|
Máte György fordításai
Gottfried Benn: Egy gabonatáblánál
Egy gabonatáblánál így szólt: A búzavirágok mesébe illõ hûsége hölgyek bájos jegye. Én a mák búgó altját dícsérem. Méhlepényre és havibajra emlékeztet. Ínségre, hörgésre, éhségre, elhullásra - röviden: a sötét útra, melyen a férfi jár. 1913 Vor einem Kornfeld Vor einem Kornfeld sagte einer: Die Treue und Märchenhaftigkeit der Kornblumen Ist ein hübsches Malmotiv für Damen. Da lobe ich mir den tiefen Alt des Mohns. Da denkt man an Blutfladen und Menstruation. An Not, Röcheln, Hungern und Verrecken - kurz: an des Mannes dunkeln Weg. Gottfried Benn: Rossz az Ha nem tudsz angolul, de hallasz egy igazi jó brit krimirõl, amit még nem fordítottak le németre. Ha kánikulában látod: ott egy korsó sör, csak épp a pénzed hiányzik rá. Ha új gondolatodat nem sikerül Hölderlin-sorrá gyúrnod, ahogy azt a professzorok teszik. Ha éji úton hallod a hullámverést, és így szólsz magadban: mindig így van ez. Nagyon rossz az, ha menni kell, mikor otthon nagyobb a csend, a kávé ízesebb, s mulatni se muszáj. De a legrosszabb ez: nem nyáron halni meg, mikor minden úgy szikrázik, s az ásó is könnyen mélyed a földbe. 1953 Gottfried Benn: Was schlimm ist Wenn man kein Englisch kann, von einem guten englischen Kriminalroman zu hören, der nicht ins Deutsche übersetzt ist. Bei Hitze ein Bier sehn, das man nicht bezahlen kann. Einen neuen Gedanken haben, den man nicht in einen Hölderlinvers einwickeln kann, wie es die Professoren tun. Nachts auf Reisen Wellen schlagen hören und sich sagen, daß sie das immer tun. Sehr schlimm: eingeladen sein, wenn zu Hause die Räume stiller, der Café besser und keine Unterhaltung nötig ist. Am schlimmsten: nicht im Sommer sterben, wenn alles hell ist und die Erde für Spaten leicht. August Stramm: Viszontlátás Remegve lépsz Pillantásban elhaló tekintet A szél halvány szalagokat cibál. Elfordulsz! A teret körülzsongja az idõ! August Stramm: Wiedersehen Dein Schreiten bebt In Schauen stirbt der Blick Der Wind Spielt Blasse Bänder. Du Wendest Fort! Den Raum umwirbt die Zeit! August Stramm: Srapnel Az ég felhõket dobál: füstté omlanak. Hegyek csúcsa villan. Talpak alatt elporló göröngy. A zûrzavarban átvágott kuncogó szemek. August Stramm: Schrapnell Der Himmel wirft Wolken Und knattert zu Rauch. Spitzen blitzen. Füße wippen stiebig Kiesel. Augen kichern in die Wirre Und Zergehren. William Carlos Williams: A tél eljövetele Október 28. ebben az erõs fényben a kopár bükkfa felhõként világít mintha belülrõl sugározna a szerelem puha põre fényével a törékeny fûszálak felett De ha újra nézem néhány remegõ sárga levelet is látok távol egymástól itt is egy ott is egy reszketõ árva 10/28 in this strong light the leafless beechtree shines like a cloud it seems to glow of itself with a soft stript light of love over the brittle grass But there are on second look a few yellow leaves still shaking far apart just one here one there trembling vividly William Carlos Williams: Nantucket Levendulaszín és sárga virágok az ablakon túl már csak egy fehér függöny. Tisztaságszag. Napfény, késõ délután. Üvegtálcán kancsó, lefelé fordított pohár, mellette kulcs hever. Hófehéren vár a vetett ágy. W.C.Williams: Nantucket Flowers through the window lavender and yellow changed by white curtains - Smell of cleanliness - Sunshine of late afternoon - On the glass tray a glass pitcher, the tumbler turned down, by which A key is lying - And the immaculate white bed William Carlos Williams: A nagy számjegy Az esõmosta fényben aranylón csillogott az 5-ös szám a vörös tûzoltó- kocsin: elszáguldott mellettem sivalkodva, szinte ott se volt: sziréna vijjog, négy kerék csattog a sötét városon át. W.C.Williams: The Great Figure Among the rain and lights I saw the figure 5 in gold on a red firetruck moving tense unheeded to gong clangs siren howls and wheels rumbling through the dark city. Francis Picabia: A gyermek Az õszt elhervasztja szeretett gyermekünk. Mint keselyû a dögöt családját falja fel majd eltûnik akár egy pillangó… . F.Picabia: L'enfant L'autumne est fané par l'enfant que nous aimons. Ainsi qu'un vautour sur une charogne il diminue sa famille puis disparaît comme un papillon… Jerome Rothenberg: Vers, esetleg álom - utazóknak Halvány szem a fa barátságos lassú is egy kicsit Jerome barátom mondja az órámon 3:15 van Elsétálok a Main Street régi sarkára túl a Seneca Színházon & át a hídon hello Salamanca polgárai hello mondja a kutya õ a fa barátja & az enyém hülye sárga színe van a szem pillanatra összevillan egy másik szemmel a Yucatánon soha nem üres az ég & a yucatáni fák mayául beszélnek valaki így szól hozzánk: kiránduláson vesztek részt. R.M.Rilke: Buddha Mintha titkon ránk figyelne. Csend - és végtelen... Elhallgatunk: õt meg se halljuk többé. Már csillag õ. Számunkra fénytelen más csillagok gyûlnek köré. Ó, a Mindenség õ. Várjuk õszintén, Hogy ránk emelje szemét? Érdekelnénk? S ha magunkat lábához vetnénk õ mély maradna, állatként tûrvén. Az, mi minket elébe hív benne munkál sok millió éve. Elfelejti, mit tudunk betéve, s tudja, mit nekünk nem enged a szív. R.M.Rilke: Buddha Als ob er horchte. Stille: eine Ferne… Wir halten ein und hören sie nicht mehr. Und er ist Stern. Und andre große Sterne, Die wir nicht sehen, stehen um ihn her. O er ist alles. Wirklich, warten wir, daß er uns sähe? Sollte er bedürfen? Und wenn wir hier uns vor ihm niederwürfen, Er bliebe tief und träge wie ein Tier. Denn das, was uns zu seinen Füßen reißt, das kreist in ihm seit Millionen Jahren. Er, der vergißt was wir erfahren Und der erfährt was uns verweist. |