Máté Adél

Judit verse

Csak súgja ő, hogy "semmi vész",

De szemmel ver és késel.

Fogát elhagyta sok vitéz,

S elbánt Holofernésszel.

Judit virágok közt terül,

Ölében tejjel-mézzel,

Szemében kéj és könny vegyül,

De tette sosem vész el.

Csak súgd még egyszer, "semmi vész"

Terülj el sok virág között,

Ki késsel öl, általa vész -

Judith halott, Judith örök!


Zsófia verse

bár érte sok

szív megszakadt

mégis minden

csak olvasat