PALIMPSZESZT
23. szám --[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]

Összeállította: Voigt Vilmos egyetemi tanár
MESEELMÉLETI BIBLIOGRÁFIA
Az irodalomjegyzéket a Tanár Úr szíves hozzájárulásával közöljük


“ces sortes de Livres, remplis de contes à dormir debout, ou il n`y a ni sens, ni raison”
(1730)

Irodalomjegyzékünkben előbb a magyar, magyar tárgyú vagy magyar nyelvű munkákat, majd külön a nemzetközi szakirodalmat soroljuk fel. És noha szokatlan, legyen szabad mottót is ide írni, minthogy ez eredetileg is a mesekönyvekre vonatkozott:

Magyar vonatkozású munkák
Szövegek és mesekatalógusok

Magyar Népköltési Gyűjtemény I., II., III., VI., VII., VIII., IX., X., XI., XII., XIII., XIV. kötetei.

Új Magyar Népköltési Gyűjtemény I., II., III., IV., V., VI., VIII., IX., X., XII., XIII., XIV., XV., XVI., XVII., XIX., XX., XXI., XXII., XXIII., XXIV., XXV. stb. kötetei.

Szépirodalmi kiadóink régen is, most is sokszor tettek közzé népmeséket, nemegyszer eléggé hiteles módon, olykor sorozatban is. Ezek közül most a legfontosabb az Akadémiai Kiadó 1987-ben megindított “Mesék, mondák, történetek” c. sorozata, amelyben korábban meg nem jelent (vagy teljesen hozzáférhetetlen) meseanyagot is közöltek, mint pl.

SÁNDOR LÁSZLÓ: Pallag Rózsa. Kárpát-ukrajnai magyar népmesék. Bp., 1988.

NAGY ZOLTÁN: Az ikertündérek. Zagyvarónai népmesék. Bp., 1990.

KRÍZA ILDIKÓ: Mátyás, az igazságos. Bp., 1990.

GÖRÖG VERONIKA – GRÁBÓCZ GÁBOR: Szalonnafa. Varsányi cigány népmesék. Bp., 1992.

(BÖZÖDI GYÖRGY) – B. NÁDOR ORSOLYA: A Nap s a Hold keresése. Bözödi népmesék. Bp., 1993. (Bágyi János korábban nem publikált meséi.)

A közelmúltban (1984-től) a Móra Ferenc Könyvkiadó jelentette meg “Hetedhét Magyarország” című népszerűsítő népmese-kötetsorozatát, amely táji tagolásban mutatta be a magyar mesekincset, közte korábban nem publikált meséket is. A kötetek zömét CS. MEGGYES MÁRIA válogatta, a folklorisztikai ellenőrzést KATONA IMRE végezte. Sajnos a szépen illusztrált könyvek nem tüntetik fel szövegeik forrásait. A fontosabb ilyen kötetek:

Legeltetés a három sárkány pusztáján. (Dél-Alföldi, Szeged környéki népmesék.)

A varjúkirály. (A Tolna megyébe települt bukovinai székelyek mesemondójának, Fábián Ágostonnénak a meséi.) Bp., 1984.

Zöld Vitéz és Virág Péter. (Erdélyi magyar népmesék Déva, Brassó, Kolozsvár, Nagyvárad környékéről.) Bp., 1985.

Fótonfót király. (Békés, Szolnok, Hajdú-Bihar megye.) Bp., 1985.

Szélanyó keresztlánya. (Felső-Tiszavidék.) Bp., 1986.

A madárasszony. (Székelyek, moldvai csángók.) Bp., 1986.

A megpatkolt boszorkány. (Felföld.) Bp., 1987.

TIMAFFY LÁSZLÓ: A tündértó titka. (Kisalföld.) Bp., 1987.

Az ólomerdő. (Vas, Veszprém, Komárom, Fejér megyék.) Bp., 1988.

DOBOS ILONA: Tölgyfa vitéz. (Dél-Dunántúl.) Bp., 1989.

TÓTH LÁSZLÓ: A Szélördög. (Bács-Kiskun, Heves, Pest.) Bp., 1991.

Antológia olyan mesékről, amelyek a szépségről szólnak és megfogalmazásukban is a legszebb magyar népmesék: VOIGT VILMOS: A táltoskanca és a libapásztorlány. Hires magyar mesemondók meséi. Bp., 1989.

Szépirodalmi meséinkről nincs jó antológia. Még mindig a legjobb antológia, noha forráshivatkozás nélkül és gyermekek számára átírt szövegeket ad: RATZKY RITA vál. Kökénykisasszony. Magyar írók meséi. Bp., 1988.

A nagyközönség számára átírt magyar népmesekiadványok közül a legnevezetesebbek BENEDEK ELEK gyűjteményei, legkivált a több kiadásban is hozzáférhető Magyar mese-és mondavilág (először: Bp., 1894–1896).

HONTI, HANS: Verzeichnis der publizierten ungarischen Volksmärchen. Helsinki, 1928 (FFC 81).

BERZE NAGY JÁNOS: Magyar Népmesetípusok. I–II. Pécs, 1957. (Benne külön jegyzék a feldolgozott mesegyűjteményekről körülbelül 1930-ig.)

A KOVÁCS ÁGNES szerkesztette Magyar Népmesekatalógus (MNK) eddig megjelent kötetei:

KOVÁCS ÁGNES: Magyar állatmesék típusmutatója. Néprajzi Közlemények III. 3. (1958) – új, bővített 2. kiadása: MNK 1. KOVÁCS ÁGNES – BENEDEK KATALIN: A magyar állatmesék katalógusa (AaTh 1–299). Bp., 1987.

MNK 2. DÖMÖTÖR ÁKOS: A magyar tündérmesék típusai (AaTh 300–749). Bp., 1988.

MNK 3. BERNÁT LÁSZLÓ: A magyar legendamesék típusai (AaTh 750–849). Bp., (1982, valójában 1983).

MNK 4. BENEDEK KATALIN: A magyar novellamesék típusai (AaTh 850–999). Bp., 1984. (A zöldes pótlapokon levő hibajegyzékkel együtt.)

MNK 5. SÜVEGH VERONIKA: A magyar rászedett ördög-mesék típusai (AaTh l030–1199). Bp. l985 (és nem1982, mint a köteten a sajtóhibásan olvasható).

MNK 5/A. SÜVEGH VERONIKA: A magyar János szolga-mesék típusai (AaTh 1000–1029, 1120, 1132). Kiadása folyamatban. Az 1974-ben elkészült szakdolgozat szövege olvasható a Folklore Tanszéken.

KOVÁCS ÁGNES – MARÓTI LAJOSNÉ: A rátótiádák típusmutatója. A magyar falucsúfolók típusai (AaTh 1200–1349). Bp., 1966. (A Magyar Népmesekatalógus Füzetei 3.) új, bővített 2. kiadása:

MNK 6. KOVÁCS ÁGNES – BENEDEK KATALIN: A rátótiádák típusmutatója. A magyar falucsúfolók típusai. (AaTh 1200–1349). Bp., 1990.

MNK 7/A. VÖŐ GABRIELLA: A magyar népmesék tréfakatalógusa (AaTh 1350–1429). Bp., 1986.

MNK 7/B. VEHMAS, MARJA – BENEDEK KATALIN: A magyar népmesék trufa- és anekdotakatalógusa (AaTh 1430–1639*). Bp., 1988.

MNK 7/C. VEHMAS, MARJA – BENEDEK KATALIN: A magyar népmesék trufa- és anekdotakatalógusa (AaTh 1640–1874). Bp., 1989.

MNK 8. KOVÁCS ÁGNES – BENEDEK KATALIN: A magyar hazugságmesék katalógusa (AaTh 1875–1999). Bp., 1989.

MNK 9. KOVÁCS ÁGNES – BENEDEK KATALIN: A magyar formulamesék katalógusa (AaTh 2000–2399). Bp., 1990.

MNK 10. A magyar népmese-katalógus bibliográfiája. (Elôkészületben.) Ebben az összes kötet anyagát kívánják feldolgozni.

Az egyes kötetekben különböző jellegű a bibliográfia. Van forrásjegyzék, van, ahol jó a magyar, olykor a nemzetközi irodalmi hivatkozás. Minthogy az egyes kötetek anyaggyűjtése nem egyszerre fejeződött be és a publikálási sorrend sem azonos az elkészülésével, e kiadványból mégis nehéz egyenletes képet kapni az egyes műfajokról és a magyar mese egészéről.

l. VAJDA-SÁRVÁRI ZSUZSANNA: A nyomtatásban megjelent jugoszláviai magyar népmesék tipológiai vizsgálata. Újvidék, 1977. (Egyetemi dolgozat.) Anyaga gyakorlatilag megvan a MNK köteteiben.

Bizonyos, a magyar népmese-katalógusra vonatkozó kérdéseket érinthettem áttekintésemben: VOIGT VILMOS: Az új magyar népmesekatalógus kérdései. Ethnographia 104 (1993) 167–180.

TOMPEK LÁSZLÓNÉ: Mesegyűjtemények analitikus bibliográfiája. Bp., 1983. (6389, egyes mesékre lebontott adat, népek szerinti beosztásban, cím-, személynév- és földrajzi mutatóval. Több mint 2300 magyar mese adataival, ám csak 157 kötet alapján, amelyek jó része átdolgozás, sőt irodalmi mese.)

“Mese” 6. könyv aukció 1995. december 18. Több mint 100 mese, monda és rokon kiadvány jegyzéke, illusztrációkkal stb. Sok hasonló publikáció készülhetett.

KOVÁCS ÁGNES: Népmesegyűjtés. Bp., 1956. (Útmutató Füzetek a néprajzi adatgyűjtéshez: III.)

ORTUTAY GYULA – DÉGH LINDA – KOVÁCS ÁGNES: Magyar népmesék. I–III. Bp., 1960. (Antológia, mindmáig a legpontosabb áttekintés meséink szövegeiről.)

Ebben az 1960-as háromkötetes népmese-antológiában jó jegyzék van a nevezetes régibb mesegyűjteményekről. Az ennél később megjelent gyűjtemények közül néhány fontosabb, speciális szempontok szerint készült összeállítás:

Idegen nyelven sok jó magyar népmeseantológia jelent meg, pl. ORTUTAY, DÉGH, KOVÁCS ÁGNES, ERDÉSZ SÁNDOR és mások munkájaként. Ezekben olykor van utalás korábbi, hasonló gyűjteményekre is. Ezeket ezért itt nem is sorolom fel, csupán a tudományos szempontból legfontosabb áttekintéseket említjük: Az egyik legelső (KRIZA meséit közli): W. HENRY JONES – LEWIS L. KROPF: The Folk-Tales of the Magyars. London, 1889. Válogatott reprintje (VOIGT VILMOS gondozásában): Bp., 1989.

ORTUTAY GYULA: Ungarische Volksmärchen. Berlin, 1957. (Késôbbi változatokban is, tudományos apparátus nélkül is, más nyelvű változatban is. Mindmáig a legjobb, klasszikus kiadvány.)

DÉGH LINDA: Folktales of Hungary. Chicago, 1965. (Az első és mindmáig a legjobb antológia, amely az eleven mesélést tükrözi.)

KOVÁCS ÁGNES: Ungarische Volksmärchen. München, 1966. (Történeti és regionális szempontok szerint szerkesztett kötet, ám a korábbi publikálások szerzői joga miatt olykor másodrendű szövegeket közölve. – Változatlan kiadása: Reinbek, 1994.)

KOVÁCS ÁGNES: König Mátyás und die Rátóter. Ungarische Schildbürgerschwänke und Anekdoten. Leipzig – Weimar, 1988. Ugyanő (és korábban mások is) elég sok “magyar” cigány-népmesét is megjelentettek németül.

Új, nagy jelentőségű kötet, mivel először adja egyetlen mesélő szövegeit külön kötetben: ERDÉSZ SÁNDOR – FUTAKY, RUTH: Zigeunermärchen aus Ungarn. Die Volkserzählungen des Lajos Ámi. München, 1996.

Régi Magyar Népmesék BERZE NAGY JÁNOS hagyatékából. Pécs, 1961. (2., javított és bővített kiadás.)

Az egykori Jugoszlávia területérôl:

KATONA IMRE: Sárkányölő ikertestvérek. Kopácsi népmesék. Újvidék, 1972. (1942-ben és 1962-ben végzett gyűjtés.)

KATONA IMRE – BORI IMRE – BESZÉDES VALÉRIA: Pingált szobák. Borbély Mihály meséi. KÁLMÁNY LAJOS gyűjtése. Újvidék, 1976. (A kötet végén Borbély Mihály gyermekeinek meséivel.)

BESZÉDES VALÉRIA: Jávorfácska. Félszáz szajáni népmese. Szabadka, 1978.

BURÁNY BÉLA: Szomjas a vakló. 66 vajdasági magyar erotikus népmese. Újvidék, 1984. Azonos budapesti kiadása: 1988.

BURÁNY BÉLA: Piros a tromf. 77 vajdasági magyar erotikus mese. Bp., 1988.

BURÁNY BÉLA: A legkisebb királylány kívánsága. 88 vajdasági erotikus obszcén népmese. Bp., 1990.

BURÁNY BÉLA: A menyecske meg a feketerigó. 107 vajdasági magyar erotikus és obszcén népmese. Szeged, 1997.

Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjtemény. Közzétette: PENAVIN OLDA. I. Újvidék, 1993. (A kötet végén a fontosabb korábbi gyűjtemények felsorolásával.)

SZÚNYOGH SÁNDOR: Muravidéki kincsesláda. Gyermekjátékok és népmesék Muravidékrôl. Lendava – Lendva, 1997. (Átírt.)

JUNG KÁROLY: Szépen zengő pelikánmadár. Jugoszláviai magyar népmesék. Újvidék, 1986. (Nyolc író által újramondott szövegek.)

Erdélyből hihetetlenül gazdag mesegyűjtemények jelentek meg.

FARAGÓ JÓZSEF: Kurcsi Minya havasi mesemondó. Bukarest, 1969. (25 mese szövegével.)

FARAGÓ JÓZSEF: Fehér virág és fehér virágszál. Magyardécsei népmesék. Mesélte Balla János. Gyűjtötte Balla Tamás. Bukarest, 1970.

NAGY OLGA: A szegény ember táltos tehene. Mérai népmesék. Kolozsvár – Napoca, 1976.

NAGY OLGA: Széki népmesék. Bukarest, 1976.

NAGY OLGA – VÖŐ GABRIELLA: A mesemondó Jakab István. Bucuresti, 1974.

(NAGY OLGA, VÖŐ GABRIELLA és mások tréfás mese-, anekdota- és életrajz-gyüjtéseit lásd alább, a +++++++++ lapokon.)

OLOSZ KATALIN: A kecskés ember. Udvarhelyszéki népmesék. Bukarest, 1972. (Más gyűjtéseiben, pl. Magyargyerőmonostorról, is vannak mesék.)

SZABÓ JUDIT: Rózsa királyfi. Berekméri Sándor gernyeszegi meséi. Bukarest, 1977.

FÁBIÁN IMRE: Világszép asszony. Koczkás Sándor meséi. Bukarest, 1984.

HORVÁTH ISTVÁN: Magyarózdi toronyalja. Írói falurajz egy erdélyi magyar faluról. Kolozsvár, 1971. – Hozzáférhetőbb kiadás: Bp., 1980. (Ebben a népmesék: 186–337.)

Egyedülálló vállalkozás, hogy RÁDULY JÁNOS az általa Kibéden gyűjtött meséket népszerű kis kötetekben, a szélesebb értelemben vett közönség számára tette közzé: A vízitündér leánya (Kolozsvár, 1978) – Tündérszép Mosolygó Ilona (Bukarest, 1980) – Az álomfejtő fiú(Kolozsvár, 1985) – Villám Palkó (Bukarest, 1989) – Táltos Marika (Korond, 1993) – Szép Magdolna (Kolozsvár, 1994) – A király táncos lovai (Sepsiszentgyörgy, 1995). Ez eddig többszáz mese.

Romániában egyébként elég sok népszerűsítő kiadásba is közzétettek magyar népmeséket, szépirodalmi átdolgozásban, sőt olykor szinte meseregényként. Ezek közül az eredeti szövegekhez a legközelebb áll:

NAGY OLDA: A csodaszerszámok. Bukarest, 1991. Inkább didaktikus célokat szolgál: SIPOS BELLA: Hét guzsaly aranyszösz. Bukarest, 1975.

A Magyarországra telepített bukovinai székelyek mesekincséből a legfontosabb közlések (ezek adnak képet a megváltozott hagyományokról is):

KELEMEN ZOLTÁN: Tolna megyei székely népmesék. (Szekszárd, 1964.)

SEBESTYÉN ÁDÁM: Bukovinai székely népmesék. I–IV. Szekszárd, 1979–1986. (Majdnem 400 szöveg, közte Fábián Ágostonné majd száz szövegével, KOVÁCS ÁGNES kitünő jegyzeteivel, a negyedik kötet végén áttekintésével a bukovinai székely mesékről.)

Fábiánné meséinek egyik népszerű kiadása: Az eltáncolt papucsok. (Gondozta: KOVÁCS ÁGNES.) Bp., 1984. Még így sem teljes e meseanyag kiadása, mások is gyűjtöttek, más, rokon műfajokat is publikáltak.

Kárpátaljáról hosszú ideig nem volt jó közlés. A sorozatoknál idézett kiadványokon kívül megemlítendô:

LIZANEC, PETRO: Három arany nyílvessző. Budapest – Uzsgorod, 1973. (Átdolgozott.)

PENCKÓFERNÉ PUNYKÓ MÁRIA: Tűzoltó nagymadár. Beregújfalusi népmesék és mondák. Ungvár, 1993.

Szépirodalmi munka, több mesei, mondai eredetű történettel: KIRÁLY BENEDEK LŐRINC: A hős turulmadár. Mesék kicsiknek és nagyoknak. Ungvár – Budapest, 1993.

Szlovákiában az első áttekintés, amely meséket is közölt: KÓSA LÁSZLÓ. Rozmaringkoszorú. Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Bratislava, 1979. 289–362, 589–591. (Csak harminc szöveg.)

A sorozatokban említett kiadványokon kívül csak egy népszerűsítő kötetet említhetünk:

B. KOVÁCS ISTVÁN: Malac Julcsa. Gömöri népmesék. Pozsony – Bratislava, 1990.

Ausztriában gyakorlatilag GAÁL KÁROLY nevéhez fűződik a magyar mesekutatás (és a rokon műfajok kutatása is). Elôbb csak németül volt hozzáférhető hatalmas méretű gyűjteményének egy része:

GAÁL, KÁROLY: Die Volksmärchen der Magyaren im Südlichen Burgenland. Berlin, 1970.

Kétnyelvű kiadvány (az áttekintés magyarul és németül, a szövegek magyarul): GAÁL KÁROLY: Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához / Wer erbt das Jankerl? Über die Kommunikationskultur der Gutshofknechte im Burgenland. Szombathely, 1995.

Gyakorlatilag magyarul: GAÁL KÁROLY: Az aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélő kultúrája. Szombathely, 1988.

Amerikából, Izraelből (stb.) nem jelent meg magyar nyelven hitelesen dokumentált meseanyag magyarországi bevándoroltaktól, noha ilyen gyűjtések azért folytak.
Nálunk, Magyarországról az utóbbi évtizedekben olyan sok sorozatban megjelent kötetről tudunk (ezek felsorolását lásd ott, a.. .. .. .. .. .. . lapokon), hogy csak néhány, ezeken kívüli kiadványt kell feltétlenül megemlíteni:

DÖMÖTÖR ÁKOS: Sarkadi népmesék. Gyula, 1962.

ERDÉSZ SÁNDOR – HALMOS ISTVÁN – KOVÁCS ÁGNES – NYÁRÁDY MIHÁLY – BALOGH LAJOS: Ruszkovics István meséi. Bp., 1968. (A Magyar Népmesekatalógus Füzetei 4.) /Ugyanebben a sorozatban terveztek több meseközlő kötetet is, de ezek végül sem jelentek meg./

KATONA IMRE: Tündérmesék Tápéról. Szeged, 1977. (Minikönyv.)

BODNÁR BÁLINT: Kisvárda környéki népmesék. Nyíregyháza, 1980.

DOBOS ILONA: Gyémántkígyó. Ordódy József és Kovács Károly meséi. Bp., 1981.

SZÜCS SÁNDOR: Madárkereső királyfiak. Bp., 1984.

RATKÓ LUJZA: Mesék, mondák Biriből. Nyíregyháza, 1987. (Csak harmadrésze mese.)

VILLÁNYI PÉTER: Tündérmesék a zabari néphagyományban. Debrecen, 1989.

VILLÁNYI PÉTER: Zabari mesék és mondák. Debrecen, 1992.

NAGY ZOLTÁN: Az elvarázsolt királyfi. Palóc népmesék. Salgótarján, 1994.

HETYÉSY KATALIN – SUDÁR LÁSZLÓNÉ – NAGY ILONA – BALOGH LAJOS: A Répce mente meséi és mondái. Szombathely, 1996. (Benne Horvátzsidányról horvát szövegek is.)

Tréfás mesék, anekdoták kiadványai (lásd még e tankönyv másik fejezetében, a +++ +++ lapokon is)

SIMONYI ZSIGMOND: Tréfás népmesék és adomák. Nyelvjárási olvasókönyv. Bp., 1902.

NAGY OLGA: Paraszt Dekameron. Válogatás széki tréfákból és elbeszélésekből. Bp., 1977.

NAGY OLGA: Újabb paraszt Dekameron. A szerelemről és a házasságról. Bp., 1983.

VÖŐ GABRIELLA: Többet ésszel, mint erővel. Mesék, tréfák, anekdoták a romániai magyar népköltészetből. Bukarest, 1969.

VÖŐ GABRIELLA: Tréfás népi elbeszélések. Bukarest, 1981.

SERES ANDRÁS: Kicsi Péter, Nagy Péter. Tréfás mesék, adomák és anekdoták. Kolozsvár, 1992.

TŐKE ISTVÁN: Mosolygó Tisza mente. Zentai, Zenta környéki élcek, népi anekdoták. Újvidék, 1983.

UJVÁRY ZOLTÁN Menyecske a kemencében. Világjáró palóc adomák és huncutságok. Debrecen, 1986. (Több kiadásban.)

GALUSKA IMRE: Kesznyéteni népi elbeszélések. Debrecen, 1992.

ZSÓK BÉLA: Az egyszeri ember. Hunyad vármegyébe telepedett bukovinai székelyek körében gyűjtött tréfás mesék. Bukarest, 1993.

Audiovizuális adatok:

Mint említettük, igen kevés rajz, elég sok, de nem rendszerezett fényképanyag és minimális hozzáférhetőfilm- vagy videoanyag örökítette meg a mesélést. (Lásd az 54. jegyzet adatait.)

Természetesen ennél sokkal több a hangfelvétel, elôbb fonográf-, hanglemez-, később magnetofon-, sőt videofelvételek. Ezekrôl külön jegyzékek készültek. Viszonylag nagyobb, mára pótolhatatlan értékű meseanyag-hangfelvételt – köztük Fedics Mihály meséit – rögzített és tett közzé a Magyar Rádió Pátria hanglemez-sorozatában (1937-tôl). Erről az egyik első beszámolót a kezdeményező, ORTUTAY GYULA írta: Népmese, népdal – néprajzi hanglemez. Magyar Szemle 11 (1938) 271–281. Újabban HEGEDŰS LAJOS tett közzé hangfelvételeket: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Budapest, 1952. – DOMOKOS PÁL PÉTER: Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal (Budapest, 1981) több csángó népmese hangfelvételét is közli. Ez utóbbi két kiadvány hanglemezei azonban a közönség számára nem hozzáférhetők.

Egyedülállóan értékes anyagot hoz LAMMEL ANNAMÁRIA és NAGY ILONA parabiblikus folklór gyűjtésének hanglemez antológiája: Parasztbiblia. 1966, Hungaroton LPX 14034–35 (két hanglemez).

Legújabban KÓKA ROZÁLIA újságíró, előadóművész jelentetett meg kazettákon általa az iskolai oktatás céljaira felolvasott meséket: A kicsi kígyókirályfi. Bukovinai székely és moldvai csángó népmesék. (Budapest, Hungaroton, 1992). – Mesék és mondák Mátyás királyról. (Budapest, Hungaroton, 1993). – A három arató leján. Moldvai csángómagyar népmesék (Budapest, Etnofon, 1996). Ugyanő mesekönyveket is készített.

Úz-völgyi népmesék. Elmondja: KARÁCSONY GYULA. Gyűjtötte és lejegyezte: ORBÁN DÉNES. Szentendre, 1997. (Az írásban közölt 20 mese közül 6 a könyvhöz csatolt hangszalagon is meghallgatható.)

Tanulmányok

Minthogy fejezetünk jegyzeteiben elég bőven hivatkoztunk magyar tanulmányokra, itt ezeket nem is ismételjük meg, csupán a legfontosabb, összefoglaló munkákra ulalunk. Ezen kívül néprajzi és irodalmi lexikonainkban sok száz mesei címszó található. Ezeket sem soroljuk fel itt egyenként.

BANÓ ISTVÁN: Népmese. In: Magyar Néprajz, V. Budapest, 1988, 7–78., különösen 21–36.

BERZE NAGY JÁNOS: Égig érő fa. Pécs, 1958 (2., javított kiadás 1961; 3. kiadás 1984) .

BERZE NAGY JÁNOS: Mese. In: A Magyarság Néprajza. III., némileg javított kiadás. Budapest, 1943, 226–289.

BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Varázslás és fogyókúra. Mesék, mesemondók, motívumok. Budapest, 1997.

BRAUN SOMA: A népmese. Budapest, 1923.

DÉGH LINDA: Märchen, Erzähler und Erzählgemeinschaft, dargestellt an der ungarischen Volksüberlieferung. Berlin, 1962. (Az 1955-ös “Népmese és társadalom” című kandidátusi disszertáció – ennek szövege olvasható az MTA Kézirattárában – német változata. Némileg változtatott későbbi angol nyelvű kiadása: Folktales and Society. Story-Telling in a Hungarian Peasant Comnunity. (Bloomington–London, 1969), ennek új kiadásában (Bloomington–Indianapolis, 1989) egy új Utószó (Afterword – 287–309, 413–414) mutatja be a szerző 1980 és 1987 között Kakasdon folytatott újabb megfigyeléseit.

DÉGH LINDA: Narratives in Society: A Performer-centered Study of Narration. Helsinki, 1995. (FFC 255.)

DÖMÖTÖR ÁKOS: A magyar protestáns exemplumok katalógusa. Budapest, 1992.

ERDÉSZ SÁNDOR: A mese és hiedelemvilág kapcsolata. In: Magyar Néprajz, V. Budapest, 1988. 79–101.

HONTI JÁNOS: A mese világa. Budapest, 1937.

HONTI JÁNOS: Az ismeretlen népmese. Budapest, 1945.

HONTI JÁNOS: Válogatott tanulmányok. Budapest, 1962.

HONTI JÁNOS: A mese világa. Budapest, 1975.

HORN KATALIN: Der aktive und der passive Märchenheld. Basel, 1983.

KATONA LAJOS: A népmesékről. Pécs, 1889.

KATONA LAJOS Irodalmi tanulmányai. I–II. Budapest, 1912.

KOVÁCS ÁGNES: A kalotaszegi Ketesd mesekincse. Kolozsvár, 1944.

KOVÁCS ÁGNES: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai. I. Arany László magyar népmesegyűjteménye. – II. Benedek Elek: Magyar mese és mondavilág. 1–5. Népi Kultúra – Népi Társadalom, 2–3 (1969), 177–214. – 9 (1977), 139–288.

KOVÁCS ÁGNES: A hősmese. Ethnographia, 90 (1979), 457–479.

KOVÁCS ÁGNES: A magyar népmesék műfaji tagolódása. Kandidátusi értekezés. Tézisek. Kézirat. Budapest, 1989.

B. KOVÁCS ISTVÁN: Adalék a gömöri magyarság mesekinesének ismeretéhez. Új Mindenes Gyűjtemény, Bratislava, 1981. 139–168.

A mai nemzetközi folkloriszlika = Helikon–Világirodalmi Figyelő, XXXVI (1990), 1. szám.

“mese” és “mese-” címszavak. Világirodalmi Lexikon, 8. kötet. Budapest, 1982, 274–289.

A mese (Egy konferencia előadásai): MTA I. Osztályának Közleményei, 33 (1982/1984), 97–181. (Egybekötött különnyomatban: Folklór, Folklorisztika és Etnológia, 89–99.)

MUSKETIK, LESZJA: Magyar elemek a kárpátaljai népmesékben. Néprajzi Látóhatár, II/4 (1993), 70–76.

NAGY OLGA: Hősök, csalókák, ördögök. Esszé a népmeséről. Bukarest, 1974.

NAGY OLGA: A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. Bukarest, 1978.

NAGY OLGA: Táltos és Pegazus. Budapest, 1993. (Meseszociológiai és mese-alkotás-lélektani vizsgálatok. NAGY OLGA más tárgyú műveiben is rendkívül sok a mesére vonatkozó fontos megállapítás.)

ORTUTAY GYULA: Fedics Mihály mesél. Bevezetés. Budapest, 1940, 5–106. (Új Magyar Népköltési Gyűjtemény I.)

ORTUTAY GYULA: Halhatatlan népköltészet. Budapest, 1966, 333–421.

ORTUTAY GYULA: Hungarian Folklore. Essays. Budapest, 1972, 205–322.

ORTUTAY GYULA: (Bevezetés) A magyar népmese. In: ORTUTAY GYULA – DÉGH LINDA – KOVÁCS ÁGNES: Magyar népmesék. I–III. Budapest, 1960, 5–66.

PAP GÁBOR (szerk.): Csodakút. Népmese, beavatás, álomfejlés, napút, mélylélektan, zotéria. Tanulmányok a népmeséről. (Találó alcím. Benne Bettelheim és Fromm szövegeiből, régibb írásokból is.) Budapest, 1994.

SÁNDOR ISTVÁN: A mesemondás dramaturgiája. Ethnographia, 75 (1964), 523–556.

SCHEIBER SÁNDOR: Folklór és tárgytörténet. I–II. Bp., 1974. – Második, bővített kiadás, I–III. Bp., 1977–1984. Új kiadás, egy kötetben: Bp., 1996.

SOLYMOSSY SÁNDOR: A “vasorrú bába” és mitikus rokonai. Bp., 1991. 71--151.

Tulajdonnevek a magyar népmesékben. I–IV. Bp., 1981–1989. (Magyar Névtani Dolgozatok 13, 30, 72, 80. – a szerzôk: MAROSI TERÉZ, BALÁZS GÉZA, VÁRKONYI ILDIKÓ, BARÁTI ANTÓNIA, WOLOSZ RÓBERT.)

TURÓCZI-TROSTLER JÓZSEF: Magyar irodalom – világirodalom. Tanulmányok. I–II. Bp., 1961. Különösen I. 73–97. és sok más tanulmánya. (Itt nincs újraközölve: Fenékkel felfordult világ. Tanulmány a mesés képzetek történetéből. Bp., 1942.)

VOIGT VILMOS: A magyar népmese. Ethnographia 100 (1989) 384–409.

Általános és szövegelméleti munkák magyarul

(Minthogy az utóbbi időben igen sok ilyen áttekintés jelent meg, magyarul is, csupán a legfontosabb műveket említjük, ezekben van további szakirodalmi tájékoztató, illetve az egyes írások rámutatnak a különbözőkutatási lehetôségekre. Éppen ezért most csak magyar művekre utalunk.)

ANTAL LÁSZLÓ: A tartalomelemzés alapjai. Bp., 1976.

BAHTYIN, M. M.: A szó az életben és a költészetben. Bp., 1985.

BALÁZS JÁNOS: A szöveg. Bp., 1985.

BAHTYIN, M. M.: A szó esztétikája. Bp., 1976.

KANYÓ ZOLTÁN: Szemiotika és irodalomtudomány. Válogatott tanulmányok. Szeged, 1990.

KANYÓ ZOLTÁN – SÍKLAKI ISTVÁN szerk.: Tanulmányok az irodalomtudomány köréből. Bp., 1988.

KOVÁCS ÁRPÁD – V. GILBERT EDIT szerk.: Kultúra, szöveg, narráció. Orosz elméletírók tanulmányai. Pécs, 1994.

LOTMAN, J. M.: Szöveg, modell, típus. Bp., 1973.

MARCUS, SOLOMON: A nyelvi szépség matematikája. Bp., 1977. különösen 337–347.

PETŐFI S. JÁNOS: Szöveg, szövegtan, műelemzés. Textológiai tanulmányok. Bp., 1990. 3–75.

PETŐFI S. JÁNOS: A humán kommunikáció szemiotikai elmélete felé. Szövegnyelvészet – Szemiotikai textológia. Szeged, 1991.

PETŐFI S. JÁNOS: Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. Debrecen, 1997.

PETŐFI S. JÁNOS – BÉKÉSI IMRE – VASS LÁSZLÓ szerk.: Szemiotikai szövegtan. /Tanulmánygyűjtemény-sorozat./ A 10. kötet (Szeged, 1997.) “A kis herceg” szövegének elemzésével foglalkozik, közli az előző kötetek tartalomjegyzékeit is.

PLÉH CSABA: A történetszerkezet és az emlékezeti sémák. Bp., 1986.

PROPP, V. J.: A mese morfológiája. Bp., 1975.

RICOEUR, PAUL: Idő és elbeszélés. In: Tanulmányok/Studije – A Magyar Nyelv, Irodalom és HungarológiaiKutatások Intézete 18/19. füzet, Újvidék, 1986. 7–42.

SÍKLAKI ISTVÁN: Elbeszélő szövegekkel kapcsolatos kutatások. Bp., 1980.

SKLOVSZKIJ, VIKTOR: A széppróza. Bp., 1963.

Studia Poetica 1–8. Szeged, József Attila Tudományegyetem, 1980–1985.

SZABÓ ZOLTÁN szerk.: A szövegvizsgálat új útjai. Bukarest, 1982.

SZILÁRD LÉNA: A karneválelmélet Vjacseszlav Ivanovtól Mihail Bahtyinig. Bp., 1989.

Szöveg és interpretáció. A. DANTO, J. DERRIDA, H.-G. GADAMER, M. HEIDEGGER, P. DE MAN, P. RICOEUR írásai. Szerk.: BACSÓ BÉLA. Bp., é. n. (1991)

Szövegelmélet. = Tanulmányok/Studije – A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 15. füzet. Újvidék, 1982.

VIGOTSZKIJ, LEV: Művészetpszichológia. Bp., 1968. 149–195.

VOIGT VILMOS: A folklór alkotások elemzése. Bp., 1972.

VOIGT VILMOS szerk.: A szájhagyományozás törvényszerűségei. Bp., 1974.

VOIGT VILMOS – HOPPÁL MIHÁLY: Strukturális folklorisztika. Tanulmányok. I–II. Budapest – Szolnok, 1971–1972.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok 11 (1976) “A szöveg megközelítései”.

Folcloristica 1 (1971), benne LÜTHI, MAX: Megjegyzések a meséről. 105–164.

Literatura 1991/2. [a szöveg].

Helikon – Világirodalmi Figyelő, főként a következő tematikus számok: 1973/1. “Műelemzés és műfajelmélet” – 1974/3–4. “Modern poétika” – 1981/2–3 “Régi és új hermeneutika” – 1983/2 “Irodalomelmélet és beszédaktus-elmélet” – 1995/1–2 “Posztszemiotika” – 1995/4 “Rendszerelvű irodalomtudomány” – 1996/1–2 “Intertextualitás”, stb. (Vö. még alább a “Struktúra és szövegelemzés” címen felsorolt műveket, a 253–254. lapokon) ++++++++++

THOMKA BEÁTA szerk.: Narratívák. 1--2. Bp., 1998.

Általános meseelméleti munkák

HAUBRICHS, WOLFGANG: Auswahlbibliographie zur Erzählforschung. In: Erzählforschung I. Göttingen. 1976. 257–331. (2188 tétel.)

LÄMMERT, EBERHARD hrsg.: Erzählforschung, ein Symposion. Stuttgart, 1982.

RÖTH, DIETHER – KAHN, WALTER (Hrsg.): Märchen und Märchenforschung in Europa. Ein Handbuch. Frankfurt, 1993. (Egyenetlen szintű, országonkénti áttekintésekkel.)

A mesekatalógusokról és motívumindexekről HEDA JASON készített kétkötetes áttekintést: Motif, Type and Genre. I. A Manual for Compilation of Indices – II. Bibliography of Indices and Indexing. (Sajtó alatt, Helsinki, 1998. – FFC...).

A mesekutatás kézikönyvei, módszertanilag alapvető tanulmányok

AARNE, ANTTI: Vergleichende Märchenforschungen. Helsingfors, 1907.

ANDERSON, WALTER: Ein volkskundliches Experiment. Helsinki, 1951.

ANDERSON, WALTER: Kleinere Arbeiten zur Volkskunde. Taipei, 1973.

APO, SATU: The Narrative World of Finnish Fairy Tales. Helsinki, 1995.

BÉDIER, JOSEPH: Les fabliaux. Paris, 1893.

BEIT, HEDWIG VON: Das Márchen. Bern – München, 1965.

BELMONT, NICOLE: Paroles païennes. Mythe et folklore. Des frères Grimm à P. Saintyves. Paris, 1986.

BETTELHEIM BRUNO: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Bp., 1985.

CÃLINESCI, G(heorghe): Estetica basmului. Bucureºti, 1965.

CERTEAU, MICHEL DE: La fable mystique. XVIe–XVIIe siècle. Paris, 1982.

COOK, ELIZABETH: The Ordinary and the Fabulous. Cambridge, 1976. (Second edition.)

COURTÉS, JOSEPH: Introduction à la sémiotique narrative et discursive. Méthodologie et application. Paris, 1976.

CSISZTOV, K. V.: Russzkie szkazityeli Karelii. Ocserki i voszpominanyija. Petrozavodszk, 1980.

DARNTON, ROBERT: Lúdanyó meséi. A nagy macskamészárlás. Két epizód a francia kultúrhistória köréből. Bp., 1987. 7–124.

DELARUE, PAUL – TENÈZE, MARIE-LOUISE: Le conte populaire français. I–IV. Paris, 1957–1985.

DENECKE, LUDWIG: Jacob Grimm und sein Bruder Wilhelm. Stuttgart, 1971.

DUNDES, ALAN ed.: Cinderella. A Casebook. New York, 1982.

DUNDES, ALAN ed.: Little Red Riding Hood. Madison, 1989.

FISCHER, J. L.: The Sociopsychological Analysis of Folktales. Current Anthropology 4 (1963) 235–295.

FRANZ, MARIE-LOUISE VON: Női mesealakok. Bp., 1995.

FREJDENBERG, O. (M.): Metafora – A narráció eredete. In: KOVÁCS ÁRPÁD – V. GILBERT EDIT szerk.: Kultúra, szöveg, narráció. Pécs, 1994. 211–283.

FROMM, ERICH: The Forgotten Language: An Introduction to the Understanding of Dreams, Fairy Tales and Myths. New York, 1951.

GAŠPARÍKOVÁ, VIERA: A népi próza a múltban és napjainkban. Debrecen, 1988.

GERHART, M. I.: The Art of Story-Telling. A Literary Study of the Thousand and One Nights. Leiden, 1963.

GÖRÖG, VERONIKA – PLATIEL, SUZANNE, REY-HULMANN, DIANE – SEYDOU, CHRISTIANE: Histoires d’enfants terribles. Paris, 1980.

GUNKEL, HERMANN: Das Märchen im Alten Testament. Tübingen, 1917.

HARTLAND, EDWIN SIDNEY: The Science of Fairy Tales. London, 1891.

HEINDRICHS URSULA und HEINZ-ALBERT hrsg.: Die Zeit im Märchen. Kassel, 1989.

HENDRICKS, WILLIAM O.: Essays on Semiolinguistics and Verbal Art. The Hague, 1973.

HOLBEK, BENGT ed.: Formal and Structural Studies of Oral Narrative. A Bibliography. Copenhagen, 1978.

HOLBEK, BENGT: Interpretation of Fairy Tales. Danish Folklore in a European Perspective. Helsinki, 1987 (FFC 239)

HOLBEK, BENGT: Tendencies in Modern Folk Narrative Research. Turku, 1992.

JANNING, JÜRGEN – GEHRTS, HEING hrsg.: Die Welt im Märchen. Kassel, 1984.

JASON, HEDA: Ethnopoetry. Bonn, 1977.

JONNES, DENIS: The Matrix of Narrative. Family Systems and the Semiotics of Story. Berlin – New York, 1990.

KARLINGER, FELIX: Wege der Märchenforschung. Darmstadt, 1973.

KARLINGER, FELIX: Grundzüge einer Geschichte des Märchens im deutschen Sprachraum. Darmstadt, 1983.

KERBELYTE, BRONISLAVA: Isztoricseszkoe razvityie sztruktur i szemantyiki szkazok. Vilnjusz, 1991.

KIRKPATRICK, PATRICIA G.: The Old Testament and Folklore Study. Sheffield, 1988.

KLOTZ, VOLKER: Das europäische Kunstmärchen. Stuttgart, 1985. (München, 1987)

KOSACK, WOLFGANG: Der Gattungsbegriff “Volkserzählung”. Fabula 12 (1971) 18–47.

KOTLJAR, JE. SZ.: Mif i szkazka Afriki. Moszkva, 1975.

KÖPF, GERHARD: Märendichtung. Stuttgart, 1968.

LACOSTE-DUJARDIN, CAMILLE: Le conte kabyle. Étude ethnologique. Paris, 1982.

LEYEN, FRIEDRICH VON DER: Das Märchen. Heidelberg, 1958.

LÜTHI, MAX: Es war einmal. Vom Wesen des Volksmärchens. Göttingen, 1962. (Későbbi levonatokban is.)

LÜTHI, MAX: So leben sie noch heute. Betrachtungen zum Volksmärchen. Göttingen, 1969.

LÜTHI, MAX: Märchen. Stuttgart, 1976. (Korábbi, 1962-es kiadásából részletek magyar fordításban: Folcloristica 1 (1971) 105–164.)

LÜTHI, MAX: Das Volksmärchen als Dichtung. Ästhetik und Anthropologie. Düsseldorf – Köln, 1975.

MARANDA, P(ierre) ed.: Soviet Structural Folkloristics. I. The Hague – Paris, 1974.

MARCUS, SOLOMON dir.: La sémiotique formelle du folklore. Paris – Bucureºti, 1978. (Az 1975-ös román kiadás javított változata.)

MELETYINSZKIJ, JE. M.: Geroj volsebnoj szkazki. Proiszhozsgyenyije obraza. Moszkva, 1958.

MELETYINSZKIJ, JE. M.: Szrednyevekovij roman. Moszkva, 1983.

MELETYINSZKIJ, JE. M.: Vvegyenie v isztoricseszkuju poetyiku eposza i romana. Moszkva, 1986.

MIEDER, WOLFGANG: Disenchantements. An Anthology of Modern Fairy Tale Poetry. Hanover – London, 1985.

NITSCHKE, AUGUST: Soziale Ordnungen im Spiegel der Märchen. 1–2. Stuttgart, 1976–1977.

NOVIKOV, N. V.: Obrazi vosztocsnoszlavjanszkoj volsebnoj szkazki. Leningrad, 1974.

OBENAUER, KARL JUSTUS: Das Märchen. Dichtung und Deutung. Frankfurt am Main, 1959.

OLRIK, AXEL: Nogle grundsaetninger for sagnforskning. København, 1921.

PARPULOVA, LJUBOMIRA: Balgarszkite valsebni prikazki. Vavedenie v poetikata. Szofija, 1978.

PAULME, DENISE: La mère dévorante. Essai sur la morphologie des contes africains. Paris, 1976.

PAULME, DENISE: La statue du commandeur. Paris, 1984.

PENTIKÄINEN, JUHA: Oral Repertoire and World View. An Anthropological Study of Marina Takalo’s Life History. Helsinki, 1978. (FFC 219)

PETZOLDT, LEANDER: Märchen. Mythos. Sage. Beiträge zur Literatur und Volksdichung. Marburg, 1989.

PEUCKERT, WILL-ERICH: Deutsches Volkstum in Märchen uns Sage, Schwank und Rätsel. Berlin, 1938.

PINON, ROGER: Le conte merveilleux comme sujet d’études. Liège, 1955.

PISANTY, VALENTINA: Leggere la fiabra. Milano, 1993.

POSER, THERESE: Das Volksmärchen. Theorie – Analyse – Didaktik. München, 1980.

PROPP mesemorfológiája. Ennek legtöbb kiadásában értékes kommentárokkal.

PROPP, V. JA.: Isztoricseszkije kornyi volsebnoj szkazki. Moszkva, 1946. – Új kiadás: Leningrad, 1986.

PROPP, V. JA.: Russzkaja szkazka. Leningrad, 1984.

RANKE, KURT: Die Welt der Einfachen Formen. Studien zur Motiv-, Wort- und Quellenkunde. Berlin – New York, 1978.

RÖHRICH, LUTZ: Märchen und Wirklichkeit. Wiesbaden, 1964. (Először: 1956, későbbi, javított kiadásban és fordításokban is.)

RÖHRICH, LUTZ: Sage und Märchen. Erzählforschung heute. Freiburg – Basel – Wien, 1976.

RÖHRICH, LUTZ: Wage es, den Frosch zu küssen. Das Grimmsche Märchen Nummer Eins in seinen Wandlungen. Köln, 1987.

RÖLLEKE, HEINZ (hrsg.): Bruder Grimm Kinder- und Hausmärchen. I--III. Stuttgart, 1983.

SCHENDA, RUDOLF: Volk ohne Buch. Studien zur Sozialgeschichte der populären Lesestoffe. 1770–1910. München, 1977. (Második, javított kiadás.)

SCHENDA, RUDOLF: Die Lesestoffe der Kleinen Leute. Studien zur populären Literatur im 19. und 20. Jahrhundert. München, 1976.

SCHENDA, RUDOLF: Von Mund zu Ohr. Bausteine zu einer Kulturgeschichte volkstümlichen Erzählens in Europa. Göttingen, 1993.

SCHERF, WALTER: Lexikon der Zaubermärchen. Stuttgart, 1982.

SCHERF, WALTER: Das Märchenlexikon. I–II. München, 1995.

SCHMIDT, LEOPOLD: Die Volkserzählung. Märchen. Sage. Legende. Schwank. Berlin, 1963.

SCHWARZBAUM, HAIM: Studies in Jewish and World Folklore. Berlin, 1968.

SCOBIE, ALEX: Apuleius and Folklore. Toward a History of ML3045, AaTh567, 449A. London, 1983.

SEITZ, GABRIELE: Die Brüder Grimm. Leben – Werk – Zeit. München, 1984.

SIIKALA, ANNA-LEENA: Interpreting Oral Narrative. Helsinki, 1990. (FFC 245.)

SIMONSEN, MICHÈLE: Le conte populaire. Paris, 1984.

SORIANO, MARC: Les Contes de Perrault. Culture savante et traditions populaires. Paris, 1977. (javított kiadás).

TATAR, MARIA: The Hard Facts of the Grimms’ Fairy Tales. Princeton, 1987. (Fordításokban is.)

THOMPSON, STITH: Tales of the North American Indians. Cambridge, 1929. (Új kiadás: Bloomington – London, 1966.)

THOMPSON, STITH: The Folktale. New York etc., 1951. (Új lenyomatokban is.)

UTHER, HANS-JÖRG: Katalog zur Volkserzählung. Bd. 1–2., München, New York, 1987.

UTHER, HANS-JÖRG hrsg.: Marchen in unserer Zeit. Zu Erscheinungsformen eines popularen Erzahlgenres. München, 1990.

UTHER, HANS-JÖRG hrsg.: Brüder Grimm Kinder- und Hausmärchen. I–IV. München, 1996.

VÖRÖS IMRE: Fejezetek XVIII. századi francia–magyar fordításirodalmunk történetéből. Bp., 1987. 106–119.

VRIES, JAN DE: Betrachtungen zum Märchen, besonders in seinem Verhältnis zu Heldensage und Mythos. Helsinki, 1954. (FFC 150)

WESSELSKI, ALBERT: Versuch einer Theorie des Märchens. Reichenberg i. B., 1931.

WOELLER, WALTRAUD -- WOELLER, MATTHIAS: Es war einmal… Illustrierte Geschichte des Märchens. Leipzig, 1990.

ZIPES, JACK: Breaking the Magic Spell. Radical Theories of Folk and Fairy Tales. London, 1979.

ZIPES, JACK: The Brothers Grimm. From Enchanted Forests to the Modern World. NewYork – London, 1988.

ZIPES, JACK: Fairy Tale as Myth, Myth as Fairy Tale. Lexington, 1993.

ZSIRMUNSZKIJ, V. M.: Szkazanyije ob Alpamise i bogatirszkaja szkazka. Moszkva, 1960.

ZSIRMUNSZKIJ, V. M.: Irodalom, poétika. Bp., 1981. (különösen 58–119, 496–503).

Enciklopédikus munkák, konferenciák

The Types of the Folktale. A Classification and Bibliography. ANTTI AARNE’S Verzeichnis der Märchentypen. Translated and Enlarged by STITH THOMPSON. (Second Revision. Helsinki, 1961. 184).

BÎRLEA, OVIDIU román meselexikona (holland).

BOLTE, JOHANNES – POLIVKA, GEORG: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm. I–V. Berlin-Leipzig, 1913–1932. (Újranyomásban is.)

MACKENSEN, LUTZ hrsg.: Handwörterbuch des deutschen Märchens. I–II. Berlin – Leipzig, 1930–1940. (Csak a G-betűig terjedő rész jelent meg.)

RANKE, KURT hrsg.: Enzyklopädie des Märchens. (Az 5. kötettől a főszerkesztő ROLF WILHELM BREDNICH professzor.) Berlin – New York, 1975– (Kötetbe kötve 1977–.) (Eddig nyolc teljes kötet jelent meg 40 füzetben, A–Mo-as szócikkekkel, a 9. kötet kétharmada az M-betűvel 1998 nyarára, a göttingeni mesekutató-kongresszusra készült. Az egész vállalkozás most 12 kötetesnek terveződik.

A kiadványról lásd ismertetésemet: VOIGT VILMOS: A mai komparatív folklorisztika csúcsteljesítménye: Enzyklopädie des Märchens. Filológiai Közlöny 42 (1966) 300–304.

Világirodalmi Lexikon. 8. kötet. Bp., 1982. “mese” címszó és a rokon címszavak, itt további utalásokkal.

Magyar Néprajzi Lexikon. 5 kötet, KOVÁCS ÁGNES és mások több mint száz címszava (köztük a legfontosabb magyar népmesecímekkel, illetve a Magyar Népmesekatalógus típusmegnevezéseivel).

JASON SCHERF, WALTER két lexikona (lásd az irodalomjegyzékben).

Az irodalomtudományban a művek címeit, illetve témáit felsoroló szaklexikonok igen sok mesei témát felsorolnak, gyakran folklorisztikailag is értékelhetőadatokkal. Ezekre utal “Stoffgeschichte” és kivált “tárgytörténet” címszónál a Világirodalmi Lexikonban (15. kötet, Bp., 1993. 164–166).

Fabula – Zeitschrift für Erzählforschung. 1957-től, első szerkesztője KURT RAANKE 1976-tól RUDOLF SCHENDA, jelenleg ROLF WILHELM BREDNICH és HANS-JÖRG UTHER. Berlin – New York. (A nemzetközi mesekutatás és rokon területek szakfolyóirata, kezdettől jelentős magyar közreműködéssel.)

Internationaler Kongress der Volkserzählungsforscher in Kiel und Kopenhagen. Berlin, 1961. (Az első, 1960-as nemzetközi mesekutató kongresszus anyaga.)

A 2. és 3. kisebb konferenciák csak sorszámaikkal szerepelnek.

IV. International Congress for Folk-Narrative Research in Athens. Athens, 1965.

V. Congress of the International Society for Folk-Narrative Research. Bucureºti, 1969. (Anyaga eddig még nem jelent meg.)

Folk Narrative Research. Some Papers presented at the VI. Congress of the International Society for Folk Narrative Research. Helsinki, 1976. (Studia Fennica 20.) (Az 1974-es kongresszus anyagának megjelent, több mint egyharmad része.)

A VII., 1979-es kongresszust a mesemondás témaköréről Edinburghban rendezték. Ennek nem volt kötetben megjelent kiadványa, hanem a Fabula, a stockholmi ARV és más folyóiratokban tették közzé az előadások kisebb hányadát.

Az 1984-es bergeni (VIII.) kongresszus esetében ugyanez történt. Itt azonban sokszorosított (és könyvárusi forgalomba nem került) formában a résztvevők számára hozzáférhetők voltak a szervezőkhöz eljuttatott előadásszövegek: Plenary Papers – Papers I–IV. címmel.

Mindenben hasonló volt a IX., 1989-es budapesti kongresszus közlése (itt is a Fabula, az ARV és más folyóiratok közöltek tanulmányokat). Több, a kongresszus tiszteletére megjelent itthoni kiadvány készült. A résztvevők megkapták több mint 250 előadás kivonatát, két füzetben. Szakfolyóiratok (Fabula, ARV, Proverbium stb.) közöltek Budapestre készült előadásokat. Külön kötetben jelent meg az “elméleti bizottság” előadásainak anyaga: RÖHRICH, LUTZ – WIENKER-PIEPHO, SABINE (eds.): Storytelling in Contemporary Societies. Tübingen, 1990. És megjelent a szervezőkhöz eljuttatott többi előadás teljes szövege is: VOIGT VILMOS (ed.-in-chief): Folk Narrative and Cultural Identity. 1–2. Bp, 1995. (Artes Populares 16–17.), itt több mint száz tanulmány. A budapesti kongresszus anyagából tehát legalább másfélszáz előadás vált hozzáférhetővé – a legtöbb, amit valaha publikáltak. A mi kiadványunkban olvasható nemcsak több plenáris előadás, hanem “Hungarian Heritage in Folk Narrative Research” címmel (az 1. kötetben, a 41–102 lapokon) nemzetközi szempontból a legpontosabb áttekintés a magyar mesekutatás nemzetközi hasznáról. Folkloristák számára talán nem érdektelen megjegyezni, hogy már a kongresszus napjaiban kellett mindent újraszervezni, mivel az utolsó előadási napra esett Nagy Imre és társai újratemetése. Azt hiszem, azok számára, akik végig itt maradtak a kongresszuson, felejthetetlen marad e körülmény.

A Budapest utánra tervezett, majd eltűnni látszott, végül, rendkívüli és jubileumi kongresszusként mégiscsak megrendezett X. kongresszus Innsbruckban volt. Ennek előadásaiból két kötetnyi válogatás jelent meg (82 előadás):

PETZOLDT, LEANDER hrsg.: Folk Narrative and World View. 1–2. Frankfurt, 1996.

(Persze, itt is voltak, akik másutt gondoskodtak a publicitásról.)

Az ily módon XI. számot kapott indiai kongresszus, minden ellenvárakozás ellenére nagy sikert hozott a szervezőknek. 1995 januárjában Mysoreban került erre sor. Úgy 200 előadás rezüméje (Abstracts), valamint mintegy 130 előadás szövege (Abstracts I–IV.) volt sokszorosított formában hozzáférhető a résztvevők számára. Kiadványról nem tudunk.

A XII. kongresszust az alapító, KURT RANKE egykori intézetében, a göttingeni egyetemen szervezik (1998. július 26–31.), a nemzetközi mesekutatás központjában, ahol az Enzyklopadie des Marchens munkálatai és a Fabula szerkesztése is folyik. A plenáris előadások közlésével a Fabula indítja meg a nem teljesre tervezett publikációt.

Igen sok egyéb, többé-kevésbé a meséhez és a mesekutatáshoz kapcsolódó konferenciáról, illetve ezek kiadványairól tudunk. Ezek jelentős része tudományosan is számottevő eredményeket tartalmaz. A Grimm-mesék kutatásával foglalkozók konferenciáiról a Brüder Grimm Gedenken kétévenként megjelenő kötetei adtak tájékoztatást. Ez most nem létezik.

1955(6), ekkor kezdte tevékenységét a Gesellschaft zur Pflege des Märchengutes der europäischen Völker társaság, amely “Die Freundesgabe” címmel évi beszámolókat adott ki. Ők indítottak meg egy kiadványsorozatot, amely a nyelvhatárok menti (francia–német, dán–német, sőt magyar–német) mesekincset kívánta bemutatni. Ez alakult át később “Europäische Märchengesellschaft” néven, amely 1985 óta alapítványként működik. Kezdettől fogva anyagilag is támogatta egyes magyar mesekutatók utazásait, akik mesenépszerűsítő szemináriumokon vettek részt. A társaság számos fontos könyvet jelentetett meg (ezekek közül többre utalunk irodalomjegyzékünkben). Több mint 2000 tagot tüntetnek fel. 1990 óta “Märchenspiegel” címmel információs bulletint jelentetnek meg, amely tájékoztat a mesekedvelők aktuális tevékenységéről, azonban a legkiválóbb mesekutatók írásait is közli.

Különböző területek mesekincse

(az egyes területenkénti mesekatalógusok felsorolása nélkül)

7e Colloque d’Albi (1986, 7–12 juillet) Le conte. (Éd.:) GEORGES MAURAND. Toulouse, 1987.

ANTONIEVIÆ, DRAGANA: Znacsenje Szrpszkih bajki. Beograd, 1991.

Aspekte der Volksprosaforschungen in Rumänien. Bucureºti, 1969.

BASCOM, WILLIAM R.: African Dilemma Tales. Chicago, 1975.

BÎRLEA, OVIDIU: Micã enciclopedie a poveºtilor Românesti. Bucureºti, 1976.

BØDKER, LAURITS – HOLE, CHRISTINA – D’ARONCO, GIANFRANCO: European Folk Tales. Copenhagen, 1963.

BRICINA, O. JU.: Ukrajinszka narodna szocialno-pobutova kazka. (Specifika ta funkcionuvannja.) Kijiv, 1989.

FABRE, DANIEL – LACROIX, JACQUES: La tradition Orale de Conte Occitan. Les Pyrénées Amboises. I–II. Paris, 1976.

GATTO TROCCHI, CECILIA: La fiaba italiana di magia. Ipotesi di ricerca semiotica. Roma, 1972.

GÖRÖG-KARÁDY, VERONIKA: Noirs et Blancs. Leur image dans la littérature orale africaine. Étude – Anthologie. Paris, 1976.

HELLER BERNÁT: A héber mese. I–II. Bp., é. n. (Új, egykötetes kiadása: Budapest, 1997.)

JACKSON, KENNETH: The International Popular Tale and Early Welsh Tradition. Cardiff, 1961.

JONDON, D.: Szkazocsnie szjuzseti v pamjatnikah tibetszkoj i mongolszkoj lityeratur. Moszkva, 1989.

KAIVOLA-BREGENHØJ, ANNIKKI: Narrative and Narrating. Variation in Juho Oksanen’s Storytelling. Helsinki, 1996. (FFC 261)

KASZLABADZOV, SZ. A.: Kazahszkaja volsebnaja szkazka. Alma-Ata, 1972.

KRUK, I. I.: Vosztocsnoszlavjanszkie szkazi o zsivotnih. Obrazi. Kompozicija. Minszk, 1989.

LIUNGMAN, WALDEMAR: Die schwedischen Volksmärchen. Herkunft und Geschichte. Berlin, 1961.

KRZYŸANOWSKI, JULIAN: Polska bajka ludowa w uk³adzie systematycznym. I–II. Wroc³aw – Warszawa – Kraków, 1962–1963.

LEVIN, ISZIDOR -- RABIEV, DZSALIL -- JAVICS, MIRRA podgot.: Baszni i szakazki o zsivotnih. (Szvod tadzsikszkovo folklora. tom I.) Moszkva, 1981.

LIUNGMAN, WALDEMAR: Die Swedischen Volksmärchen. Herkunft und Geschichte. Berlin, 1961.

LŐRINCZ LÁSZLÓ: Mongol mesetípusok. Budapest, 1977. -- Teljesebb változat: Mongolische Märchentypen. Budapest, 1979.

LUGOWSKA, JOLANTA: Ludowa bajka magiczna jako tworzywo literury. Wroc³aw, 1981.

MATVEJEVA, R. P.: Tvorcsesztvo szibirszkovo szkazitelja Je. I. Szorokovikova-Magaja. Novoszibirszk, 1976.

NOVIKOV, N. V.: Obrazi vosztocsnoszlavjanszkoj volsebnoj szkazki. Leningrad, 1974.

PINIES, JEAN-PIERRE réunis par: La Conte de Tradition Orale dans le Bassin Méditerranéen. Carcassonne, 1986.

POLÍVKA, JIØÍ: Slovanské pohádky. Praha, 1932.

POMERANCEVA, E. V.: Szugybi russzkoj szkazki. Moszkva, 1965.

RUSZKOVA, EKATERINA: Poetika na szmesnoto v balgarszkite narodni prikazki. Prikazki na hitreci. Szofija, 1987.

STEFÁNIK, JÁN zost.: Bibliografia vydaní slovenskych l’udovych rozprávok… Martin, 1975.

THOMAS, GERALD: Les Deux Traditions. Le conte populaire chez le Franco-Terrenueviens. Montréal, 1983.

THOMAS, JOYCE: Inside the Wolf’s Belly. Aspects of the Fairy Tale. Sheffield, 1989.

ZE U YANG: Strukturen und Elemente koreanischer Volkserzählungen. Frankfurt -- Bern, 1981.

Különböző korok mesekincse

Approaches to Medieval Romance. Yale French Studies 51. Yale, 1974.

BRÜCKNER, WOLFGANG hrsg.: Volkserzählung und Reformation. Berlin, 1976.

GÜNZEL, KLAUS: Die Serapionsbrüder. Märchendichtungen der Berliner Romantik. Berlin, 1986.

(KLITZING, HORST hrsg.) Reineke Fuchs, ein europäisches Epos. Düsseldorf, 1989.

KRÖMER, WOLFRAM: Kurzerzählungen und Novellen in den romanischen Literaturen bis 1700. Berlin, 1975.

MANDROU, ROBERT: De la culture populaire aux 17e et 18e siècles. La Bibliothèque bleue de Troyes. Paris, 1964.

MOSER-RATH, ELFRIDE: Predigtmärlein der Barockzeit. Berlin, 1964.

NØJGAARD, MORTEN: La fable antique. I–II. København, 1964–1967.

NYKORG, PER: Les fabliaux. Genève, 1973.

OROSZ MAGDOLNA: Intertextualiät in der Textanalyse. Wien, 1997.

REHERMANN, ERNST HEINRICH: Das Predigtexempel bei protestantischen Theologen des 16. und 17. Jahrhunderts. Göttingen, 1977.

RÖHRICH, LUTZ: Erzählungen des späten Mittelalters. I–II. Bern – München, 1962–1967.

RYCHNER, JEAN: Contribution à 1’étude des fabliaux. Genève, 1960.

Die schwarze Spinne. Märchendichtung von Goethe bis Anzengruber. Rostock, 1975.

SCHÜTZE, GUNDOLF: Gesellschaftskritische Tendenzen in deutschen Tierfabeln des 13. bis 15. Jahrhunderts. Bern – Frankfurt, 1973.

THALMANN, MARIANNE: Das Märchen und die Moderne. Stuttgart, 1961.

TRÍSKA, JOSEF: Preshusitské Bajky. Praha, 1990.

WETZEL, HERNANN HUBERT: Märchen in den französischen Novellensammlungen der Renaissance. Berlin, 1976.

A további irodalmat lásd az egyes mesei műfajokat bemutató munkák között.
A mesei műfajok és ezek kölcsönös kapcsolatai

ABRAMOWSKA, JANINA: Polska bajka Ezopowa. Poznañ, 1991.

BAUMAN, RICHARD – SHERZER, JOEL ed.: Explorations in the Ethnography of Speaking. Cambridge, 1974.

BAUSINGER, HERMANN: Formen der “Volkspoesie”. Berlin, 1968.

BEN-AMOS, DAN ed.: Folklore Genres. Austin – London, 1976.

BEN-AMOS, DAN – GOLDSTEIN, KENNETH ed.: Folklore. Performance and Communication. The Hague – Paris, 1975.

CSISZTOV, K. V.: Narodnie tradicii i folklor. Ocserki tyiorii. Leningrad, 1986.

DITHMAR, REINHARD: Die Fabel. Paderborn, 1971.

GROTHE, HEINZ: Anekdote. Stuttgart, 1971.

GÜNTER, HEINRICH: Die christliche Legende des Abendlandes. Heidelberg, 1910.

HARRISON, ALAN: The Irish Trickster. Sheffield, 1989.

KLOTZ, VOLKER: Das europäische Kunstmärchen. Stuttgart, 1985. (München, 1987)

KÖPF, GERHARD: Märendichtung. Stuttgart, 1968.

LEIBFRIED, ERWIN: Fabel. Stuttgart, 1973.

LÜTHI, MAX: Volksliteratur und Hochliteratur. Bern – München, 1970.

MARANDA, PIERRE – KÖNGÄS MARANDA, ELLI: Structural Analysis of Oral Tradition. Philadelphia, 1971.

POMERANCEVA, E. V.: Russzkaja usztnaja proza. Moszkva, 1985.

ROSENFELD, HELLMUT: Legende. Stuttgart, 1964.

STRASSNER, ERICH: Schwank. Stuttgart, 1968.

SYDOW, CARL WILHELM von: Selected Papers on Folklore. Copenhagen, 1948.

TENÈZE, MARIE-LOUISE: Du conte merveilleux comme genre. Arts et Traditions Populaires 18 (1970) 11–65.

TUBACH, FREDERIC C.: Index Exemplorum. A Handbook of Medieval Religious Tales. Helsinki, 1969.

VOIGT VILMOS: A folklór alkotások elemzése. Bp., 1972.

Struktúra és szövegelemzés

ARNOLD, MAGDA B.: Story Sequence Analysis. New York–London, 1962.

BARDIN, LAURENCE: L’analyse de contenu. Paris, 1993.

BARTHES, ROLAND – KAYSER, WOLFGANG – BOOTH, W, C. – HAMON, PH.: Poétique du réel. Paris, 1977.

BAUMAN, RICHARD: Let your words be few. Symbolism of speaking and silence among seventeenth-century Quakers. Cambridge, 1983.

BAUMAN, RICHARD: Story, performance, and event. Contextual studies of oral narrative. Cambridge, 1986.

BEHRMANN, ALFRED: Einführung in die Analyse von Prosatexten. Stuttgart, 1971.

BLOOMFIELD, MORTON W. Ed.: The Interpretation of Narrative. Theory and Practice. Cambridge, Mass., 1970.

BLONSKI, JAN -- JAWORSKI, STANISLAW -- SLAWINSKI, JANUSZ red.: Studia o narracji. Wroclaw, 1982.

BREMOND, CLAUDE: Logique du récit. Paris, 1973.

CHABROL, CLAUDE ed.: Sémiotique narrative et textuelle. Peris, 1973.

CHAMPIGNY, ROBERT: Ontology of the Narrative. The Hague – Paris, 1972.

COURTES, JOSEPH: De la description à la spécialité du conte populaire merveilleux français. Ethnologie Française 2 (1972) 9–42.

DUNDES, ALAN: The Morphology of North American Indian Folktales. Helsinki, 1964.

DUNDES, ALAN: Analytic Essays in Folklore. The Hague – Paris, 1975.

GENETTE, GÉRARD: Figures III. Paris, 1972. 65–286.

GREIMAS, A. J.: Sémantique structurale. Paris, 1966.

GRØDAL, TORBEN KRAGH – MADSEN, PETER – RØDER, VIGGO udg.: Tekststrukturer. H. n. 1974.

HANSEN, BØRGE: Folkeeventyr. Struktur og genre. København, 1971.

JANIK, DIETER: Die Kommunikationsstruktur des Erzählwerks. Tübingen, 1973.

LABOV, WILLIAM: The Transformation of Experience in Narrative Syntax. In: Language in the Inner City. Philadelphia, 1972. 354–396.

LARIVAILLE, PAUL: L’analyse morpho(logique) du récit. Poétique 5 (1974), no. 19. 368–388.

LÄMMERT, EBERHARD: Bauformen des Erzählens. Stuttgart, 1972.

MARCUS, SOLOMON red.: Semiotica folclorului. Bucureºti, 1975.

(Meseelemző fejezete rövidítve magyarul: MARCUS, SOLOMON: A nyelvi szépség matematikája. Bp., 1977. 337–347).

MARTIN, WALLACE: Recent Theories of Narrative. Ithaca -- London, 1986.

MIKO, FRANTIŠEK: Od epiky k lyrike. Bratislava, 1973.

MINER, EARL – ALPERS, PAUL – FISH, STANLEY E. – LANHAM, RICHARD A.: To Tell a Story -- Narrative Theory and Practice. Los Angeles, 1973.

PAULME, DENISE: Morphologie du conte africain. Cahiers d’Études Africaines 45 (1972) 131–163.

PLETT, HEINRICH F.: Textwissenschaft und Textanalyse. Heidelberg, 1975.

PRINCE, GERARD: A Grammar of Stories. The Hague – Paris, 1973.

RICHARD, PHILIPPE – LÉVY, FRANÇOIS – VIRVILLE, MICHEL DE: Essai de description des contes merveilleux. Ethnologie Française 1 (1971) 95–120.

ROºIANU, NICOLAE: Stereotipia basmului. Bucureºti, 1973. = ROSIJANU, NIKOLAE: Tradicionnije formuli szkazki. Moszkva, 1974.

SCHMIDT, SIEGFRIED J.: Texttheorie. München, 1973.

THOMKA BEÁTA: A pillanat formái. A rövidtörténet szerkezete és műfaja. Újvidék, 1986.

TODOROV, TZVETAN: Grammaire du Décameron. Le Haye, 1969.

TODOROV, TZVETAN: Les transformations narratives. Poétique I (1970) 322–333.

TODOROV, TZVETAN: Introduction à la littérature fantastique. Paris, 1971.

TODOROV, TZVETAN: Les Genres du Discours. Paris, 1978.

USZPENSZKIJ, B. A.: Poetyika kompozicii. Moszkva, 1960. = USPENSKI, B. A.: Poetik der Komposition. Frankfurt, 1975.

VAN DIJK, TEUN A.: Beiträge zur generativen Poetik. München, 1972.

VAN DIJK, TEUN A.: Text and Context. Explorations in the Semantics and Pragmatics of Discourse. London -- New York, 1977.

WOSIEN, MARIA-GABRIELE: The Russian Folk-Tale. Some Structural and Thematic Aspects. München, 1969.

A szüzsé és a típus, tartalmi kategóriák

Terjedelmi okokból a típusmonográfiákat itt nem soroljuk fel, ezek munkamódszeréről és lehetőségeiről tájékoztató munkák:

ANDERSON, WALTER: Kaiser und Abt. Die Geschichte eines Schwanks. Helsinki, 1923. (FFCommunications 42)

KARDOS TIBOR: Az Árgirus széphistória. Bp. 1967.

ROOTH, ANNA BIRGITTA: The Cinderella Cycle. Lund, 1951.

SWAHN, JAN-ÖJWIND: The Tale of Cupid and Psyche. Lund, 1955.

A típusmonográfiákról csak igen későn ad majd áttekintést az Enzyklopädie des Märchens és a Világirodalmi Lexikon megfelelő címszava.)

BORKOVSZKIJ, V. I.: Szintakszisz szkanok. Russzko-belorusszkie paralleli. Moszkva, 1981.

CVIRKUNOV, V.: Szjuzset. Dejaki pitannja teoriji. Kijiv, 1963.

DIPPLE, ELIZABETH: Plot. London, 1970.

DAEMMERICH, HORST S. und INGRID: Themen und Motive in der Literatur. München, 1987.

DOLEËEL, LUBOMIR: From Motifeme to Motifs. Poetics 4 (1972) 55–90.

FRENZEL, ELISABETH: Stoff, Motiv- und Symbolforschung. Stuttgart, 1966.

FRENZEL, ELISABETH: Stoff- und Motivgeschichte. Berlin, 1966.

FRENZEL, ELISABETH: Stoffe der Weltliteratur. Stuttgart, 1992.

FRENZEL, ELISABETH: Motive der Weltliteratur. Stuttgart, 1992.

POYATOS, FERNANDO ed.: Literary Anthropology. Amsterdam -- Philadelphia, 1988.

SCAGLIONE, ALDO: The Classical Theory of Composition. Chapel Hill, 1972.

Problémy sujetu. Litteraria 12 (1969) Bratislava.

Segmenty a kontext. Litteraria 15 (1973) Bratislava.

A szüzséket több irodalmi lexikon is számon tartja, általában egyéb irodalmi címszavak között.

A Kindlers Literatur Lexikon. Werke (I–VII. München, 1965–1972) az egyes írók művei címszavainál (tehát pl. Faust, Gulliver stb.) sorolja fel a vonatkozó tárgytörténeti adatokat.

A legfontosabb szereplők nevei szerint közli anyagát FRENZEL, ELISABETH: Stoffe der Weltliteratur. Stuttgart, 1962.
Határterületek

BAUER GABRIELLA: Gyermekirodalom. Budapest, 1975.

BÜHLER, CHARLOTTE – BILZ, JOSEPHINE: Das Märchen und die Phantasie des Kindes. München, 1971.

DODERER, KLAUS hrsg.: Über Märchen für Kinder von heute. Weinheim -- Basel, 1983.

DRESCHER PÁL: Régi magyar gyermekkönyvek 1538--1575. Bp., 1934. (Reprint: Bp., 1986.)

FÈBVRE, LUCIEN – MARTIN, HENRI-JEAN: L’apparition du Livre. Paris, 1971.

HAAS, GERHARD hrsg.: Kinder- und Jugendliteratur. Stuttgart, 1976.

HEGEDŰS, ANDRÁS: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Bp., 1968.

HÜRLIMANN, BETTINA: Three Centuries of Children's Books in Europe. Cleveland – New York, 1967.

IMRE ISTVÁN szerk.: Régi magyar és magyar vonatkozású gyermekkönyvek 1711--1861. Tatabánya, 1977.

KLINGBERG, GÖTE: Kinder- und Jugendliteraturforschung. Wien -- Köln -- Graz, 1973.

LUGLI, A.: Storia della letteratura per la gioventú. Firenze, 1966.

NYEJELOV, JE. M.: Volsebno-szkazocsnie kornyi naucsnoj fantasztyiki. Leningrad, 1986.

SUGÁRNÉ KÁDÁR JÚLIA: A TV-mese hatásának fejlődéslélektani vizsgálata. Bp. 1977.

WEGENHAUPT, HEINZ hrsg.: Theoretische Literatur zum Kinder- und Jugendbuch. München, 1972.

Világirodalmi Lexikon 4. kötet (Bp. 1975) “gyermekmese” (103–105), “gyermekirodalom” (101–103), “ifjúsági irodalom” (738–741) és az itt idézett további irodalom.

Nemzetközi mesekiadványok

“Märchen der Weltliteratur” sorozat, 1912-től a Diederichs-Verlag kiadásában, első szerkesztője FRIEDRICH VON DER LEYEN volt, jelenlegi szerkesztői FELIX KARLINGER és KURT SCHIER. Több mint 50 kötet, közte: Ungarische Volksmarchen, herausgegeben von ÁGNES KOVÁCS. Düsseldorf – Köln, 1966.

“Volksmärchen – Eine internationale Reihe”, 1957-től a Rütten und Loening Verlag kiadásában, eredeti szerkesztőgárdája WOLFGANG STEINITZ, GISELA BURDE, JULIAN KRZYŸANOWSKI és ORTUTAY GYULA. Több mint 20 kötet, köztük: Ungarische Volksmärchen, herausgegeben von GYULA ORTUTAY, Berlin, 1957 (és későbbi újrakiadásokban is).

“Das Gesicht der Völker”, 1950-től, Erich Röth Verlag, Eisenach – Kassel, eddig több mint 30 kötet, főként primitív népek meséi, mítoszai, elbeszélései.

“Folktales of the World”, 1963-tól, The University of Chicago Press, RICHARD M. DORSON szerkesztésében, eddig több mint 20 kötet, köztük: Folktales of Hungary. Edited by LINDA DÉGH. Chicago – London, 1965.

“Szkazki i mifi narodov Vosztoka”, 1965-től, Glavnaja redakcija vosztocsnoj lityeraturi, szerkesztő bizottságának kezdettől elnöke D. A. OLDEROGGE, jelenlegi titkárja A. Ju. NXEKLJUDOV, eddig több mint 20 kötet, ázsiai és afrikai népek meséi és mítoszai, általában folklorisztikai kommentárokkal. (Magyar kötet nem jelent meg benne.)

“Népek meséi” sorozat 1960 óta a Móra Ferenc ifjúsági könyvkiadónál, szerkeszti ORTUTAY GYULA. 10 kötet, jobbára gyermekeknek átírt mesék, nagyobb területekről, antológiaszerűen.

A Szovjetunió népeinek meséi. Szovjet Irodalom 1978. 12. szám.


Népek Meséi sorozat


Szerkesztette: KARIG SÁRA. Budapest, 1956–, Európa Könyvkiadó. Különböző hitelességű gyűjtemények, számos esetben folklorisztikai vagy néprajzi magyarázatokkal. A kötetek maguk nincsenek megszámozva, a sorszámokat néha a borítón tüntették fel, a megjelölt sorrend nem mindig ellenőrizhető.

1. A sárkánykirály lánya. Tang kori történetek. Budapest, 1956.

2. Az arany teknősbéka. Vietnami népmesék. Budapest, 1956.

3. A föld szépe. Albán népmesék. Budapest, 1957.

4. Karunga, a holtak ura. Néger legendák. Budapest, 1957. – 51. számon: utánnyomás 1970.

5. A nyírfa-fiúcska. Mesék az Amúr partjáról. Budapest, 1957.

6. Egy asszony öt férje. Eszkimó történetek. Budapest, 1957.

7. Maya-Mayi, a hét nővér. Ausztráliai legendák. Budapest, 1957.

8. A boldogtalan kolibri. Dél-amerikai indián legendák és mesék. Budapest, 1957.

9. Szegény ember okos leánya. Román népmesék. Budapest, 1957. -- 61. Számon utánnyomás: 1974.

10. A király meg a pacsirta. Grúz népmesék. Budapest, 1958.

11. Sosemvolt cigányország. Szegkovács cigány történetek. Budapest, 1958.

12. A gonosz királynék. Kásmíri népmesék. Budapest, 1958.

13. A nyolcszirmú lótusz. Tibeti legendák és mesék. Budapest, 1958.

14. A fakó lovacska. Kazah népmesék. Budapest, 1958.

15. Fehérvirág. Portugál népmesék. Budapest, 1959.

16. A szamárfülű kán. Tuvai népmesék. Budapest, 1959.

17. Asszony-unokája. Vogul népmesék. Budapest, 1959.

18. Ligetszépe. Német népmesék a Grimm testvérek gyűjtéséből. Budapest, 1959.

19. Bénli-Bári, a macska. Török népmesék. Budapest, 1959.

20. Po úrfi és a tigris. Burmai népmesék. Budapest, 1959.

21. Gonaquadate, a víziszörny. Észak-amerikai indián mesék, mondák és mítoszok. Budapest, 1960.

22. Rafara, a víz leánya. Madagaszkári népmesék. Budapest, 1960.

23. Tórem-isten népe. Osztják népmesék. Budapest, 1960.

24. Harun al Rasid gyűrűje. Marokkói népmesék. Budapest, 1960.

25. A foltoshátú sirály. Gilják népmesék. Budapest, 1961.

26. Az aranyhajú királylány. Délszláv népmesék. Budapest, 1961.

27. Az oroszlán-menyasszonyok. Dél-afrikai népmesék. Budapest, 1961.

28. Elvarázsolt madarak. Örmény népmesék. Budapest, 1961.

29. Az elcserélt asszonyok. Lengyel népmesék. Budapest, 1962.

30. Gueladyo, a nagy szerelmes. Népmesék Guineából. Budapest, 1962.

31. Kígyót szült az öregasszony. Mari népmesék. Budapest, 1962.

32. A három narancs palotája. Spanyol népmesék. Budapest, 1963.

33. A cápaisten. Hawai mesék és mondák. Budapest, 1963.

34. Tolvajok kútja. Perzsa népmesék. Budapest, 1963.

35. A hulladémon huszonöt meséje. Szanszkrit tündérmesék. Budapest, 1963.

36. A póruljárt víziszellem. Zürjén népmesék. Budapest, 1964.

37. A lány, aki rózsát nevetett. Újgörög népmesék. Budapest, 1964.

38. MULK RAJ ANAND: Rádhá és Krisna szerelme. Indiai mesék. Budapest, 1964.

39. Sfurtuna, az elátkozott leány. Szicíliai népmesék. Budapest, 1965.

40. Urasima Taró, a szegény halász. Japán népmesék. Budapest, 1965.

41. A három özvegy miniszter. Koreai népmesék. Budapest, 1966.

42. A varázsdob és a látó asszonyok. Lapp mesék és mondák. Budapest, 1966.

43. Az utolsó sárkány. Bolgár népmesék. Budapest, 1966.

44. Eldorádó. Perui ősmondák. Budapest, 1967.

45. Az aranyfonó lányok. Észt népmesék. Budapest, 1968.

46. Kergarec pokoljárása. Breton népmesék. Budapest, 1968.

47. A kaméleon és az isten felesége. Kelet-afrikai népmesék. Budapest, 1969.

48. Férfiszülte leány. Finn népmesék. Budapest, 1969.

49. Holdangyal. Tadzsik népmesék. Budapest, 1970.

50. A vasorrú Indzsibaba. Kárpát-ukrajnai népmesék. Budapest, 1970.

51. Karunga a holtak kora. (2. kiadás.) Budapest, 1970.

52. Guha a szószéken. Egyiptomi népmesék. Budapest, 1971.

53. A Laima és a két anya. Lett népmesék. Budapest, 1972.

54. A tigrisember. Indonéziai népmesék. Budapest, 1972.

55. Apagyilkos sámánfiak. Burját mesék és mondák. Budapest, 1974.

56. Navaring, az óriás. Mítoszok és mesék Új-Guineából. Budapest, 1973.

57. A Mambiala dombja. Kubai néger mesék. Budapest, 1974.

58. A cigány meg a sárkány. Püspökladányi cigány mesék. Budapest, 1974.

59. Vatka meg Kalmez. Votják mondák és mesék. Budapest, 1974.

60. Szómadéva. Mesefolyamok óceánja. Szanszkrit mesék. Budapest, 1974.

61. Szegény ember okos leánya. (2. kiadás.) Budapest, 1974.

62. Hadmenet, nászmenet. Irtisi osztják népmesék és mondák. Budapest, 1975.

63. Az istenfiú városa. Kambodzsai mondák és mesék. Budapest, 1975.

64. Tundraföldi öreg. Szamojéd mesék. Budapest, 1975.

65. A szép delfinlány. Mítoszok és mesék a Gilbert- és Ellice-szigetekről. Budapest, 1976.

66. Obi, a gőgös kókuszdió. Kubai joruba mítoszok és mesék. Budapest, 1977.

67. Mese a tölgyfa tetején. Csuvas mesék. Budapest, 1977.

68. Kalima és Dimna. Klasszikus arab mesék. Budapest, 1978.

69. Zöldmezőszárnya. Marosszentkirályi cigány népmesék. Budapest, 1978.

70. A csodálatos fa. Erdélyi szász népmesék. Budapest, 1979.

71. A naptestű Pa’i. Guarani mítoszok és mesék. Budapest, 1979.

72. A tuói főnök. Új-kaledóniai mesék és mítoszok. Budapest, 1979.

73. Történet a hat asszonyról, akik felmentek a Holdba. Mesék Pápua Új-Guineából. Budapest, 1980.

74. Ma mentem, holnap jöttem. Kazáni tatár népmesék. Budapest, 1981.

75. Világ Szépe és Világ Gyönyörűje. Magyarországi román népmesék. Budapest, 1982.

76. Fukar Marok lakomája. Észak-Amerika nyugati partvidékének indián mítoszai és mesék. Budapest, 1983.

77. A madáron vett menyasszony. Bambara mesék Maliból és Szenegálból. Budapest, 1984.

78. Az óriás lelke. Svájci népmesék. Budapest, 1986.

79. Az ördögnek eladott lányok. Bátyai mesék és mondák. Budapest, 1987.

80. A kilenc pávalány és az aranyalmafa. Népmesék Vuic Stefanoviè Karadëiè gyűjtéséből. Budapest, 1987.

81. Mariweka Piaroa indián mítoszok és mesék. Budapest, 1987.

82. A harmatban fogant hajadon. Szlovák fantasztikus mesék. Budapest, 1988.

83. A szürke héja. Kirgíz népmesék. Budapest, 1988.

84. Az ezüstfogú leány. Mordvin népmesék. Budapest, 1990.




[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]