PALIMPSZESZT
17. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

Parádi Andrea:
ELõMUNKÁLATOK AZ ÁRGIRUS-HISTÓRIA HÁLÓZATI KRITIKAI KIADÁSÁHOZ

1. AZ ÁRGIRUS-SZÉPHISTÓRIA PROBLÉMAKÖRÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE
A kutatás egyik legelsõ feladata, hogy összegyûjtse anyagait, gondosan letisztogassa róluk az idõ nyomát, s megállapítsa szerzõjüket, valódiságukat s keletkezésük idejét. (Wellek-Warren, Az irodalom elmélete)

Nem véletlen, hogy a fenti mottó a helyére került: a XVI. századi magyar irodalomnak egy olyan mûvével foglalkozom, mellyel kapcsolatban a fenti szöveg 'hármas tétele' igencsak próbára tette jeles irodalomtudósainkat a múlt század közepétõl egészen napjainkig.

A problémakör megoldása, nevezetesen a szerzõség, az eredet és a keletkezés idejének kérdése, ha sikertelennek nem is, de éppen megoldottnak sem tekinthetõ. (Persze az idézet eredet helyett valódiságot emleget, s a két fogalom korántsem azonos egymással, engedtessék meg nekem egy kis csúsztatás, csak hogy e "hármas egység" bûvkörében maradhassak.)

Az alábbiakban egy már sokszor, sokak által leírt problémakört tekintek át, persze csak vázlatosan, némi rálátást adva az Árgirus-széphistória körüli viták sokféleségére, gyakran ellentmondásosságára. Jó páran[1] már összefoglalták elõttem az irodalomtörténészek kutatásának eredményeit, így a legújabbaktól eltekintve következzék itt az összefoglalások összefoglalása.
1.1 A SZERZõSÉG KÉRDÉSE

Magát a szerzõt nem volt nehéz megnevezni, hiszen a História egy Árgirus nevû királyfiról és egy tündér szûz leányról (amennyiben ezt a címmegjelölést fogadjuk el, merthogy ez ügyben sem egészen tisztázott a helyzet) viszonylag pontosan megadja azt a bizonyos perdöntõ bûnjelet, hogy ki is lehet az elkövetõ. Az elsõ tizennégy versszak kezdõbetûi egy akrosztichont adnak: ALBERTUS GERGEI. Aztán itt meg is áll a tudomány. Merthogy a nevén kívül semmit nem tudunk róla, igazából azt sem egészen pontosan, hiszen a 9. és 12. szakasz Gy betûvel kezdõdik, így lehet Gyergyeinek is olvasni. Sõt, egy szövegromlás[2] miatt jóideig a Gyergyai névváltozat volt használatban (egyes könyvtárak katalógusaiban ma is e név alatt lehet megtalálni az Árgirus szerzõjét). Annak jelentõsége, hogy g-vel avagy gy-vel hangzott-e a históriaszerzõ neve abban áll, hogy a névbõl próbálták levezetni lakhelyét, illetve a mû szereztetésének földrajzi körülményeit.

Toldy Ferenc, jeles irodalomtörténet-írónk, aki 1828-as Handbuch der ungarischen Poesie-jében emelte be ezt a lenézett népkönyvet az irodalmi tudatba[3] arra hajlott, hogy Görgeinek kell olvasni a szerzõ nevét, s Görgõ községbõl származtatta, ám nem talált a Görgei-családban Albert nevût.[4] Stoll Béla erre a problémára adott megoldást Görgei Réz Albert személyében, (igaz nem Szepes, de Abaújtorna megyébõl) aki a XVI. század végén Felsõgagy és Beret falvakban szolgált mint református lelkész. A nevén és azon kívül, hogy hol tevékenykedett semmit nem tudunk róla, így azt sem, hogy õ írta-e az Árgirust.[5]

A Gyergyai/Gyergyei névváltozatot Erdéllyel hozták összefüggésbe, elõször Volf György, aki tévesen a Gyergyai alakot követve döntött a székelyföldi származás mellett.[6] Legújabban azonban Szilágyi Ferenc mutatott rá, hogy a székely Gyergyó községbõl való eredetet nem csak a Gyergyai, de a Gyergyei alakváltozat is igazolhatja,[7] így a szerzõnek két származása jöhet szóba; egyrészt lehet a Felvidékrõl (Nógrád megyében két Gergét is ismerünk, Mihály- és Egyházasgergét), másrészt lehet Erdélybõl való széphistóriánk írója.

Mindenesetre mi megmaradunk a Gergei Albert névhasználatnál éppen a XVII-XVIII. századi szöveghagyomány és az irodalomtörténet-írásban való elterjedtsége miatt.

A szerzõség kérdéhez kapcsolódva hívta fel a figyelmem Horváth Iván[8] arra a tényre, hogy az utolsó névbetût megadó 14. szakasz négy sora további érdekességeket is rejt magában. Íme:

Igen hamar király házában béméne,
N
agy bánatnak magát mindjárást ereszte,
E
gy jövendõmondót hamar kerestete,
K
inek az bús király ezképpen beszéle:

Azaz a vers akroszichonja a következõképp is olvasható: ALBERTUS GERGEINEK. Hát igen,

egy újabb probléma. Lehet, hogy nem is a szerzõ nevét adják a sorkezdõ betûk, hanem a megrendelõét, esetleg pártfogóét?

Bár az észrevétel valóban elgondolkodtató, két igen meggyõzõ érv is szól ellene.

Az elsõ: a tizennégy betû, melyek a szerzõ nevét adják a strófák elején állnak, és nem a strófákon belüli sorok elején. Így logikátlannak tetszik, hogy egyszercsak az utolsó háromnál meggondolja magát a szerzõ, s a versszakon belülre kezdje el pakolni az akrosztichon betûit.

A második: egyetlen XVII. századi nyomtatvány vagy kézirat sem ad négy soros tördelést.[9] Valamennyi három soronként ír le avagy nyomtat ki egy versszakot, s ahogyan a versszakok megszámozása, úgy a négy sornyi strófa is csak a XVIII. századi nyomtatványokban jelenik meg. Ráadásul a kéziratok mindegyike vastagítva megrajzolja a versszakok kezdõbetûit, így a 14. strófának eme furcsasága egyáltalán nem tûnhetett fel az egykori olvasónak. Márpedig az akrosztichonnak nincs értelme, ha észrevehetetlen marad.[10]

Azt gondolom, e két érv valószínûtleníti a fenti olvasatot, s legalább azt biztosra vehetjük, hogy a versfõk a szerzõ nevét adják meg.
1.2 AZ EREDET KÉRDÉSE

Az tündérországról bõséggel olvastam
Olasz krónikákból kit megfordítottam,
És az olvasóknak mulatságul adtam,
Magyar versek szerint énekben foglaltam.

Azzal, hogy Gergei e sorokkal kezdte históriáját, hipotézisek egész lavináját indította el a szakirodalomban. Természetes, hogy a mûvel foglalkozók semmire sem voltak olyan kíváncsiak, mint éppen a história eredetijére, s mivel a mai napig nem sikerült fellelni, így ha azzal nem is, de eredetével kapcsolatban mindenesetre jónéhány feltevés megfogant. Kardos Tibor ekképp foglalja össze az 1930-as évekig kibontakozott eredményeket monográfiájában, melyet ugyancsak e kérdéskörnek szentelt:[11]

"Toldy Ferenc az Árgirusban elõbb a spanyol Amadis mondakör magyar földolgozására gondolt, majd pedig a hazafias közvélemény hatására kezdte magyar eredetûnek tekinteni a verses széphistóriát. Vály Béla azonban nem fogadta el e fordulatot, az Árgirus hõsei nevében délolasz vagy görög neveket látott, s a kutatást efelé irányította. Lázár Béla úgy vélte, hogy talán hindu regény görög átdolgozásából készült olasz krónikával állunk szemben. Katona Lajos egyenesen hindu mesére vezette vissza. […] Heinrich Gusztáv […] az Ámor és Pszükhé-mesére irányította a figyelmet mint széphistóriánk rokonára és az ún. Meluzina-meseképlet egyik híres példájára. […] Bognár Teofil […] kimutatta, hogy ebbõl a mesetípusból a magyar széphistória tárgyához a legközelebb az olasz Leombruno-mese áll. […] A hiányok és ellentmondó mozzanatok alapján Binder Jenõ kétségbevonta, hogy az Árgirus-mese a Leombruno-krónika fordítása lenne, és helyesen ugyanazon mesetõ két különbözõ hajtásának tekintette. […] Egyebekben úgy próbálta meghatározni az Árgirust, hogy az nem egyéb, mint a Meluzina-mesetípus ún. Freya-képletének megfelelõje. […] Visnovszky Rezsõ megállapítja, hogy Meluzina tündér neve összefügg a híres Lusignan-mondával."[12]

Maga Kardos Tibor mind az olasz, mind a görög kapcsolatokat (Ámor és Pszükhé, Phoszporosz, Fortunatus, Leombruno), sõt ókori hindu, perzsa, középkori germán mítoszokat még a szláv, orosz folklórt is tekintetbe véve az Árgirust mint "szent beszély"-t, rituális emlékeket hordozó "misztérium-novellá"-t (!) határozza meg,[13] s egészen biztosra veszi, hogy a históriaszerzõ olasz mintája valahol az itáliai könyvtárak mélyén fellelhetõ.[14]

Pais Dezsõ szintén a görög kapcsolatokat emeli ki, méghozzá a személynevek görögös csengése miatt, s meg is adja azok jelentéseit. Eszerint Árgirus neve a görög ??????? 'ezüst' szó megfelelõje, apjának neve Acleton, mely az ugyancsak görög ????t?? 'hívatlan' vagy 'meg nem nevezett' jelentésû szó latin betûs átirata, s az ifjú fõhõs anyja, Medana nevében is megtalálható egy görög ige változata, a µ?d? 'gondoskodik, uralkodik' jelentésben.[15]

Még Jankovics Marcell sem átallott hozzászólni a kérdéshez, s bonyolult csillagmitológiai fejtegetéseken keresztül jut el arra a nem egészen új következtetésre, (végül is az elméletgyártók sorában legelsõ Toldy Ferenc második gondolatáról volna szó, lásd fent) hogy a magyar népköltészet lehet az Árgirus forrása.[16]

Legutóbb Horváth Krisztina állított fel egy tudományos eredet-elméletet históriánkkal kapcsolatban, s õ egyenesen a kelta mondakörbe, az Artúr-legendák idejébe visz el minket, s a Kerekasztal lovagjaival helyezi rokonságba a vitéz királyfit.[17]

A fentiekbõl jól látszik tehát, hogy az Árgirus-széphistória eredetét szinte az egész világra kiterjesztették a tárgykörrel foglalkozók (gyakorlatilag csupán Amerika, Ausztrália és Afrika feketék lakta része zárható ki egészen biztosan). Áttekintve a képet az emberben akaratlanul is Gustav Jung doktor archetípusai öttlenek fel,[18] talán nem véletlenül…

Végezetül két véleményt említenék meg, melyek talán kiábrándítóak, mégis sokkal közelebb eshetnek a valósághoz:

Nagy Péter szerint[19] Gergei az elsõ versszakban nem azt mondja, hogy az Árgirus-históriát olaszból fordította, hanem azt, hogy korábban fordított olasz krónikákból tündérországról szóló históriát, ezúttal viszont ifjú Árgirusról fog szólni:

Lészen most beszédem ifjú Árgirusról

Ezzel persze újabb labdát dob fel, hiszen akkor lehet keresni az elveszett tündérhistóriákat…[20]

Zemplényi Ferenc ennél jóval egyszerûbb megoldást javasol: "A magyar széphistória is adott a világnak legalább egy igazi remekmûvet, Gergei Albert Árgirusát, melynek eluzív és valószínûleg nem is létezõ mintáját talán jobb lenne abbahagynunk keresni."[21]
1.3 A KELETKEZÉS IDEJÉNEK KÉRDÉSE

Filológiai szempontból vitathatatlanul a legfontosabb kérdés a mû keletkezésének ideje. Mivel az Árgirusnak a nevezetes akrosztichon mellett még csak véletlenül sincs kolofonja, melyben a kor verselõi általában a szereztetés körülményeit (helyet és idõt) megadták, a szöveg önmagában nem sok segítségünkre van. Azaz mégis: esetünkben a nótajelzés igazíthat el (Oly búval bánattal az Aeneas király), mely nem más, mint Huszti Péter Aeneisének 1017. sora. Egy ismeretlen szerzõ alakította ki azt a kiskompozíciót, mely a fönti sorral kezdõdik, s a Kolozsvári toldalékban találta meg (igaz csonkán) Horváth Iván.[22] Miután Huszti Péter fordítását az 1570-es évekre keltezik, s ebbõl nyilvánvalóan csak késõbb válhatott ki ez a kompozíció, az Árgirus post quemjét sikerült megállapítani.

Stoll Béla egy 1575-ben írott levélbõl közli ezt az Árgirus keletkezési idejének szempontjából igen fontos részletet egyik tanulmányában:[23]

"Post scripta adak megh te kegelmednek keet leweleth egyk keolte 7 Juny az masyk 8 Juny az may napon de igaz wgyan wagyon dolgom minth az thwnder wyteznek egy oran egywt mas oran masut." Ezzel az adattal, ha minden igaz, megkapjuk a história ante quemjét, hisz nagy valószínûséggel a levélíró arra a jelenetre utal, mikor Árgirus az ördögfiaktól elcsalt bocskor, palást és ostor segítségével hallatlan messzire repül. Stoll ehelyütt rögtön kételyeinek ad hangot, mivel szerinte Árgirus sem tündér, sem vitéz nem volt. Ebben azonban meg kell õt cáfolnom, hiszen a história 16. és 147. sorában is megtalálhatjuk a vitéz szót, mindkét helyen Árgirussal kapcsolatban, és hogy nem lett volna tündér, azt is nehezen fogadom el, mivel a 3. strófában ezt írja Gergei:

Bizonnyal országát én meg nem mondhatom
Acleton királynak hol légyen, nem tudom,
Az tündérországban volt kõvára, tudom,
Mint az krónikából értem és olvasom.

Kiderül tehát, hogy Akléton király és az õ gyermekei bizony tündérországban laktak, így Árgirussal kapcsolatban sem zárhatjuk ki a "tündér" jelzõt.[24]

Lehet persze, hogy Stoll Bélának igaza van, s a levélíró megjegyzése egy másik tündérhistóriára vonatkozik, mégis e helyütt veszem a bátorságot, s a széphistória szereztetésének lehetséges idejét 1570 és 1575 közé datálom, megjegyezve, hogy biztosan 1600 elõtt.
1.4 A SZÉPHISTÓRIA HATÁSA,UTÓÉLETE

E három - egy XVI. századi szöveg esetében elengethetetlenül fontos - problémakör rövid áttekintését látva jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy miért épp ezzel a históriával foglalkoztak ennyit. Valóban kivételezett helyzetben van széphistóriáink között az Árgirus, és ez nyilván nem csak azért van így, mert olyan hihetetlen népszerûségre tett szert (több mint harminc kiadását lehet számbavenni a XIX. század végéig), hanem mert valami újat is hoz krónikás jellegû magyar irodalmunkba: a történetmesélés tudatos vállalását (pontosan az ominózus elsõ három strófáról van itt szó). Arra, hogy valaki éppen ne históriája valós alapjait, vagy erkölcsi tanulságait bizonygassa, de az olvasók mulattatását tûzze ki célul,[25] nem igen van példa Gergei elõtt a históriás költészetben. Pedig akadtak kitalált történetek szép számmal.[26]

"Az irodalom már vizsgálta a magyar énekszerzõk ritka kivételektõl (Gergei Albert) eltekintve általános érzéketlenségét valóban megtörtént történet, "lött dolog" és fikció szétválasztására." - írja Zemplényi.[27]

A szerzõ elkülönülése a krónikaíróktól persze nem gátolja meg az embert abban, hogy felkutassa tündérországot. Számos ilyetén irányú keresgélés megindult, s jó néhányan megpróbálták valós földrajzi környezetbe helyezni Árgirus királyfi bujdosását. Itt és most csak a számomra legkedvesebbet idézem egy Gyulay Ferenc nevû alezredes 1703-1704. évi kéziratos naplójából: "Baton nevû helyhez [érkeztek.] Tudakozódván róla, micsoda nagy királyi kert volt ez, ott beszéllették, hogy bizonyosan ez az az kert, azholott Argerus lakott és ezen kertbõl ment volna el Argerus az tündérleány után bujdosni és így ment volt Erdélybe, az Feketevárosba. Melyet (ha igaz az Argerus históriája) magam is elhiszek,[28] mert az õ históriájában így deskribálja az kertet, az mint én itt láttam ezen kertet és rezidenciát. Ha igaz hogy ördögfiakra akadott útjában, kelletett Tirolisban az Niederdorf körül való hegyeknek lenni, mert nagyobb s kõsziklásabb havasokat nem láttam azoknál […] Ezen Batonban van egy kastély (mely kastély volt régen Argerusé, ha igaz az históriája Argerusnak." [29]

Kétségtelen, hogy széphistóriáink közül egyik sem terjedt el ilyen széles körben, nem ért meg ennyi kiadást, s nem született ennyi változata (természetesen csupa jobbító szándékkal). Nagy hatással volt XIX. századi költõóriásainkra, Vörösmartyra és Petõfire, akik az azóta kánonná lett, s mindenki által ismert mûveiket, a Csongor és Tündét, s János vitézt az Árgirus-história több-kevesebb motívumának felhasználásával írták.

A kevésbé ismert (s hozzá kell tennem, jóval kevésbé sikerült) átdolgozások közül az érdekesség kedvéért sorolok fel most néhányat:

Az elsõ Piskólti István nevéhez fûzõdik, aki nem sokkal a história ponyvára kerülése után (melyet a budai, 1763-as kiadástól számítunk), 1781-ben írja kiadása elé:

"Most ez kezemben akadván, a nélkül is ezen Katonai életemben ez idõ szerént Verlaubomban heverésem lévén, kedvem tartotta azon Históriát reformálni, uj, és jobb, s mennyire lehetett Poétika Regulák szerént való Strófákban szedni, mind a Stylusban mind a Matériában helyesebb expressiókkal élni: Sok helyeken a Verseket ámbár a Kadentziáji hibások voltak, meg-hagytam, vagy a Connexióra, vagy a materiára nézve magam uj verseiben-is, ha mi hibák estek-is, nem sokat gondoltam véle; én is tsak füzfa Poéta voltam."[30] Az utolsó szavak rosszat sejtetõn vetik fel a kérdést, vajon mennyire válhatott hasznára Gergei mûvének ez a reformálás. A balsejtelem igazolására idézek most egy részt a történetnek azon szakaszából, mikor Árgirus és kedvese a fa alatt enyelegnek:

Nem-is kétlem hozzám igaz szerelmedet, Mert látom szerelmem hozzám hüségedet, De még egy dologra instállak tégedet, Áldozd-fel énnékem most szüzességedet.

A leány ebben a változatban is elõször visszautasítja Árgirust, aki erre elájul, s véres verejték kezd csordogálni róla. Úgy látszik, a "N. Magyar Koronának és eggyik Zászló-allyának méltatlan tagja Piskólti István m. p." nehéz, mondhatni gyötrelmes tapasztalatokkal rendelkezett e téren. Mindenesetre az eredetihez képest jónéhány versszakkal megnövelte az erotikus részt, ami azért is érdekes tendencia (bár nem feltétlenül meglepõ egy unatkozó katonától), mert igen sok kiadás, így a XVIII. századi Kolozsvárott nyomtatott, kihagyja ezt a jelenetet a kor prüdériája és az egyház dörgedelmeinek hatására.

Leginkább a XIX. században élénkült fel a téma feldolgozása, valószínûleg a tündérjátékok térhódításának köszönhetõen. 1840-ben Nagy Ignác jelenteti meg Árgirus színdarabját Budán, s "tüneményes életkép"-nek nevezte azt, mintegy hangsúlyozva ezzel, hogy a tündérjátékot a népszínmû irányába tereli. Tatár Péter Argyl avar fejedelem fia, és a szép Tündér Ilona története címmel dolgozta át, s jelentette meg 1864-ben Pesten. Nem kell különösebb kommentárt fûzni a címhez, így is el tudjuk képzelni, milyen irányt vehetett a történet Tatár tolla alatt. Szigligeti Ede zenés színmûvet formált belõle, Jakab Ödön átköltést készített à la Toldi, még Gárdonyi Géza is elõvette a históriát, s opera-szöveget írt egy pályázatra Árgyélus címen, ez Szegeden jelent meg 1891-ben.[31]

A história utóéletéhez természetesen hozzátartozik még a történet folklorizációja, mely nemcsak a legkülönbözõbb helyekrõl összegyûjtött népmeseváltozatok garmadáját jelenti, de a népi dallamra énekelt históriától kezdve mindenféle formációt önálló népdalváltozatáig az Árgyélus kismadár-ról.[32]

Nem csoda, hogy a sokféle átdolgozás, feldolgozás, jobbítás és adaptálás következtében nem voltak túl nagy véleménnyel e históriáról a XIX. század idején: "mivel már meg jobbult valahára a Magyar közönségnek ízlése, és mással is nem tsak Tündér Ilonával és Árgirus históriájával kezd már gyönyörködni…"[33] Szerencsére az így reménykedõ Endrõdy János botránkozó szavai nem temették el ezt a mûvet az értéktelen irodalmak süllyesztõjébe.
2. AZ ÁRGIRUS-SZÉPHISTÓRIA HÁLÓZATI KRITIKAI KIADÁSÁNAK ELõKÉSZÜLETEI

2000 tavaszán fordultam Horváth Iván tanár úrhoz azzal a kéréssel, hogy segítsen témát találni szakdolgozatomhoz. Õ hívta fel a figyelmem az Árgirus-széphistóriára, s a szöveg 1990-ben megjelent, Stoll Béla által elkészített kritikai kiadására.[34] Ekkor én a Bölcsészettudományi Informatika Önálló Programjában elkészült (készülõ) hálózati kritikai kiadások egyikének[35] diákmunkálatait koordináltam, s még sejtésem sem volt arról, hogy egy újabb hálózati kritikai kiadásba kezdek majd bele. Mindenesetre lelkesen vágtam neki az Árgirus-szakirodalomnak, az eredmény zanzásított változata az elsõ fejezetben olvasható.

Leginkább azonban az 1990-es kritikai kiadás textológiai problémái ragadtak meg. Nevezetesen az, hogy miként lehetséges egy ilyen népszerû mû esetében, hogy csak rendkívül töredékes XVII. századi forrásokra támaszkodhatunk, s ha már így van, miként lehetséges e források segítségével az autográf szöveg viszonylagos megközelítése.
2.1 A SZÖVEGKIADÁS NEHÉZSÉGEI

Stoll Béla fent emlegetett kiadásának jegyzetében két nehézséget említ meg, mellyel az Árgirus-história kritikai szövegének helyreállítója szembetalálkozik: "1. valamennyi fenmaradt XVII. századi szöveg […] csonka. A 665-732., 837-845., 865-886., 905-927. és 948-972. sorok csak XVIII. századi nyomtatványok alapján adhatók ki. 2. Már a XVII. században elkezdõdik, majd a XVIII-XIX. században egyre gyakoribbá válik a szókészlet és a rímelés modernizálása, illetõleg a szöveg átírása."[36] (Ld. az 1.4 alfejezetet.)

Amint az sejthetõ, egy olyan szöveg esetében, mely rendkívüli népszerûsége és elterjedtsége ellenére sem található fel épen maradt XVII. századi nyomtatványban, s kéziratban is csak meglehetõs töredékesen, nehéz lehet a források összefüggését sztemmán ábrázolni. Ugyanis igen kicsi a valószínûsége, hogy a ránk maradt forrástöredékek az õsszöveg valamennyi létezõ másolatát tartalmazó képzeletbeli teljes szöveghagyománynak épp olyan területérõl származnak, ahol a másolók vagy nyomdászok nem kontaminálták a már meglévõ kiadásokat és másolatokat.[37] Ha nem is tételezzük fel, hogy egy ilyen populáris, hamarosan ponyván árult históriát a klasszikus szerzõknek kijáró tisztelettõl övezve ellenõriztek egy-egy másolás folyamán, azt azért mindenképp számításba kell vennünk, hogy a feltehetõen nagy példányszámban meglévõ másolatok kontaminálódtak olyanképpen, hogy a másolónak avagy a nyomdásznak nem csak egy példány állt rendelkezésére, s így azokat szabadon keverhette, sõt javíthatta, fõleg ott, ahol a rímelést rossznak vagy elavultnak ítélte. Ráadásul éppen populáris volta miatt sokkal szabadabban kezelték a szöveget, melyre számos példát adtam is az 1.4 alfejezetben. Éppen ezért, még a szövegösszehasonlító vizsgálatok elõtt feltehetõ, hogy nem lehet zárt recenzióval számolni, s egy különálló szövegleszármazási családfát felállítani. Maga Stoll Béla is elismeri sztemmájával kapcsolatban, hogy "nagy a tévedés valószínûsége".[38]

Horváth Iván szellemesen bírálja e "hihetetlenül platonikus szerkezetet" mutató ábrát, s rámutat arra, ami már elsõ pillantásra is valóban gyanússá teszi: hogy lehet az, hogy az archetípustól egészen négy emeleten keresztül ismétlõdik az a képlet, miszerint a másolatok egyik ága mindig elvész, a másik ránk marad, s mindig az elveszett másolat lesz a következõ fennmaradt generáció õse. Csupa elveszett másolat hagyományozódik tehát, mígnem az ötödik szinten mindkettõ el nem vész, de ezeknek viszont már mindkét (összesen négy) másolata fennmarad.[39]
2.2 A HÁLÓZATI KRITIKAI KIADÁS MUNKAFÁZISAINAK LEÍRÁSA

Joggal tehetõ fel a kérdés: miért épp egy olyan mûvet akarok internetes sajtó alá rendezni, amelyiknek már van egy kritikai kiadása. Erre egészen egyszerûen is lehet felelni, hiszen nincs olyan kiadás, amelyiknél ne lehetne jobbat csinálni. Azonban itt nemcsak a nagy elõd túllépése lebeg egy kezdõ filológus lelki szemei elõtt, de a hálózati kritikai kiadás új módszerei által adott hatalmas lehetõségek valóban új eredményekhez vezethetnek.

Az új módszerek persze még nem kidolgozottak annyira, mint a nyomtatott kritikai kiadások nagy múltra visszatekintõ hagyománya. Minthogy azonban volt alkalmam részt venni a már említett Balassi-kiadásban, egynéhány elõnyét, illetve másságát a régihez képest elõ tudom sorolni: 1. a terjedelem korláttalan, 2. a betûhû források teljes terjedelmükben, fotómásolataikkal szinkronban láthatóak, 3. a sztochasztikus olvasás lehetõsége, 4. a szöveg kereshetõsége, "mérhetõsége", 5. a kiadás folyamatos gondozása. Az itt felsoroltak persze korántsem adnak teljes képet a hálózati kiadások sajátosságairól, csupán az volt vele a célom, hogy néhány érvet sorakoztassak fel ezen alfejezet kezdõmondatának kifogása ellen.

Az Árgirus-história hálózati kritikai kiadásának munkafázisai tehát a következõk: 1. Anyaggyûjtés. (A XVI-XVII. századi források (a XVII. századból csak a jelentõsebbek) fotómásolatainak elkészíttetése, szkennelése.)
2. A másolatok betûhív átírása .rtf formátumban.
3. Az átiratok és a másolatok összeolvasása, a hibák javítása.
4. Az átiratok összevetése, az eltérések, közös hibák megállapítása.
5. Szövegleszármazási háló, egyes forráscsoportoknál esetleg sztemma felállítása.
6. A fõszöveg elkészítése.
7. Az anyag alkalmassá tétele .html formátumban (a formátum fajtája változhat) való közléshez.
8. Programozás.

Természetesen az utolsó két fázis nem textológiai feladat, azonban az azt megelõzõek sem pusztán textológiaiak, hiszen azt végig szem elõtt kell tartani, hogy internetes közlésre készül az anyag (mind a begépelésnél, mind formázásoknál, jegyzeteléstechnikáknál stb.)

Azt is fontos még megemlíteni, hogy a számozott felsorolás nem jelent feltétlenül idõbeli sorrendet, ahogy nem jelentett azt esetemben sem, hiszen lehet párhuzamosan végezni több fázist is. Az azonban mindenképp szükséges, hogy az 5. fázishoz az elõzõ négyet elvégezzük!
2.3 AZ ÁRGIRUS-HISTÓRIA HÁLÓZATI KRITIKAI KIADÁSÁNAK FORRÁSAI

Kéziratok:

T: Tatrosy György-énekeskönyv, 1618, 46a-56b. HISTORIA Egy Argirus neü kiralyfirol, es egy Tünder kiraly szûz Leanirol, Nota, Olj buual banattal az Aeneas kiralj, etc. - Ezen a címen és nótajelzésen kívül az ének 1-436. sorát és a 437. sor elsõ szavát mint õrszót tartalmazza. A szöveg többi része a kézirat csonkasága miatt hiányzik. - OSzK Oct. Hung. 939. - MKÉVB 37.

Kiad. KANYARÓ Ferenc, Ethn, 1914, 305-312.

S: Sárospataki töredék, 17. sz. eleje. Az 158-196., 531-546. és 549-566. sorokat tartalmazza két papírszeleten, melyek egy 1671-i nyomtatvány (RMK I, 1115.) kötéstáblájából vannak ki áztatva. A 158-160., 194-196. és 532. sor szövege hiányos. - Sárospataki Református Nagykönyvtár Kt. a. 290. - H 611.

Kiad. Harsányi István-Gulyás József, Eth, 1941, 300-302.

P: Pápai toldalék,[40] 17. sz. elsõ fele, p. 25, Három versszakos töredék. - Pápa, Dunántúli református egyházkerület könyvtára 0.24. - MKÉVB 70.

J: Széphistóriák kézirata, 1686, p. 10a-21b, HISTORIA EGY ARGILVS NEVÜ KIRALY FIRUL ES EGY TÜNDER Szüz Leanyrul. A címet és az 1-620. sort tartalmazza, a 162., 175., 191-194., 217-218., 242-244., 339., 363-364., 439-440., 467-468., 525-528., 595-596. sorok szöveg alig vagy egyáltalán nem látszik, mivel a kézirat alsó fele elázott. - OSzK Oct. Hung. 732. - MKÉVB 120.

Nyomtatványok:

Cs: [História egy Árgirus…,] Csepreg, 1631-1632 körül. A 303-394., 437-527. és 574-664. sort tartalmazó töredék, melyet könyvtáblából áztattak ki. - OSzK. - RMK I, 599/c.

Kiad. Soltész Zoltánné, MKsz, 1984,[41] 224-233.

L: [História egy Árgirus…,] Lõcse, 1628-1632 k. Könyvtáblából kiáztatott töredék, mely a 309-415., 428-456. és 465-628. sorokat tartalmazza, a 309-415., 428-456., 465-468., 491-504., 529-546. és 627-628. sorokat hiányosan, mivel a papír szúrágta. (RMNY II, 1480) OSzK. - RMK I, 570/a.

L2: [História egy Árgirus…,] Lõcse, 17. sz. 2. fele. A 417-524. és 733-836. sorokat tartalmazó, könyvtáblából kiáztatott töredék. OSzK - RMK I, 1591/a.

L3: [História egy Árgirus…,] Lõcse, 17. sz. 2. fele. A 448-464., 491-509., 536-554., 580-600., 802-820., 846-864., 887-904. és 928-947. sorokat tartalmazó töredék. OSzK - RMK I, 1591/b.

N:Historia egy Árgírus nevü király-firól és egy tündér szüzleányról, Nürnberg, 1720-as évek. - München, Bayerische Staatsbibiliothek. 8° P. o. rel. 1260. Koll. 4.

R: História egy Árgirus nevü király firól és egy tündér szüz lányról, H. n., 1762 körül. - Rádai könyvtár 0, 3121/1.

M: Marosvásárhelyi töredék. A 385-732. sort tartalmazó töredék, melyet könyvtáblából áztattak ki. Az eredeti a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban lappang, ahol még 1956-ban lemásolta Stoll Béla. A gépiratot õ bocsátotta rendelkezésemre, melyet így forrásértékûvé léptettem elõ.

K: Historia egy Árgirus nevü király-firól, és egy tündér szüz leányról, H. é. n. - Kolozsvár, Unitárius kollégium könyvtára. - Mf: MTAK 2567/II.

B1: Hisoria egy Argirus nevü király-firól, és egy tündér szüz leányról, Buda, Veronika Nottensteinné, 1749. - OSzK 195.435/2.

B2: Hisoria egy Argirus nevü király-firól, és egy tündér szüz leányról, Buda, Landerer, 1763. - OSzK 188.887.
A TATROSY GYÖRGY-ÉNEKESKÖNYV TÖREDÉKE

"Az Apor-levéltárban báró Apor Istvánnal (Abosfalván, Kisküküllõ várm.) dr. Szádeczky Lajos 1898. év nyarán fedezett fel egy kéziratos verseskönyvet, melyet összeírójáról, Tatrosy Györgyrõl, "Tatrosy verseskönyvé"-nek lehetne nevezni. [Az elnevezés Tatrosy György-ék.-ként terjedt el.] Alakja haránt negyedrét […] Félbõrkötése nem egykorú; akkor köttették be, mikor már csonka volt. A kézirat 56 levélbõl áll s elõl és végül még bekötéskor 3-3 tiszta levél járult hozzá. Az 5., 6., 23. és 56. levél alsó részébõl egy darab hiányzik. Végig egy kéz írása az egész s csak három mûvet foglal magában, ebbõl is az utolsót csonkán." Mivel a másoló az elsõ két mû befejezésének idõpontját megadta, bizonyára a minket érdeklõ, de sajnos csonkán fennmaradt harmadik után is állhatott ilyen, a másolás idõpontjára utaló megjegyzés. Ebbõl következtethetünk arra, hogy Tatrosy György, az Apor-család íródiákja 1618-ban, valószínûleg június hónapban másolta le az Árgirus-históriát. (DÉZSI, Ethn. 1914. 313.)

Stoll Béla a Magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyûjtemények bibliográfiájában így adja meg a kézirat tartalmát:

1a-28b: Historia Báthori Gáboré. Sok csudák közül… Kiad. RMKT XVII. I, 398-432.

1a, 5a, 12b, 13a: Pársoros énektöredékek.

28b-45b: Apollonius históriája.

46a-56b: Árgirus históriája. Kiad. KANYARÓ, Ethn. 1914. 305-312.

51b: Pársoros énektöredék.

A kéziratot az OSzK kézirattára õrzi Oct. Hung. 939. jelzettel, ennek mikrofilmen rögzített másolatáról írtam át betûhíven az Árgirus-história töredékét (a kézirat a históriás ének 1-436. sorát és a 437. sor elsõ szavát tartalmazza), s a majdani hálózati kiadásban az átírás a hasonmással szinkronizálva lesz látható.

Az átírás során igyekeztem visszaadni a másoló kézírásának jellegzetességeit, ezért különösen ügyeltem arra, hogy a betûket a kéziratban látható formájuk szerint adjam közre, már amennyire ezt a szövegszerkesztõ karakterkészlete lehetõvé tette. (Az eltéréseket lábjegyzetben közöltem.) A központozást megtartottam, a rövidítésjeleket nem oldottam fel, ugyanígy a nazálisjeleket sem, így az olvasóra bíztam azoknak értelmezését. Ebben gyökeresen eltértem Kanyaró Ferenc kiadásától, melyet az Ethnographia 1914-es számában tett közzé, s amelyben nem tüntette fel az s betû különbözõ jelöléseit, ékezetjeles magánhangzókat használt (ami a szövegnek egyáltalán nem jellemzõje), feloldotta a nazálisjeleket, illetõleg központozással látta el a mûtöredéket.

A szövegben való eligazodás kedvéért azt számozott versszakokra osztottam, s a bal margón feltüntettem a sorszámozást is, hogy a sorhivatkozások ne okozzanak gondot az egyes töredékek esetében.

Lábjegyzetben közlöm az elõforduló tollhibákat, szótagszám- és rímhibákat, illetve a jelentõsebb (nem magánhangzó v. mássalhangzó hosszúságból illetve modernizálásból fakadó) eltéréseket a Kanyaró-féle átíráshoz és Stoll Béla kritikai kiadásához képest. Ezeknek az eltéréseknek a megjegyzéseit egyrészt azért tartom fontosnak, hogy felhívjam az 1914-es átírás hibáira a figyelmet, másrészt azért mert a kritikai kiadásban a Tatrosy-ék. kiemelkedõ helyet képvisel, s az ott megadott fõszöveg nagyrészben ennek a töredéknek a változatát részesíti elõnyben. Ahol nem így jár el, azt mindenképpen ki kell emelnünk (azért is, mert Stoll Béla jegyzeteiben ezt nem minden esetben teszi meg), hogy a majdani hálózati kritikai kiadásban a források átírását olvasva is képet alkothasson az olvasó az egyes szövegváltozatok jelentõségérõl. Az nyilvánvaló, hogy egy olyasfajta jegyzetapparátus, mely minden forrásközlésben jegyzi az összes többi eltéréseit, igen kusza és túlságosan megterhelt szöveget eredményezne, így egy már létezõ fõszöveghez viszonyítottam, ám a teljes kritikai kiadásban a majdani fõszöveg lesz ez a kiindulási alap.

HISTORIA Eg˙ Argirus ne? kiral˙firol,
es eg˙ T?nder kiral˙ ßûz Leanirol, Nota, Olj buual banattal
az Aenea? kiralj, &
1.Az[42] T?nder Orßagrol beó?eggel olua?tam,
Olaz Cronikakbol kit megh fordittottam,
e? az olua?oknak mulat?agul attam,
magiar ver?ek ßer?t enekben foglaltam,
5
2.Lezen[43] mo?t bezedem Iffiu Argiru?rol,
Acleton kiraljnak ki?sebbik fiarol,
eó ßereteóiereól az Túnder[44] Leanjrol,
farat?aga utam[45] eo uiga?sagarol,
3.Bizonial orzagat en megh nem mondhatom,
10
Acleton kiraljnak hol legien nem tudom,
az Tûnder orßagban uolt keó uara tudom,
mint az Cronikabol ertem e? olua?om,
4.Ekes Tartomanial az kiral˙ bir uala,
ßep fenleó keó vara orßagaban uala,
15
Azßonj fele?ege ßep Medena[46] uala,
harom vitez fia az kiraljnak uala,[47]
5.Reg˙ rakot kerte az kiral˙nak uala,
melj ßep termeó fakkal eke?itue uala,
Draga ßep folio uiz kerteben folj uala,
20
meljel ßep keó kerte eke?itue uala.
6.Teortenek azonban kerteben hogj iarna,
Egj szep uiragos fat ott az kertben lata,
meljet eó ez eleót megh nem latot, uolna,
honnat hoztak oda eo azt kerdj uala,
25
7.Wiraga mint ez??t olian zin? uala,
az kieóßepj pegegh[48] ßep geongj ßemnel[49] rakua,
meljnek az terme?et aligh uaria uala,
haromßor egj napon megh uiragßik uala,
8.Siet?eggel kiral˙ az kertezt hiuata,
30
kerde az alma fat kj plantalta uolna,
monda hogj eó teóbbe azt n? latta uolna,
?eót annak ßep?eget eois ugj czudalna,[50]
9.Geonieorú?egesen napal az alma fa,
Ezú?t uiragaual ugj túndeoklik uala,
35
etczaka nagj szep? erik megh almaia,
de reggelre faiã egj ?em marad uala,
[Ezen az][51]
10.Ezen az Acleton igen bu?ult uala,
ma?odßoris az fa megh uiragßik uala,
geongieos uiragiaban ?okat be hordata,
40
etczaka eórßeóket az kertben boczatta,
11.Reggelt aligh uaria, az kiral˙ fel kele,
palota ablakan az kert fele neze,
az ßep giúmeolcz fanak hat ninczen terme?e,
eo maga az kertben eórßeókhez be mene,
45
12.Gior?osaggal ?iet az kiral˙ hozzaiok,
de hat az fa alat mind el aluttanak,
az kiralj felkeólte kerde mit lattanak,
azok az kiraljnak im igien ßollanak.
13.Ert[52] aran˙ almakot fan ßepeket lattunk,
50
egj kis ßelleót fun˙ etczakan hallottunk
melj miat mimjajõ[53] el kellet alonnuk,
mint egj fel megh holtak feóldre niomattattunk.
14.Igen hamar kiral˙ hazaban be mene,
nagj banatnak magat mingiara?t erezte,
55
egj ieóuendeó mondot hamar kere?tete,
kinek az bus kiralj ezkepp? bezelle,
[Mond megh.]
15.Mond megh nekem ug˙ mond ezt az fat kj hozta,
akaratom ellen kertemben plantalta,
az eó ßep terme?et kertembeól el horgia,
60
melj miat im latom[54] iutottã nagj bura,
16.Ha nekem megh mondod uariad nag˙ iutalmat,
eóreomre fordittod az en banatjmat,
uezez ottan[55] teóllem ?ok ajandekokat,
tezek en te ueled ottan mind? jokat,
65
17.Az ieóuendeó mondo Pillarenus uala,
kj eórdeóngeo?seggel olj ig? beólcz uala,
harmad napot kere gondolkoda?ara,
akkor ßorol ßora nekj megh mondana,
18.Kiral˙ megh engede[56] eleolle el mene,
70
harmad nap el telue az kiraljhoz ieóue,
kiraljt foiajual[57] hazban egiút lele,
Pillarenus igj ßol kiral˙ bezedere,
19.Monda az termeó fat az kj oda hozta,
vgian azon ember terme?et el horgia,
75
az tenn? germeked neked megh mondhattja,
az kj fa terme?et megh otalmaz hattia,
[Ennek eo,]
20.Ennek eó kedueert hoztak ez fat ide,[58]
Az eó ßep ßemeliet keuanta latnia,
de ez fel?egednek fordul nagj banatra,[59]
80
az te giermekednek nagj budo?a?ara,
21.Phillarenus ennel teóbbet ott nem zola,
ßep ajandekokat kiralj nekj ada,
fa megh uiragoznek imar aligh uaria,
ideó rea teluen fenlik ßep uiraga,
85
22.Szep uetet niozoliat tetete fa ala,
eo nagiobbik fiat eoriznj boczatta,
az ßep niozoljaban haniot fekzik uála,[60]
az ßep termeó fara ßemeuel nez uala,
23.Lata hogj az alma nagj ßepen megh erek
90
alom hozo ßelleó azontol[61] erkezek.
nagj nehez alomtol ßegenj el niomatek.
kiraljtol alua[62] reggel talaltatek,
24.Keózep?eo fiatis el kûlde probara,
ieóuendeó mondonak poronczolattjara,
95
ho?onlatos kepp? ez ßinten ugj iara,
kiralj megh haraguek ieóuendeó mondora,
[Ziginj.][63]
25.s[64] Zegeni Pillarenust piaczra uitete,
nagj hirtelen?eggel feiet el ûttete,
nem fogh ?emnit az eó keonjeórgeo bezede,
100
nagj banattal kiralj hazaban be mene,
26.Kiraly[65] fele?ege zep Medana[66] uala,
ki?sebbik fiaual be mene[67] az ajton,
kiraljt uigaztallia ßep Medana azzonj,
ki?sebbik fiaual az ßep Argirussal,[68]
105
27.Tekentetes iffiu az Argirus uala,
nagj ekes bezedú zep termetú uala,
ßep ekes erkeólczel fel ruhazua uala,
kiert az orßagban nekj hire uala,
28.Nagy kegies bezeddel attiat uigaz tallia,
110
en ßerelme? Attjam az kiraljnak monda,
egj zot ßolnek hogj ha fel?eged n? banna,
e? ha ra hajlanal en keuan?agomra,[69]
29.Im latod Battiaim megh nem eórizhettek.
?em az eórizeókis ezekben nem ueóttek.
115
alma lopot neked megh nem ielenthettek.
fel?eged banattiat n? engeztelhettek.
[Az ieó]
30.Az ieóuendeo mondot megh eóleted latom,
melj czelekedeted bizonj igen banom,
mert mit ieóuendeólt uolt igaz lezen tudõ,
120
nekem ielentette ez etczakj alom.
31.En zerelmes Attiam had meniek el enis,
ha megh eorizhetn? proballiam megh enis,
az alom hozo ßel ha ream tamadis,
mikent az teob eórßeók ha el alußomis,
125
32.Az ke?erues kiral˙ monda Argiru?nak.
ßerelme? ßep fiam az az[70] en banatomnak.
ne eórulj olj ig? en bu?ula?omnak,
ne legj oka fiam minden banatimnak.
33.Mert ha igaz lezen Pillarenus ßaua,
130
banatomra nek? ez dologh fordulna,
neked ede? fiam ?ok budo?a?odra,
bar inkab az alma egigh[71] uezzen oda,
34.Mi[72] uagion ennekem fiam aran˙ almam,
Az alma fat inkab iob hogj le uaga?sam,
135
tuzre mind teóue?teól uirago?tul ue?sem,[73]
hogj nem mint ennelis inkab haborogiam,
[Megh.]
35.Megh boczas io Attiam az iffiu igj zolla,
akaratod ellen el megiek azt monda,
igaz lezen talam Pillarenus ßaua,
140
noha te fel?eged eótet le uagatta,
36.Akarattia ellen Attianak el mene,
az kertben hogj iuta az fa ala mene,
aranias fegiueret le teue melleie,
genge[74] uetet agira te?tet le erezte,
145
37.Szep egienes teste az iffiunak uala,
ideienek ßinten uiragiaban uala,
urfj modra termet uitezj iarasa,
minden dolgaiban mertekletes uala,
38.Nem felette kartsu keózep ember uala,
150
ki teriet feier ßep ?ima eó homloka,
ket fekete ßeme ßep piros orczaia,
tekentetre melto keuanatos uala,
39.Fekuuen agiaban ug˙ keóniereógh uala,
ket ßep ßemeiuel az fara nez uala,
155
la?sankent el hulla az fanak uiraga,
az alma neóteón neó ßemeiuel lattia,
[Az almak,]
40.Az almak meg ertek s mar fenlenek uala,
czak egiedúl iffiu kertben fekßik uala,
az eónneón te?teben ugiã[75] rettegh uala,
160
alom hozo ßelteól mert ig? fel uala,
41.Mit[76] egj la?su zelleó olian ßugast halla,
ßep hat feier hattju az fara le ßalla,
hetedik feiehez niozoliara zalla,
meljen az kiralj fi igen remúlt uala,
165
42.Nagj la?san eo kezet akkoron kj niuita,
fel labat hattiunak kezeben ßoritta,
hattiu megh razkodek hata el ßalada,
hetedik kezeben ott marada fogua,
43.Halhatatlan dologh im attol leót uala,
170
mert emberi ßoual az hattiu ßol uala,
ne ?ie? kiralj fi az en halalomra,
mert nem ieott? higgied te neked karodra,
44.Ma?odzor az madar eo magat megh raza,
leanj abrazatban magat ualtoztata,
175
meljen az kiralj fi almelkodik uala,
az leanj ilj zoual eotet batoritta,
[Ne felj.]
45.Ne felj ßep ßerelmem kiraljnak ßep fia,
Medana Azzonjnak ßerelme? magßattja,
te uagj en ßiuemnek ede? uidam?aga,[77]
180
lelkem niugodalma eletem i?tapia,
46.Nem plantaltam az fat Attjadnak keduiert,[78]
mit haragzik tehat ennek terme?eert,
ßabad az embernek el uinnj ?aiattiat,
ket keziuel plantalt fanak ßep almaiat,
185
47.Czak neked plantaltam ßerelmem az zep fat,
czak te neked ßabad el[79] ßednj almaiat,
im ßemeddel latod tûnderek kiraliat,
ha ßereted mo?tan neked atta magat,
48.Halhatatlan melj ßep ez az leanj uala,
190
nielueuel az ember azt megh nem mondhattia,
emberj kez ?oha azt megh n? irhattia,
az eó ßep termetit melj draga ßep uala,
49.Juno Pallas Wenus Dido es Minerua,
ezzel nem er uala Nimphaknak ?ok?aga,
195
?em az ßep ?ibillak, ?em enekleó mu?ak.[80]
ekes tekentetj mert mind feliúl mullia,
[Aranj zinú haia,]
50.Aran˙ zinú haia feóldigh teriet uala,
eczakj ideónis ugian fenlik uala,
niozolia nagj rezet arniekaual tartia,
200
fenlik genge testen test zinú ruhaja,
51.Termette ßep kartsu magas allapattia,
feier az eó te?te mint hattjunak tolla,
Isten azzonj modra termet abraßattia,
genge eke? la?su lengedezeó[81] ßaua,
205
52.Iffiu fel gerieduen kariat fel emele,
hozzaia ßorituã leant megh eólele,
kiteól eo magatis leanj nem kimelle,
mert eois az iffiat igen megh keduele,
53.Geonieorú czokokat aiakok nem unnak.
210
eólelgete?sekkel kariok nem faradnak.
nagj gieonjeóru?egben mind az ketten uadnak.[82]
igj zolla kiralj fi im az ßep leanjnak.
54.Kegies tekentet? en edes ßerelmem,
uigh kediú[83] ßep uidam ßiuem ede? lelkem,
215
enn˙ munkat teólled en hogj erdemlettem,
mit keuanz en teóllem en edes ßerelmem,

55.Nalad nelkúl higgied nem lezen eletem,
el ne haggion engem kegies uoltod kerem,
az halalra erted hogj ne ue?s? fej?,
220
ha ßemeljem teczik legj en fele?egem,
[Nalad,]
56.Sziuemnek uiraga az leanis zolla,[84]
ßep ekes ro?a zal kit ajakam czokol,
ßep fejier genge test kit kezem tapogat,
geonieorú ßep bezed kit ket fúlem halgat,
225
57.Mit tu?akogiam mar az zerelem ellen,
ha czak hozzad uagiõ ßiuem minden keduem,
nalad nelkúl ninczen ennekem eóreómem,
t˙ed uagiok ziuem ihon az iob kez?,
58.Mint magnes keó ua?at hozzaia ßorittia,
230
igj genge te?teket eók egjben ßorittak.
igj[85] eó ßerelmeket egj ma?hoz mutatak.
?ok ziuem lelkemet egjma?nak mondanak.
59.Wegre zep Argirus az leaninak zolla,
Wenus[86] iatekara hajlanj keuana,[87]
235
genge lagj ruhaiat kezeben zoritta,
az leanj az ellen illien zokot ßolla,
[En edes zerel=]
60.En edes zerelmem fogagiad megh zomat,
abbol[88] megh nem keózleom ueled en magamot,[89]
mert ha ezt megh lattiak nnondnak rank ßitkokat,
240
hagj beket ßerelm? erezd el ruhamat,
61.Lam te ueled keozleok minden iatekokat,
eolelgete?eket geonieorú czokokat,
kedued ßerent ualo apolgatasokat,
ezzel elegegiunk túrte?suk magunkat,
245
62.Szep Argirus neki ez keppen felele,
hozza nagi zerelmet eo addegh nem hinne,
mert abbol teczik megh ßerelem gúmeolcze,
mj nem[90] lezen ziuem az ki?seb?egúnkre,
63.Wallions ha uirrattigh mi it el aluzunk.
250
Attjam ßolgaitol ha itt talaltatunk.
el hizike hogj mi az nelk?l mulattunk.
feókepp? hogj illien ßerelme?ek uagiunk.
64.Emberi latastul mi ?emmit ne felliúnk.
mert nagj magos keó kert uagiõ mj keórniúllunk.
255
ereós kapu az kin reggel kel kj meniuk.
az feleól lehetûnk mj bator?agosok.[91]
65.Leani megh felele edes zep Wiragom.
?erkengeteó hiues nedue? ßep harmatom,
en teteolled magam de hogj, tagadhatom,
260
uerem kj onta?at teólled en nem zanom,
66.Tied uagiok am bar zabad leg˙ en uelem,
teóbbet mar nem ßollok akaratod ellen,
mert emekem[92] ?inczen keuã?agom ellen,
nekemis nem keduez[93] az gonoz zerelem,
265
67.Wenu?nak zerelmes zep iateka utan,
magokat mind ketten az alomnak adak[94]
nem ?ok údeó muluan[95] ottã megh uirrada,
az kiralj fel kele ki ieóue az ajton,[96]
68.Palota ablakan kert fele tekente,
270
tehat az ßep fanak fenlik ßep terme?e,
ßiueben lelkeben ugiã megh eórúle,
aligh hizj hogj hirt fiarol erhetne,[97]
69.Egy uen azzoni ottan eleiben mene,
az kiralj Azzonnak ez kepp? felele,
275
uajha kj nekem hirt fiamrol mondana,
ßep ajandek lenne teóllem nekj adua,
[Wen azzoni]
70.Wen azzoni futamek kolts neki adatek.[98]
kertben hogj be lepek az leant megh lata,
nagj almelkoda?sal ßep?eget czudala,
280
aran˙ ßalu haia niozoliat be fogta,
71.Keólteni nem meri mert igen fel uala,
Isten azzonj uolna eo azt ueli uala,
la?su lehele?sel ot aluznak uala,
kezeket egj ma?ra altal uettek[99] uala,
285
72.Ke?it ott ki ranta haiaban el mecze,
kiralj eleiben azt hamar be uiue,
nagj almelkoda?sal kiraljnak bezelle,
aranj zal haiakot ada eó kezeben,
73.Lehetetlen dologh kiralinak azt mongia,
290
hogj emberj magnak olliã haia uolna,
azzonj fele?ege fel kele Medana,
eólteózek hogj menien ßep fia latnia,[100]
74.Azonban almabol leani fel ?erkene,
?iualkodek kire Iffiuis fel kele,
295
haiaban el loptak azt ezeben ueótte,
iaj zoual eo haiat ?irattia s ke?ergj.[101]
[Oh zerelmem.]
75.Oh zerelmem ugj mond ha ezt tuttam uolna,
hogj attiad hazanal toluaj lakot uolna,
iob megh e?tue innet en el tûnt? uolna,
300
hogj ?em mint ilj ßegient rajtã teottek uolna.
76.Nem lehet mar teóbbe hogj en itt maragiak,
mert nagj hea uagion en fenie? hajamnak,
nnert[102] az mi teóruenjûnk nem engedne annak.
hogj lakoia lennek attiad uduaranak
305
77.Sira?sal Argirus leant kerdy uala,
en edes lelkemnek kegie? uidam?aga,
ennek az e?etnek en uagioke oka,
hogj engemet el hacz ke?erue? halalra,
78.Auag˙ czak azt mond megh hol lez marada?od,
310
uagj melj fele uagiõ te lako vara?od,
megh kere?lek teged bizonial megh latod,
auagj meg talallak uagj erted meg halok.
79.Az ke?erues leanj uizza tekent uala,
orczaiã keonjuej le georeógnek uala,
315
mj hazna ßerelmem Argiru?nak monda,
ez orzagj ember ha nem jeóhet oda,
[Az fekete,]
80.Az fekete Warost tudakozd ezakra,
az ualtozo helinel ott megh talalz monda,
de tudom bizonial hogj nem ieóhecz oda
320
leanj azon keózben ajto nila?t halla,
81.Teóbbet ott egj ma?sal nem bezelhetenek,
ke?erú ?ira?sal az leanj el tûnek,
az iffiu el hala az feóldre le e?ek,
az kiralj be mene kertben megh allapek,
325
82.Az leant az kiralj ?ohul nem lathata,
az fia hogj el holt az feóldeon megh lata,
keónjue le czordula fiat fel ragada,
Medana azzonis el fakada ?irua,
83.Az ke?erues kiral˙ ˙llien zokot zolla,
330
im maid hol telik be Pillar?9 ßaua,
igaz lezen tudõ ieóuendeó monda?a,
az alma megh ere? fordul banatomra,
84.Az attia es ania fiat uigaztala,
en ede? ßiuemnek ßerelme? i?tapia,
335
ne had magad, kelj fel ne hagj engem bura,
had ert?? megh teolled mj niaualiad uolna,
[kiralj fi.]
85.Kiral˙ fy ?okara ezere ieót uala,
ne uigaztalj engem ke?erue?en mongia,
oka te uagj ennek Attjanak ezt monda,[103]
340
te miattad megiek majdon az halalra,[104]
86.Toluait kûldeóttel uolt hozzam keóuet?egûl,
engemet megh foztal az en ßereteómteól,
buczut uezek majdon az napnak fenieteól,
nem akarok teóbbe fel kelnj az[105] hjeljbeól,
345
87.Nagj ?ok uigaztalast attia ra tamazta,
nem en uagiok oka jo fiam azt mongia,
nem tuttã magzatom de nem kûltem uolna,
?ok zo utã iffiu labara fel alla,
88.Attiaual aniaual hazban be ment uala,
350
leanjnak ßep?eget eo bezelli uala,
?em ennj ?em innia eo n? akar uala,
migh az ven kofanak halalat nem latna,
89.Kiraly megh engede kezeben boczatta,[106]
hohert az ke?erue? iffiu hozattata,
355
lo farkon az azzont[107] hamar hordoztata,
az vtan negj rezre te?tet uagattata,
[Attiara az]
90.Attiara az iffiu uizont kialt uala,
minden jozagabol rezet hogj kj adna,
mert laknj hazanal teóbbe nem akarna,
360
semnj niugodalma mert nekj nem uolna,
91.Az attia es ania ezen czudalkoznak,
mind az ketten ?irnak s attia igen ßolla,
ne hagj edes fiam minket olj[108] nagy bura,
ne agiuk magunkat erted az halalra,[109]
365
92.Sok ?ira?t zokogast keóruleótte teónek,
de ?emnit beleólle kj n? uehetenek,
mint egj dúheót ember kialt mindeneknek,
nem lezen lakoia teóbbe eó feóldenek,
93.Zsolla[110] i?met az Annia edes fel tartottam,[111]
370
az fuo zelteólis megh otalmaztalak,
az en kebelemben en ugj tartottalak,
ne menj el eleóllem latod mint ohaitlak,
94.Hogy lata az attia zaua n? haznalna,
aranjat nagj beóu? eó nekj adata,
375
Attja amia[112] hazban iajgatuã ?irattia,
de czak megh ?em hallia, az utnak indula,
[Az alma,]
95.Az alma fat mingiart feóldbeól[113] kj a?ata,
mint egj aldozatot az túzre haniatta,
uilaganal fiat ke?eruen ?iratta,
380
ieóuendeó mondonak iut ezeben zaua,
96.Jambor Pillarenus igazat zolt uala,
ok nelkúl halalra en uitett? uala,
az en bozu?agom lasd nekem mit hoza,
holtigh ?iralomra az en fejem iuta,
385
97.Ha?onlatos kepp? az Ania ?irata,
ßolgalo leani es az egez uduara,[114]
mint ha halua uolna ugj ke?ergik uala,
nem kuleómben mint ha el temettek uolna,[115]
98.Wduara eo uele bezzegh ekes uala,[116]
390
mert eot tekentetlen ?enkj n? túrhete,
eke? abrazattjat ?ok nem felejthetj,
ejel nappal ?ok zúz az iffiat ke?ergj,
99.Az zegenj Argyrus hegiek? ueólgieken,
mind ejel e?[117] nappal ezak fele megi?,
395
kit eleól utol er eó mind tudakoßik,
de ?enkj uaro?rol nem emlekezhetik,
[Czak egj]
V. 100[118]
100.Czak egy Ina?saual eo budo?ik uala,
az Túnder orßagban imar iutot uala,
egj nagj hauas keózben hogj budo?ik uala,
400
egj ßelie? barlangban egj kis fú?teót lata,
101.Mikor az barlangnak zelire el iuta,
az barlangban ottan egj nagj embert lata,
ugiã megh rettene az embert hogj lata,
de uizza fordulnj innar[119] ke?eó uala,
405
102.Batorituan magat ig˙ zolla magaban,
n? bizom en imar ?emnit[120] ez uilagban,
job holtom hogj ?em mint eletem nagj buban,
ez ßok utan mingiart mene az barlangban,
103.Az nagy ember kerde kiczodak uolnanak,
410
ßengh az feóld hangiatol az eó nagj zauanak,
egj zeme keózepin az eo homlokanak,
azis czak keregded mint Bagol˙ madarnak,
104.Az Iffiu Argirus bator?aggal zolla,
miczoda iaratban eó akkorõ uolna,
415
elejben nagj beo bezeddel zamlala,
az fekete Waro?t teólle tudakoza,
[Az nag]
105.Az nagy ember zolla hallode jo fiam,
?ok tartomanjokat imar en be iartam,
de annak megh hiret ?oha nem hallottam,
420
im te teólled hallom de teóbbe nem tuttam,
106.Wary reggelt jo fiam talam megh mondhatom,
mert az túndereket en reggelre uarom,
teólleók mind fejenkent en megh tudakozom,
az kj tuggia tar?ul ueled el boczattom,
425
107.Egy uadat egezzen niar?ra fel uonata,
Ina?saual egiut Argyru?t jol tarta,
minden nemzet?eget teólle tudakoza,
e? miert faradna eo aztis megh tuda,
108.Mas napra uirradua tûnderek jeóuenek,[121]
430
?ok ajandekokat eo nekj hozanak,
barlang rakua uelek olj ?okan ualanak,
az nagj ember zolla hogj mind halgatnanak.
109.Tudom hogy feyenkent t˙ ?okat iartatok,
az fekete uaro?t talam hallottatok,
435
melljtek hallotta nekem megh mõgiatok,
nem gonozbol kerdem n? lezen banta?tok,
[Eg˙kis,]
[ A többi a kt. csonkasága miatt hiányzik.]

Lábjegyzet:
[1] Lásd az alábbi jegyzetekben VISNOVSZKY és KARDOS Tibor munkáinak címleírását.
[2] A 13. versszak (49. sor) elsõ szavát (Ért aranyalmákat) egyes XVIII. századi nyomtatványok sajtóhibából, vagy a szó meg nem értésébõl eredõen így közölték: Ezt. Ami persze teljesen értelmetlen, így történhetett, hogy a további, romlott szöveget tartalmazó kiadásokon alapuló szövegek igyekeztek kijavítani a hibát, mit sem törõdve azzal, hogy az akrosztichon megváltozik. Így lett az Ért-bõl elõbb Ezt majd pedig Az. És így történhetett meg, hogy VOLF György egy ilyen kiadás alapján Gyergyai Albertben állapította meg a szerzõ nevét. (EPhK, 1882, 135-140.) STOLL Béla, aki az idõközben elõkerült XVII. századi kéziratok alapján rekonstruálni tudta ezt a szövegromlást, 1955-ös cikkében igazította ki a téves "névelméletet" (ItK, 1955, 461-463.).
[3] NAGY Péter, Az Árgirus-kérdéshez Budapest, 1986, 8.
[4] VISNOVSZKY Rezsõ, Széphistóriáink olasz-latin csoportja Bp., 1907, 134.
[5] RMKT XVI/9., 577.
[6] I. m.; lásd az 1. lábjegyzetet.
[7] SZILÁGYI Ferenc, Csokonai mûvei nyomában Bp., Akadémiai Kiadó, 1981, 30.
[8] Szóbeli közlés.
[9] E szempontból idézetünk is csalóka, hiszen az RMKT XVI 9. kötetében megjelent história kritikai kiadásából van.
[10] Lásd az Irodalmi fogalmak kisszótára (szerk. SZABÓ B. István, Bp., Korona Kiadó, 2001) akrosztichon szócikkét.
[11] KARDOS Tibor, Az Árgirus-széphistória Bp., 1967.
[12] I. m., 14-18.
[13] I. m., 151-235.
[14] I. m., 19.
[15] PAIS Dezsõ, Tündér = P. D., A magyar õsvallás nyelvi emlékeibõl, Bp., 1975, 227.
[16] JANKOVICS Marcell, Árgirus csillagai, Hitel 8, 1995, 9, 81-87.
[17] HORVÁTH Krisztina, Egy elveszett breton "lai" nyomában, Az Árgirus história eredetérõl, FK, 1992, 1-2, 22-35.
[18] Carl Gustav JUNG, A lélektani típusok általános leírása, Bp., Európa Könyvkiadó, 1989, 147.
[19] NAGY Péter, Az Árgirus-kérdéshez, bev. tan. = GERGEI Albert, Árgirus históriája kiad. STOLL Béla, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1986.
[20] STOLL Béla ezt meg is tette 1983-as cikkében (Lásd lejjebb.)
[21] ZEMPLÉNYI Ferenc, Az európai udvari kultúra és a magyar irodalom, Bp., Universitas Könyvkiadó, 1998, 63-64.
[22] HORVÁTH Iván, Egy kiaknázatlan mûfajtörténeti forráscsoport: XVI. századi kéziratos versgyûjtemények, Itk, 1983, 75-88.
[23] STOLL Béla, Újabb adatok az Árgirus-széphistóriához, Itk, 1983, 664-665.
[24] Ehelyütt érdekes ellentmondásba ütközünk, hiszen a tündérországban lakó Árgirus azért kel útra, hogy a tündérek királyát megtalálja saját országában (azaz tündérországban?). Az is furcsa, hogy két hellyel kapcsolatban is tündérországot említ a szerzõ (az egyik a 3. strófában, a másik a 398. sorban, mikor is aztán nemsokára meglátja a nagy ember barlangját), de egyik sem a tündérek királyának lakóhelye. Arról két homályos értelmû célzást kapunk: az egyik a Fekete városban lévõ változó hely, ahol azonban csak ideiglenesen található a csodás szépségû leány, a másik az "oda, ahová még a madár sem jut el", amelyrõl szintén nincs kimondva, hogy tündérország lenne…
[25] Lehet, hogy épp ezért oly gyakori és ellentmondásos a tündérország emlegetése a históriában? Gergei ezzel is talán azt jelzi, hogy itt mesérõl van szó…
[26] Pirnát Antal, Fabula és história, Itk, 1984, 137-149.
[27] ZEMPLÉNYI, i. m., 51.
[28] Kiemelés tõlem.
[29] MÁRKI Sándor, Árgirus királyfi kertje, Itk, 1912, 403-406.
[30]PISKÓLTI István, Argirus históriája, h. n. 1790 körül
[31] KARDOS i. m., 313-318.
[32] RMKT XVI/9., 577.
[33] ENDRõDY János, Az embernek boldogsága, Pest, 1806, idézi: NAGY Péter, i. m., 7.
[34] RMKT XVI/9., 371-401, jegyz.: 572-579.
[35] BALASSI Bálint Összes verse, hálózati kritikai kiadás, szerkesztette: Horváth Iván és Tóth Tünde, fõmunkatárs: Vadai István, munkatársak: Dióssi Adrienn, Kõvári Krisztina, Leányvári Enikõ, Mihály Eszter, Parádi Andrea, Rák Balázs, Surányi Anna, Tar Sándor és Vágner Edina, készült az ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézete Reneszánszkutatások Posztgraduális Központjában és az ELTE BTK Bölcsészettudományi Informatika Önálló Programjában, Gépeskönyv, Bp., 1998. https:// magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom/
[36] RMKT XVI/9., 574.
[37] Martin L. West, Szövegkritika és szövegkiadás, ford. Bolonyai Gábor, szakmai ell. Kapitánffy István, Bp., Typotex, 1999, 16.
[38] RMKT XVI/9., 575.
[39] HORVÁTH Iván, Szöveg = H. I., Magyarok Bábelben, Szeged, JATEPress, 2000, 157-158.
[40] A forrásokat az RMKT XVI/9., 572-573. oldala alapján adom meg, kivéve a Pápai toldalékot, amit Stoll Béla nem vesz figyelembe.
[41] RMKT XVI/9., 572: MKsz 1985 - sajtóhiba.
[42] A kezdõbetûbõl iniciálét rajzolt a másoló.
[43] Az elsõ oldal verskezdõ betûi meg vannak vastagítva, a következõ oldalon már nincs ilyen kiemelés.
[44] STOLL: tündér szûz leányról (J)
[45] Tollhiba, helyesen: után. Az n betûnek egyel több lábat írt a másoló.
[46] Tollhiba, mivel a késõbbiekben következetesen Medanat ír. STOLL is ezt a névváltozatot veszi át.
[47] Az elsõ oldalnak itt van vége, õrszó nélkül.
[48] Tollhiba, helyesen: pedig - a d szárát tévesen lefelé húzta másoló.
[49] Tollhiba, helyesen: szemmel - a két m betû egyik lába a másoló tollában maradt.
[50] STOLL: csodálná - pedig az 1986-os (Budapest, Szépirodalmi könyvkiadó) kiadásban csudálná szerepel
[51] Õrszó.
[52] A XVIII. századi nyomtatványok sajtóhibából vagy meg nem értésbõl ('ért, érett') Ezt-re, majd Azt-ra változtatták. Egy ilyen kiadás alapján állapította meg a szerzõ nevét Gyergyai Albertben VOLF GYÖRGY (EPhK 1882. 135-140; ItK 1955. 461-463; ld. még STOLL vonatkozó jegyzetét)
[53] Azaz: minjajon ('mindnyájan') - a másoló szintén elvétette a betûszárakat, s n helett m-et írt.
[54] Tollhiba, helyesen: látod - J-ben is ez olvasható.
[55] ottan = 'azonnal, menten' (ld. még 64., 273., 508., 874. sorokat).
[56] megengede = 'beleegyezett'.
[57] Tollhiba, helyesen: fiaival.
[58] Rímhiba. KANYARÓ szerint lehet, hogy tollhiba oda helyett. (K: Ennek ö kedvéért hozattatott e fa)
[59] STOLL: bánatjára (J).
[60] Tollhiba vala helyett. Az ékezet határozottan látható a mikrofilmen, de mivel a kézirat egyáltalán nem jelöli a magánhangzóhosszúságot, így nincs jelentõsége.
[61] azontol = 'azonnal'
[62] Szótagszámhiba, STOLL: aluva (J) - A másoló kihagyott egy u-t-
[63] Az õrszó eltér a köv. old. szövegétõl.
[64] Az s, a Z elé utólag van bezúrva, mint a 369. sorban.
[65] Pontos ypszilont [y?] írt a másoló.
[66] Innen már helyesen közli a személynevet.
[67] STOLL: béméne - érthetetlen az igekötõ nyelvjárási alakban való közlése, mert ez a kéziratokból indokolatlan, ugyanis egyik sem jelöli a magánhangzók hosszúságát.
[68] Rímhiba, más megbízható forrás sem javítja. Talán ölelkezõ rímnek szánták, s az elsõ sor végével kellene rímelnie?
[69] Az a betû ékezete valószínûleg nazálisjelnek indult.
[70] Dittográfia, helyesen: fiam az en.
[71] Tollhiba egyig helyett = 'mind egy szálig'
[72] Tévesen kérdõszónak értelmezték, míg STOLL rá nem mutatott, hogy valószínûleg ugyanaz a nyomatékosító szócska, mint a minem ('alighanem') szóban. Ld. 248. sor vagy ezt a példamondatot: "Mi én is ember vagyok…" (NYSZ II, 811.)
[73] Rímhiba - R: hajtsam; N: hánnyam.
[74] STOLL: gyenge - Palóc nyelvterületen ma is él a szó ejtésû változata. J is így közli.
[75] ugyan = 'ugyancsak, bizony'
[76] Tollhiba mint helyett.
[77] STOLL: vídámsága - lehet hogy nyomdahiba? Mindenesetre semmi sem indokolja ezt az átírást.
[78] STOLL: kedvéért - (J) - S: kedviért
[79] Tollhiba le helyett.
[80] Rímhiba, K: éneklö Musája
[81] Tollhiba, mely vagy félreolvasásból (az automatikus másolás során nem tûnt fel az értelemzavar), vagy a hattyú tollához kapcsolódó gondolattársításból jöhetett létre. Helyesen: zengedezõ.
[82] STOLL: vannak.
[83] Tollhiba kedvû helyett.
[84] Rímhiba, J: is igy szoll. STOLL, bár jelöli az eltérést, nem veszi át a javított alakot.
[85] Szóismétlésnek tûnik, bár J is így közli. A többi (XVIII. századi) forrás szerint: Az.
[86] A szókezdõ w kisbetûnek is olvasható.
[87]
STOLL: kívánna (J) - Grammatikailag T is helyes.
[88] Valószínûleg tollhiba abban helyett (N és R alapján), STOLL nem fûz hozzá megjegyzést.
[89] Rímhiba magamat helyett.
[90] mj nem= 'alighanem'
[91] Rímhiba, valószínûleg a sor két felét felcserélte a másoló. R, N: Mi bátorságosok azfelõl lehetünk.
[92] Tollhiba énnekem helyett. Az egyik betûszár ismét a másoló tollában maradt.
[93] KANYARÓ szerint helyesen ez nám ('lám') kedves, javítását beleírja a kéziratlapra K szignóval. STOLL szerint a sor nem rontott, jelentése: 'engem sem kímél a kegyetlen szerelem'.
[94] Rímhiba, N és R advánra javítja.
[95] STOLL: múlva - (J)
[96] Rímhiba, melyet a XVIII. századi források javítanak. N: kiméne ajtaján; R: ajtón ki-ment vala.
[97] Kanyaró: érthetne - STOLL szintén ezt az alakot közli, bár az érhetne sem lenne rossz (pl.: "Rossz hír érte").
[98] Rímhiba, melyet STOLL nem jelez, mint ahogy azt sem, hogy R így javítja: adata.
[99] STOLL: általveték.
[100] A másoló felcserélte a szórendet, melyet észrevett, és a szavak fölé írt sorszámokkal javított: 1hogy 3ßep fia latnia, 2menien,
[101] Rímhiba - J: sirata keserge
[102] Tollhiba mert helyett. A másoló egyel több betûlábat írt.
[103] Valószínûleg az elõzõ sor végét másolja le újra. J: sira
[104] STOLL: majd szörnyû halálra - (Cs, L1, J)
[105] Tollhiba ez helyett.
[106] STOLL: bocsátá.
[107] STOLL: kofát - (Cs, L1, J)
[108] STOLL: ily - (Cs, L1, J)
[109] STOLL: érted rút halálra - (Cs, L1, J) STOLL szerint ez Gergeinek kedvelt szókapcsolata, s a 608. sorra hivatkozik.
[110] Az s-t itt is utólag szúrta be a másoló, mint a 97. sorban. Helyesen: s Zolla.
[111] Szótagszámhiba, STOLL: Szóla ismét anyja.
[112] Tollhiba annia helyett. Egy betûláb a tollszárban maradt.
[113] STOLL: tõbõl
[114] Szótagszámtöbblet, STOLL: leányi, az egész - (Cs, L1, J)
[115] Errõl a sorról (388.) STOLL megjegyzi, hogy feltehetõleg romlott szöveget tartalmaz, a 79. és 204. mellett. Nem sikerült rájönnöm, miért lenne romlott (a másik kettõ esetében igen), így valószínûleg sajtóhibával van dolgunk.
[116] Rímhiba, N, M: Bezzeg ékes vala udvara õvéle; R: Udvarát Attyának bezzeg ékesité
[117] STOLL: Mind éjjel, mind nappal- (Cs, J)
[118] A lap tetején jegyzi meg a másoló a versszak sorszámát. Talán ez annak a bizonyítéka, hogy valószínûleg egy azóta elveszett nyomtatványból (esetleg kézirat?) másolhatta, melynek versszakai meg voltak számozva
[119] Tollhiba immár helyett. Egy betûláb ismét a tollszárban maradt.
[120] Tollhiba semmit helyett (ld. elõzõ jegyzet).
[121] Rímhiba, Cs: jutának.