Havasi Attila fordításai
EDWARD LEAR
A Ponyigócok utazása
Egy kis Szita volt a hajójuk, az ám,
a zúgó tengereken.
Bár intette õket a sok hû barát,
õk indultak, fagyon és viharon át
a zúgó tengereken.
És mikor a Szitájuk pörögni kezdett,
és mindenki megrémült: "Jaj, odavesznek!" -
õk nem féltek: "Jól tudjuk, Szitánk nem nagy,
de mit nekünk vihar, de mit nekünk fagy
a zúgó tengereken!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
Egy Szitával rótták a tengert, az ám,
egy Szitával, akár a szél!
A viharral pipaszár-árboc dacolt,
a vitorla borsózöld zsebkendõ volt,
és kék paszomány a kötél.
És mindenki aggódott: "Jaj, kiborulnak,
és egyenként mindnyájan tengerbe fúlnak!
Mert hosszú az út és az ég setét,
és kockára teszi az életét,
aki Szitával tengerre kél!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
És csakhamar betört a víz, az ám,
és csakhamar betört az ár!
S õk lábukra csavartak kapca gyanánt
egy-egy ív vízhatlan zöld celofánt,
és letûzték, ne érje kár.
És aludni tértek egy görbe köcsögbe,
és szálltak a Szitával körbepörögve,
és vidáman dúdolták: "De jó, de szép
(bár hosszú és setét az út és az ég),
hogy kis Szitánk pörögve száll!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
És utaztak éjjel és nappal, az ám,
s ha esténként elhalt a fény,
õk kórusban zümmögtek holdvilág-dalt,
és ércgongjuk visszhangját zengte a part
a nagy hegyek barna tövén:
"Ó Cimballó Bimballó! De szép, de jó,
hogy siklik velünk ez a Szitahajó,
és hogy kerek a hold és hogy tiszta az éj,
és hogy borsózöld zsebkendõnk fújja a szél
a nagy hegyek barna tövén!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
És messze nyugatra hajóztak, az ám,
hol az erdõben Piszkancsfa hajt,
és vettek egy Baglyot és egy Taligát,
meg egy félkiló Rizst meg egy Dióscsigát,
meg egy fényeske Méhecske-rajt;
és két Szajkó volt még a rakomány,
egy Malac, meg egy Gumi-Orangután,
meg negyven üveg friss Rosztyóka,
s egy nagy halom Trappista Sajt.
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
S mire megjöttek, húsz év telt el, az ám,
húsz év vagy huszonegy;
és mindenki mondta: "Hogy megnõttek õk!
Tán mert látták a Rekkentõ Vékenezõt
meg a Cingáj Csonkahegyet!"
És áldomást csaptak, nagy lakomát,
és gombócot habzsoltak hat napon át,
és mindenki mondta: "Szitát, evezõt,
és hadd lássuk mi is a Vékenezõt
meg a Cingáj Csonkahegyet!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
Havasi Attila fordítása
EDWARD LEAR
A Kenguru és a Réce
"Ó Kenguru!" - mondta a Réce -,
"kegyed ugrál szüntelenül,
szökkenve föl és le, föl és le,
csuda gyorsan, szinte repül!
Én únom e ronda sekély pocsolyát már,
s érzem, túlnan a tarka világ vár:
vágyom messze vidékre!
Ó Kenguru!" - mondta a Réce.
"Vigyen engem a hátán, kérem!
Ó Kenguru!" - mondta a Réce,
"és nem mozgok, megigérem,
csak hápogok ide-oda nézve,
ha látom a tájat, a Nagy Gumifákat,
a földi, a légi, a vízi csudákat -
vigyen el, kérem az égre!
Ó Kenguru!" - mondta a Réce.
S a Kenguru szólt: "Nos, Réce,
vonzónak tûnne nekem
javaslata lényegi része,
de amit kér, nem tehetem.
Már elnézést, az a fõ akadálya,
hogy önnek roppant nyirkos a lába.
A hátam esetleg meghûl,
s még köszvényt kaphatok ettül."
És mondta a Réce: "Az este
már mindent jól kitaláltam;
legjobb lesz mindenesetre,
ha zokniba bújik a lábam,
s hidegben majd köpenyembe takarva
naponként gyújtok közbe szivarra.
Így ugye mehetünk végre,
ó Kenguru?" - mondta a Réce.
És mondta a Kenguru: "Rendben!
A hold már, nézze: kerek.
De a farkam végire menjen,
hogy egyensúlyba' legyek."
És szökken a Kenguru, rajta a Réce,
s hipp-hopp, háromszor körülérte
útjuk a tarka világot. -
Vidámabb párt ki látott?
Havasi Attila fordítása
FERNAND' ESQUIO
A vós, dona abadessa...
A vós, dona abadessa,
de min, don Fernand' Esquyo,
estas doas vos envyo,
porque ssey que ssodes essa
dona que as merecedes:
quatro caralhos franceses,
e dous aa prioressa.
Poys ssodes amiga minha,
non quer' a custa catar,
quer' e[u] vus ja esto dar,
ca non tenho tal aginha:
quatro caralhos de mesa,
que me deu hua burgesa,
dous e dous ena baynha.
Muy ben vos ssemelharán,
ca sequer levan cordões,
de ssenhos pares de colhões;
agora vo-los darám:
quatro caralhos asnaes,
enmanguados en coraes,
con que caledes orans.
FERNAND' ESQUIO
Apátné asszonyom, kegyednek...
Apátné asszonyom, kegyednek
én, Fernand' Esquio lovag,
küldöm ez ajándékokat,
jeléül a mély tiszteletnek,
s mert jobban nem érdemli más:
négy nagy fasz, francúz kvalitás,
keresve se találna szebbet.
Mert barátnémnak nevezem,
kegyelmedért nem volna drága
számomra semmi, ám hiába,
más nincs most kéznél hirtelen:
négy kiváló fasz, két csomagban,
egy nõtõl én is frissen kaptam,
s kegyednek adom szívesen.
Kegyelmed finom gusztusa
biztos tetszésben részesíti
õket, hisz büszkén ékesíti
mindet kettõs golyóbisa:
négy lófasz, jó nagyok s erõsek,
orans használja kegyed õket,
vegye be majd - imáiba.
Havasi Attila fordítása
EDWARD LEAR
A Bagoly és a Cicó
A Bagoly a Cicóval tengerre szállt
egy csudaszép borsózöld bárkán,
mit megraktak mézzel s egy nagy zacskó pénzzel,
és siklott a sós habok árján.
A Bagoly egy dalt dúdolt - pengett gitárja -
s a csillagos égboltra révedt:
"Ó szépséges Cicó! Ó Cicókám drága,
én módfelett szeretlek téged,
én téged,
én téged,
én módfelett szeretlek téged!"
"Ó kérlek, dalolj, te délceg Bagoly!" -
szólt Cicó. - "Ó dalolj csak lágyan!
Már oly régen várom, hogy te légy a párom:
csak gyûrû kell, s teljesül vágyam!"
Eveztek hát egy esztendõn át,
s hol a Piszkancsfák erdeje sûrû,
röffentés hallatszott: láttak egy Malacot,
orrában volt egy szép gyûrû,
egy gyûrû,
egy gyûrû,
az orrában volt egy szép gyûrû.
"E gyûrût - nem ingyen, de három fityingen,
te jó Malac, megvesszük tõled!"
S hogy gyûrûre leltek, hát egybe is keltek,
a Vadpulyka eskette õket.
És birsalmát ettek meg krumplikrokettet,
mit vaskéssel szétdaraboltak,
és kart karba öltve táncoltak körbe,
és nézték a partról a holdat,
a holdat,
a holdat,
és nézték a partról a holdat.
Havasi Attila fordítása
A Ponyigócok utazása
Egy kis Szita volt a hajójuk, az ám,
a zúgó tengereken.
Bár intette õket a sok hû barát,
õk indultak, fagyon és viharon át
a zúgó tengereken.
És mikor a Szitájuk pörögni kezdett,
és mindenki megrémült: "Jaj, odavesznek!" -
õk nem féltek: "Jól tudjuk, Szitánk nem nagy,
de mit nekünk vihar, de mit nekünk fagy
a zúgó tengereken!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
Egy Szitával rótták a tengert, az ám,
egy Szitával, akár a szél!
A viharral pipaszár-árboc dacolt,
a vitorla borsózöld zsebkendõ volt,
és kék paszomány a kötél.
És mindenki aggódott: "Jaj, kiborulnak,
és egyenként mindnyájan tengerbe fúlnak!
Mert hosszú az út és az ég setét,
és kockára teszi az életét,
aki Szitával tengerre kél!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
És csakhamar betört a víz, az ám,
és csakhamar betört az ár!
S õk lábukra csavartak kapca gyanánt
egy-egy ív vízhatlan zöld celofánt,
és letûzték, ne érje kár.
És aludni tértek egy görbe köcsögbe,
és szálltak a Szitával körbepörögve,
és vidáman dúdolták: "De jó, de szép
(bár hosszú és setét az út és az ég),
hogy kis Szitánk pörögve száll!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
És utaztak éjjel és nappal, az ám,
s ha esténként elhalt a fény,
õk kórusban zümmögtek holdvilág-dalt,
és ércgongjuk visszhangját zengte a part
a nagy hegyek barna tövén:
"Ó Cimballó Bimballó! De szép, de jó,
hogy siklik velünk ez a Szitahajó,
és hogy kerek a hold és hogy tiszta az éj,
és hogy borsózöld zsebkendõnk fújja a szél
a nagy hegyek barna tövén!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
És messze nyugatra hajóztak, az ám,
hol az erdõben Piszkancsfa hajt,
és vettek egy Baglyot és egy Taligát,
meg egy félkiló Rizst meg egy Dióscsigát,
meg egy fényeske Méhecske-rajt;
és két Szajkó volt még a rakomány,
egy Malac, meg egy Gumi-Orangután,
meg negyven üveg friss Rosztyóka,
s egy nagy halom Trappista Sajt.
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
S mire megjöttek, húsz év telt el, az ám,
húsz év vagy huszonegy;
és mindenki mondta: "Hogy megnõttek õk!
Tán mert látták a Rekkentõ Vékenezõt
meg a Cingáj Csonkahegyet!"
És áldomást csaptak, nagy lakomát,
és gombócot habzsoltak hat napon át,
és mindenki mondta: "Szitát, evezõt,
és hadd lássuk mi is a Vékenezõt
meg a Cingáj Csonkahegyet!"
Kis Ponyigócia távoli föld,
de számos hõst terem,
aki ott navigál - keze kék, feje zöld -
Szitával a tengeren.
Havasi Attila fordítása
EDWARD LEAR
A Kenguru és a Réce
"Ó Kenguru!" - mondta a Réce -,
"kegyed ugrál szüntelenül,
szökkenve föl és le, föl és le,
csuda gyorsan, szinte repül!
Én únom e ronda sekély pocsolyát már,
s érzem, túlnan a tarka világ vár:
vágyom messze vidékre!
Ó Kenguru!" - mondta a Réce.
"Vigyen engem a hátán, kérem!
Ó Kenguru!" - mondta a Réce,
"és nem mozgok, megigérem,
csak hápogok ide-oda nézve,
ha látom a tájat, a Nagy Gumifákat,
a földi, a légi, a vízi csudákat -
vigyen el, kérem az égre!
Ó Kenguru!" - mondta a Réce.
S a Kenguru szólt: "Nos, Réce,
vonzónak tûnne nekem
javaslata lényegi része,
de amit kér, nem tehetem.
Már elnézést, az a fõ akadálya,
hogy önnek roppant nyirkos a lába.
A hátam esetleg meghûl,
s még köszvényt kaphatok ettül."
És mondta a Réce: "Az este
már mindent jól kitaláltam;
legjobb lesz mindenesetre,
ha zokniba bújik a lábam,
s hidegben majd köpenyembe takarva
naponként gyújtok közbe szivarra.
Így ugye mehetünk végre,
ó Kenguru?" - mondta a Réce.
És mondta a Kenguru: "Rendben!
A hold már, nézze: kerek.
De a farkam végire menjen,
hogy egyensúlyba' legyek."
És szökken a Kenguru, rajta a Réce,
s hipp-hopp, háromszor körülérte
útjuk a tarka világot. -
Vidámabb párt ki látott?
Havasi Attila fordítása
FERNAND' ESQUIO
A vós, dona abadessa...
A vós, dona abadessa,
de min, don Fernand' Esquyo,
estas doas vos envyo,
porque ssey que ssodes essa
dona que as merecedes:
quatro caralhos franceses,
e dous aa prioressa.
Poys ssodes amiga minha,
non quer' a custa catar,
quer' e[u] vus ja esto dar,
ca non tenho tal aginha:
quatro caralhos de mesa,
que me deu hua burgesa,
dous e dous ena baynha.
Muy ben vos ssemelharán,
ca sequer levan cordões,
de ssenhos pares de colhões;
agora vo-los darám:
quatro caralhos asnaes,
enmanguados en coraes,
con que caledes orans.
FERNAND' ESQUIO
Apátné asszonyom, kegyednek...
Apátné asszonyom, kegyednek
én, Fernand' Esquio lovag,
küldöm ez ajándékokat,
jeléül a mély tiszteletnek,
s mert jobban nem érdemli más:
négy nagy fasz, francúz kvalitás,
keresve se találna szebbet.
Mert barátnémnak nevezem,
kegyelmedért nem volna drága
számomra semmi, ám hiába,
más nincs most kéznél hirtelen:
négy kiváló fasz, két csomagban,
egy nõtõl én is frissen kaptam,
s kegyednek adom szívesen.
Kegyelmed finom gusztusa
biztos tetszésben részesíti
õket, hisz büszkén ékesíti
mindet kettõs golyóbisa:
négy lófasz, jó nagyok s erõsek,
orans használja kegyed õket,
vegye be majd - imáiba.
Havasi Attila fordítása
EDWARD LEAR
A Bagoly és a Cicó
A Bagoly a Cicóval tengerre szállt
egy csudaszép borsózöld bárkán,
mit megraktak mézzel s egy nagy zacskó pénzzel,
és siklott a sós habok árján.
A Bagoly egy dalt dúdolt - pengett gitárja -
s a csillagos égboltra révedt:
"Ó szépséges Cicó! Ó Cicókám drága,
én módfelett szeretlek téged,
én téged,
én téged,
én módfelett szeretlek téged!"
"Ó kérlek, dalolj, te délceg Bagoly!" -
szólt Cicó. - "Ó dalolj csak lágyan!
Már oly régen várom, hogy te légy a párom:
csak gyûrû kell, s teljesül vágyam!"
Eveztek hát egy esztendõn át,
s hol a Piszkancsfák erdeje sûrû,
röffentés hallatszott: láttak egy Malacot,
orrában volt egy szép gyûrû,
egy gyûrû,
egy gyûrû,
az orrában volt egy szép gyûrû.
"E gyûrût - nem ingyen, de három fityingen,
te jó Malac, megvesszük tõled!"
S hogy gyûrûre leltek, hát egybe is keltek,
a Vadpulyka eskette õket.
És birsalmát ettek meg krumplikrokettet,
mit vaskéssel szétdaraboltak,
és kart karba öltve táncoltak körbe,
és nézték a partról a holdat,
a holdat,
a holdat,
és nézték a partról a holdat.
Havasi Attila fordítása