árva sem.

POLCZI Hogy adja! Csakhogy én találkoztam valami futóbolonddal a gangon, aki azt ordibálta, hogy maguknál nem lehet megmaradni a telefoncsörgéstől!

GÜZÜ NÉNI (hamiskás mosollyal pénzt vesz elő) Most megfogott. Mondjuk négyszáz, jó?

POLCZI Istenem, hogy van szíve így visszaélni a büszkeségemmel, azzal, hogy gyűlölöm a pénzt? Ad egy ezrest, és szót se többet róla.

GÜZÜ NÉNI Legyen magának. De mutassa, mit hozott!

POLCZI (átadja a szatyrot) Keresztre feszít ezekkel a rejtvényekkel.

Kopogás a konyha felől

POLCZI Kopogás. Ezt már szeretem!

GÜZÜ NÉNI Egészen megbolondítja a kisunokámat.

DEMETER (óvatosan benyit) Nem zavartam meg semmit?

GÜZÜ NÉNI Mit zavartál volna meg, te hétpróbás? Mi van a rakott krumplival?

DEMETER Mi lenne? Meg van nézve.

GÜZÜ NÉNI Most mondja meg, Pongrác, milyen szeleverdi!

DEMETER Na, és mit hozott, Polczi bácsi?

POLCZI Neked semmit! Ezt az írógépet, ha végre letehetném.

GÜZÜ NÉNI Valami baja van?

POLCZI Ami húsz éve. Nem szeret ebben a világban.

DEMETER Mutassa, Polczi bácsi, majd helyrepofozom.

POLCZI Pofozod ám az öreganyádat! Már a szívére ne vegye, szomszédasszony! Hol van már a fia? (Az írógépet mutatja) Nem azért hoztam át, hogy most meg itt őrizzem! (Leteszi a gépet az asztalra)

GÜZÜ NÉNI Majd megjön, ha még nincs itt.

DEMETER Addig megnézhetem, miért nem szuperál?

POLCZI Tudom én, miért nem szuperál, nem kell ide a te kotnyelességed! Nem üti a "p" betűt, ennyi a baja!

DEMETER Hát adja el! Most kell eladni, amíg a többit üti!

POLCZI Eladni? A lelkemet? Már te is a nagyanyád kövét fújod? Hát már minden a pénzről szól? Ebbe betegedett bele ez a szerencsétlen írógép is! A "pénz"-t nem állta leírni!

DEMETER (felkapja a fejét) Nem egy hülye ötlet! Miért nem ír egy olyan regényt, amiben nincs egy darab "p" sem?

POLCZI Papperlapapp!

DEMETER Hallgasson végig! Ha nagyot akar dobni, akkor egy pofonegyszerű ötletből kell kiindulni! Előnyt faragunk a hibájából! Egy regény, csupa "p" nélkül! Vinnék, mint a cukrot!

POLCZI Még csak az kéne! Amit visznek, az nem irodalom!

GÜZÜ NÉNI (közben nézegette a szatyor tartalmát, egy rejtvényújság lapjait szedegeti elő) Amit maga hozott, az viszont nem valami sok.

POLCZI Nekem több a soknál.

GÜZÜ NÉNI De legközelebb legyen a többnél is több! Na, hadd lám azt a rakott krumplit! (El a konyhába)

DEMETER Gondos asszony! És milyen jól főz!

Csöngetés

POLCZI Jaj, már meg ki szellőzteti az elektronokat? Nyisd ki, hátha abbahagyja!

Demeter ajtót nyit a szüleinek

4. jelenet

(Voltak. Be Ottokár és Erna, később Güzü néni)

DEMETER (egykedvűen) Helló, Apuci. Puszi, Anyuci.

OTTOKÁR Szervusz, fiam! Még megismersz minket?

ERNA Jaj, kisfiam, százszor elmondtam, hogy ne hellózd apádat! Most miért kell bosszantani, amikor úgyis ideges?

OTTOKÁR (Ernához) Miért volnék ideges? Csak, mert kihűl az ebéd, mire veled elindul az ember? Az anyám kiteszi a lelkét... (Meglátja Polczit, átcsap kedélyesbe) Polczi, az istenfádat! Szevasz! Ityeg még a fityeg? (Megrázza Polczi kezét)

POLCZI Hála Isten. Kézcsókom, Erna. Jó, hogy jönnek valahára. Legalább megszabadítanak a fiuktól.

OTTOKÁR Ha tudom, hogy itt vagy, nem hagyom, hogy bé nejem rádőljön a csengőre.

ERNA (Ottokárhoz) Most miért kell hazudni, amikor te csöngettél?

OTTOKÁR Ne neveljél már! Csak jópofáskodom a cimborámmal, ha szabad. A fiadat nevelted volna inkább!

ERNA Ugye, nem volt a terhére, Pongrác? Míg odahaza lakott, nagyon illedelmes fiú volt ám. Csak a drága nagyanyja azt sem tudja, hogy kényeztesse.

OTTOKÁR Az anyám a lelkét kiteszi. Nade Polczi! Hallom, nyitnak megint egy új bútorszalont. Megkerestek téged is, mi?

DEMETER Polczi bácsi új regényen dolgozik.

OTTOKÁR Nocsak! És ez milyen lesz? Ez is püspöklila?

DEMETER Dehogy püspöklila. Nem lesz benne "p" betű.

POLCZI Ne tedd már magad butábbnak, mint amilyenre az Isten teremtett! Mit írok a fedelére? Olczi Ongrác?

ERNA Nem buta, csak folyton butáskodik. Gyerek még.

DEMETER Miért ne? Nagyon bejönne. Hülyére kereshetnénk magunkat!

POLCZI Hagyd már ezt az eszelős marhaságot ezzel a pénzzel! Apád is fütyül a pénzre, anyád is fütyül a pénzre, én is fütyülök a pénzre. Akkor kitől tanulod?

ERNA Nem tőlünk, azt elhiheti. A mi családunkban mindig a szeretet, az összetartás volt a legfontosabb.

OTTOKÁR Az anyám a lelkét kiteszi...

POLCZI De hát én is kiteszem a lelkem! Ott van kitéve minden bútorbolt minden könyvszekrényére. Ott lilállik.

ERNA Nagyon szép könyv, tényleg. Én gondoltam is rá, hogy elolvasom...

POLCZI Ne tegye, Erna! Megsért vele. Ami irodalom, azt nem lehet elolvasni. Azt eleve birtokba sem lehet venni. Hogyisne! Akárki beeshet az utcáról a könyvesboltba, benyúlhat a nyomorult zsebébe, előveheti a nyomorult tárcáját, előhúzhatja a nyomorult pénzét, és megveheti. És onnantól bármit csinálhat vele, mert az övé! Hát én ebből nem kérek, köszönöm!

ERNA Na, ez az! Mi is erre próbáljuk nevelni a gyereket. Hányszor mondtam neked, Demeter, hogy ne szórd a pénzt könyvekre!

POLCZI Próbálná valaki a bútorboltban megvenni a dekorációt! A szemébe nevetnének: vigye a szekrénysort, a könyv marad! Semmi pénzért nem eladó! Gyönyörű! Csak vágyakozhat rá, csak nézheti, eheti a fene, vajon mi lehet benne, milyen gondolatok, mennyi szépség és bölcsesség! Elérhetetlen, értik? Sose leszek az övé, nem eszik belőlem, egy morzsát sem, a körmöm hegyét le nem rágja!

OTTOKÁR Ezt mondom én is a fiamnak, szóról szóra ezt.

ERNA Mit mondasz te? Nem mondasz te neki soha semmit. Te csak velem kiabálsz.

OTTOKÁR Ne mondj már ilyet! (Bizonytalanul) Mondom neki, hogy... hogy ezt így nem lehet a mai világban, manapság ez nem úgy megy, mint régen... Az írógépnek is vagy megy a kocsija, vagy nem megy, ugye.

POLCZI Erről van szó! Erről a nyomorult mai világról! Te talán azért javítasz írógépeket, hogy megszedd magad?

ERNA Ugyan! A számlákat nem tudnánk kifizetni abból, amit hazahoz.

OTTOKÁR Ne beszélj így velem! Én a lelkemet kiteszem.

POLCZI (fennkölten) Már csak ketten maradtunk, Ottokár, a régi jó világból, ahol a betűvető még nem volt gazdasági szereplő, még nem voltak bestsellerek, nem volt számítógép, nem volt elektromosság! Mécsvilágnál, írógéppel. Mint a szerzetesek. A betűvető mindig pap is, akit nem vághat zsebre a pénz arisztokráciája.

OTTOKÁR Ezt mondom én is. Nem ezt mondom? Én se jókedvemben javítok írógépeket. Kérsz egy felest?

ERNA Miért felest? Máskor mindig papramorgónak hívod.

OTTOKÁR De most nem.

POLCZI Akármilyen milliomos, rusnya pénzeszsák nem vághat zsebre! Futhat utánam a világ végére is, én a szemébe vágom: nem kell a koszos pénzed, Genyőte!

OTTOKÁR Én is. Szóról szóra. Te, Genyőte, hát ki vagy te, hogy... Az ám, ki ez a Genyőte?

POLCZI Nem akarok erről beszélni. Azt ne higgyétek, hogy büszke vagyok rá, hogy egy ilyen rusnya pénzeszsák az összes megmaradt kötetemre ácsingózik! Köpedelem!

ERNA De miért? Ez igazán kedves tőle, hogy szponzorálni akarja.

OTTOKÁR Ebbe te ne szólj bele! Senki nem kért tőled pénzügyi tanácsot.

ERNA Több pénz megy át a kezemen, mint neked.

POLCZI Egyszóval én nem dicsekszem vele, hogy kapkod utánam.

DEMETER (felélénkülő érdeklődéssel) De mit akar egy könyvből annyival? Biztos van valami rafinált ötlete.

POLCZI Passzol a bútorához, azt mondja. Ezzel küldte a nyakamra a bútorboltot: vigyek neki a sajátjaimból, amennyim csak van! De belőlem egy betűnyit sem lát! Én itt maradok a maguk Polczijának! Együtt úszunk az idő sodra ellenében. Ha zátonyra találunk, megpihenünk rajta, de a meggyőződésünket nem bocsátjuk áruba.

OTTOKÁR Azt nem is szabad. Ezt mondom mindig a fiamnak is.

ERNA Nálunk is van egy fiú, a Sanyi, mindegy, milyen Sanyi, az állandóan kapacitál, hogy mondjuk minden üvegre, hogy nem betétes, hogy eldobható, vagy hogy nincs kiöblítve, és ha otthagyják, akkor váltsuk vissza magunknak.

DEMETER Nem hülye a srác!

ERNA Fiacskám, hogy mondhatsz ilyet?

OTTOKÁR Mit ő? Te hogy mondhatsz ilyet? Mit érdekli a Pongrácot, mit sumákoltok össze, mikor ő éppen zátonyra fut, velem együtt!

GÜZÜ NÉNI (be a konyhából) Hát itt vagytok, gyerekek? Gyertek, kész az ebéd, el ne hűljön!

OTTOKÁR (Ernához) Látod, ezért mondtam, hogy igyekezz.

ERNA És azt miért mondtad, hogy sumákolok? Van képed lejáratni idegenek előtt?

OTTOKÁR Nem kellek én ahhoz. Lejáratod te magadat. Pedig anyám kiteszi a... Az ám, Anyuka, mit főztél a kicsi fiadnak?

GÜZÜ NÉNI Sóskát.

DEMETER És a rakott krumpli?

GÜZÜ NÉNI Azt megnézheted.

ERNA (Ottokárhoz) Nem szégyelled magad? Így beszélsz a gyereked anyjával?

OTTOKÁR Ahogy te az anyám gyerekével.

GÜZÜ NÉNI Velünk eszik, Pongrác?

POLCZI Tudják, mennyit adott volna az a Genyőte? Amennyit hajlandó vagyok elfogadni tőle. Odamegyek, azt mondom: Polczi Pongrác - önti elém a pénzét. Azt a nyomorult pénzét! (Güzü nénihez) Nem bánom, bár rakott krumplira számítottam. De így vagy úgy, leeszem, amit rajtam spórol.

Demeter kivételével indulnak a konyhába

ERNA Isten őrizz, hogy előre engedj! Hadd lássa a gyerek, hogy illik bánni egy nővel!

OTTOKÁR Hát gyere elém, legyél boldog! Csak a lábad járjon, ne a szád! (el Ernával a konyhába)

POLCZI A felest kint kapom meg?

GÜZÜ NÉNI Jól van, viszek egy kis papramorgót, csak ne siránkozzon folyton, Pongrác!

Pongrác el a konyhába, Güzü néni előveszi a házi pálinkát, Demeter a telefonkönyvhöz ugrik

GÜZÜ NÉNI Mit keresel, Demóka? Most ne olvasgass!

DEMETER (lázas izgalommal) Szerinted hány Genyőte van, Nagyanyó?

GÜZÜ NÉNI Ez megint valami beugratós kérdés, mi?

DEMETER (lapozgatva) És hány Polczid van idehaza?

GÜZÜ NÉNI Az a lila? Van itt vagy két tucat. Tudnám, miért nálam tárolja!

DEMETER Elviszem, jó?

GÜZÜ NÉNI Azon áll a varrógép a szobádban.

DEMETER (mohón) Az a szép, régi varrógép?

GÜZÜ NÉNI Azt el nem viszed.

DEMETER De ez egy bomba üzlet, Nagyanyó! Ezt addig kell ütni, míg meleg.

GÜZÜ NÉNI Te csak ne üsd az én varrógépemet! Az nem írógép, hogy ütögetni kelljen.

DEMETER A Polczi bácsi írógépét csak nem vihetem el.

Telefoncsörgés

GÜZÜ NÉNI (felveszi) Halló! Mondom a fősort, most nincs időm csevegni. Tessék? Hogy micsodát? Ja, azt is lehet, persze. Mondom, csak figyeljen! Ez a hét roppant szerencsés az életében, ha nem megy fejjel a falnak. A magánéletét ne keverje össze a közéletével! Ha oroszlánt lát maga előtt, ne ráncigálja meg a csimbókot a farkán! Ja, és a lényeg! Tessék keresztrejtvényt fejteni, mert ha beküldi a megfejtést, jó esélye van rá, hogy részt vegyen a sorsoláson.

Demeter ezalatt némi tűnődés után felveszi Polczi írógépét, és eltűnik a szobájában

GÜZÜ NÉNI Tessék? Mit kérdezzek? A nevét sem tudom. Jól van! Tessék mondani, milyen jegyben született!

Függöny

MÁSODIK KÉP

Szalon a Genyőte-villában. Drága, ízléstelen berendezés. Rikító színű, üres könyvszekrény. Három ajtó: az 1. és a 2. ajtó a ház belsejébe, a 3. az előszobába vezet.

1. jelenet

(Csongor, kezében egy mappával, Piros)

CSONGOR (higgadtan) Azért mondom, hogy fejezd be. Engem nem hozol ki a sodromból, hiába csinálod itt az arénát.

PIROS (feldúlva) Rohadt kedves vagy, igazán. Pont ma mondta a horoszkópom, hogy ha oroszlánt látok, húzzam a csíkot. De én hülye vagyok, én fejjel megyek a falnak.

CSONGOR Jó, én vagyok a fal. De a falnak is van füle, a fene egye meg.

PIROS Akkor miért nem hallgatsz meg?

CSONGOR Mert pontosan tudom, mit fogsz mondani. Azt hiszed, felszedtelek volna, ha csak egyszer is meg tudtál volna lepni?

PIROS Egy utolsó szemét vagy!

CSONGOR Te meg ezt tudtad az első pillanattól, úgyhogy kvittek vagyunk.

PIROS Hát nehogy azt hidd...

CSONGOR Hogy ezt sokáig csinálhatom veled, te is ember vagy, van lelked, megvannak a jogaid egy kapcsolatban... Jó, vedd úgy, hogy végighallgattalak. Akkor se fizetlek be arra a barom számítógépes tanfolyamra.

PIROS Tudom, hogy miért nem fizetsz be!

CSONGOR Te is tudod, én is tudom. Akkor min vitatkozunk?

PIROS Azért nem fizetsz be, mert kapnék egy képesítést, megtanulnék gépírni meg számítógépet felhasználni, és akkor nem szorulnék rád, mert olyan állást kapnék, amilyet akarok!

CSONGOR Olyan állást akarnál, amilyet kapnál.

PIROS Az ugyanaz!

CSONGOR Na látod, nem kell neked tanulni! Ilyen butának vagy jó, amilyen vagy.

PIROS Én nem vagyok buta!

CSONGOR Jaj, ne mondj már ilyen butaságot. Itt vagy, jó dudáid vannak, jó a segged - mi kell még neked az én boldogságomhoz?

PIROS Egyszerűen...

CSONGOR Nem hiszed el, milyen önző disznó vagyok! Látod, kitaláljuk egymás gondolatát. Komolyan, két galamb!

PIROS (hízelgésre vált) Csongi, te olyan édi tudsz lenni, ha akarsz!

CSONGOR Na látod, ezt szeretem, amikor hízelegsz. Így érdek nélkül. Mert azt tudod, hogy úgysem érsz el vele semmit.

PIROS Kevesebbe kerülne, mint egy új ruha.

CSONGOR Menjél, vegyél egy új ruhát. Az legalább többe kerül.

PIROS Persze, a Gyöngyvér tanulhat, amit csak akar!

CSONGOR Nem akar az tanulni semmit.

PIROS Énekelni is tanult, meg festeni!

CSONGOR Ne keverjük a dolgokat, jó? A lányomból akarok csinálni valakit. Az képtelenség, hogy ha valaki ennyire rusnya és tehetségtelen, az ne csináljon karriert ebben a világban.

PIROS Én viszont...

CSONGOR Te dolgozni akarsz, azt pedig nem tűröm.

PIROS (hízeleg) Nem is akarok dolgozni, na! Én csak azt akarom, hogy legyen egy papírom, hogy ne gondold, hogy azért vagyok veled, mert még egy papírom sincs!

CSONGOR Elég volt nekem egy okos nő! Nem azért váltam el tőle, hogy befizessek egy másikra!

PIROS Légyszi!

CSONGOR (sóhajt, mintha hajlana a szóra) Hát komolyan, veled nem lehet beszélni! Ha annyira forszírozod... akkor inkább kimegyek.

PIROS (tajtékozva) Te lelketlen rohadék! (Kirohan a 2. ajtón)

CSONGOR (maga elé) Csak ne az oroszlánt!

Kintről csörömpölés. Csongor legyint. Kopogás az 1. ajtó felől

2. jelenet

(Csongor. Be Demeter, Polczi írógépével és egy nagy halom lila könyvvel)

DEMETER (óvatosan benyit) Elnézést! Most már bejöhetek? Nem akartam megzavarni...

CSONGOR Nem volt mit.

DEMETER És elnézést a kopogásért is, de... (Bizonytalanul) nem szeretem az elektromosságot. Itt meg volt ez a szép ajtó, ez a... régi, hagyományos...

CSONGOR Csengőt meg nem nagyon szereltem házon belülre. Bocs. Te meg már mondtad, hogy ki a hátam vagy? Takarító? Vagy a csajomat döngeted, és valahogy ittfelejtetted magad?

DEMETER Jaj, dehogyis! Csak mondom, ugye, nem akartam csöngetni. Aztán meg láttam, hogy nyitva van a garázskapu...

CSONGOR Csak bújjatok rajta? És visszafele is arra akarsz? Csak mert gyorsabb, ha itt a bejáraton doblak ki.

DEMETER (kínban) Nagyon menők az autói egyébként.

CSONGOR Na! Ez tetszik, hogy érdek nélkül hízelegsz. Eridjél, míg jó dolgod van.

DEMETER Csak még egy pillanat!

CSONGOR Várjál egy kicsit! Azt a cumót a kezedben, azt hozod vagy viszed?

DEMETER Ja, persze! Akkor már itthagyom, ha hoztam! (Lepakol, odaad Csongornak egy könyvet) Könyvek. Sok ilyen. Mind lila!

CSONGOR (leteszi a mappáját, átveszi, nézegeti a könyvet) Polczi Pongrác. Honnét ismerős ez a hülye név?

DEMETER Ez egy tekintélyes név... a bútorszakmában.

CSONGOR Ja persze, beugrott! Te vagy a Polczi, akinek üzentem! Na, csakhogy! Hadd lám, mennyit hoztál!

DEMETER Már úgy... darabra?

CSONGOR Méterre, fiam. Könyvet csak méterre. (Megnézi a cumót) Több nem volt?

DEMETER Csak ennyi.

CSONGOR Akkor miért nem vastagabb? Nem tudtál többet írni?

DEMETER De, csak a téma... Hogy is mondjam, ennyi jött ki belőle.

CSONGOR (belenéz a könyvbe) Mert? Miről szól ez? "A színpadra vetett hal." Miről szól ez?

DEMETER (zavartan) Ööö... Mondhatnám, hogy nem olvastam...

CSONGOR Ja, mert írtad. De miről?

DEMETER A... halak meg a színpad kapcsolatáról.

CSONGOR (érdeklődve) Na, ragozd ezt!

DEMETER Hát... van ugye, a kárász, a csuka, a compó, a sneci...

CSONGOR (lecsap rá) És a márna?

DEMETER Ó, hát a márna! Naná, a márna! Már szóval... van ilyen terve, hogy elolvassa? Már nem mindegyiket, csak valamelyiket?

CSONGOR Hülye vagy te, ha meg nem bántalak. Miért meséltetném el veled, ha el akarnám olvasni?

DEMETER (megkönnyebbül) Csak azért kérdezem, mert akkor jobban belemegyek a részletekbe. Úgy kifilézem, például ezt a... kecsegét?

CSONGOR Márnát. A márnát kérdeztem, a márnára válaszolj.

DEMETER Márna? Miért ne? Sőt: külön fejezet!

CSONGOR Hányadik?

DEMETER (óvatosan) Miért?

CSONGOR Mert, azért! Hányadik?

DEMETER Ugye, ahogy vesszük. Mert fejezetnek fejezet, de úgy nem egybe-fejezet, hanem úgy szétszórva. Mint mikor az ember becsaliz, úgy szór mindenhova.

CSONGOR Kár. Na mindegy.

Szünet

DEMETER Mondjak még halakat?

CSONGOR Ne. Inkább egy összeget mondj. Én elosztom kettővel, és meg is állapodtunk.

DEMETER (elemében érzi magát) Így van! Térjünk a tárgyra! Én sem állhatom üzleti dolgokban a hablatyot és a kecmecet! Bele a közepébe, ez a legjobb stratégia!

CSONGOR Nekem pofázol, mikor a kufferoddal házalsz?

DEMETER Bocsika. Csak azt gondoltam, hogy egy kölcsönösen előnyös üzletnek az is feltétele, hogy az üzletfelek egyetértsenek az alapelvekben!

CSONGOR Közben számolsz, vagy mi van?

DEMETER Tessék?

CSONGOR Most azt szorzod kettővel, amit kérni akartál? Nem kell szorozni, majd én osztom!

DEMETER (szabódva) Elsőre egy hangyányit nagynak fog tűnni...

CSONGOR Nem gond, majd kiröhöglek. Bökd ki!

DEMETER Háromszázhatvan.

CSONGOR (megvető gúnnyal) Mi van, elfogyott otthon a gyufa? Hát, öregem, legyen neked! Sőt, tudod, mit? Csináljunk egy ilyen irodalmi karácsonyt, vagy mi a rákot! Itt egy ezres, vidd haza mind! Egy kétezrest úgyis kinéztem belőled, legfeljebb mindketten jól járunk! Na, mi van? Most vedd el, amíg adom!

DEMETER (zavartan kuncog)

CSONGOR Arról volt szó, hogy én röhögök!

DEMETER Nem is, hogy röhögök, hanem hogy próbálom valahogy közvetíteni, hogy félreértett engem...

CSONGOR Tök ciki. Mert? Kellene mind a kétezer?

DEMETER Én ezt az ezret a... háromszázhatvan után gondoltam.

CSONGOR Na, az ezerháromszázhatvan.

DEMETER Inkább fordítva. Háromszázhatvanezer. Hehe.

CSONGOR Na, várjál, akkor most tényleg röhögni fogok. Addig osonjál ki szépen, nem kell neked, hogy itt legyél, mikor elmúlik a jókedvem.

DEMETER (ellentámadásba lendül) Na, ez jellemző! Ennyire becsülik a művészetet! És ha itthagyom az írógépet is? Egyedi darab!

CSONGOR Csak az volt kiírva a házamra, hogy "Hülyék Intézete", vagy hogy "Hülyék Intézete És Ószeres"?

DEMETER Ez a nyavalyája ennek a mai világnak! Hogy nem tisztelik a hagyományt, nem pártolják a betűvetőt, hogy zátonyra futhasson!

CSONGOR Mit jössz itt a művészettel? Illik a szekrénysoromhoz, aztán slusszpassz!

DEMETER Csakhogy ez belül is könyv! Azt hiszi, csak az számít, hogy lila? Vegye tudomásul, hogy belül még sokkal lilább!

CSONGOR Azt mondod?

DEMETER Tömény elvont marhaság! Ha a guppik beszélni tudnának!

CSONGOR Persze! Ott rádióznék az akváriumnál.

DEMETER Vagy ha színházba tudnának járni!

CSONGOR A halak?

DEMETER A halak!

CSONGOR (jelentőségteljesen) A márna is például?

DEMETER (kapva kap rajta) Főleg a márna! Az ott áll a színpadon! Mit áll? Vergődik! Kidülled a szeme és tátog, mintha énekelne, pedig csak nem kap levegőt, vagyishogy vizet!

CSONGOR (elgondolkodva) Maradj csöndben egy kicsit! Csöndben maradsz egy kicsit?

DEMETER Beleírom a márnát, legfeljebb ráfizet!

CSONGOR Azt mondtad, benne van. Hogy külön fejezet, ha nincs is külön. Akkor?

DEMETER Most lesz külön különfejezet is! Itt az írógépem, sutty, beleírom! A márna jó is, abban nincs "p" betű!

CSONGOR Ja. Az nincs. Figyelj, tényleg annyira akarsz keresni száznyolcvanezret?

DEMETER Háromszázhatvanat? De mennyire!

CSONGOR Ez szép! Látod, szeretem, mikor egy író arcpirulás nélkül eladja a lelkét.

DEMETER Belül pirulok! Belül már csurom lila vagyok! Mint a könyvem, hehe! Érti!

CSONGOR Figyelj, azt a száznyolcvanezret nem azért kapod, hogy engem szórakoztass. Hanem írsz nekem egy darabot. Tudod, ilyen színházba valót. Amilyet ott játszanak. Színdarabot.

DEMETER Ja, nagyjából előttem van.

CSONGOR Na, hát csak író vagy! Mindent megkapsz, művészi szabadságot meg mindent, amit akarsz, táncolhatnak benne, vergődhetnek, tátoghatnak... Egy kikötésem van.

DEMETER Hallgatom.

CSONGOR Jól teszed. A lányom játssza benne a főszerepet.

DEMETER Nem gond!

CSONGOR De gond. A lányomnak ugyanis van egy hibája, amit te legfeljebb adottságnak merjél szólítani. Ehhez írsz te egy olyan darabot, ami a szájára áll. Értem?

DEMETER Talán ha pontosabban azt a hibát... bocsi, adottságot...

CSONGOR Márnaszája van.

DEMETER Tessék?

CSONGOR Neked meg be van nőve a füled? Márnaszája van. Ehhez kell darab. Megoldható, ugye?

DEMETER És van neki valami, hogy úgy mondjam, színpadi előképzettsége?

CSONGOR Márnaszája van, hányszor kell még mondanom? Írsz neki egy olyan szerepet, amihez csak ez kell. Majd megveszek neki egy színházat. Vagyok annyira gazdag, ő meg annyira tehetségtelen, hogy sikere legyen. Színésznő lesz, punktum.

DEMETER (behízelgőn) És még ön mondja, hogy nem pártolja a művészetet!

CSONGOR Jól van, szép dolog a megalkuvás, de azért nyalni nem kell. Rendben volnánk? Két hét, gondolom, elég lesz.

DEMETER (szabódik) Attól függ, ragaszkodik-e a "p" betűhöz.

CSONGOR Te tényleg lila vagy. Kell a száznyolcvanezer, vagy nem?

DEMETER (gyorsan) Kell.

CSONGOR Látod. El tudod te adni magad, olcsóbbért is, mint gondolod. Megyek, küldöm a lányomat. Te meg kapd össze magad, mert egy hónap múlva premier! (El az 1. ajtón)

DEMETER (kétségbeesve körbenéz)

CSONGOR (visszajön) Te, azért te mégis csak író vagy.

DEMETER Igen?

CSONGOR Úgy értem, mi lenne, ha magázódnánk? Még sose magáztam írót! Mégiscsak jobban venné ki magát! (El az 1. ajtón)


3. jelenet

(Demeter, majd Piros)

DEMETER (leteszi az írógépet az asztalra, próbálja felnyitni a fedelét)

PIROS (belép a 2. ajtón, kezében szemétlapát, rajta eozin bevonatú porceláncserepek, köztük egy oroszlán feje)

DEMETER (felkapja a fejét) Csó... Én...

PIROS (el a 3. ajtón, hallatszik, amint kimegy a bejárati ajtón, kiszórja a kukába a lapát tartalmát, majd visszajön)

DEMETER (közben nagy nehezen kinyitja a gépet, most gondterhelten fölé hajol)

PIROS Szólt valamit?

DEMETER Csókolom. Én vagyok a... Polczi. Polczi Pongrác. Talán Genyőte úr...

PIROS (metsző gúnnyal) Persze, Genyőte úr! Ő tutira!

DEMETER (bizonytalanul) Bár most, hogy magára nézek... egyáltalán nem gondolnám, hogy...

PIROS Mi van? Mit nézeget maga rajtam?

DEMETER Tudniillik én vagyok az az író, aki a halakról ír... Tetszik tudni.

PIROS Miféle halakról?

DEMETER (kínban) Hát, ööö... mindenféle halakról. Nem egy konkrét halfajtáról. Már tetszik tudni, kontkrétan melyik halfajtát mondom...

PIROS Melyiket?

DEMETER Nem vennénk inkább úgy, hogy ezt a részét letárgyaltuk a dolognak? Nem mintha...

PIROS Mit mintha nem? Mit pampog?

DEMETER Én nem is tudom, hogy Genyőte úr miért mondta magára, hogy...

PIROS Mit mondott rám?

DEMETER Nem, semmi... Csak meg vagyok lepve.

PIROS Legalább van valaki, akinek még meglepetést tudok szerezni.

DEMETER Méghozzá milyen szép meglepetést. Már bocsi...

PIROS (elmosolyodik) Köszi, ez jólesett. (Az írógépre néz) Ez a magáé?

DEMETER Nem, ez a... ez az enyém, igen.

PIROS Milyen klassz. Ez írógép, ugye?

DEMETER Hát nem is pénzszámlálógép. Egy írógép. Egy egyedi írógép. Nagyon értékes. És én vagyok hozzá az író.

PIROS Jobb, mintha pénzszámláló lenne. (Érdeklődve) És akkor most írni fog? Nézhetem kicsit?

DEMETER Persze, tessék! Ha érdekli. (Leül, elkezdi tekergetni a henger végén lévő tekerentyűt)

PIROS Most mit csinál?

DEMETER Most nem értem. Normálisan innét szokott kijönni a papír.

PIROS Hozzak?

DEMETER Ja?! Ja.

PIROS (szétnéz, megtalálja a mappát, kivesz belőle egy iratot) Nézze csak!

DEMETER (elveszi, mutatja a teleírt oldalát) De ezen...

PIROS A másik oldalára! Az üres.

DEMETER Oké. (Megpróbálja elölről begyűrni a papírt a gépbe) Na, sikerüljél már!

PIROS Nem hátulról kell?

DEMETER (tettetett szakértelemmel) Felőlem. Lehet így is, úgy is. Ahogy maga akarja.

PIROS Megpróbálhatom?

DEMETER Csak óvatosan. El ne rontsa nekem!

PIROS (szabályszerűen befűzi a papírt)

DEMETER (közben) Viszi! Viszi! Hogy viszi! És hova? Ennek elő kellene bukkannia! Előbukkant! Baró! Állj, elég! Jó. Hol tanulta maga ezt?

PIROS Még sehol. Csak szeretném.

DEMETER Állati tehetsége van hozzá.

PIROS (meghatva) Kösz. Maga jó fej. Na, most ír valamit?

DEMETER Hát a darabot. Magáról.

PIROS (nevet) Ne hülyítsen már! Be akar fűzni, vagy mi van?

DEMETER Nem, dehogyis. Csak maga olyan... nem hibás! Olyan meglepően szép.

PIROS Ez tök kedves, ahogy mondja. Mintha nem úgy értené, hogy buta vagyok. Hogy semmihez sincs tehetségem, semmit nem bírok megtanulni.

DEMETER Semmit nem bír megtanulni? Hát ez gáz.

PIROS Nem, ne higgye el neki! Akármit meg tudok tanulni.

DEMETER Akkor jó. Akkor van értelme írnom.

PIROS (boldogan) Írjon! Én meg leülök, és nézem, jó?

DEMETER Jó. (Tűnődik) Kezdjük az elején! Mondjuk, a nevemmel. (Belegondol) Mondjuk, ne a nevemmel! Inkább csapjunk a közepébe! Aszongya, hogy... Egy jó szó kéne! Minden ezen fordul meg. Mondjon egy jó szót!

PIROS Hát... (Vállat von)

DEMETER Akkor legalább egy betűt!

PIROS Legyen a "p"! Mind a kettőnknek "p"-vel kezdődik a nevünk.

DEMETER Nem bánom, mondjon egy másikat! Gondoljon arra, hogy ez egy történet első betűje lesz!

PIROS És mi lesz a történet?

DEMETER Az már majd úgy jön belőle. A darabírás nem boszorkányság. Kell egy pofonegyszerű ötlet, aztán ennyi!

PIROS De mi az ötlet?

DEMETER Hát én mondjam? Magára bízom. Amit maga akar. Én akármit megírok. Csak van ez a kikötés... onnantól művészi szabadság, meg minden. Nem mintha érteném, miért, de ahhoz ragaszkodom, hogy ez az adottsága, amit nem mernék hibának nevezni...

PIROS (hiún haját igazgatja) Ja, adottság, kösz. Csak az ember a francba kívánja, mikor zátonyra fut miatta az élete.

DEMETER Na, zátony! Ez jó, ez benne lesz. Mondjuk, árral szemben próbál evezni? Mint a pisztráng, mikor ívni megy?

PIROS Megy?

DEMETER Vagy úszik.

PIROS Ja, ez tök szép, ilyet láttam a tévében. Csak pont ez a bajom. Hogy én nem árral szemben... csak úgy a... az árral, lefele, a francba! Csak ez is olyan rohadt dolog. Ennek is ára van. Már bocs, hogy így kitálalok.

DEMETER Ja, a pénzt nem adják ingyen. Ezt én is tudnám ragozni.

PIROS Ezt tök szépen mondta. És baromira igaza van. Azért ne higgye, hogy kurva vagyok, vagy ilyesmi! Jó, persze, pénzt fogadok el egy pasitól, ő tart el...

DEMETER Hogyhogy? Az apja nem ad semmit?

PIROS Ugyan már! Az apám egy vadbarom. Abból egy fillért nem lehet kisírni.

DEMETER (riadtan) Na, ezt ne mondja! Ezt nekem rossz hallani.

PIROS Mert magának van szíve.

DEMETER De üzletileg azért korrekt az öreg, nem?

PIROS Én nem tudom, maga mit nevez annak. Ha az korrektség, hogy valaki csinál egy gilisztafarmot, aztán azzal duplázza meg az értékét, hogy félbevágja az összes gilisztáját, akkor piszkosul korrekt!

DEMETER Ez milyen pofonegyszerű ötlet! És megvan még a farm?

PIROS Á, tojt a fejükre! Mint az enyémre is. Hogy éljek meg a... az adottságomból!

DEMETER Ja, és itt jövök én a képbe, ugye?

PIROS Cuki, hogy így hajt rám! Sokkal jobb fej, mint a barátom. Az csak a pénzéért van oda meg vissza.

DEMETER Ez azért görény dolog. Nem azért mondom, hogy reklámot csináljak magamnak, de én köpök a pénzre. Nekem annyi pénzem lehetne, hogy meg se tudnám számolni, de... (Észbe kap) De nekem most meg kell írnom ezt a darabot.

PIROS Oké, békén hagyom. Biztos nyugira van szüksége.

DEMETER Nem, nekem direkt magára van szükségem.

PIROS Tudja, ez olyan furi, hogy itt ül valaki, és ilyen szépeket nyom nekem... Közben meg a barátom... De leállok, mert akármikor bejöhet. Jobb, ha lelépek. De ne dumálja ki neki, hogy itt sírtam magának. Túlságosan örülne neki.

DEMETER Fura egy pofa lehet.

PIROS (fülel) Na jó, remélem, még látom. (El a 2. ajtón)

4. jelenet

(Demeter, Csongor és Beáta)

BEÁTA (az 1. ajtón be Csongorral) A saját szememmel láttam. Ripityára törte. Köszönöm az ilyen bejárónőt, aki csak a munkát csinálja az embernek! Ahova nézek... (Körbenéz, meglátja Demetert) Na, ez is itt kicsoda?

DEMETER (szolgálatkészen) Csókolom. Polczi Pongrác vagyok, az író.

CSONGOR Mondtam, hogy vettem egy írót.

BEÁTA Magát akarja a férjem a lányom nyakába varrni?

DEMETER Ezt hogy tetszik érteni?

CSONGOR Csak dumál. Már elváltunk. És a lányomnak nincs is nyaka.

BEÁTA Isten előtt a feleséged vagyok, amíg élsz! Hacsak nem én dőlök ki előbb, mert halálra dolgoztatsz.

CSONGOR Jól jön neked az a pénz.

BEÁTA Miért nem mondod mindjárt, hogy a cseléded vagyok?

CSONGOR Mert nem tartozik rá.

BEÁTA Hát nem is fogom elnézni, hogy itt ilyen kupleráj legyen! (Demeterhez) Igen, jól hallotta! Kupleráj! (Csongorhoz) Vagy azt hiszed, ez a kis cafka, akit idevettél, majd mossa a koszos gatyáidat, meg főz rád? Ha én egyszer nem jövök többet, belefulladsz a mocsokba, tudod! A fejedre omlik az egész szutykos bűnbarlang!

CSONGOR Hol kapsz te ennyit egy kis házimunkáért?

BEÁTA Megbüntet az Isten téged, Csongor! Minek csődítetted ide ezt az újabb kenyérpusztítót? A lányodból is kurvát akarsz csinálni?

DEMETER Isten őrizz! Igaz?

BEÁTA Ne vegye az Istent a szájára!

CSONGOR Hagyjad, öreg! Kár beledumálni! Már bocs, hogy nem magázom. Nők így működnek. Egyszer fölteszik a lemezt, addig nem lesz csönd, amíg le nem játsszák. Csak ne akadna annyit a tű!

DEMETER Ami azt illeti...

BEÁTA (Demeterhez) Maga csak ne adja alá a lovat! Maga szarkeverő! Nem szégyelli magát? Itt ülni, és várni a sült galambra? És idehordani a kacatjait porfogónak?

DEMETER Ez egy nagyon értékes, egyedi írógép.

BEÁTA De nagyobb fogásra itt ne számítson, amíg én élek, annyit mondhatok!

CSONGOR Hé, ez már egy másik lemez! Úgyhogy szünet! Azért ül itt, mert látnia kell Gyöngyvért.

BEÁTA Így árulod szegénykémet, mint a halpiacon?!

CSONGOR Azért ez ízléstelen volt. Még nekem is!

BEÁTA Akkor se vesd az én kis gyöngyömet egy ilyen disznó elé!

CSONGOR (Demeterhez) Ne szívd mellre! Már maga a mellére! (Beátához) Mert azt ugye tudjuk, hogy a mi gyöngyünk se egy olyan kis igazgyöngy.

BEÁTA Hogy mondhatsz ilyet? Képzelem, miket mondtál már rá!

CSONGOR Tudom, sose szerettem. Szégyen gyalázat, hogy egy apa ilyen lelketlen legyen, hogy így kivetkőzzön minden apai érzéséből... Ezt akartad mondani. Majd, ha a barátunk megnézi a saját szemével...

DEMETER Bocsánat, de már találkoztam vele.

CSONGOR Mikor?

DEMETER Az előbb. Itt volt, amíg maga máshol kereste.

BEÁTA Na tessék! Már le is csapott rá!

DEMETER Nem, csak bejött ide, és akkor már rögtön meg is beszéltük a Genyőte úr tervét.

BEÁTA Szépen állunk! Csongor, a lelked rohadjon el!

CSONGOR Szusszanj már egy kicsit! (Demeterhez) És mit szól, Polczi? Ne kíméljen!

BEÁTA Rajta, adja csak a férjem alá a lovat! Ezért kapja a pénzét.

CSONGOR Te meg azért, hogy inkább a porszívóval lármázz!

BEÁTA Úgy van! Hallgass a bérenceidre! Hadd húzza a füledbe, hogy a kislányom egy undok, buta, rusnya béka, egy savószemű, márnaszájú pörsenés!

CSONGOR Na tessék! Hogy tetszett?

DEMETER Hát nem is tudom, mit mondjak...

BEÁTA Mondja, hogy furunkulus!

CSONGOR Mondja már! Addig úgysem lesz boldog.

DEMETER Azt azért nem mondanám rá, hogy tökéletes, hogy gyönyörű, (átszellemül) hogy eszményi, hogy intelligens, de... de tudja fene, nekem tetszik!

BEÁTA Még gúnyolódni mer, maga farizeus? Maga Istentől elrugaszkodott!

CSONGOR (elragadtatva) Hagyjad a barátomat! Ilyen egy fazon! Komolyan! Ez mire nem hajlandó pár forintért! Ez az én emberem! Ez az ördög öreganyjának fényesre nyalná a seggét órabérben! Ha megtolom egy százassal, ez még veled is kikezdene!

DEMETER Higgye el, Genyőte úr, én ezt a pénztől abszolúte függetlenül mondom!

CSONGOR Naná! (Beátához) És ezt önszorgalomból csinálja! Egy szóval nem mondtam neki, hogy dicsérnie kell. Csak írja meg a darabot, és kész! De nem! Ennek van ambíciója.

BEÁTA Nyilván rájött, hogy van mire spekulálnia. Megtalálta a zsák a foltját.

DEMETER Mondjuk, én nem túl sok márnát láttam életemben... (Célzatosan) Mint ahogy gilisztákkal sem volt sok dolgom, ha érti, hogy értem.

CSONGOR Giliszta! Ez jó! Ez még nekem sem jutott eszembe. Ehhez kell az író. Szóval magának bejön a giliszta?

DEMETER Gondolom, nagy üzlet van benne. Aki halat akar fogni...

CSONGOR No! Nyílt kártyákkal játszunk? Hadd menjen! Szóval volna kedve beszállni ebbe a giliszta-bizniszbe?

DEMETER Ja, ez még fut?

CSONGOR Még? Most fut igazán! Ahogy a lába bírja.

BEÁTA Csongor, én elhányom magam tőletek!

CSONGOR Figyeli? Az aktív anyagyomor.

BEÁTA A passzív apaszív!

DEMETER Hát, ha fut még, én nagyon szívesen. Tulajdonképpen szívesebben, mint hogy ezt a darabot megírjam.

CSONGOR Nana! A darab áll. Az a beugró. Ha lement, magáé a márnaszájú giliszta.

BEÁTA Ezt én nem fogom végignézni!

CSONGOR Miért, szerintem nagyon jó kis darab lesz. Ettől kitelik. Meg kit akarsz ennél rosszabbat a lányodnak?

DEMETER Most éppen hova kanyarodtunk a gilisztától?

CSONGOR Sehova. Ott vagyunk a gilisztánál meg a gyűrűknél. (Beátához) Lehet ennél ígéretesebb? Egy művészházaspár? Egy gátlástalan író meg egy ronda, tehetségtelen színésznő? A pletykalapok be fognak szarni a gyönyörűségtől.

DEMETER Én nem is tudom... Az író, az ugye én vagyok, azt ugye mondtam, hogy én író vagyok. De ez a ronda, tehetségtelen... ezt nem értem. Meg művészházaspár?

CSONGOR Már alkudozol? Még nem is mondtam összeget.

DEMETER Háromszázhatvanezerben állapodtunk meg.

CSONGOR (legyint) Az csak a nászajándék. Tied a ház, meg ötmillió. Mondjuk kettő és fél. Hogy úgy be tudj vásárolni.

DEMETER Abból úgy be tudok.

CSONGOR Ez a beszéd.

BEÁTA Ez a bűn! Ez a Szodoma és a Gomorra! Nem fogom hagyni, hogy a kislányom pénzért... Ráadásul a mi pénzünkért!

CSONGOR Ott fogod ropni a lagzin.

DEMETER Elnézést, hogy összefoglalom, de ha egyszer arról beszélünk, hogy elveszem azt a rusnya lányt, aki nekem tetszik, akkor hogy kerül ide a giliszta?

BEÁTA Még egyszer meghallom ezt a szót, én kiokádom a beleimet! És nem fogom összetakarítani!

CSONGOR (Demeterhez) Most mi ez a rizsa, öreg? Mit akarsz? Már bocs, hogy tegezlek, de úgyis rokonok leszünk.

DEMETER (erőltetetten kacagva) Hja, vagy földik, mint a giliszta! (Bocsánatkérően néz Beátára) Oké, ejtsük a gilisztát! Csak ugye nem úgy megy ez manapság, hogy megkérdezzük a lányt is?

CSONGOR Majd megkérdezi a pap, ezen ne majrézz!

DEMETER Igen, csak nem biztos, hogy nem azt a másik barátját... már úgy értem, a pasiját választja-e inkább.

CSONGOR Na, fékezzünk be! Mit nyökögsz?

DEMETER Csak, mert én nem szeretném őt elvenni... már attól a fiútól, aki van neki.

BEÁTA (elérzékenyülve) Udvarlója van? Ó, hát van Isten! Nem mintha eddig kétségeim lettek volna! De örülök, hogy legalább csinál is valamit. Jaj, de boldog vagyok!

DEMETER Pedig én ezt kimondottan mint problémát próbáltam...

CSONGOR Erről én nem tudok. Márpedig amiről én nem tudok, az nincs.

DEMETER Viszont...

CSONGOR De legyen! Kit érdekel? Engem még nála is kevésbé!

BEÁTA Szívtelen vagy!

DEMETER Csak, mert mégis egy magamfajta, mondjuk ki nyíltan, nem túlzottan vagyonos...

CSONGOR Aha, hát ez fáj? Jól van. Mondok egy összeget, te megszorzod kettővel, és megkapod kápéban a háromszázhatvanezret.

DEMETER (mohón) Most, azonnal?

CSONGOR Ha vársz egy percet, akkor azonnal. Kiveszem a széfemből.

DEMETER Hát, jó. Ide vele! És ha beállít az udvarló?

CSONGOR Csak merje idetolni a pofáját!

DEMETER Meri az. Ide készül. Már az előbb is azt hitte a kislány, hogy ő jön, amikor maguk...

CSONGOR De mi bentről jöttünk.

DEMETER Talán nem csukták még be a garázskaput.

CSONGOR És csak úgy besétál? Vagy már eddig is be volt sétálva? Bejáratos? Bejáratja a lányomat? Az apja valagát! (Demeterhez) De ez téged nem zavar, ugye? Nem vagy ilyen kőkori, hogy szüzesség, meg mirtusz, meg mifene? Modern emberek vagyunk, nem?

DEMETER Meglepni meglep...

CSONGOR Ötszáz kápéban.

DEMETER De nem zavar.

CSONGOR Nyerő válasz. (El a 2. ajtón)

5. jelenet

(Voltak, majd Piros)

DEMETER (nyájasan) Ez ma már bevett dolog, nem igaz? Senki nem várja el egy kedves, csinos lánytól, hogy apáca legyen.

BEÁTA Mocskos szájú hozományvadász! Hogy mer ilyen cinikusan nyilatkozni?

DEMETER Úgy veszem észre, hogy nem nagyon kedvel engem. Pedig nagyon jó fej tudok lenni.

BEÁTA Azonnal hordja el magát!

DEMETER Ha vár egy kicsit, akkor azonnal. De meg kell várnom Genyőte urat, hogy hozza a... hogy elbúcsúzzon tőlem.

BEÁTA Nincs magában semmi tisztesség? Hogy van képe a lányom boldogságának az útjába állni?

DEMETER Ami azt illeti, az a krapek sem egy fenékig tejfel. Félre ne értse, nem magamat reklámozom, de vannak ott is problémák.

BEÁTA Rajta, mondja azt, hogy az is egy hozományvadász! Aki ugyanazt a gilisztát akarja a mocskos botjára szúrni!

DEMETER Mármint a horgára? Nem, ez nem giliszta kérdése! Egy gilisztát félbe lehet vágni, és akkor két horgásznak is jut!

BEÁTA (megborzong) Maga elmeháborodott!

DEMETER Engedje, hogy befejezzem!

BEÁTA Követelem, hogy fejezze be!

DEMETER Én csak a lányát védem! Mert ez a krapek, mondom, ez a pénzével kábítja! Csak mert az apja, már a lány apja, nahát, Genyőte úr, a kedves férje, szóval nem ad neki.

BEÁTA Ezt nem mondja!

DEMETER Egy fillért sem! Vagy petákot, ahogy falun mondják. Ez így van!

BEÁTA És az a fiú, az gazdag?

DEMETER Nagyon! Különben nem egy ilyen jó fej, ilyen, hogy is mondják, ilyen... kulturált, ilyen szépreményű... szóval nincs ilyen értékes, egyedi írógépe!

BEÁTA Na és?

DEMETER Egy könyve nincs a polcán, nemhogy lila! Sült bunkó, na! Egy tahó.

BEÁTA Ismerek ilyet.

DEMETER Nahát!

BEÁTA De azt is tudom, hogy ezen nem múlik semmi! Egy ilyen embert is lehet szeretni!

DEMETER De minek, ha nem muszáj?

PIROS (be az 1. ajtón)

DEMETER (kínban) Csókolom. Csak beszélgetünk itt. Mindenféléről, hehe.

BEÁTA (Piroshoz, megvetően) Láttam az oroszlánt, azaz a hűlt helyét! Hát, ha maga azt nevezi portörlésnek, hogy előbb porrá töri, nem jósolok itt nagy jövőt magának!

PIROS Maga csak ne görcsöljön a jövőmön!

DEMETER Pedig épp a jövője miatt aggódtunk itt!

BEÁTA Mit az ő jövője? Kétszínű fráter! Hát ezt is a horgára? Szép dolog, mondhatom! De az én lányomból nem fog kurvát csinálni, mint ez itt! (Kivonul a 2. ajtón)

PIROS (utánakiált) Menjen csak, mosogasson! Bejárónő!

6. jelenet

(Voltak, később Polczi)

DEMETER (döbbent szünet után, hápogva) Hát de... de... Hát mi ez? Mi van itt?

PIROS Mi volna?

DEMETER Nem hallotta, miket mondott? Hogy egy anya ilyet mondjon!

PIROS Á, fel se vegye! Ez azt hiszi, hogy minden pasi a rusnya, márnaszájú lánya után sír! Örülhetnek, ha valami gyökér elveszi a pénzéért!

DEMETER (összezavarodva) Kicsodát? Kicsoda? Valahányszor bejön ide valaki, én egyre kevésbé értem, miről beszélek! Az elején minden pofonegyszerűnek tűnt, most meg félek az ajtóra nézni!

PIROS Hát ne nézzen. Nézzen rám!

DEMETER (kezdi összerakni, ijedten) Mit mondott? Milyen betűvel kezdődik a neve?

PIROS Mint a magáé.

DEMETER "D"-vel? Dehogy, "p"-vel! Bár az már mindegy!

PIROS (megbántottságot színlelve) Kicsit fájt is, hogy meg se kérdezte a nevemet! Lehet, hogy buta vagyok meg romantikus...

DEMETER (utolsó reménnyel) És nem lehet, hogy Gyöngyvér is?

PIROS (kacag) Gyöngyvér, ja! Mint a Csongor rusnya lánya! Szép is volna!

DEMETER (összetörve) De milyen szép.

PIROS Jó, nem az, hogy utálom, vagy ilyesmi. Tulajdonképpen még bírom is. Lehet, hogy hülyeség, de tényleg bírom. El lehet vele lenni. Most játsszam itt a mostohát?

DEMETER (kétségbeesve) Mondja meg a nevét, kérem!

PIROS (kacéran) Találja ki!

DEMETER Á! Már tippeltem, és mi lett a vége!

PIROS Annyit segítek, hogy a "vér" stimmel! Na?

DEMETER (reménye vesztetten) Denevér? Kövér? Nem tudom.

PIROS Úgy értem, a színe!

DEMETER Lila?

PIROS Ja, a Lilla nem is lenne rossz!

DEMETER De, azért elég rossz lenne.

PIROS Piros!

DEMETER Milyen piros?

PIROS Thuly Piros. Téháipszilonnal.

DEMETER (összetörve) Nincs Isten! Rosszul mondta az anyja! Habár nem az anyja. De nem mondta jól.

PIROS Mondott rám valamit?

DEMETER Bár magára mondta volna!

PIROS Ja, nem bírja lenyelni, hogy az ex-férje befiatalított.

DEMETER A Csongor? Az nem is a maga apja?

PIROS Az apám lehetne, ja. Csak akkor nem mászhatna az ágyamba.

DEMETER (elkeseredve) De az apjáról is beszélgettünk! Meg a gilisztáiról!

PIROS Milyen jól emlékszik mindenre! Maga nagyon jó fej!

DEMETER Bár hozzá szálltam volna be a giliszta-bizniszbe!

PIROS Az írók ilyesmivel is foglalkoznak?

DEMETER Olyan jó lenne nála. Falun, ott szép az élet! Gilisztát felezni, kazalba hányni a pénzt, kiülni a lócára, és érthető dolgokat mondogatni, nem ilyen kacifántos pesti blődségeket!

PIROS Mi ütött magába? Ki mondta, hogy falun lakik?

DEMETER (legyint) Az már részletkérdés. Ide nem kellett volna jönnöm. Jobb lett volna sűrűn élnem, ahogy a Tubica Laci tanácsolta!

PIROS Valami barátja?

DEMETER Most már úgy néz ki. Az egyetlen barátom.

PIROS Tényleg, én nem tudok semmit magáról. Meséljen valamit, ne csak rólam beszélgessünk! Mivel tölti a szabad idejét?

DEMETER Nincs nekem már szabad időm. Bevallok magának valamit. Meg kell írnom ezt a darabot. Muszáj.

PIROS Ezt azért irigylem magában. Csak leül, aztán ír.

DEMETER Egy betűt le nem írtam, és már többszörösen eladtam magam. Pedig én csak ezt az írógépet akartam eladni!

PIROS (aggódva) Azt nem szabad! Mit csinál a gépe nélkül? Maga író.

DEMETER (magába roskadva) Igen. Vagy az vagyok és írok, vagy becsukom a boltot. Ilyen pofonegyszerű. És akkor nincs tovább Polczi Pongrác.

Kopogás az 1. ajtón

DEMETER Jaj, ne! Mit akar még ez az ajtó szegény Polczitól?

Az 1. ajtó kinyílik, és belép rajta Polczi, bőrönddel

Függöny

Második felvonás

HARMADIK KÉP

Ugyanott.

1. jelenet

(Demeter, Piros, Polczi - ugyanúgy, ahogy az első felvonás végén)

DEMETER (megrökönyödve) Polczi!

POLCZI (megrökönyödve) Demeter!

PIROS (csodálkozva) Thuly Piros. Mit akar itt?

DEMETER Csak benézett, hogy végképp tönkretegye az életemet!

PIROS Miért, ismerik egymást? Akkor miért mutatkoztak be?

POLCZI (gyorsan, idegesen) Nem, dehogy ismerjük! Én egyáltalán nem járok ilyen helyekre! Itt is először vagyok, és egyszersmind utoljára.

DEMETER (tébolyultan) De legalább most itt van! Tényleg! Ez már nagyon nem lehetett volna rosszabb, de mégis!

POLCZI Neked rossz? Akkor én mit szóljak?

PIROS Maga csak ne szóljon semmit! Nem látja, hogy csak zavar? (Demeterre mutat) Fél attól az ajtótól.

DEMETER (apatikusan) Á, nekem már annyi! Legyen az övé a lakásom, a nagyanyám! Sőt: a lakás eleve a nagyanyámé!

PIROS (Polczihoz) Jézusom, ez teljesen kivan! Nézze meg, mit csinált vele! Hogy meri tegezni, ha nem is ismeri?

POLCZI Hagyjon nekem békét! Én nem ismerek se nagymamát, se ajtót, se istent, se embert! Sőt, mi több, Genyőte Csongort sem ismerem. Őt viszont szeretném minél gyorsabban megismerni!

PIROS (a bőröndre bök) Mi, ideköltözik?

POLCZI Nem! El akarok innét menni!

PIROS Hát menjen! Ki tartja vissza?

POLCZI (önostorozóan) Ami idehozott, az! Hogy egy kupec vagyok, egy szennyes lélekkufár, aki nem bír a saját szemébe nézni! (Könyörögve) Küldje azt a Genyőtét, szépen kérem, hadd köpjön szemen!

PIROS (Demeterhez) Nyugi. Nem szabad így kiborulni. Akárki is ez, majd Csongor elintézi. (Polczinak) Maga meg duguljon el, ha jót akar! (El a 2. ajtón)

2. jelenet

(Demeter, Polczi)

POLCZI Demeter, Demeter! Miért üldözöl te engem?

DEMETER (siránkozva) Ne haragudjon, Polczi bácsi! Én megmagyarázom, én nem hallgatok el semmit. Én csak a maga kedvéért, hogy...

POLCZI Köpj szemen! Dobálj sárral! Forgass kátrányba és tollba! De ne árulj el, az ég szerelmére!

DEMETER Én nem árulásból... Én segítőkészségből... Nem akart idejönni, és...

POLCZI És mégis idejöttem. Igen. Mivé lettem! Hová jutottam!

DEMETER (hisztérikusan) És hogy jutott be?

POLCZI Mi? Ja! Hiába kopogtam a kapun. Lehet, hogy nemsokára már csöngetni is fogok? Köpedelem! Hogyan is hihettem, hogy ezt elvihetem szárazon? A hazug embert könnyű utolérni, főleg, ha már ott várják, ahová sántikál. De te hogy kerülsz ide?

DEMETER Nyitva volt a garázskapu. És egyszer csak itt voltam.

POLCZI (észreveszi az írógépet) És az írógépem? Én már semmit nem értek. Te hoztad ide, vagy már te is itt találtad?

DEMETER (mentegetőzve) Igazából... Gondoltam, átviszem apához, ne kelljen neki cipelni. El is jöttem ugye ebéd előtt... (Hirtelen másra tereli a szót) Az ám, milyen volt az ebéd?

POLCZI Milyen ebéd? Mit tudom én! Odakozmált a sóska, fasírt viszont nem is volt. Én meg végig az írógépemet kerestem, felforgattam az egész lakást. De inkább veszett volna el, mint hogy így meredjen rám vádlón: "Polczi, te itt?" Csitt, ne mondd a nevemet!

DEMETER Meg se szólaltam. A gép volt.

POLCZI Csak a nevemet ne! Ha ezek rájönnek, hogy én vagyok Polczi Pongrác, én belenyúlok a konnektorba!

DEMETER (visszaesik a kétségbe) Pedig be fog jönni a Genyőte! És meg fogja kérdezni, ki maga, és maga azt fogja mondani, hogy a Polczi!

POLCZI Nem lehet! Nem szabad! Miért is jöttem ide?

DEMETER Ugye-ugye?

POLCZI A könyveim, az egyetlen könyveim! Portéka lett belőlük! Elárulom őket, kiárulom őket, és magamat! Bekebelez a fogyasztói társadalom!

DEMETER Engem meg kiokád!

Demeter és Polczi összeborul, zokog. Majd kissé megnyugodva szétválnak, szipognak

DEMETER De legalább maga legyen okosabb, mint én! Ha halak vagy giliszták kerülnek szóba, fusson, és hátra se nézzen!

POLCZI Futok én, futok a Dunának!

DEMETER Sehova, ahol hal van! Ígérje ezt meg egy haldoklónak!

POLCZI Ne beszélj ilyeneket! Te még fiatal vagy.

DEMETER (szomorúan) Most már az is maradok. Sosem öregszem meg.

POLCZI Ezért érdemes tisztességben megöregedni? Gúnykacajért és iszapfürdőért? Hogy ez a pénzesláda rámnézzen, és azt mondja: "Mennyit érsz, te Polczi? Ennyit meg ennyit érsz!"

DEMETER Kétezret fog mondani.

POLCZI Kétezret? Nyolcvan példányt hoztam.

DEMETER Akkor annyiért mond kétezret. Döbbent egy tahó ez! Próbálja meg esetleg elsózni az írógépet is!

POLCZI Köszönöm, Demeter, ez kell nekem. Gyalázz, becsmérelj, gúnyolj! Ezt kell megérnem Polcziként! Miért kell egy ilyen fertelmes pillanatban éppen nekem lennem Polczinak?

DEMETER Nekem meg még azt se lehet! Még annyi időre se, míg a Genyőte odaadja a... míg elbúcsúzik tőlem!

POLCZI Te, Demeter! Nem lennél te a Polczi énhelyettem? Csak egy kicsit!

DEMETER Polczi bácsi, nem érne meg magának az életem egy apró szívességet? Olyan egyszerű lenne, olyan pofonegyszerű! Nem lennék boldog tőle, de mégis életben maradnék!

POLCZI Neked nem állna semmiből! Nem mintha egy széltoló csibész lennél, de nincsenek olyan határozott elveid, mint amilyeneket most én tiprok sárba!

DEMETER Hallgasson meg, Polczi bácsi! Tudom, hogy becstelenség, amire kérem...

POLCZI Bármit, ha ezzel az aprósággal leköteleztél!

DEMETER Rögtön, csak hadd mondjam! Itt sem kellene maradnia, én itt maradnék...

POLCZI Várjál már egy kicsit, a hétszázát annak a csökönyös fejednek! Csak nem halsz meg, míg végigmondok egy mondatot! Itt sem akarok lenni, mire visszajön!

DEMETER Hadd legyek én a Polczi bácsi!

POLCZI Ne szekálj már! Hát olyan nagy áldozat, amit kérek? Egy negyedórát legyél Polczi, nem kell tovább! Elsózod a könyveket, aztán elhozod a pénzt, és az arcomba vágod, jó? Mondd, hogy: "Itt az alamizsna, te megalkuvó!", vagy bármi ilyesmit!

DEMETER Soha többé nem kérek semmi mást! És elsózom a könyveket is, csak tegye meg nekem!

POLCZI (bőszen) Veled nem lehet beszélni! Itt a koffer, fogjad! (Tukmálja)

DEMETER Tessék ideadni! Tessék már ideadni! (Kapkod érte)

Egyre elszántabban ráncigálják a bőröndöt. Csongor be a 2. ajtón

3. jelenet

(Voltak, Csongor)

CSONGOR Hol az az állat? Mi van, Polczi, nem mászik le rólad?

POLCZI Késő!

CSONGOR (Demeterhez) Nyugi, nyugi, nem kell kiborulni!

POLCZI De nem! Ez itt a Polczi, az író!

CSONGOR Tudom.

POLCZI Tudja? Gyorsan járnak a hírek! De az írógépet nem adja el!

CSONGOR Én meg nem veszem meg.

POLCZI Én meg megyek innét. Hátra se nézek.

DEMETER Menjen! Menjen! Isten hírével!

CSONGOR (Polczihoz) Nem mész te sehová. Szépen megvárod, amíg kidoblak. (Demeterhez) Te menj innét, Polczi fiam! Jobb neked ezt nem látni.

POLCZI Én már itt sem vagyok, csak beszélgessen a Polczival! Fogom az írógépemet, a Polcziét tudniillik, és illa berek...

CSONGOR Hozzá nem nyúlsz! (Demeterhez) Polczi, vidd magaddal ezt a vackot, mert ez még lenyúlja. Na, itt az ötszázezred, olvasgasd, aztán neki az írógépnek!

POLCZI (hüledezve) Neki? Mit neki? És mit ötszázezer ennek a Polczinak?

DEMETER (hebeg-habog) Ez nem az az ötszázezer, ami kétezer... Ez nem, amit a Polczi, hanem... Szóval érti, bácsi, akárki is maga!

CSONGOR Menjél már!

Demeter zavartan kioldalog az 1. ajtón az írógéppel

POLCZI Ötszázezer? Ennyi pénz nincs is! Ezt el sem tudom képzelni!

CSONGOR Te ne is képzeld el. Ez a Polczié. Na, ne sírjál, az ex-nejem szerint te is jól vagy eleresztve.

POLCZI Nem tudom, én... egyáltalán ismerem azt a hölgyet, aki ennyire nem ismer engem?

CSONGOR Mi van, le vagy égve? (A kofferre mutat) Magaddal hurcolod az egész kéglidet? A lányom előtt meg adod a bankot?

POLCZI A lányát meg külön nem ismerem! Én nem ismerek itt senkit!

CSONGOR Majd mindjárt megismersz. Úgy fogsz ismerni, mint a tenyeremet.

POLCZI Ne tessék erőlködni! Engem könnyű kidobni! Elég egy rossz szó...

CSONGOR Persze, azután visszamászol a lányom ablakán! Nem szégyelled magad, te bakkecske? Megy még a sónyalás? Volt pofád rámászni a lányomra? Hát egyikőtöktől sem undorodsz?

POLCZI Bocsánat, ez azért erős, hogy így...

CSONGOR Azt ne mondd, hogy tetszik, mert belőlem úgyse látsz egy kanyit se! Hiába taposod itt a sarat, a giliszta meg van gyűrűzve, értem?

POLCZI (ijedten) Persze, persze, maga bizonyára!

CSONGOR Még ma meglesz az eljegyzés, úgyhogy jobb, ha egy házzal odébbállsz!

POLCZI Maradjunk ennél! Sok boldogságot, gyerekkacajt, mákosbejglit!

CSONGOR Kifelé, míg szépen vagyok.

POLCZI (indul az 1. ajtó felé)

CSONGOR Hova csámpázol? Nem azt mondtam, hogy költözz be! Mondom, kifelé! És itt ne felejtsd a kuffert!

4. jelenet

(Voltak, Beáta)

BEÁTA (be a 2. ajtón, rikácsolva) Mit művelsz te itt?

CSONGOR Te meg mit nézel, mint a moziban? Azt, amit mondtam: kivágom ezt a pecást, aki beakasztott a lányomnak!

POLCZI Na, a halakat végképp nem várom meg!

BEÁTA Hagyd békén, te istentelen! Ne merészeld!

POLCZI (Beátának) Tessék hagyni, már majdnem megvagyunk!

BEÁTA Maga nem mehet így el! Maga innen ellopta egy lány szívét!

CSONGOR Ja, tele van vele a kufferja! De te inkább a vacsorával törődjél.

POLCZI Bizony, könnyen odakozmál!

BEÁTA Azért, mert a cseléded vagyok, még nem vagyok a cseléded! Attól még a lányod a lányom!

POLCZI (Csongorhoz) Mit mondott, merre rövidebb?

BEÁTA Ne menjen el! Ne hagyja magát! Ne hagyja a lányomat!

POLCZI Igazán, jobb lesz mindenkinek. A hölgy is kiheveri: eddig sem látott, ezután sem fog. Én hátra se nézek...

CSONGOR (Beátának) Nyugi, egy fillérje sincs.

BEÁTA De a szeme! Ott csillog a szemében a mi kis gyöngyünk!

CSONGOR Szerintem inkább kápéra utazik. (Polczihoz) Elmegy, vagy megvárja, míg kinyomom a szemét? (Kinyitja előtte a 3. ajtót)

POLCZI Futok, amerre látok! (Nagyon gyorsan el)

CSONGOR (utánavágja a kuffert) Hé, csövikém, vidd a lakásodat a lakásomból!

BEÁTA (zokog) Édes Istenem! Édes jó Istenem! Te...

CSONGOR Ne nevezz Poncius Pilátusnak!

BEÁTA Te Heródes! Te gyerekgyilkos! Hogy a Pokol legsötétebb bugyrában rotyogjál az örökkévalóságig! (Hisztérikusan kikiabál) Gyöngyvér, édesem! Gyere, meggyilkolt az apád! Hol van? Az előbb itt volt, itt kóválygott a bánatos, szerelmes kis galambom!

CSONGOR Azt meg miből látod, hogy bánatos? Azt ne mondd, hogy olyankor legörbül a szája.

BEÁTA Ne merd még most is bántani!

CSONGOR (elégedetten) Mindegy! Elsóztuk, nincs vele gond! Fordítsd meg a lemezt, és indíts a konyhába!

BEÁTA Nem képzeled, hogy amikor te tort ülsz a lányod felett, én fogok a borjúszegyből...

CSONGOR Dehogynem! Olyan pörköltöt fogsz belőle csinálni...

BEÁTA Borjúszegyből? Pörköltöt? Meg vagy te veszve! Inkább elkárhozom!

CSONGOR Na, elég most már!

BEÁTA Eljegyzési vacsorára pörköltöt? Ahogyan azt Genyőte úr elképzeli! Nem fogsz a legjobb öltönyödben szaftot tunkolni a serclivel!

CSONGOR Akkor rántsd ki, vagy tűzdeld, vagy göngyöld, vagy bánom is én!

BEÁTA Jóízlésed, az aztán nincs! Persze, pörköltöt eljegyzésre! Hová akarod még alázni a lányodat? Mit tartogatsz még neki, hogy az Isten verjen meg? Csak mert kifogtál egy ilyen lumpent, aki még a szart is megeszi, ha aranyból van mellé a galuska!

CSONGOR Hát ezt mondom! Ez megeszi! Min vitázunk? Komolyan, nőkkel vitázni! Azt mondja, amit én, de azért vitázik! A vita a lételeme! Teperj a konyhába!

BEÁTA Csak aztán meg ne lepődj, Csongor! Egyszer nagyon meg ne lepődj!

CSONGOR Ne csak ígérgetnétek folyton!

5. jelenet

(Voltak, Demeter)

DEMETER (beóvakodik a 2. ajtón az írógéppel) Zavarhatok?

CSONGOR Te meg mit kódorogsz ezzel a retiküllel, mint egy töketlen?

DEMETER Egy asztalt kerestem, egy másik asztalt.

CSONGOR Mit másikat? Ez nem bútorbolt! Pakolj le, aztán tegeződj össze anyuval!

DEMETER Már... a hölgyet mondod, apu?

CSONGOR Nem velem, te balfék! Vele!

BEÁTA Engem hagyjál ki ebből! Én nem fogok egy ilyenre főzni, egy ilyen latorra!

CSONGOR Dehogynem. Na, puszi-puszi, aztán haladjunk! Nincs sok időnk.

DEMETER Hát... csókolom, ha muszáj! (Puszilkodni indul Beáta felé)

BEÁTA Viszi innét a randa pofáját, maga anyaszomorító! Inkább vessenek forró olajba, aztán az oroszlán elé! (Kirohan a 2. ajtón)

DEMETER (pimaszul utánaszól) Szia!

Kintről porceláncsörömpölés

DEMETER Akartam is kérdezni, hogy a kandallópárkányon miért csak az egyik oldalt van oroszlán?

CSONGOR Már ott sincs. Ne ezzel foglalkozz, hanem készülj! Már fő a vacsora, vagy sül, vagy mit tudom én! Végzi a dolgát.

DEMETER Milyen vacsora?

CSONGOR Ne kérdezz annyi baromságot. Pénzt megszámoltad?

DEMETER Igen, és hát úgy tűnik... persze, tévedhetek, nem vagyok én pénzszámlálógép, de mintha kétezerrel kevesebb...

CSONGOR Kétezerrel? Ez érdekes! Nem csupa húszezrest adtam?

DEMETER De! De! Akkor biztos elszámoltam.

CSONGOR Ne alkudozz, hanem iszkiri. Szólj az őseidnek, meg keríts valami tisztességes göncöt.

DEMETER (kínban) Ünneplünk valamit?

CSONGOR Ja, jól adod.

DEMETER Adoptálni akarnak? Már így az "apu" meg az "anyu" miatt kérdezem.

CSONGOR Az "aput" sürgősen felejtsd el. Megtartjuk az eljegyzéseteket. Úgyhogy mondom, szólj az őseidnek, már ha vannak, és nem túl kínosak, tudnak asztalnál enni, ilyesmi.

DEMETER Lesz valami asztal... vagy hozzanak?

CSONGOR Barom. Hányas ujjad van?

DEMETER Tízes. Egy tízes sorozat.

CSONGOR Jól van, nem kérdezlek. Még rosszabb, mintha te kérdezel. Majd ráhúzzuk valahogy. Kapd össze magad, hétre itt legyetek! (El az 1. ajtón)

6. jelenet

(Demeter, majd Piros)

DEMETER (leroskad az asztalhoz, kinyitja a gépet, amelyben még ott az előbbi papír; gépel, egyre elcsigázottabban) Öt-nulla-nulla-nulla-nulla-nulla.

Kinyílik a 2. ajtó, majd gyorsan bevágódik

DEMETER (rémülten mered a 2. ajtóra) Ki az? (Odarohan az ajtóhoz, kinéz rajta, hátrahőköl, bevágja az ajtót, holtsápadtan visszatántorog, leroskad a gép mellé, és addig üti a nullákat, míg a gép kocsija nem csiligel) Nullanullanullanullanullanullanullanulla...!

PIROS (be a 2. ajtón; kedvesen) Maga folyton dolgozik?

DEMETER Ne! (Megpillantja) Ja, maga az?

PIROS Miért, kit várt?

DEMETER Várta a halál! A halál, a... Észrevette már, hogy a "halál" szó a halból származik?

PIROS Nahát! Csodás lehet, ha valaki ennyire ismeri a nyelvet!

DEMETER A szájat! Azt az iszonyú szájat!

PIROS Mi? Ja, a Gyöngyvérrel találkozott? Hát igen, a pasik elsőre mindig kicsit kiakadnak tőle. Kicsit olyan a szája, mintha folyton szomorú lenne. Pedig akkor is ilyen, ha röhög. Igaz, azt nem szokott.

DEMETER Ezentúl én se fogok szokni.

PIROS De miért csak róla beszélünk? Vártam a szobámban! Lepakoltam magának a fésülködőasztalomat! Csak azt ne mondja, hogy tőlem is berezelt!

DEMETER Félek én már mindentől. Hány óra? Az órától félek a legjobban.

PIROS Nincs rajtam óra.

DEMETER Akkor mennem kell.

PIROS Itt nem bír dolgozni? Haza akar menni?

DEMETER (hisztérikusan) Nem akarok hazamenni! Nem akarok hazamenni!

PIROS Akkor maradjon itt!

DEMETER Itt sem akarok maradni! Sehol sem akarok lenni! Talán az Északi-sarkon, eszkimó, hogy vastag jégpáncél válasszon el a halaktól!

PIROS Milyen izgi! Miért nem írja bele ezt is?

DEMETER Én nem tudok írni! Képtelen vagyok!

PIROS Pedig az előbb olyan jól ment! Annyira cuki volt. Tök jó volt nézni, ahogyan beleélte magát. Belekuksizhatok?

DEMETER Nem! Még nincs kész! És nem is lesz soha!

PIROS Ne sírjon, Polczi! Van ilyen, hogy nem jön a...

DEMETER (a 2. ajtóra mutogat, üldözötten) De jön! Folyton jön! Most is itt ólálkodik valahol!

PIROS (nem érti Demeter célzását) Akkor keressük meg együtt!

DEMETER Ne! Ne keressük meg!

PIROS Na, majd én megkeresem! Csak belepislantok, jó? Na, hagyja! (Belenéz a gépiratba) Ez a címe? Ez az öt... ötezer... millió... mi ez, trillió?

DEMETER (keserűen) Jó, mi? Idáig jutottam!

PIROS Hát ez nem valami sok!

DEMETER Ez több a soknál. Ez semmi.

PIROS Nem, azért címnek nagyon oké. Olyan klassz titokzatos. És ez rólam szól?

DEMETER A pénzről szól.

PIROS (csalódottan) Ja, pénz? Én azt hittem, rólam! Hogy hány sejtem van, vagy génem, vagy mit tudom én, fűszál a réten, csillag az égen, szóval ilyen költői dolog, érti. Mint a lassú számok a dizsiben.

DEMETER Pénz, csak pénz. A Genyőte rohadt pénze.

PIROS Ennyi pénz? Nem kapok én tőle ennyit! Csak egy író lehet ilyen naiv. Egy tanfolyamra sajnálja tőlem.

DEMETER Hány óra? Haza kell mennem!

PIROS Utál, ugye? Oké, értem! Húzzon innét, hagyjon itt a Csongor rohadt pénzével!

DEMETER Bár azt hagyhatnám itt! De csak magát hagyhatom!

PIROS Mit akar? Én is ember vagyok! Nekem is élnem kell valamiből! Persze, jó lenne valaki, akinek szíve is van, aki megért és tisztel! Magának könnyű, maga tehetséges, maga ilyen gyönyörű darabokat tud írni! Maga rámverheti, hogy eladom magam, hogy kurva vagyok!

DEMETER És akkor én mi vagyok? Egy lélekkufár, egy strici!

PIROS Ne legyen az! Menjen csak, hagyjon lógva, kopjon le! Majd én itt beledöglök! Ha nincs más, nincs semmi, csak a Csongor rohadt pénze... (Lesmárolja Demetert; hosszú, elfúlt csók) Miért kellett idejönnöd?

DEMETER Ugye-ugye?

Függöny

NEGYEDIK KÉP

Güzü néni nagyszobája.

1. jelenet

(Güzü néni, Ottokár, Erna)

Güzü néni otthonkában a telefonon lóg, javarészt várakoztat. Ottokár sötét öltönyben, Erna fekete zárt ruhában, türelmetlenül ülnek a dohányzóasztalnál, amelyen ott áll az írógép, kinyitva. Ottokár unalmában a gépet piszkálgatja

OTTOKÁR Nincs ennek semmi baja, ennek a gépnek. Jó kis gép ez. Annyi, hogy kiesett a pöcök a "p" karjából. Bele kell tenni egy másikat, aztán jónapot. Mit kell ezen ennyit problémázni? Komolyan mondom, ez a Polczi is...

ERNA A te ivócimborád. Ne nekem panaszkodj!

OTTOKÁR Mert kéthavonta bedobunk egy papramorgót? Szépen ivócimbora! Miért nem vagyok mindjárt alkoholista?

GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Mondhatom? Kettő... négy... azaz várjon, inkább öt! Jaj, hát nem kell rögtön beikszelni. Öt, igen. És mondjuk, húsz, huszonegy, huszonkettő. Miért, ugyanolyan esély van rá. Kérem, nem muszáj elhinni! Ha maga jobban tudja!

ERNA Akkor miért nem javítod meg? Minek hazacipelni?

OTTOKÁR Ja, tele van a zsebem pöckökkel, gondolhatod. A ballagó-öltönyöm zsebében hordom a pöckeimet. Beviszem a műhelybe, három hét múlva jöhet is érte.

ERNA Oktass ki, persze! Ez kell, hogy ezt lássa a gyerek!

OTTOKÁR Mit lát? Hát itt sincs! Meddig tollászkodik még?

ERNA Mit izgat? A végén úgyis miattam késünk. Nem az anyád miatt, aki képtelen lerakni a telefont.

OTTOKÁR Anyuka!

GÜZÜ NÉNI (súgva, Ottokárhoz) Egy pillanat. (A telefonba) Várjon, ne tegye le! Elmondom emelkedő számsorrendben.

OTTOKÁR Látod? A lelkét kiteszi.

ERNA Nekem bőven elég lenne, ha a telefont letenné.

GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Ne tegye le! (Leteszi) Mennyi volt? (Az órájára néz) Három-tíz. Az is valami. (Jegyez a füzetbe)

OTTOKÁR Anyuka, ideje volna kitenni a lábunkat.

GÜZÜ NÉNI Jövök már, jövök már. Olyan türelmetlen vagy, mint apád volt.

OTTOKÁR Meg mint a fiam. Miért kell nekem két óra alatt összekapnom magam egy eljegyzési vacsorára? Ki hallott már ilyet!

GÜZÜ NÉNI Ne csomagoljak egy kis pitét?

OTTOKÁR Magadat csomagold, Anyuka, nem kell pite! Nyolcfogásos vacsora lesz, lesz ott pite. Remélem, lesz egy kis pörkölt is, borjúszegyből, ahogyan szeretem.

ERNA Ahogy szeretnéd!

OTTOKÁR Mert te a boltból mindig csak a maradék mócsingot hordod haza.

GÜZÜ NÉNI Azt hiszem, a báli ruhám jó lesz. (El a kisszobába)

2. jelenet

(Ottokár, Erna, be Demeter a kisszobából, öltönyben)

OTTOKÁR Szóval olyan világszépe az a lány, fiam?

DEMETER (ingatja a fejét)

OTTOKÁR Akkor? Úgy maradt?

ERNA Nem szégyelled magad? (Demeterhez) Kisfiam, hát hogy képzelted ezt, ilyen sebbel-lobbal? Ennyit nem érdemelnek a szüleid, hogy bemutasd azt a kislányt?

OTTOKÁR Biztos szégyell minket. Hallottad, valami úrilány. Mi meg nem vagyunk urak, mi nem pecázunk egy zavarosból az ilyenekkel.

DEMETER (felsír)

ERNA Na tessék! Most boldog vagy? Élete legszebb napján sír, mert ilyen apja van! Minek zargatod? Biztos azért nem mutatta be, mert hirtelen jött a szerelem, első látásra.

Telefoncsörgés. Güzü néni kombinéban be, felkapja a telefont

OTTOKÁR (végigméri az anyját) Na, szép kis bálok lehettek régen! (Ernához) Úgy fogsz kinézni az anyám mellett, mint egy apáca.

GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Igen, az vagyok. Ön nagyon szép hét elébe néz. Illetve mikor született? Ajjaj, akkor rosszat mondtam! Ez a hét nagyon rázós lesz az Ön számára. A párkapcsolata kátyúba jut. Amíg nem vallja be magának, hogy homoszexuális, addig nem találhat rá az őszinte boldogságra. De! Ne velem vitatkozzon! Vitatkozzon a csillagokkal! Ha nem tetszik, lője főbe magát! Attól nem lesz jobb hete. Esetleg hívjon fel a jövő héten, hátha addig átrendeződnek. Ne nekem köszönje! (Leteszi)

OTTOKÁR (Demeterhez) Te meg próbálj egy kicsit vidámabbnak kinézni, mint anyád!

ERNA Mi bajod velem? Én is tegyem ki a mellem, mint anyád?

DEMETER (ordít) Próbálok! Igenis próbálok! Vidám vagyok! Én vagyok a szerencse fia! Megcsináltam az évezred üzletét! (Őrjöngve) Kifogtam az aranyhalat! A márnát!

OTTOKÁR Na, csakhogy kinyitod a szádat!

ERNA Ugye fogsz beszélni az eljegyzésen? Mondasz valami leánykérőt? Hadd lássák azok az úri népek, hogy mi is megadjuk a módját!

GÜZÜ NÉNI Megyek, felveszem a báli ruhám.

OTTOKÁR Ne legyél szenilis, Anyuka! Már ott van rajtad.

GÜZÜ NÉNI Jaj, de egy kópé vagy te is! Mint a Demóka. (El a kisszobába)

OTTOKÁR (végigméri a búskomor Demetert) De mókás egy kópé, mondhatom!

ERNA Ne csúfold már folyton! Biztos a beszédjére készül. Olyan édes kis komoly a mi fiunk, nem? (Demeterhez) Na, áruld el anyunak, mit fogsz mondani! Mindjárt megöregszem a kíváncsiságtól.

OTTOKÁR Nem ülhetsz ott némán, mint a sült hal.

Demeter felpattan, hogy kirohanjon. Csöngetés. Demeter a csengő hangjára megtorpan

OTTOKÁR Mi van? Most csöngettek, most ugrálj!

ERNA Istenem, hogy pont most kell jönni valakinek! Nem fogunk odaérni.

Demeter közben kimegy a bejárati ajtóhoz, kinyitja

3. jelenet

(Voltak, Piros)

PIROS (belép a bejárati ajtón, csodálkozva néznek egymásra Demeterrel) Te itt vagy? Már mióta ott állok az ajtód előtt! Tudod, nem szól a csengőd, úgyhogy próbáltam kopogni, de azt hittem, nem hallod, úgyhogy gondoltam, átjövök a szomszédba, hátha tudják a számodat, és odacsöröghetek, hogy nyisd ki.

DEMETER (zavarban) Nincs telefonja a Polczinak... már a másik lakásban nekem, sajnos.

PIROS (örömmel) Mindegy, hát itt vagy!

ERNA (Ottokárhoz, súgva) Figyeled, ki ez a kis nő vele?

OTTOKÁR (súgva) Hát akivel beszélget. Mit figyeljek rajta?

ERNA Hát hogy beszélget vele.

DEMETER (Piroshoz) Persze, itt vagyok. És te? Te is itt vagy?

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Tegeződnek. Csak nem ez a menyasszony?

PIROS (Demeterhez) Eljöttem otthonról.

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Hallod, idejött?

OTTOKÁR Látom. Hallani téged hallak.

ERNA Undok vagy.

OTTOKÁR Aki mondja.

PIROS (súgva, Demeterhez) Ezek kik, ezek a sutyerákok?

DEMETER (súgva, zavartan) Ez... egy házaspár.

PIROS Valami temetésre mennek? Vagy miért vannak így kirittyentve?

DEMETER (mély keserűséggel) A fiuk temetésére.

PIROS Ez kedves. Már, hogy így kiöltöztek. Jaj, olyan bunkóságokat beszélek! Inkább odaköszönök, az öreglány már kinézi a szemét. (Hangosan Tasthebelékhez) Jó napot! Én tulajdonképpen a Polczi urat kerestem.

OTTOKÁR Nem lakik itt. Csak folyton itt van.

ERNA Jó napot!

OTTOKÁR (súgva, Ernához) Mondtam, hogy ez nem a menyasszony.

ERNA Nem te mondtad, hanem én. És nem azt, hogy ez nem a menyasszony, hanem hogy ez a menyasszony. Csak te utólag mindent jobban tudsz, olyan okos vagy.

OTTOKÁR Én legalább utólag.

PIROS (súgva, Demeterhez) Ezek rólunk dumálnak?

DEMETER Van elég bajuk nélkülünk is.

PIROS De valamit mondanom kéne nekik, nem? Úgy értem, ez így hülye dolog, hogy így itt állunk, és... (hangosan Tasthebelékhez) Nagyon sajnálom a fiukat.

ERNA (csodálkozva) A mi fiunkat?

OTTOKÁR (Ernához) Hát nem is általában a fiúkat, hanem nekünk mondta, hogy a "fiukat". A mienket, a Demetert. Ha nem érted a beszélgetést, akkor nem kell belekotyogni. (Piroshoz) Ne sajnálja! Mi se sajnáljuk. Pedig nekünk az egyszem fiunk volt, aki most, hogy úgy mondjam, kiröppent a családi fészekből.

PIROS Bocs, de ez nem tiszta. Maguk tényleg nem sajnálják?

OTTOKÁR Sajnálja a fészkes fene! Eleget lébecolt már a világban. Huszonnégy múlt, éppen ideje volt, hogy rászánja magát.

PIROS (súgva, Demeterhez) Ezek mekkora állatok! Mit csinált a fiuk? Öngyilkos lett?

DEMETER (apatikusan, oda sem figyelve) A pénz miatt volt minden. Azután nem volt megállás.

PIROS Istenem, ez iszonyat! Tudod, néha már én is ott tartottam... (hangosan Tasthebelékhez) Én pedig nagyon is megértem a fiukat.

OTTOKÁR Azt látom. Talán túlságosan is.

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Ezt most kellett?

OTTOKÁR Ne falja itt a Polczi nőjét! Inkább szedelőzködjön az eljegyzésére! Tartsuk be a sorrendet!

PIROS (súgva, Demeterhez) Micsoda arcok vannak! Te, miért nem húzunk innét?

DEMETER (kizökkenve) Hová?

PIROS Hozzád. Én elszöktem, és nem megyek vissza oda. Veled fogok élni, és tudom, hogy annyira tuti lesz!

DEMETER (körülnéz) Muszáj ezt itt megbeszélnünk?

PIROS Mondom, menjünk át hozzád!

DEMETER Akkor inkább beszéljük meg itt.

OTTOKÁR (Demeterhez) Na, mi lesz? Irány Horány, fiatalúr! A szekér nem vár!

ERNA Most mit sürgeted, mikor az anyád nincs készen?

DEMETER (izgatottan súgva, Piroshoz) Azt akarod mondani, hogy elhagytad Genyőtét?

PIROS Mindenem lent van a kocsiban. Még a fésülködőasztalomért visszamegyek. Azt akarom, hogy azon tartsd az írógépedet.

DEMETER És most nincs hol laknod?

PIROS Nem érted? Hozzád költözöm! (Elégedetlenül) Mondjuk, nem örülsz valami baromira!

DEMETER (gyászosan) Megvan az oka.

PIROS Jaj, bocs, de hülye vagyok! Jó barátod volt?

OTTOKÁR (Demeterhez) Na, mi lesz? Nem azért vágtunk magunkat klakkba-frakkba, hogy miattad lekéssünk a muriról!

PIROS Ez egy horror, ez az ürge! Na mindegy, ha el kell menned velük, akkor menjél! Megvárlak a lakásodban. Legfeljebb addig egy kis rendet rakok. El tudom képzelni, milyen kupi van ott.

DEMETER Én is.

Telefoncsörgés. Be Güzü néni, immár báli ruhában

GÜZÜ NÉNI Jövök, jövök! (Felkapja a telefont)

PIROS (súgva, Demeternek) Ez ki?

DEMETER (kínban) A... nagy... mama.

GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Melyiket? Mondom. "Az Élet írja a darabot, de a függönyt a Halál húzigatja." Húzigatja! Én nem értem, miért mindenki ezen a sapón lovagol.

PIROS Milyen sapón lovagol? Ez is dilis?

DEMETER Sapka becézve. De igazából sapi. Sokan ezen az egy betűn csúsznak el. (Komoran) Mint én a "p"-n.

OTTOKÁR (Güzü nénihez) Anyuka, jelenésünk van! (Ernához) Na, mi van? Nem szólsz rám, amikor az anyámat piszkálom? Most örülsz, mi?

ERNA Én már nem mondok semmit.

GÜZÜ NÉNI (a telefonba) Húzigatja. Megvan? Egy pillanat! Ne tegye le! (Félreteszi a kagylót, bekapcsolja a rádiót, Pirosra ront) Nahát, ki ez a kislány? Ez a kis tündér!

PIROS Thuly Piros. Őszinte részvétem.

GÜZÜ NÉNI Jaj, de drága! Tudja, Agenor már régen a föld alatt van. Persze, mi most látjuk egymást először, úgyhogy köszönöm.

PIROS Nem most halt meg az unokája?

GÜZÜ NÉNI Kicsoda? (Felnevet, Demeterre mutat) Azt biztos ez mondta, ez a csibész!

PIROS (bizonytalanul, Ottokárra mutatva) Meg az az úr is.

GÜZÜ NÉNI Jaj, hát az is nagy kópé ám! Annak sem szabad hinni. Nem, Agenor a férjem volt. Még a spanyolnátha vitte el. Ma már nem is ismerik ezt a betegséget.

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Mikor beszéltél te ezzel a lánnyal?

OTTOKÁR Hagyjál már békén!

ERNA Átjársz a Polczihoz csajozni? Undorító, disznó banda!

GÜZÜ NÉNI (Piroshoz) Szóval te vagy a kis menyasszonya, igaz? Nem is hinnéd, ez a rosszcsont miket mondott rád!

PIROS Biztos túlzott. Nem vagyok én kurva. Különben még a menyasszonya se.

GÜZÜ NÉNI (pillanatnyi zavart szünet után, nyájasan) Persze, még nem vagy az. Nem szabad elkiabálni, tudja azt a Güzü néni.

OTTOKÁR Anyuka, ez a Polczi barátnője!

GÜZÜ NÉNI A mi időnkben még menyasszonynak mondták. Akkor még nem volt divatban ez az együttjárás, vagy együtthálás... De hogyhogy a Polczié?

PIROS (Demeterhez simul) Úgy, hogy szeretem ezt a kis okostojást!

DEMETER (felüvölt, kiborul) Elég ebből! Én...

GÜZÜ NÉNI Várj egy kicsit! (Felkapja a telefont) Köszönöm a türelmét. Most már leteheti. (Leteszi, majd Demeterhez) Most mondd!

DEMETER (elbődül) Elég ebből! Én vagyok a Polczi, igen! Feketén-fehéren, tetőtől talpig! Pofonegyszerű!

ERNA Hogyhogy te vagy a Polczi?

PIROS Nem tudták, hogy ő a Polczi? Hát itt lakik a szomszédban. (Demeterhez) Csak a fiukat ismerted?

DEMETER Nem akarom megmagyarázni!

PIROS Ne legyél velem türelmetlen! Mondd, hogy buta vagyok, de ne legyél velem türelmetlen!

OTTOKÁR (Demeterhez) Mit vagy te Polczi? Azt te csak szeretnéd! Ahhoz gerinc kell, meg elvek! Nem gazdag lányokra ráugrani! Ezt tanultad otthon? Nézz meg engem, hogy nősültem!

ERNA Maradjál már! Több pénz megy át a kezemen, mint neked.

PIROS (Ottokárhoz) Én nem vagyok gazdag lány. Én most mondtam le mindenről.

ERNA És a lakást talán nem az apám vette a végkielégítéséből?

DEMETER Nem értitek, mit mond? Hogy idejött! Menjetek nélkülem! Hadd legyen egy boldog hónapom! Mindenki! Nagyanyó, tessék!

PIROS Miért Nagyanyó? Nem Güzü néni?

GÜZÜ NÉNI De, Güzü néni, éppen az. (Demeterhez) Mi bajod volt ezzel a kislánnyal? Kedves, bájos, udvarias, és szerintem nem is csúnya.

DEMETER Menjetek el! Zabáljátok degeszre magatokat a más pénzén!

GÜZÜ NÉNI Tényleg, ne csomagoljak egy kis pitét? Mégis így üres kézzel kézfogóra menni!

ERNA (Demeterhez) Hogy mondhatsz ilyet, hogy nélküled? Ilyet nem lehet csinálni, hogy hirtelen a más barátnőjével...

PIROS Én már nem vagyok a más barátnője! Én már csak a Polczié vagyok!

Csöngetés. Güzü néni a bejárati ajtóhoz megy

GÜZÜ NÉNI Ez biztos nem a Polczi. Az sose csönget.

PIROS Hogy lenne a Polczi, ha itt van?

DEMETER Nem magyarázom meg.

OTTOKÁR Menyasszonyod is van? Barátnőd is van? Ha még félórát tollászkodunk, kiderül, hogy nagyapa vagyok.

ERNA Persze, rám várunk, ugye?

PIROS (Demeterhez) Neked menyasszonyod van?

DEMETER Nincs menyasszonyom!

Közben Güzü néni beengedte Csongort, aki ekkor lép közéjük

4. jelenet

(Voltak, Csongor)

CSONGOR (szemlátomást feldúlt) Nincs meg a menyasszonyod! Mi van, már tudod? De gyorsan járnak a hírek! (Piroshoz) Te meg mit csinálsz itt, csak úgy mellesleg?

GÜZÜ NÉNI (Csongorra mutatva, a többieknek) Mondtam neki, hogy várja meg itt a Polczit.

CSONGOR Nem kellett soká várnom, az fix.

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Hogy kerül ez ide?

OTTOKÁR Ne sugdolózz folyton! Ezt nem tanultátok az iskolában?

PIROS (Csongorhoz) Te hogy kerülsz ide?

OTTOKÁR (súgva, Ernához) Látod, meg lehet kérdezni kerek-perec!

PIROS (Csongorhoz, felháborodva) Idejöttél utánam?

CSONGOR (idegesen) Utánad, persze, hogy utánad! Komolyan, én nem értem a nőket! Itt volt előttem, aztán még megkérdezi!

DEMETER (elszántan) Genyőte úr!

ERNA Genyőte? Nem ehhez megyünk?

OTTOKÁR Látod, hogy ő jött hozzánk! Minek kérdezed, ha látod?

PIROS (Csongorhoz) De hiába jöttél, bocs!

CSONGOR (Piroshoz) Kérdeztem már, mi a francot keresel itt? Mindegy, te ráérsz. (Demeterhez) Polczi fiam, nagy szarban vagyunk!

DEMETER Hát igen, gyorsan járnak a hírek, ahogy mondja. És itt a dolgok kicsit máshogy alakultak, mondhatnám, hirtelen fordulatot vettek...

CSONGOR De fene jól tájékozott vagy! Hát mit csináljunk?

DEMETER Hogyhogy mit csináljunk? Én azt gondoltam, hogy a ma esti program elmarad, és kész.

CSONGOR De sok eszed van! Ezt én is kitaláltam, köszi! (Körbenéz) Te, minek van itt ez a népgyűlés? Nem lehetne ezeket kizavarni? Vagy menjünk át hozzád?

GÜZÜ NÉNI Hozzá be se lehet férni a málnamagozó-géptől!

PIROS Ja, akkor a málnamagozó miatt nem akartad, hogy...

CSONGOR Márna? Még egy márna?

DEMETER Málna!

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Ideje lenne bemutatkozni az örömapának, nem?

OTTOKÁR Hát mutatkozzál be! Ki tart vissza?

ERNA Talán bemutatnál, nem? Nem úgy illene?

CSONGOR (Demeterhez) Nem tudom, most tényleg pár málnamag miatt nem tudunk leülni?

ERNA (Csongorhoz, szívélyesen) Tasthebelné, Erna. Szervusz.

CSONGOR (odaveti) Helló. (Demeterhez) Figyelj, akkor megoldjuk állva. Nem kell begazolni.

OTTOKÁR (Csongorhoz) Tasthebel Ottokár. Helló-belló.

CSONGOR Mi van?

Telefoncsörgés

OTTOKÁR (zavartan) Telefon.

CSONGOR Ja? (Demeternek) Neked miért nincs telefonod? Mindegy, kapsz tőlem egy mobilt, nem ez a lényeg. Hanem, hogy hova tűnt a giliszta.

DEMETER (megdöbbenve) Eltűnt?

CSONGOR Az előbb már tudtad, mit adod a hülyét? Eltűnt, megszökött, na!

PIROS (kárörvendőn) Mert senki nem bír téged elviselni! Mert ilyen zsarnok vagy, ilyen önző állat!

OTTOKÁR (súgva, Ernához) A Polczi nője a Genyőtével? Meg a fiunkkal?

ERNA Mit nézel? Neked is megvolt, nem?

OTTOKÁR Nem szégyelled magad, a gyerek előtt?

GÜZÜ NÉNI (kizökken a tátott szájú ámulatból, és felveszi a még mindig csörgő telefont) Halló! Bocsánat, csak itt kapkodom a fejem! Igen? Mondom. Egy, kettő, három... Mi? Akkor iksz. Lottót mondott, de nekem mindegy, legyen igaza! Egy, kettő, iksz, tessék variálni! (Leteszi)

CSONGOR (Piroshoz) Csavard már le magad! Ez nem a te dolgod! Arra még majd visszatérünk.

ERNA (Csongor elé lép, tolakodón) Igazán nem akarunk zavarni, ha megbeszélésed van...

OTTOKÁR Látod, hogy megbeszélése van, mit zavarod? Annál később eszünk! (Csongorhoz) Mi itt sem vagyunk, tárgyaljatok nyugodtan! (Güzü nénihez) Anyuka, te se kagylózzál itt!

CSONGOR (Ottokárhoz) Persze, haverom, menjetek csak. Szevasz! (Demeterhez) Szóval, én tudom, hogy ez a gennyes, vén seggfej szöktette meg. Nem kell beszarni, meg kell találni. Úgyhogy kapd össze a fantáziádat, művészkém.

PIROS (Csongorhoz) Mit jössz ezzel a süket dumával? Azt hiszed, bedőlök? Nekem tiszta, miért vagy itt, oké? Miattam! Csak nem mered bevallani, inkább játszod a janit!

CSONGOR (fáradtan) Menjél már odébb, mulattasd ezeket a tóthéber haverjaimat, ezek még biztos nem hallották a lemezeidet! (Demeternek) Na, izzadd össze! Hol kezdjük? Menjünk át mégis hozzád?

PIROS Oda te be nem teszed a lábadat!

DEMETER Piros, én...

CSONGOR Hagyjad, rá se bagózz. Háttérzene, tudod. Mondjad, amit kérdeztem.

DEMETER (erőt vesz magán) Engem a maga lemeze nem érdekel, oké?

CSONGOR Mi?

PIROS Hallod! Nem érdekli a lemezed! Nem olyan hülye, hogy bevegye ezt a vakert, hogy a rusnya lányod miatt vagy itt!

CSONGOR (Demeterhez) Be vagy majrézva, értem én! Villinger! Persze, lehet, hogy párszor megmássza, na és? Modern emberek vagyunk! Az ő dolga, fene a gusztusát! Az eljegyzést megtartjuk, ha nem ma, akkor holnap!

ERNA (súgva, Ottokárhoz és Güzü nénihez) Halljátok? Holnap lesz az eljegyzés!

OTTOKÁR Halljuk! Nemcsak neked van itt füled!

PIROS (Csongorhoz) Mit érdekli a Polczit a lányod eljegyzése?

CSONGOR Téged mit érdekel a Polczi eljegyzése? Meg sem vagy rá híva!

PIROS (döbbenten néz Demeterre) Hogyhogy a Polczi eljegyzése?

CSONGOR Ilyen buta nőnek minek nő szája? A Polczi eljegyzése ma a lányommal!

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Úgy hallom, mégis ma lesz.

CSONGOR (Piroshoz) Szóltam volna, de nem akartam, hogy ott legyél. Még örültem is neki, hogy cihelődsz. Gondoltam, lesz egy nyugodt vacsorám.

PIROS (Demeterhez, teljesen kiborulva) Te eljegyzed a Gyöngyvért? És egy szóval se mondod?

DEMETER Nem lesz eljegyzés, hallod, hogy nem lesz! Ha ma nem, hát holnap sem!

CSONGOR Ne magyarázz neki, ez úgyse fogja. Egyébként pedig higgadjál. Megtalálom én azt a gennygócot, ha a föld alól kell is kikaparnom.

Kopogás

GÜZÜ NÉNI Ez a Polczi lesz! (Kimegy ajtót nyitni)

CSONGOR (Demeterhez) Te kopogsz? Ne kopogj, ha hozzád beszélek!

Az ajtóban megjelenik Polczi

DEMETER (kétségbeesik Polczi látásán) Én soha többé nem kopogok!

Függöny le, majd szinte azonnal fel (kvázi felvonásvég)

5. jelenet

(Voltak, Polczi)

GÜZÜ NÉNI (Polczihoz) Na, mit hozott nekem?

OTTOKÁR Vén csataló!

ERNA Csakhogy befut! Már alig győztük mulattatni a barátnőjét!

CSONGOR (észreveszi Polczit, kikel magából) Mi, te itt vagy? Te apaszomorító! Gyere csak ide, szentem!

OTTOKÁR (súgva, Ernának) Ezek milyen jóban vannak!

POLCZI (megtorpan, rémülten Csongorhoz) Maga? Maga itt? És még engem kérdez?

PIROS (Demeterhez) Nézd, ez az a krapek, aki úgy kiborított! Lehet, hogy ő is ismerte a srácot, vagy a nagypapát, vagy végül is kit temetünk?

CSONGOR (a hátráló Polczit üldözi) Gyere ide Genyőte bácsihoz! Ne félj, mókuska, legföljebb kiheréllek!

POLCZI Ez igazán... én nem akarok erős kifejezést használni, de méltánytalanság! Az ellen nem volt kifogásom, hogy az otthonából kihajítson. De hogy itt is várjon, ahová jövök!

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Ezek ismerik egymást?

OTTOKÁR Nem ezt mondtam? Hallod, hogy az egyikük tegeződik.

ERNA Biztos a nő miatt.

PIROS (Demeterhez) Amúgy meg a temetés izgat a legkevésbé. Most akkor mi a helyzet ezzel az eljegyzéssel?

DEMETER Nem lesz, nem érted? Nem írom meg a hülye darabot se.

PIROS Neked hülye darab, amit rólam írsz?

DEMETER Ezt se érted? Te nem az vagy, akinek előszörre hittelek.

GÜZÜ NÉNI (Csongorhoz és Polczihoz) De hát üljenek inkább le! Csak kergetik egymást az asztal körül?

CSONGOR Visszaadod a lányomat! Ha a Polczinak ígértem, a Polczié lesz!

ERNA (súgva, Ottokárhoz) Most akkor miért akarja elvenni a Polczitól, ha a Polczinak szánja? És hogyhogy nem a fiunknak szánja?

OTTOKÁR Ha nem érted, minek szólsz bele? Legalább azt értsd, amit kérdezel!

CSONGOR (felfigyel rájuk) Na, mi van, haverek, kifogytatok a témából?

DEMETER (Piroshoz) A márnaszájúnak kellett volna írnom. De nem írom meg neki.

PIROS De nekem megírod, ugye? Tudod, a pisztrángról, amelyik elköltözik ívni.

CSONGOR (Polczinak) Ne várd meg, míg szétverem a fejedet! Elő a lányommal!

POLCZI De nem én vagyok Polczi, ezt ugye közben világosan látja? Egy Polczi ugye nem silányodna odáig...

DEMETER (Piroshoz) Nem írhatom meg. Nem tudom leírni a "pisztrángot". Sem azt, hogy "Polczi".

PIROS (kiborulva) Nem akarod, mi? Inkább a Genyőte lánya? De miért? Mondd meg nekem: miért?

OTTOKÁR (Polczihoz) Bocs, hogy futás közben zavarlak, de miért nem vagy te Polczi? Tudod, bé nejem nem érti.

CSONGOR (Ottokárhoz) Mit makogsz? Azért nem Polczi, mert a Polczi a lányom vőlegénye.

OTTOKÁR Ezt már végképp nem érti a nejem.

ERNA Hát nem is. Én azt hittem, Csongi, a fiam a lányod vőlegénye.

CSONGOR (elképedve) Mi van? Milyen fiad? Ki vagy te?

ERNA (bűbájosan) Neked csak Erna.

OTTOKÁR Én meg Ottokár. Tudod, mondtuk már.

DEMETER (Piroshoz, kétségbeesett mentegetőzéssel) Mert én meg nem az vagyok, akinek te gondolsz. Meg már az sem, akinek én gondoltam magamat.

GÜZÜ NÉNI Pongrác, magát úgyse hívták vacsorára. Nem enne egy kis pitét a sok siránkozás helyett?

PIROS (Demeterhez, elutasítón) És szerinted ennek van valami értelme?

DEMETER Ez azt jelenti, hogy én nem vagyok Polczi.

POLCZI (Güzü nénihez) Futás közben nem esik jól.

CSONGOR (gyanakodva) Milyen Pongrác?

OTTOKÁR (értetlenül, Csongorhoz) Milyen? Ez a neve. Ez egy név. Szervác, Pongrác, Bonifác. A középső.

POLCZI (próbálja elkenni) Ahogy Ottokár mondja. Ilyen keresztnév. Átlagos, ha nem is sűrű.

ERNA Ez a neve. Polczi Pongrác. Ő találta ki magának.

CSONGOR Erna lelkem, levennéd a tűt?

OTTOKÁR Na, azért több tiszteletet az örömanyának, jó?

POLCZI (ijedten Demeterre mutogat) Mit én Polczi, ha ő a Polczi? Nem képzelik, hogy egy Polczi szóba áll egy Genyőtével? Hogy odamegy pénzért kuncsorogni?

PIROS (Demeterhez) Hogyhogy nem vagy Polczi? Hát így hívnak, nem?

OTTOKÁR (Demeterhez) Fiam, miért mondja a Polczi, hogy te vagy Polczi? És te miért mondtad?

CSONGOR (elkapja Polczit) Na, gyere egy kicsit, te pitezabáló! Megkérdezzük a Polczit, hogy hogy vagy te Polczi.

OTTOKÁR (Güzü nénihez fejcsóválva) Anyuka, nekem is hozhatnál egy tányérral. Valahogy nem adok nagy esélyt ennek a vacsorának.

CSONGOR (Demeterhez) Polczi fiam, ismered ezt a szarzsákot?

ERNA (Ottokárhoz) Te mindig csak a beleidre gondolsz.

POLCZI (Demeterhez, könyörögve) Fontold meg, mit mondasz ebben a válságos pillanatban! Jusson eszedbe, mit ígértél!

CSONGOR (Polczihoz) Azt ígérte, elveszi a lányomat. Te meg azt ígérted, eltűnsz a fenébe.

POLCZI Eltűntem! Hátra se néztem. Maga van itt.

PIROS (Demeterhez) Most el akarod venni a rusnya lányát vagy nem?

DEMETER (kikel magából) Elég ebből! Én...

Telefoncsörgés

GÜZÜ NÉNI (Demeterhez) Várj egy pillanatra! (Felveszi a telefont, beleszól) Tartsa a vonalat! Egyelőre téves. (Félreteszi; Demeterhez) Mondhatod.

DEMETER Elég ebből! Én nem vagyok Polczi! (Piroshoz) Engem a gilisztával csőbe húztak. Én akkor jegyeztem el, amikor még nem ismertelek... vagyis, amikor még a márnaszájút nem ismertem, csak a giliszta...

OTTOKÁR (Demeterhez, kedélyesen) Nem is tudtam, hogy ilyen nagy pecás vagy, fiam.

CSONGOR (Demeterhez, fenyegetően) Mondd tovább, de nagyon gyorsan!

DEMETER (Polczinak) Ne haragudjon, Polczi bácsi! Én azt hittem, jó ötlet, hogy én legyek a Polczi bácsi.

POLCZI Nem is volt rossz ötlet, amikor kitaláltam.

CSONGOR (Polczinak) Szóval mégis te állsz emögött az egész mögött?

DEMETER A Tubica pénze áll az egész mögött!

GÜZÜ NÉNI Igen, a Tubica. Ott vár a telefonban. Mondjam neki, hogy jöjjön személyesen?

PIROS (Demeterhez, megvetően) Akkor ki a fene vagy? Miért ráztál át? Csak meg akartál dugni, mielőtt a márnaszájú beköltözik az ágyadba?

CSONGOR (Demeterhez) Mi, a csajomra is utaztál? Nem volt elég a pénzem?

DEMETER Nem kell a tetves pénze!

POLCZI (Demeterhez) No! Muszáj feltétlenül így elragadtatnunk magunkat?

DEMETER Az apám is fütyül a pénzre, az anyám is fütyül a pénzre, Polczi bácsi is fütyül a pénzre!

ERNA Így van. A mi családunkban csak a szeretet meg az összetartás számít.

CSONGOR (Demeterhez) Az én pénzemre te csak ne fütyüljél! Fütyüljél a Tubica pénzére! Egyáltalán hányan tejelnek neked? Hány rusnya újgazdag lányt jegyeztél el a pénzéért?

PIROS (Demeterhez) Persze, leesett! A Csongor rohadt pénzéért akarod elvenni!

DEMETER Nem akarom elvenni! Csak, mert megtetszettél, azért akartam elvenni!

PIROS Gyorsan rájöttél, hogy jobban szereted a pénzt, mint engem!

CSONGOR (Piroshoz) Mit? Hát én is jobban szeretem a pénzt, aztán nekem mégse nyafogtál. Nehogy már ezen álljunk le vitatkozni!

OTTOKÁR Á, a nőkkel nem érdemes vitatkozni.

CSONGOR Nem is lehet. Nem is lehet. (Demeterhez) Na jó, elmondom, mi van. Te visszaadod a pénzemet...

POLCZI (Demeterhez) Látod? Mert folyton kapkodsz.

CSONGOR (Polczihoz) Te is kapkodjál, ha jót akarsz! Kerítsd elő a lányomat, de szaporán!

POLCZI Én meg vagyok ütődve. Én azt hittem, tudok bánni a szavakkal, bár sosem törekedtem közérthetőségre, amit meg lehet érteni, az szemét, nem irodalom, de...

CSONGOR Ne pofázz, mert abból nem lesz lányom!

POLCZI Csak azt vezettem fel, hogy én nem ismerem, sosem láttam. Bizonyára nagyon kedves, okos, bájos...

CSONGOR Te tényleg sose láttad. De akkor hol van?

PIROS (Demeterhez, kikészülve) Segíts neki megtalálni! Remélem, nagyon boldogok lesztek. És ne hívjatok meg az eljegyzésre! (Kirohan a bejárati ajtón)

CSONGOR Van valami törékeny a gangon?

Egy pillanatig mindnyájan csendben fülelnek

GÜZÜ NÉNI (megkönnyebbülten) Nem vette észre a begóniát.

POLCZI Demeter, magyarázd meg szépen Genyőte úrnak, hogy nem úgy gondoltad, hogy visszaadod a pénzét!

DEMETER Nem is adom vissza. A képébe vágom! (Előhúzza a pénzt, Csongorhoz vágja) Tessék, megszámolhatja! Van is egy gép a szobámban.

CSONGOR (teljes döbbenetben) A málnamagozóval? El vagy te tévedve.

DEMETER Én futok az igazi menyasszonyom után! (Kirohan a bejárati ajtón)

OTTOKÁR (Ernához) Többet kellene foglalkoznunk ezzel a gyerekkel. Egészen elvadult.

ERNA Anyád nevelése.

Demeter magán kívül visszarohan, becsapja az ajtót, bezárja, ráteszi a biztonsági láncot

OTTOKÁR (Demeterhez) Mi van? Kerget a tatár?

CSONGOR (dühösen) Visszajöttél két pofonért?

DEMETER Itt van! A gangon!

ERNA Kisfiam, hát másfelé nem mehet.

DEMETER De a menyasszonyom! Azaz a Polczi bácsi menyasszonya! Szóval a giliszta!

CSONGOR Ez a lányom. Hol van?

DEMETER Ott áll anyuval a Polczi bácsi ajtaja előtt!

OTTOKÁR (Ernához) Hol állsz te?

ERNA Persze, megint én vagyok a hibás.

Csöngetés

CSONGOR (Polczihoz) Szóval mégis te dugdostad, mi? Fene a gusztusodat! Mert te laksz a Polczi lakásában, nem? Na, mi van, senki nem nyitja ki? (Ajtót nyit)

6. jelenet

(Voltak, Beáta)

BEÁTA (elképedve) Hát te?

CSONGOR Nem én, hanem te? Itt van? (Kinéz a gangra) Itt van! (Beátához) Minek hoztad ide?

BEÁTA Előled menekítettem, te istencsapása! Hátha a Polczi szíve megesik rajta, ha látja, milyen szerelmes. Ha már a könyörtelen apját nem tudta meghatni!

CSONGOR Azzal befürödtél. A Polczi nincs odahaza.

BEÁTA (észreveszi Polczit) Nahát maga is itt? A Polczihoz jövök, és kit találok?

OTTOKÁR A Polczit.

CSONGOR Ezt most ne ragozzuk!

ERNA (Beátához) Tasthebelné, Erna. Szervusz. A férjem: Ottokár. Kicsit faragatlan.

BEÁTA (kikiált a gangra) Gyöngyvér! Itt a szerelmed! Ne légy olyan félénk, kis gyöngyöm, gyere már! Csoda! Van Isten! Gyere már! Jön már!

Minden szem várakozón az ajtóra szegeződik

Függöny

Harmadik felvonás

ÖTÖDIK KÉP

Két szomszédos emeleti páholy valamelyik nagyobb fővárosi színházban, egy-egy ajtóval a közös folyosóra. Az 1. páholyban, azaz a díszpáholyban a felvonás elején Csongor, Piros, Beáta és Polczi foglal helyet. A 2. páholyban ugyanekkor Güzü néni, Ottokár, Erna és Demeter unatkozik. Az előadás második felvonása éppen véget ér.

1. jelenet

(A páholyok homályban, még tart a második felvonás. A képzeletbeli színpadról egy színész szavalása hallik fel)

HANG Jaj nektek, ha e sellőnek meggörbül egy hajszála, Vagy sírástól-zokogástól legörbül a halszája!

Tapsvihar. A képzeletbeli függöny legördül, a páholyokban kigyúlnak a lámpák. Az 1. páholyban (Piros kivételével) lelkesen, a 2. páholyban unottan verik a tenyerüket

2. jelenet

(Az 1. és a 2. páholy felváltva, míg az egyikben zajlik a jelenet, a másik tetszőlegesen szorítható háttérbe fényhatással vagy bármi más módon)

1. páholy

CSONGOR Hogy volt! Hogy volt! (Polczihoz) Hogy volt ez, Polczikám? Hol a lányom?

POLCZI Ugyan, apu! Van még egy felvonás. Abban lép majd színpadra. Amikor felmegy a függöny, ő már ott áll középen, akár egy zátony az idő sodrában.

CSONGOR Hagyd ezt az "aput"! Azt meg mikor dumáltuk, hogy kihagyod az első két felvonásból?

POLCZI (kínban) Ugyebár a drámai koncepció parancsa, a hatás mechanizmusa...

CSONGOR Arra én magasról szarok. Engem az érdekel, miért hagytad ki a lányomat két felvonásból!

POLCZI Eredetileg benne volt, csak nem tanulta meg a szerepét.

BEÁTA Nekem azt mondta, megtanulta.

POLCZI Nekem is azt mondta. És én el is hiszem, én jóhiszemű vagyok. Bizonyára ott van a fejében, csak nem jön ki a száján.

CSONGOR Azért adtam hozzád, hogy színésznőt csinálj belőle. Stimmt?

BEÁTA Szegényke már biztosan nagyon izgul. Mégiscsak az első fellépése.

PIROS (eddig faarccal meredt a színpad felé, most feláll)

CSONGOR Te meg hova nyüzsögsz így se szó, se beszéd?

PIROS (élesen) Ha jól tudom, nem azért fizetsz, hogy beszéljek!

BEÁTA Jaj, de kis önérzetes! Tanulj egy kis alázatot, szívecském, mert így nem maradsz meg sokáig a cselédi pályán!

CSONGOR Ne egyétek egymást! Örömünnep van. (Piroshoz) Azt mondd meg, hová kacsázol!

PIROS Muszáj az egész színháznak tudni, hogy megtelt a hólyagom?

CSONGOR Jól van, menjél! Nem értem, miért nem lehet az ilyet otthon elintézni.

PIROS (ki a páholyajtón a folyosóra)

Váltás a 2. páholyra

DEMETER (kilép a folyosóra, de rögtön visszajön, és letaglózva a székébe roskad)

OTTOKÁR Most mi van? Mégse kell pisilned?

DEMETER (letargikusan) Nem. Otthon elintéztem.

GÜZÜ NÉNI Nem szabad ám visszatartani. Az nagyon egészségtelen.

ERNA Ne mondjon neki ilyet, Güzü mama! Négyéves volt, mire végre leszedtük a pelenkát róla! Most meg ilyenekre tanítja!

OTTOKÁR Igaza van, jó? Igaza van!

ERNA Neked is ő tanította, hogy a böfögést se szabad visszatartani?

OTTOKÁR Muszáj nekem ennyire otthon éreznem magam? Azért jövök színházba, vagy hogy a Polczi darabjának tapsoljak?

ERNA Egyébként ez a kis felesége színpadon egész helyeske. Nincs vele semmi baj.

OTTOKÁR Te otthon hagytad a szemüvegedet?

ERNA Miért? Ha otthon hagyom, már nem is lehet önálló véleményem? Ha rossz a szemem, a számat se nyissam ki?

OTTOKÁR Csak ezért - ne! Hol láttad te a Polczi feleségét?

ERNA Hát... a Tuba Rózsikát játszotta, nem? A vén halász ifjú aráját, aki békát aszal a párnája alatt! Az ő, nem?

OTTOKÁR A mijét?

GÜZÜ NÉNI Aráját. Menyasszony, három betű.

OTTOKÁR Köszönöm, Anyuka! Nem nem tudom, mi az ara, csak motyog. Könnyű annak, aki álló nap rejtvényt fejt!

GÜZÜ NÉNI Mit csináljak? A Pongrác felmondott nekem, és elment milliomosnak.

OTTOKÁR Hogy nem sül le a pofájáról a bőr! És még ide is csődít minket a gerinctelen tróger! De neki van igaza! Így kell ezt csinálni! Cserbenhagyni a bútorszakmát! Jól van, tapsot neki! (Ernához) Meglátod, egyszer én is kivágom az összes ócska írógépet!

ERNA Inkább javítsd meg őket, akkor elviszik. Már egész mániás kezdesz lenni! Pont, mint a Sanyi nálunk, mindegy, milyen Sanyi. Az is, aszongya, hogy ő majd fogpiszkálókból hajókat épít a nem betétes üvegekbe, meg kis Betlehemet, arra biztos harap a kegyszerbolt!

OTTOKÁR Hagyd már azt a Sanyit, annak csak a szája jár! Majd nézz meg engem!

GÜZÜ NÉNI Miért nem szállsz be a bétébe? Már így is alig bírjuk a Demókával a telefonokat, hogy végre elcserélte a málnamagozót egy telefonközpontra! Pedig az csoda egy masina! Van rajta egy olyan funkció, ami minden hívást tíz percig zenére várakoztat! És az a tíz perc ugyanúgy kétszáznegyven forint plusz áfa percenként! De még így is annyi a telefon! A horoszkóp, a lottószámok, a rejtvények!

OTTOKÁR Meg a szex-vonal, mi?

GÜZÜ NÉNI (nevet) Te huncut, te! Látszik, hogy az unokám apja vagy!

ERNA (Demeterhez) Te miért vagy olyan kuka, kisfiam? Nem ismerek rád!

DEMETER Olvasok. Megkaphatom a színlapot?

ERNA Tessék! (Odaadja Demeternek a színlapot) Csak el ne rontsd a szemed!

Váltás az 1. páholyra

CSONGOR (olvassa a színlapot)

BEÁTA Akkor most nem megyünk a büfébe?

CSONGOR Elolvashatom? Megengeded? Igazán? Nem bánod?

BEÁTA Tessék! Isten bocsássa meg nekem, hogy azt hittem, negyedóra alatt elolvasol tíz sort!

CSONGOR Hinni a templomban kell. (Polczihoz) Na, Polczi, ez nagyon szépen ír a darabodról.

POLCZI (szerényen) Én írtam.

CSONGOR (türelmetlenül) Azt mondom, a darabodról!

POLCZI Ezt írtam én itt. Ezt a szösszenetet arra a színlapra.

CSONGOR Na! Hát nem vagy te hülye! Megumbuldáltad? Kinyaltad a saját seggedet? Ezt cirkuszban kéne mutogatni!

BEÁTA (undorral) Polczi úr, nem kísérne el a büfébe, míg a férjem, bocsánat: az ex-férjem olvasgat?

CSONGOR A Polczi marad. Odatalálsz egyedül is. És a Pirost is rángasd ki a klozetról, mielőtt elkezdik folytatni a végét.

BEÁTA (felhúzott orral kivonul)

CSONGOR Nézz ide, Polczi, én értem ezt a darabot, meg a hatás mechanizmusát, meg mi az anyád kínját! De mi ez? (A színlapra mutat) Az oké, hogy "a darabot az Élet írja", ez oké, ez olyan költői marhaság. De mi a bánat ez, hogy "a függönyt a Halál húzigatja"? Eleve mit "húzigatja"? Nem húzogatja?

POLCZI Nos... ki hogyan becézi a sapkáját.

CSONGOR (eltűnődik) Ez jó. Ezt bírom. Ez tuti, hogy így néha meglepsz. (Megcsörren a mobilja)

Váltás a 2. páholyra

OTTOKÁR Jézusom, már csöngetnek!

ERNA Mi van?

OTTOKÁR Te szemüveg nélkül azt sem hallod, hogy csöngetnek? Mindjárt kezdik.

ERNA Nem baj. Annál hamarabb vége lesz.

OTTOKÁR Nem úgy van az! Gyerünk a büfébe! (Ernával kimegy)

Váltás az 1. páholyra

CSONGOR (vörös fejjel, dühösen ordít a mobiltelefonba) Ezt nekem ne mondd! Neked így is, úgy is ki kell fizetned, ha cigánygyerekek potyognak az égből, értve vagyok? Különben pedig valahol meg is van az a rohadt kötelezvény! És majd lenyomom a torkodon, ha kitöröltem vele a seggemet!

MANCI NÉNI (feldúltan benyit) Hát megvannak! Hála Isten!

POLCZI Magának is.

MANCI NÉNI Teszik le azonnal azt a telefont! Mit képzelnek? Színházban vagyunk! Itt nem lehet telefonálni!

CSONGOR (felhorkan) Hát itt nem lehet telefonálni! (Manci nénihez) Kuss legyen már! (A telefonba) Neked is, te szarcsimbók!

MANCI NÉNI (megütődve) Tessék? Ezt nekem...? Én itt csak a dolgomat végzem, és... Hát hol élünk? Én ezt azonnal jelentem az igazgatónak!

CSONGOR Polczi, minek vagy itt? Dobd ki!

POLCZI (Manci nénihez) Csakugyan tessék inkább távozni! Ne tessék megvárni, míg Genyőte úr dobja ki! Mert az bizony nem egy könnyű szülés.

MANCI NÉNI (feldúltan kirohan)

Váltás a 2. páholyra

GÜZÜ NÉNI (átles az 1. páholyba) Most kiment a Manci. Csak ketten vannak.

DEMETER Na és?

GÜZÜ NÉNI Kihívhatnád a Polczit, míg telefonál a másik.

DEMETER Most miért én adjam vissza neki? Apuci szerelte! Mi közöm hozzá?

GÜZÜ NÉNI Jaj, tudod, milyen apád! Nem hajlandó vele szóba állni. Összekaptak valami zátonyon meg folyásirányon. Olyan furcsák az emberek!

DEMETER Biztos, hogy csak ketten vannak?

GÜZÜ NÉNI Hát mondom. Itt vakultam meg, ha mást is láttam.

DEMETER (beletörődőn) Jó, akkor kiveszem a ruhatárból. (Kilép a folyosóra, majd nyomban zaklatottan visszajön)

GÜZÜ NÉNI Gyorsan megjártad. Már vissza is adtad?

DEMETER (lerogy, sírva fakad) Nem bírom, Nagyanyó! Csinálj valamit, kérlek szépen!

Váltás az 1. páholyra

PIROS (komoran be)

CSONGOR (már letette a mobilt; mérgesen, maga elé) De jó, hogy nem kapcsoltam ki a mobilt! (Piroshoz) Mi van, kiújult a hólyaghurutod?

PIROS De gusztustalan tudsz lenni!

CSONGOR Ne turbékoljunk, jó? Nem vagyok hangulatban.

PIROS Most mit csinálod? Félsz, hogy Gyöngyvérke belesül? A kis őstehetség?

CSONGOR Ki mondta neked, hogy tehetséges? Vagy a Polczi talán tehetséges, ezzel a sok ökörséggel?

POLCZI Nana! Nanana! Azért csínján a műbírálattal!

CSONGOR De te mit pofázol bele, te majom? Írjál, ne pofázzál! Azért kaptad a számítógépedet!

PIROS Hagyja, Polczi! Rájött az ötperc.

CSONGOR Öt perc? Egy teljes hónapja képtelen vagyok megtalálni azt a rohadt kötelezvényt! Tudod, mennyit bukok én ezen? Nincs is akkora agyad, hogy elképzeld vele! Egy rohadt papíron! Egy ilyen szaros fecnin, mint ez! (Összegyűri a színlapot, levágja a földszintre, majd dühösen utána néz, és kihajolva lekiabál) Mi van, öreg? Ne pofázz, mert lemegyek!

GÜZÜ NÉNI (közben kijött az 1. páholyból, most belép ide; nyájasan) Elnézést! Jó estét! (Piroshoz) Hogy van, kislány? De kivirult!

CSONGOR (lefelé ordít) Előre nézzél! Nem voltál még színházban? Arra lesz a műsor! (Visszafordul) Tényleg, mikor kezdik már? (Észreveszi Güzü nénit) Te mit keresel itt megint? Beszéltél az igazgatóval?

GÜZÜ NÉNI Nem. Csak ezzel a bájos kislánnyal egy pár szót. Gondoltam, csak így illik, hogy beköszönök. Ne üljünk már itt egymás mellett, hogy szót se váltunk!

CSONGOR Miért ne? Kit zavar az?

GÜZÜ NÉNI Nahát, Pongrác! Üdvözlöm. Köszönjük a meghívást. Igazán, csak gratulálni tudok.

POLCZI Az nem sok.

GÜZÜ NÉNI Nagyon jó kis darab, tényleg. Az unokám is egészen odavan. (Piroshoz, huncutul) Érti, kedves! Le se veszi a szemét.

POLCZI Várjuk ki a végét!

CSONGOR Ja, ha elkezdődne. Én nem értem. Csak nem a rusnya lányommal van valami? Az a te valagadnak fog fájni, Polczi, ha gubanc van. (Indul kifelé)

MANCI NÉNI (be) Így van. Tessék csak szedni a sátorfát!

CSONGOR Ja, két mutter van? (Manci nénihez) Mi van?

MANCI NÉNI Beszéltem az igazgatóval. És nagyon meg volt rökönyödve.

CSONGOR (visszafojtott dühvel) Küldd ide! Küldd ide, szépen kérlek! Mit mondott?

MANCI NÉNI Azt mondta, hogy... (Megtörve) Hogy ne üssem bele mindenbe azt a ronda nagy orromat.

CSONGOR Akarod tudni, miért mondta ezt, öreganyám?

MANCI NÉNI (szipogva) Nem.

CSONGOR Hát megmondom neked. Mert a zsebemben van. Ő is, te is, az egész szemétdomb. A másikban meg a mobilom. Értve vagyok? Mert valamelyik zsebemet kiürítem, de azt nem a mobilom fogja bánni, oké?

MANCI NÉNI (megszeppenve) Értem.

CSONGOR No. Akkor miért nem kezdjük? Mit tökölünk még?

MANCI NÉNI (alázatosan) Tudja, uram, egy kis fennakadás van a büfében. Én ilyet még nem is láttam, mióta itt vagyok...

GÜZÜ NÉNI Pedig már vagy harminc éve itt vagy, Manci.

MANCI NÉNI (hirtelen örömmel) Jaj, Güzü! Szia-mia! Hát élsz még? De jól nézel ki!

GÜZÜ NÉNI Te is. Majd utána eltereferélünk, jó?

CSONGOR (ordít) Mi van a büfében, mutterok?

MANCI NÉNI Jesszusom, a büfé! Mindenki egymás feje tetején! Két hölgy összeverekedett az utolsó minyonon.

CSONGOR És még mindig egymást gyepálják?

MANCI NÉNI Főleg az egyikhez tartozó urat, aki szét akarta választani őket.

CSONGOR Na, lesz ott rend! (Indul) Meg a földszinten is kiosztok két pofont! (El)

MANCI NÉNI (Güzü nénihez) Szia. (El)

GÜZÜ NÉNI Puszi-pá! (Polczihoz) Ő volt a Manci. Tudja mit, Pongrác? Kísérjen le a ruhatárba!

POLCZI Ezzel büntet? Ezt érdemlem? El akar menni?

GÜZÜ NÉNI Fityfenét! Ki nem hagynám a végét. De ott van az írógépe megszerelve.

POLCZI (megütődve) Az írógépem? Az az értékes, egyedi?

GÜZÜ NÉNI Az. Na, örüljön már egy kicsit! Képzelje, csak egy pöcök volt eltörve a kallantyún. De a fiam hipp-hopp kicserélte.

POLCZI (keserűen) Az már nem az enyém. Vagy én nem vagyok már az övé? Akárhogyan is, nem vagyunk már egymáséi. Szakítottunk, amikor kufárnak álltam.

GÜZÜ NÉNI Hogy győzi ezt a folytonos siránkozást? Szép, fiatal felesége van...

POLCZI (szerencsétlenül) Fiatal, az igaz. Még ha öreg lenne, mint maga! Akkor még megbékélnék vele.

GÜZÜ NÉNI Jaj, folyton udvarol, maga csibész! Jöjjön, ne kéresse magát! Meglátja, hogy fognak örülni egymásnak. (El Polczival)

3. jelenet

(A két páholyt egyszerre látjuk. Demeter, Piros)

Piros és Demeter egy darabig csöndben feszengenek, időnként tükör-szimmetrikusan egymás felé lesnek, fülelnek

PIROS (elhatározza magát, és kikönyököl a párkányra)

DEMETER (maga elé kapja a színlapot, zavart buzgalommal belemélyed)

PIROS (idegesen) Bocs, elkérhetem egy pillanatra?

DEMETER Tessék? Ja. Olvasom.

PIROS (dacos dühvel) Bocs, nem akartalak zavarni! (Hátradől, duzzog)

DEMETER (megembereli magát, előrehajol, Piros felé nyújtja a színlapot) Bocs. Elolvastam.

PIROS Kösz. Már nem kell. Majd, ha elkezdték. A sötétben. (Maga elé néz)

DEMETER (idegesen előgyűr a zsebéből egy összehajtogatott papírt, és ezt nyújtja Piros felé) Komolyan. Kiolvastam. Vedd el, légyszi!

PIROS (egy pillanat habozás után odanéz) Ez mi? Ez nem a színlap.

DEMETER (esengve) Nézd meg, légyszi!

PIROS (elveszi, kihajtja a papírt) Ez mi? Valami hülye vicc?

DEMETER Fordítsd meg!

PIROS (megfordítja, olvassa) Öt... ezer... Ja, tudom, a trillió.

DEMETER Azóta is őrzöm.

PIROS (élesen) Azóta sem írod tovább?

DEMETER Haladtam vele. Legalább a hatodik nulláig megvan.

PIROS Micsoda?

DEMETER Felfutott a béténk. Folyton csörög a telefon.

PIROS (közönyösen) Örülök.

DEMETER (erőltetett kedélyességgel) A szomszédok nem annyira.

PIROS És? Mit érdekel engem a pénzed?

DEMETER Mert... én nem tudok darabot írni.

PIROS Ilyet mondjuk tudtál volna.

DEMETER De pénzt, azt már tudok keresni.

PIROS (hidegen) Jó neked.

DEMETER A Tubica Lacinak is megadtam a százhúszezrét.

PIROS Jó neki.

DEMETER (bátortalanul) De ki tudnék fizetni egy tanfolyamot is.

PIROS (meglepve) Egy tanfolyamot?

DEMETER Vagy többet. Akármennyit. És az jutott eszembe, hogy kéne nekünk a bétébe valaki, aki... szóval sok a telefon, és jelentkezhetne valaki kezelőnek... Nem baj, ha gépírni is tud.

PIROS Én speciel nem tudok.

DEMETER (merészen) Az se baj. Tudniillik én pont rád gondoltam. Úgy viszonylag állandóan.

PIROS (zavartan) Ez most... ilyen vallomásszerű? Vagy mi ez?

DEMETER Ez egy... figyelemre méltó üzleti ajánlat. Hogy mégse a Genyőte tartson el téged.

PIROS (enyhül) Szerinted ez olyan jó ötlet, hogy együtt dolgozzunk, mikor ilyen... fasírtban vagyunk?

DEMETER Ha már így szóba hozod... hát éppen kibékülhetnénk.

PIROS (párás tekintettel, kedvesen néz rá) És ha véletlen ez túl jól bejönne?

DEMETER (felvillanyozva) Már ez a kibékülés-dolog? Arra is vannak ötleteim. Tulajdonképpen tele vagyok ötletekkel.

PIROS Például?

DEMETER Nagyanyó átköltözik a Polczihoz. Úgyis mindig erre vágyott. Most meg a Polczi úgyis meghirdette a lakását. Megveszi a bété, Nagyanyó meg kibérli tőlünk.

PIROS (elneveti magát) Te tök hülye vagy, tudod?

DEMETER Nem. Benne van a társasház szerződésében, hogy elővételi jogunk van rá.

PIROS (rajongással) Te tényleg tök hülye vagy.

DEMETER (boldogan) Ja, hát te is. Már nem úgy értem, hogy buta. Hanem, hogy szép.

PIROS (elolvadva) Asszem, tényleg hülye vagyok...

DEMETER Ja. Én is.

PIROS (folytatja) ...de nem költözhetnénk mi a Polczi lakásába?

DEMETER (buzgón) De. A Nagyanyó csak örül, ha nem kell kihurcolkodnia.

PIROS Mondom, hogy hülye vagy. És mikor költözhetünk?

DEMETER Muszáj megvárnunk ezt a felvonást?

PIROS És a menyasszonyod? Nem vagy rá kíváncsi?

DEMETER (átnyúl, megfogja Piros kezét) Pont azért.

Hosszú csók a párkány fölött áthajolva

4. jelenet

(A két páholyt egyszerre látjuk. Az 1. páholyba be Csongor, mögötte Beáta, maszatosan. Ugyanakkor a 2. páholyba be Ottokár, nyomában Erna, mindketten maszatosan)

Piros és Demeter szétrebben. Beáta és Erna a nyitott ajtóban állva, még a folyosón át kiabálnak egymással

BEÁTA Ki fogjátok fizetni! Te slampos liba!

ERNA Vén kakadu! A melledet is kiteszed, mi?

BEÁTA Te még nem láttál annyi pénzt egyben, amennyibe ez a nagyestélyi került! Ilyet nem találsz a turkálóban!

ERNA Hát ilyet nem is!

OTTOKÁR (belefáradva a dühbe) Jól megmondtad neki!

ERNA Ugye?

OTTOKÁR Most már gyere be!

CSONGOR Bejössz? Vagy felhozassak pár krémest?

BEÁTA Ennyit tudsz mondani? Nézd meg, mit műveltek a ruhámmal!

Erna és Beáta bevonulnak a páholyaikba. Innentől Csongor Beátával, Ottokár Ernával beszél

CSONGOR Én vettem neked a ruhát, nem? Akkor majd én rinyálok.

ERNA Van pofája turkálózni? Ez a nagynéném bérma-ruhája.

OTTOKÁR Legalább került rá egy kis szín.

BEÁTA Ezek a csórók! Akik szódát isznak a büfében! Ki se bírták volna fizetni azt a minyont!

ERNA Ez azt hiszi, mert pénze van, megveheti az egész büfét! Nem is kellett neki az a minyon!

OTTOKÁR Mondjuk, előttünk állt a sorban.

CSONGOR Higgadj már le! Még másik hajat is veszek neked, csak pakold már le a seggedet!

ERNA Persze, tőled hiába várja az ember, hogy kiállj érte! Hagytad, hogy én üssem! Sőt, hogy téged is üsselek!

BEÁTA (leül) Persze, majd veszel ezt, veszel azt, ehhez értesz!

CSONGOR Erről beszélek én is. Ezen se veszünk össze.

OTTOKÁR Jól van, hadd tudja meg a bamba fiam is, milyen pipogya fráter vagyok! Csak szeretném végignézni ezt a darabot, ha már muszáj volt egy ilyen ökörségért idejönnünk!

DEMETER (boldog révületben) Ilyet én is tudnék írni.

BEÁTA (kárörvendően) Az biztos, hogy tönkretettem az egyetlen jó ruháját! Ebben legfeljebb rongyosbálba mehet, ha van még ilyesmi.

ERNA (leül; kárörvendően) Csak az vigasztal, hogy egy vagyont krémeztem össze rajta. Az én ruhám meg ingyen volt.

OTTOKÁR Jót spóroltunk ma is.

CSONGOR (kezdi megint hergelni magát) Már, ha megtalálom azt a rohadt kötelezvényt! Nem te takarítottad el valahova? Azért fizetlek, hogy tönkremenjek bele?

OTTOKÁR (hergeli magát) És az öltönyöm? Ballagjak újra, hogy legyen egy új öltönyöm? Csak, mert kedved szottyant letegezni egy újgazdagot?

BEÁTA Persze, felszippantottam a porszívóval, ugye?

CSONGOR Vagy ablakot pucoltál vele, mit tudom én! De ha nem lesz meg, becsukhatjuk a boltot! Mehetsz a turkálóba, a giliszta meg mehet a férjével a cirkuszba!

ERNA Kis híján rokonok lettünk, azért üdvözöltem.

OTTOKÁR Ilyenekkel rokonok? Hogy egy életen át átnézzenek rajtunk? Én nem vagyok Polczi, hogy rajtam átnézzenek! Az öltönyömet bemocskolhatták, de a becsületem makulátlan marad!

ERNA Majd beadjuk a patyolatba.

BEÁTA Közönséges vagy.

CSONGOR Nem vagyok közönséges! Majd, ha nem lesz pénzem, akkor leszek közönséges, gusztustalan, meg amit van pofátok mondani rám!

OTTOKÁR Köszönöm. Patyolatba! Hogy egy hónapig kotoljanak rajta, és rondább legyen, mikor visszakapom? Nincs már becsülete az iparnak! Ott is csak a hasznot lesik! Hát én ebből nem kérek! Inkább legyek szegény!

ERNA (idegesen nyugtatgatja) Hát az vagy. Emiatt nem kell itt feltűnést csinálni.

BEÁTA (nyugtatgatja Csongort) Meglesz az valahol. Ne izgasd fel magad! Ne csinálj botrányt a saját lányod premierjén!

CSONGOR (kivetkőzik magából) Nem értesz a szóból? Hát érdekel engem ez a tetves premier? Ennyi kidobnivaló pénzem van, mikor felkopik az állam? (Felkapja a papírt, amelyet Piros Demetertől kapott) Ér nekem ennyit, hogy a márnaszájú lányod nevét ezen a tetves színlapon lássam? (Összegyűri, ledobja, utánakiált) Nesze, repeta!

PIROS (hűvös gúnnyal) Az nem színlap volt.

CSONGOR Te is vitatkozni akarsz, te hülye kurva?

PIROS (vállat von) Csak mondom, hogy nem színlap volt, hanem valami pecsétes izé. Szerződés vagy kötelezvény, mit tudom én.

CSONGOR (elbődül, mint egy oroszlán, halálra váltan lebámul, majd eszeveszetten kirohan)

BEÁTA Most meg hova rohansz? Rögtön kezdik. Csongi, az istenfádat! (Utánarohan)

OTTOKÁR (felpattan, zsebkendővel takarítja az öltönyét) Különben is, unom ezt az egész tetves nyalifalit! Itt jópofizni a nyomorult Polczinak!

ERNA Egész este hozzá se szóltál. Legalább gratulálni illene.

OTTOKÁR (kivetkőzik magából) Mihez? Hogy a nagyképű anyósa belénk törölte a saját minyonunkat? Hát abból nem esznek! (Kirohan)

ERNA Várjál már! Most hova rohansz, Ottokár? Rögtön kezdik. (Demeterhez) Mindjárt hozom apádat. (Ottokár után rohan)

PIROS (átnéz a párkányon Demeterhez) Akkor...?

DEMETER Inkább most!

Demeter és Piros egyszerre feláll, és üdvözült arccal kisiet

5. jelenet

(Egy kis ideig senki, majd az 1. páholyba be Polczi, a 2. páholyba be Güzü néni és Manci néni)

A szünet végét jelző csöngetés. Az 1. páholy ajtaja nyílik, még nem látunk senkit. A 2. páholy ajtaja is kinyílik, az ajtóban Güzü nénit látjuk, aki az 1. páholy irányában beszél valakihez a folyosón

GÜZÜ NÉNI Jó szórakozást, Pongrác! Fel a fejjel!

Polczi sápadtan, összetörve belép az 1. páholyba, kezében az írógéppel. Lemondóan körülnéz, majd a páholy legsötétebb zugában leroskad, magához szorítja az írógépet, és halkan, de teljes odaadással zokogni kezd

GÜZÜ NÉNI (belép a 2. páholyba) Elfér itt még egy vézna öreglány? (Körülnéz) Nahát, ezek hova lettek? (Kikiabál) Gyere, Manci, lett itt hely bőven!

MANCI NÉNI (be) Nem is hiszed, milyen nehéz összetrombitálni őket a szünetek végén! Remélem, nem mentek vissza a büfébe!

GÜZÜ NÉNI (az 1. páholy felé bököd; halkan) Ez a pofa írta a darabot! Tudtad?

MANCI NÉNI (felélénkül) Tényleg? Író? (Átles az 1. páholyba) Elég nyúzottnak tűnik.

GÜZÜ NÉNI Nem bírja a csöngetést, tudod.

MANCI NÉNI (évődve) Azt hittem, utánad eszi a fene.

GÜZÜ NÉNI (nevet) Nagy huncut vagy, Manci! Rólam már lemaradt! A kis primadonna a felesége!

MANCI NÉNI (elragadtatva) Jaj, ezek a művész-házasságok! Olyan szépek! Az ember kisírja a szemét, ha látja őket az újságban!

GÜZÜ NÉNI (leül) Gyere, ülj ide mellém!

MANCI NÉNI (leül mellé, felteszi a lábát egy másik székre) Jaj, ez milyen jó! Az embernek ez az egy öröme van az életben! Hogy néha kényelmesen felteheti a lábát!

GÜZÜ NÉNI (bólogat) Ez az egy, ami nem kerül semmibe.

Lemegy a fény. A képzeletbeli színpadon megkezdődik a harmadik felvonás. Függöny