SIMON BALÁZS
Egy midrás a Pecsét misztériumáról

Nem több, egy tégla csak
A falban lám az ember, élete
Ha lenne építőanyag, emlékszem,
Nimród Tornyáról olvastam oly
Sokat, hogy dobta ott a
Magzatát egy nő agyagba, és hogy
Gábriel téglává gyúrva Isten
Trónusához vitte fel, legyen
Pecsétnyomó, elporladt annyi más
Helyett sikoltó száj, elfulladó
Torok, akitől még az első szó is
Megtagadtatott, lesz értük ő kezes,
Agyagszerű és mégis végleges, némán
A végítéletig, pecsétjelét mikor
Zafírtáblára nyomja súlyával a Kéz:
Íme, a Játék kezdete.