|
|
|
|
|
||
Pici cicót szeretem, mivel puha nagyon,
És nem bánt engem, hogyha békében hagyom.
Ezért nem rángatom őt a farkánál fogva,
Hanem együtt játszunk folyton-folyvást kézenfogva.
Hozzám kuporodik, s én gumicukorral halkan megetetem,
És engem nagyon szeret, mert én őt nagyon szeretem.
Mikor cicót kapargatom, ő dorombol lágyan,
Mert így mutatja ki pozitív érzelmét irántam.
De a fülét nem tépegetem, s nem taposok rája,
Nehogy éles karmát megint a képembe vájja.
Nem nyomorgatom és nem okozok fájdalmat neki,
Mert cicó a kínzást egyáltalán nem szereti.
Pekingi utcákon ballag egy elefánt
sétál az elefánt
pekingi utcákon
porcelánt vásárol pekingi üzletben
porcelánüzletben
az elefánt.
Pekingi emberek bámulják meglepve
meglepve bámulják
porcelánüzletben
mit vesz az elefánt pekingi üzletben
kínai porcelánt
vásárol ő.
Pekingi pénztárhoz sétál az elefánt
fizet az elefánt
porcelán-pénztárnál
pekingi pénztárgép zörögve zakatol
pekingi pénztáros
keze alatt.
Pekingi pénztárnál mogorva pénztáros
porcelán-pénztáros
goromba pekingi
mormolja morogva mogorva pénztáros
„nyolcvanhét jüan és
negyven mao".
Pekingi pénzérmék gurulnak csörögve
csörögnek gurulva
porcelán-pénztárnál
goromba pénztáros mogorva pofát vág
száz jüant ad neki
az elefánt.
Pekingi pénztáros visszaad belőle
százasból visszaad
nézi az elefánt
mennyit ad vissza a goromba pekingi
abból még hiányzik
három jüan.
Pekingi pénztárnál így szól az elefánt
vásárló elefánt
így szól a pénztárnál
azt mondja pekingi nyelvjárást használva:
„ebből még hiányzik
három jüan".
Pekingi pénztáros gorombán ráförmed
ráförmed gorombán
mogorva pénztáros
„gazember! mit képzel" satöbbi satöbbi
pekingi nyelvjárás
szavaival.
Pekingi utcákon kószál az elefánt
búskomor elefánt
utcákon kóborol
porcelánüzletben átverték, kirúgták
ott három jüannal
megvágták őt.
1987. október 16.
Kint lakok a konyhába. Elbeszéli az életkörülményeit.
Megvan itten mindenem.
Eszek-iszok rendesen.
Hagynak engem békébe.
Bemegyek a szobába. Elbeszéli, hogyan jutott be a szobába.
Küszöb alatt átbújok.
Itt vagyok a szőnyegen.
Megállok és szétnézek.
Jobboldalt a virágok. Elbeszéli, mit látott ott
Előttem a heverő. és mit cselekedett.
Baloldalt a kisszekrény.
Felmászok az oldalán.
Itt vagyok a tetején. Elbeszéli, hogy mit gondolt
Megállok és szétnézek. a szekrényen.
Virágmintás tapéta.
Át is lehet menni rá.
Itt vagyok a tapétán. Elbeszéli, hogy kalandjának sikere
Kicsit megyek fölfele. jóleső fáradtsággal töltötte el.
Virág szirmán pihenek.
Sokat mentem máma már.
Jön az ajtón befele. Elbeszéli, amit azután látott és hallott,
Odaül az asztalhoz. de még nem érthette.
Véletlenül idenéz.
Felugrik és kiabál.
Megfogja a papucsát. Elbeszéli, hogy a következőkben
Idejön és fejbecsap. mi mindenen ment keresztül.
Menekülni nem tudok.
Leesek a padlóra.
Ragad engem galléron! Elbeszéli, hogyan bántak el vele,
Vet engem a vécébe! és hogy milyen véget ért.
Húzza rám a zúdulót!
Azzal együtt lefolyni!
Van az ördögnek egy fája,
csak hugyozni jár alája,
mégis kihajt három ága,
termő törzse, koronája
tavaszra.
Magas csúcsát égbeszúrja,
gyökerét pokolba fúrja,
három ágát háromfelé,
három fő planéta felé
kinyújtja.
Napos ágán aprófajta
szodomai farkasalma:
mind, aki harap belőle,
keserűen tér a földbe
rohadni.
Holdas ágán buján nőnek
fürtjei kövér szőlőnek:
aki abból egyet bekap,
sírján büdös forrás fakad
bugyogva.
Csillagos ágán egy rózsa
bontja bokrát virradóra:
azt a rózsát ki letépi,
olthatatlan tűz emészti
örökre.
Vlagyimir Iljics Lenin
töpreng a Nagy Októberin:
„Hogy az estém ne vesszen kárba,
most elugrom a Putyilov Bárba.
Elütöm az időt egy parti sakkal,
és vodkázgatok az elvtársakkal.
Éjfél után van záróra:
akkor jöhet a Zauróra.
Befut szépen a Névára:
az lesz a burzsujok rémálma.
Félhetnek is, a kurva anyjuk!
A Téli Palotát megrohanjuk.
Azután szerintem nem árt,
ha rögtön felkötjük a cárt."
Sipos Béla kemény legény:
dupla vével írja nevét.
Kézfogása erős, tiszta,
mindig cukor nélkül issza.
Nem törődik a sok jellel,
alig alszik, korán felkel.
Egyenes a háta, fasza,
nem is mindig megy ő haza.
Sipos Béla olyan fickó:
aki csak meglátja, iszkol.
Nem fognak rajt a fegyverek:
Sipos Béla modern gyerek.
Ilyen az én nagy barátom,
én méltatlan vagyok hozzá.
„Művész úr"-nak kell nevezned,
mert ha nem, hát rajtavesztesz.
