PALIMPSZESZT
17. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

Vaskó Péter fordításai

GUIDO CAVALCANTI

Hölgyek szépsége, bölcsek tudománya…

Hölgyek szépsége, bölcsek tudománya,
nemes lovagok fényes acélvértben,
rigók dala, szeretõk suttogása,
büszke vitorlák vad tengeri szélben,

derûs hajnalpír, könnyû égi pára,
hulló hópelyhek csendes téli éjen,
hûs patak, mezõk virágos palástja,
kék, ezüst, arany ékszerek a fényben:

mindez már hitvány, halovány azoknak,
kik látták hölgyem szellemét, szépségét,
s nemes szívét, melynél nem lelni jobbat,

hisz más nõk közt kincsei úgy ragyognak,
mint a föld felett tündöklik a kék ég.
Ó, az ily hölgy forrása minden jónak!


Vaskó Péter fordítása


GUIDO CAVALCANTI

Ki az, ki jön, hogy mindenki õt nézi...

Ki az, ki jön, hogy mindenki õt nézi,
és fényétõl a levegõ is reszket,
kivel Ámor jön, és az embereknek
elakad szavuk, s csak sóhaj kíséri?

Istenem, hogy milyen, ha tiszta, égi
szemmel ránk néz, Ámor mondja el nektek,
s olyan mély alázat tölti e lelket,
mellette más nõt mind Haragnak vélni.

Nincsen szó, amely hozzá méltó volna,
minden nemes erény elõtte bókol,
s mint istennõre mutat rá a Szépség.

Halandó elménk homályos és tompa,
nem emelt fel az üdvösség a porból,
hogy színrõl színre lássuk igaz lényét.


Vaskó Péter fordítása


Héber khardzsák

1. IBN GAIYAT de LUCENA

Anyám, aki kedvesemnek
azt súgta: minden nõ hamis,
nem tudja, hûen szeretem,
ki hû és igaz maga is.



2. MOSÉ ibn EZRA

Más kedvese kedvesem,
szeret engem, s szeretem,
irigy õre ellenem
fordult: enyém ne legyen.



3. YEHUDÁ HALEVI

Lassan itt a Húsvét, napra-nap,
s õ nincs velem, a szívem megszakad!



Vaskó Péter fordításai



BERNART DE VENTADORN
Repíti a víg pacsirtát

1.
Repíti a víg pacsirtát
öröme fel a nap felé,
majd zuhan, mert édes titkát
az ég átöntötte belé.
S jaj, én csak állok sóváran,
s nézem, mily boldogságra lel;
csoda, ily vágy parazsában,
szívem hogy nem olvad el.

2.
Hittem, titkaid, szerelem,
mind ismerem. S íme, dehogy!
Nem lehet Õt nem-szeretnem,
kit nem szeretni volna jobb.
Övé lett lelkem, életem,
övé a világ, s önmaga,
semmi sem maradt énnekem,
csak vágyam, s szívem bánata.

3.
Oda vagyok ím, egészen,
Õ ül törvényt már felettem,
mióta szemébe néztem,
és e tükör foglya lettem.
Tükör, téged nézlek egyre,
sírba tesz a sok sóhajtás,
mélyed elnyel, mint elnyelte
egykor Narcissust a forrás.

4.
A hölgyek hitszegõ kegyét,
s hamis szavát már elhagyom,
szolgáltam õket, de elég,
vak, bolond hitem feladom,
mert nem pártolnak, ha gyötör,
mit bánják, bár megöljön is;
tudom, csalfák, mind egy tõrõl
sarjadt csalán, mérges tövis.

5.
Hölgyem is ily vérbeli nõ,
ezt hányja szemére dalom,
az egyenest elveti Õ,
ha van más útra alkalom.
Gúnyol, ad fonák kegyelmet;
mint bolond, állok, nem értem,
mi történt; úgy jártam, lehet,
mint merész, túl magas bércen.

6.
Nincs irgalom, ez színvaló,
hogy így van, nem is sejtettem;
ki adhatna, nem hajlandó,
s ha nála sem, hol keressem?
Õt nézve, ki hinné róla,
hívét, kit tép a szerelem,
s ki nélküle nem lel jóra,
hagyja veszni könyörtelen?

7.
Mivel megvet, s egy fityinget
sem ér nála könnyem, versem,
neki immár búcsút intek,
s nem mondom többé: -szeretem!
Elhagyom hát szolgálatát,
és halálom lesz válaszom;
mert nem maraszt, bujdosás vár,
indulok, hová, nem tudom.

8.
Tristan, e vers semmit sem ád,
indulok, hová, nem tudom,
lantom bevégzi már dalát,
s nõktõl, Ámortól búcsúzom.


Vaskó Péter fordítása