PALIMPSZESZT
17. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

Máte György fordításai

Gottfried Benn: Egy gabonatáblánál

Egy gabonatáblánál így szólt:
A búzavirágok mesébe illõ hûsége
hölgyek bájos jegye.
Én a mák búgó altját dícsérem.
Méhlepényre és havibajra emlékeztet.
Ínségre, hörgésre, éhségre, elhullásra -
röviden: a sötét útra, melyen a férfi jár.

1913

Vor einem Kornfeld

Vor einem Kornfeld sagte einer:
Die Treue und Märchenhaftigkeit der Kornblumen
Ist ein hübsches Malmotiv für Damen.
Da lobe ich mir den tiefen Alt des Mohns.
Da denkt man an Blutfladen und Menstruation.
An Not, Röcheln, Hungern und Verrecken -
kurz: an des Mannes dunkeln Weg.

Gottfried Benn: Rossz az

Ha nem tudsz angolul,
de hallasz egy igazi jó brit krimirõl,
amit még nem fordítottak le németre.

Ha kánikulában látod:
ott egy korsó sör,
csak épp a pénzed hiányzik rá.

Ha új gondolatodat
nem sikerül Hölderlin-sorrá gyúrnod,
ahogy azt a professzorok teszik.

Ha éji úton hallod a hullámverést,
és így szólsz magadban: mindig így van ez.

Nagyon rossz az, ha menni kell,
mikor otthon nagyobb a csend,
a kávé ízesebb,
s mulatni se muszáj.

De a legrosszabb ez:
nem nyáron halni meg,
mikor minden úgy szikrázik,
s az ásó is könnyen mélyed a földbe.

1953

Gottfried Benn: Was schlimm ist

Wenn man kein Englisch kann,
von einem guten englischen Kriminalroman zu hören,
der nicht ins Deutsche übersetzt ist.

Bei Hitze ein Bier sehn,
das man nicht bezahlen kann.

Einen neuen Gedanken haben,
den man nicht in einen Hölderlinvers einwickeln kann,
wie es die Professoren tun.

Nachts auf Reisen Wellen schlagen hören
und sich sagen, daß sie das immer tun.

Sehr schlimm: eingeladen sein,
wenn zu Hause die Räume stiller,
der Café besser
und keine Unterhaltung nötig ist.

Am schlimmsten:
nicht im Sommer sterben,
wenn alles hell ist
und die Erde für Spaten leicht.

August Stramm: Viszontlátás

Remegve lépsz
Pillantásban elhaló tekintet
A szél
halvány szalagokat
cibál.
Elfordulsz!
A teret körülzsongja az idõ!

August Stramm: Wiedersehen

Dein Schreiten bebt
In Schauen stirbt der Blick
Der Wind
Spielt
Blasse Bänder.
Du
Wendest
Fort!
Den Raum umwirbt die Zeit!


August Stramm: Srapnel

Az ég felhõket dobál:
füstté omlanak.
Hegyek csúcsa villan.
Talpak alatt elporló göröngy.
A zûrzavarban
átvágott
kuncogó szemek.

August Stramm: Schrapnell

Der Himmel wirft Wolken
Und knattert zu Rauch.
Spitzen blitzen.
Füße wippen stiebig Kiesel.
Augen kichern in die Wirre
Und
Zergehren.



William Carlos Williams: A tél eljövetele
Október 28.

ebben az erõs fényben
a kopár bükkfa
felhõként világít

mintha belülrõl sugározna
a szerelem
puha põre fényével
a törékeny fûszálak felett


De ha újra nézem
néhány remegõ
sárga levelet
is látok


távol egymástól


itt is egy
ott is egy
reszketõ árva


10/28

in this strong light
the leafless beechtree
shines like a cloud

it seems to glow
of itself
with a soft stript light
of love
over the brittle
grass

But there are
on second look
a few yellow leaves
still shaking


far apart


just one here one there
trembling vividly



William Carlos Williams: Nantucket

Levendulaszín és sárga virágok
az ablakon túl

már csak egy fehér függöny.
Tisztaságszag.

Napfény, késõ délután.
Üvegtálcán

kancsó, lefelé fordított
pohár, mellette

kulcs hever. Hófehéren
vár a vetett ágy.



W.C.Williams: Nantucket

Flowers through the window
lavender and yellow

changed by white curtains -
Smell of cleanliness -

Sunshine of late afternoon -
On the glass tray

a glass pitcher, the tumbler
turned down, by which

A key is lying - And the
immaculate white bed




William Carlos Williams: A nagy számjegy

Az esõmosta
fényben
aranylón csillogott
az 5-ös szám
a vörös tûzoltó-
kocsin:
elszáguldott
mellettem
sivalkodva,
szinte ott se volt:
sziréna vijjog,
négy kerék csattog
a sötét városon át.


W.C.Williams: The Great Figure

Among the rain
and lights
I saw the figure 5
in gold
on a red
firetruck
moving
tense
unheeded
to gong clangs
siren howls
and wheels rumbling
through the dark city.

Francis Picabia: A gyermek

Az õszt
elhervasztja
szeretett gyermekünk.

Mint keselyû
a dögöt
családját falja fel
majd eltûnik
akár egy pillangó…
.

F.Picabia: L'enfant

L'autumne est fané
par l'enfant
que nous aimons.

Ainsi qu'un vautour
sur une charogne
il diminue sa famille
puis disparaît
comme un papillon…

Jerome Rothenberg: Vers, esetleg álom - utazóknak

Halvány szem a fa
barátságos
lassú is egy kicsit
Jerome barátom mondja
az órámon
3:15 van
Elsétálok a Main Street régi sarkára
túl a Seneca
Színházon & át
a hídon hello
Salamanca
polgárai
hello mondja a kutya
õ a fa barátja
& az enyém
hülye sárga színe
van a szem pillanatra
összevillan egy másik szemmel
a Yucatánon soha nem üres
az ég & a yucatáni
fák mayául beszélnek
valaki így szól hozzánk:
kiránduláson vesztek részt.


R.M.Rilke: Buddha

Mintha titkon ránk figyelne. Csend - és végtelen...
Elhallgatunk: õt meg se halljuk többé.
Már csillag õ. Számunkra fénytelen
más csillagok gyûlnek köré.

Ó, a Mindenség õ. Várjuk õszintén,
Hogy ránk emelje szemét? Érdekelnénk?
S ha magunkat lábához vetnénk
õ mély maradna, állatként tûrvén.

Az, mi minket elébe hív
benne munkál sok millió éve.
Elfelejti, mit tudunk betéve,
s tudja, mit nekünk nem enged a szív.


R.M.Rilke: Buddha

Als ob er horchte. Stille: eine Ferne…
Wir halten ein und hören sie nicht mehr.
Und er ist Stern. Und andre große Sterne,
Die wir nicht sehen, stehen um ihn her.

O er ist alles. Wirklich, warten wir,
daß er uns sähe? Sollte er bedürfen?
Und wenn wir hier uns vor ihm niederwürfen,
Er bliebe tief und träge wie ein Tier.

Denn das, was uns zu seinen Füßen reißt,
das kreist in ihm seit Millionen Jahren.
Er, der vergißt was wir erfahren
Und der erfährt was uns verweist.