1
Itt mindenekelőtt a 30-as évektől a 70-es évekig terjedő folyamatokról van szó. Arról az időszakról, amikor e ?műfaj? specifikus jellemzői általánosan elterjednek.

2
Ezt egyébként a magyar sci-fi szakirodalom is érzékelte. Kuczka Péter pl. így fogalmaz: ?Egyesek szerint a fordulatnak az az oka, hogy a science fiction kilépett a gettóból, része lett a »főáramlatnak«, science fiction és igazi irodalom áthatják és megtermékenyítik egymást, témákat, módszereket, ötleteket, gondolatokat kölcsönöznek egymástól.? Metagalaktika 7. Kozmosz Könyvek. Bp. 1984. 269. De ennél beszédesebb a Galaktika 1987-es évjáratában közzé tett cikksorozat: Takács Ferenc: Sci-fi és magasirodalom.

3
Szegedy-Maszák Mihály: Irodalmi kánonok. Csokonai Kiadó. Debrecen, 1998. 7.

4
Fredric Jameson: Nosztalgia a jelenért. ford: Erdei Pálma. in: F. J. A posztmodern, avagy a késői kapitalizmus kulturális logikája. Jószöveg Műhely Kiadó. Bp. 1997. 101.

5
Hans Bertens: A posztmodern Weltanschauung és kapcsolata a modernizmussal. Bevezető áttekintés. ford: Kálmán C. György. (megjelenés alatt). kézirat, 5.

6
Uo. 17.

7
Vö: Niklas Luhmann: Szociális rendszerek. ford: Cs. Kiss Lajos. in: A társadalom és a jog autopoietikus felépítése. szerk: Cs. Kiss Lajos és Karácsony András. Bp. 1994. 33-45.

8
Brian W. Aldiss ? David Wingrove: Trillió éves dáridó. A science fiction története. I-II. ford: Nemes Ernő. Cédrus Kiadó ? Szukits Könyvkiadó. Budapest ? Szeged, 1994-1995. 68.

9
Számtalan példa hozható erre: A holnap meséi (szerk: Kuczka Péter) című antológia (Kossuth Könyvkiadó. Bp. 1973.) által idézett tanulmányok folyamatosan beleütköznek e kérdésbe.

10
Sam J. Lundwall többek között ezért is utal a ?műfaj? imaginatív képességére. Vö: Metagalaktika 7. 70.

11
Stephen W. Hawking: Az idő rövid története. ford: Molnár István. Mecenas Kiadó. Bp. 1995. 31.

12
Almár Iván: A csillagközi űrhajózásról. Galaktika 1990/6. 57-62.

13
Stephen W. Hawking: i.m. 54.

14
Az ide tartozó művek reflexív szövegszerű eljárásaihoz: H. Nagy Péter: Imaginárium. Szép literatúrai ajándék 1998/2-3. 133-136.

15
Az egyik legkirívóbb példa talán a The X-Files koncepciója, de számtalan egyéb alkotás is ide tartozhat.

16
A fentebb említett elméleti szövegek (Hawking, Almár Iván) pl. ide sorolhatók. De talán pontosabb Király Jenő megfogalmazása: ?Miközben a sci-fi tudományos képzetekkel szövi át az empirikus világtól eloldott ellenvilágot, a tudományos képzetek apparátusa az empirikus világtól elszakítva, másik tudománnyá, képzelt tudománnyá alakul.? Király Jenő: Az SF-nagyforma vázlata. A science-fiction-nagyforma helye a fikcióspektrumban. in: Szó ? művészet ? társadalom. szerk: Lőrincz Judit. Múzsák Könyvkiadó. Bp. 1993. 162.

17
Vö: H. Nagy Péter: i.m. 127-130. Ott látható: elnevezése is rendkívül sok kérdést vet fel egyes ?teoretikusok? szerint.

18
Vö: pl. Jameson fentebbi állításával (Lukiánoszra való hivatkozás). Persze itt rengeteg példa citálható lenne a sci-fi kánonjából: nem egy szerző Platónt ugyanúgy e ?műfaj? klasszikusai közé sorolja, mint az utópiákat, az antiutópiákat, vagy Borgest stb. stb.

19
Bár érdekes volna megfontolni ennek lehetőségét...

20
Vagyis nem biztos, hogy érdemes visszafelé haladni az időben, egészen a klasszikus utópiákig, ha a ?műfaj? törései már eltekintettek ennek produktivitásától.

21
Szeretnék itt utalni arra, hogy az említett Imaginárium című (ismeretterjesztő?) előadás dolgozatváltozata (adatai fentebb) már tett lépéseket e ?horizontváltás? bemutatásának érdekében. Ily módon a Szép literatúrai ajándékban olvasható Clarke-novella ?elemzése? és a Galaxis-trilógia szerveződésének szűk szavú ?ismertetése? a következő részek ?előtanulmányaként?, de inkább egyenrangú ?lehetséges fejezeteiként? is olvashatók.

22
?Klasszikusokként? itt szintén a 20. század második felében kanonizálódott alkotásokat értem.

23
Eme részletben jól nyomon követhető, hogy az antropomorfizáció kudarca miként válik az önfelszámoló beszéd analógiájává, egyben önnön paródiájává és a megértés ellehetetlenülésének allegóriájává. Ez persze azért lehet így, mert a szövegbeli beszélő mindenáron hozzáférhetővé szeretné tenni ?tárgyát? ? emberi szempontok szerint. Ugyanakkor szóba sem kerül annak tapasztalata, hogy a tematizálhatatlanság és a nyelv ellenálló képessége alapján éppen a megértés funkciója lehet érdekes.

24
A sci-fi filmek tapasztalatai e dolgozatban inkább csak analógiákat jelölnek, azaz nem tudok kitérni azok jelrendszerbeli differenciáira (pl. szövegszerűség és képiség, elbeszélés és forgatókönyv stb.) . Ez ugyanis egy másik ? semmiképpen sem érdektelen ? tanulmány ?témája? lehet! És valóban megér jónéhány ?misét?.

25
Az idézeteket a következő kiadás alapján közlöm: Stanislaw Lem: Éden. ford: Murányi Beatrix. Kozmosz Könyvek. Bp. 1973.

26
Eddig a pontig egyébként ? bár nem feltétlenül ilyen összetettségben ? több sci-fi alapötlete is eljut: pl. a Piknik a senki földjén című Sztrugackij-regény, vagy a Randevú a Rámával című Arthur C. Clarke-alkotás stb. Lem szövege azonban ? mint látható ? reflektáltabb ezeknél.

27
A regény kivételesnek tekinthető abból a szempontból, hogy egy ?gépi civilizáció? önépítő tevékenységének hipotézisét analizálja.

28
Meglepő mindezek mellett, hogy Lem teoretikus írásai érintetlenek maradnak e kérdésektől (vö: pl. Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia.); míg egyes alkotásai a science fictionön belüli formai újításként is értelmet nyerhetnek (pl. A tökéletes űr (1970) nem létező könyvek recenzióit foglalja magában).

29
Természetesen ebből a szempontból több sci-fi is lehetséges kontextust rajzol köré, de Sheckley esetében rendkívül fontos annak tudatosítása, hogy szövegeinek szövegek kérdései képezik horizontját.

30
Az idézeteket a következő kiadás alapján közlöm: Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény. ford: Baranyi Gyula. Kozmosz Könyvek. Bp. 1980. Az említett részek címei: Hol van a Föld?, Mikor van a Föld?, Melyik a Föld?, Visszatérés a Földre.

31
Azaz receptív oldalon is erősíti-e az imént említett ?formális? adottságokat.

32
Egyébként az ilyen jellegű megfogalmazások szintén sűrűn előfordulnak Adams Galaxis-trilógiájában.

33
Az említett példa egyébként teremtésmítosz-paródiaként is olvasható, hiszen Maudsley arról beszél, hogy egy öreg úr felkérte őt, készítsen neki bolygót. A bolygókészítés, és egyáltalán a bolygók mint konstrukciók lehetősége több sci-fiben is fontos ?elem?. Itt most csak azon vonatkozása miatt idéződött, mely a látószögek korlátozottságát jelölheti.

34
Vö: Brian McHale: Postmodernist Fiction. Routledge. London, 1991. 59-73.

35
A Neuromancer a sci-fi alapvető ?intergalaktikus és univerzalisztikus? (a ?műfajból? adódó) érdekeltségeit áthelyezi a virtuális hipertér számítógépek által meghatározott/vezérelt világába és a hallucinációk tartományába. Azaz a Hálózat felől defigurálja a science fiction tematológiai esélyeit. Éppen ezért találó is lehet Bruce Sterling állítása: ?Ez az, amiért az SF-et kitalálták?.

36
Scott filmje a novellában tematizált rendőri hatalomszervezet nevéből (Blade Runner Company) származtatja címét; ?forgalmazott? és ?rendezői? változata között pedig az a különbség, hogy míg az előző kilátásba helyezi a főhősnek segítő androidnő halhatatlanságát (mivel Ő újabb konstrukció); addig az utóbbi elvágja ennek lehetőségét: valószínű, hogy a következő robot, amelynek lejár a programja, Ő lesz. Azaz Scott alkotása a főhős pozícióját teszi meg egyben mindkét konstrukció alapjává, hiszen a hozzá kapcsolható viszonyok válnak kérdéssé: vagy a fejvadász ?halhatatlan? áldozataihoz képest, vagy ő válik esendővé egy örök életű android perspektívája felől. Természetesen a film mindkét változatában helyet kapó zárójelenetek egyikét sem ?írja elő? a novella, sőt ezektől radikálisan elkülönböződő ?megoldási? javaslato(ka)t kínál. A film tapasztalatához: Tillmann J. A.: Orcus neontüzében. in: Szigetek és szemhatárok. Holnap Kiadó. Bp. 1992. 120-137.

37
Az egyik áldozat pl. egy ?idegen? Díva (éppen Mozart-operát énekel), akit a fejvadász helyett annak alkalmi android ?társa? semlegesít. Stb. (Luc Besson ?filmje? (The Fifth Element) is kihasználja ennek konnotációit...) Aldiss és Wingrove történeti konstrukciója nagyon leegyszerűsítve a következőképpen fogalmaz: Dick alkotásaiban ?a dolgok sosem pontosan azok, aminek látszanak.? i.m. 403.

38
Egyes ?teóriák? szerint ugyanis Hugo Gernsbacktől származik a ?műfaj? elnevezése. Vö: H. Nagy Péter: i.m.

39
Az idézeteket a következő kiadás alapján közlöm: William Gibson: A Gernsback-kontinuum. ford: Gáspár András. in: Galaktika (100.) 1989/1. 61-67.