PALIMPSZESZT
22. szám --[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]

Italo Calvino:
Hogyan írtam meg egyik regényemet
(1987)

I. FEJEZET
II. FEJEZET
III. FEJEZET
IV. FEJEZET
V. FEJEZET
VI. FEJEZET
VII. FEJEZET
VIII. FEJEZET
IX. FEJEZET
X. FEJEZET
XI. FEJEZET
XII. FEJEZET




I. FEJEZET




Az olvasó (férfi, a továbbiakban olvasó), aki itt van ( L ), olvassa azt a könyvet, amelyik itt van ( l )
Az a könyv, amelyik itt van, annak az olvasónak a történetét meséli el, aki benne van a könyvben ( L' )
Az az olvasó, aki benne van a könyvben, azt a könyvet nem olvashatja el, amelyik benne van a könyvben ( l' )
Az a könyv, amelyik benne van a könyvben, nem meséli el annak az olvasónak a történetét, aki itt van

Az az olvasó, aki benne van a könyvben, az az olvasó kíván lenni, aki itt van
Az a könyv, amelyik itt van, azzá a könyvvé szeretne válni, amelyik benne van a könyvben



II. FEJEZET




Az olvasót ( L ) bántja, hogy félbe kell szakítania az olvasást ( l )
Az olvasás félbeszakítása vezet el a találkozáshoz az olvasónõvel ( L )
Az olvasónõ az olvasás folytatására vágyik ( l )
Az olvasás folytatása kizárja az újabb találkozást az olvasóval

Az olvasó szeretné újból megtalálni az olvasónõt
A könyv félbeszakítása a könyv folytatásává válik




Az olvasó ( L ) az elkezdett könyv folytatódását ( l → ) kívánja
Az olvasó elégedett, hisz újból találkozik az olvasónõvel ( L )
Az elkezdett könyv eleje ( l ← ) nem tetszik az olvasónõnek
Az elkezdett könyv sehogy se akar folytatódni



III. FEJEZET




A szenvedélyes olvasónõ ( L ) élvezettel ízlelgeti a regény mûvészetét ( l )
A regény mûvészete olyan személyiséget feltételez, mint az intellektuális olvasónõ ( )
Az intellektuális olvasónõ a regény ideológiáját ( l ) elemzi
Az ideológia nem kedvez az olyan személyiségnek, mint a szenvedélyes olvasónõé

Ludmilla megérti nõvérét, Lothariát
Az ideológia szétcincálja a költészetet




Az olvasó ( L ) egy rejtélyes könyvet ( lx ) keres
A rejtélyes könyv a hiperolvasó ( L+ ) terepe
A hiperolvasó ad az olvasónak egy befejezetlen könyvet ( l-x )
A befejezetlen könyv nem az, amit az olvasó keresett

A hiperolvasó nem ugyanazokat a könyveket olvassa, mint az olvasó
Valamely könyv rejtélye nem a végén lelhetõ föl, hanem a kezdetén




A hiperolvasó a leírt szavakban rátalál a fenségesre ( S+ )
A nem-olvasó ( [ ) a leírt szavakban csak a csendet ( ) látja meg
A fenséges a maga tökéletes megvalósulását a csendben találja meg
A hiperolvasó a maga tökéletes megvalósulását a nem-olvasóban találja meg

Nem elégséges nem olvasni ahhoz, hogy a fenségeshez elérkezhessünk
Nem jut el mindegyik hiperolvasó a csend olvasásához



IV. FEJEZET




Az olvasó ( L ) nyomozása magával ragadja a professzort ( L+ )
A professzor lelkesedése kíváncsivá teszi Ludmillát ( L )
Ludmilla rajongása megrémíti Lothariát ( )
Lotharia tudása zavarja az olvasót




A professzor lelkesedése megrémíti az olvasót
Az olvasó nyomozása kíváncsivá teszi Lothariát
Lotharia tudása magával ragadja Ludmillát
Ludmilla rajongása zavarja a professzort




Ludmilla rajongása magával ragadja Lothariát
Lotharia tudása kíváncsivá teszi az olvasót
Az olvasó nyomozása megrémíti a professzort
A professzor lelkesedése zavarja Ludmillát




Ludmilla rajongása kíváncsivá teszi a professzort
A professzor lelkesedése magával ragadja az olvasót
Az olvasó nyomozása zavarja Lothariát
Lotharia tudása megrémíti Ludmillát



V. FEJEZET




A hivatásos olvasó ( Lp ) irigyli az egyszerû olvasó ( L ) sorsát
Az egyszerû olvasó a szerzõ ( A ) nyomába ered
A szerzõ attól tart, hogy hamisító ( ) utánozza
A hamisító menekül a hivatásos olvasó elõl




A hivatásos olvasó a hamisító nyomába ered
A hamisító irigyli a szerzõ sorsát
A szerzõ menekül az egyszerû olvasó elõl
Az egyszerû olvasó nem szeretne helyet cserélni a hivatásos olvasóval




Az egyszerû olvasó irigyli a hivatásos olvasó sorsát
A hamisító üldözõbe veszi a hivatásos olvasót
A hamisító ki nem állhatja a szerzõt
Az egyszerû olvasó ismeretlen marad a szerzõ elõtt




A szerzõ irigyli a hamisító sorsát
A szerzõ követi az egyszerû olvasót
A hivatásos olvasó sajnálja az egyszerû olvasót
A hivatásos olvasó neheztel a hamisítóra




A hivatásos olvasó irigyli az egyszerû olvasó sorsát
Az egyszerû olvasó a szerzõ nyomába ered
A hivatásos olvasó a hamisító nyomába ered
A hamisító irigyli a szerzõ sorsát



VI. FEJEZET




A szerzõ ( A ) beépíti igazságát a könyvébe ( β )
A szerzõ könyvét a hamisító ( ) ellopja
A hamisító beépíti csalását az apokrifba, a hamisított könyvbe ( α )
Az apokrifot a szerzõnek tulajdonítják

A szerzõnek van egy igazsága, melyet csak a hamisító ismer
Minden igaz könyvben van egy olyan csalás, amit az apokrif megkaparinthat




A hamisító ( ) arra törekszik, hogy a szerzõ ( A ) stílusát utánozza
A szerzõ arra törekszik, hogy igaz könyvében ( β ) önmaga nyilvánuljon meg
Az igaz könyv arra törekszik, hogy különbözzék az apokriftól ( α )
Az apokrifok nem törekszenek arra, hogy kinyilvánítsák a hamisító igazságát

A hamisító kinyilváníthat egy olyan igazságot, amely nem az övé
A szerzõ megalkothatja önnön apokrifjait




A hamisító ( ) egy szuperszerzõrõl álmodik (az elbeszélések atyjáról, A+ )
A hiperszerzõ ismeri az összes regényt, melyek megírásáról a szerzõ ( A ) álmodik
A szerzõnek van egy rémálma: a regényét számítógép ( Aε ) írja
A számítógép valóra válthatja a hamisító álmait

A szerzõ álmai és a hamisító álmai hasonlóak
A regények számítógép-szerzõje olyan álom, mint az elbeszélések atyja




A hamisító ( ) a tökéletes irodalmi számítógéprõl ( Aε ) álmodik
Az irodalmi számítógépnek szüksége van a szerzõ ( A ) inputjára
A szerzõt zavarja a szellemi háttérzaj ( N )
A háttérzaj kiszökik a hamisító fogságából

A számítógépet a háttérzaj összezavarja
A hamisító nem jól választotta meg a szerzõjét




Az elbeszélések atyja ( A+ ) többé nem inspirálja a szerzõt ( A )
A szerzõ többé nem írhatja tovább azt a regényt, melyet szeretne ( β )
Az épp-íródó regény elvész a zajban ( N )
Az a forrás, amelybõl minden elbeszélés fakad, a zaj

Elhibázott az a regény, melynek nincs mitikus forrása
A zaj az, amiben a szerzõ igazsága elrejtõzik




A szerzõ kisiklatja igazi könyvét
A szerzõ nem állíthatja elõ önmaga apokrifjait ( α )
A hamisítónak ( ) nincs joga megírni az igazi könyvet ( β )
A hamisító az összes apokrifot elõállíthatja, amennyit csak akar

Az igazi könyv az apokrifok közt rejtezik
A szerzõ meg fogja írni a hamisító történetét



VII. FEJEZET




Az olvasónõ ( L ) sohasem elégedett azzal a könyvvel, melyet épp olvas ( l )
Az általa olvasott könyvek semmit nem mondanak a nem-olvasónak ( [ )
A nem-olvasó igen jól érzi magát egy könyvekkel teli házban ( l )
Egy könyvekkel teli ház zárja magában az olvasónõ történetét

A nem-olvasó és az olvasónõ egymás kiegészítõi
Nehéz megtalálni egy könyvet egy könyvekkel teli házban




Az olvasónõ a nem-olvasó kiegészítõje
Az olvasónõ sohasem elégedett azzal a könyvvel, melyet épp olvas
Egy könyvekkel teli ház oly kedves a nem-olvasó számára
A keresett könyv egy könyvekkel teli házban rejtõzik

Az olvasónõ sosem fejezi be a keresést a házában
A nem-olvasó mindig megtalálja a keresett könyvet




Az olvasó ( L ) végre az olvasónõt olvassa
Az olvasónõ szeretné végre a könyvet olvasni
A könyv nem tárja fel a rejtélyt ( x )
A rejtély az olvasóban rejtõzik

Az olvasónõ elrejt egy rejtélyt
A könyvet az olvasó nem fejezi be




Az olvasónõ is olvassa az olvasót
Az olvasónõ mindig elrejt egy rejtélyt
Az olvasó egy gyanús könyvet fedez föl
Egy gyanús könyv nem adja ki a rejtélyét

Olvasó, hiába követed e szent rejtélyt
Olvasónõ, hiába követed e szent könyvet




A hamisító ( ) elrejt egy könyvet a házban
Az elrejtett könyv nem bûvöli el az olvasót
Az olvasónõ nem adja ki titkait az olvasónak
Az olvasó féltékeny a hamisítóra

Egy elrejtett könyv gyanús az olvasó férfi szemében
Az olvasónõ jól ismerhette a hamisítót




Az olvasónõ jól ismerhette a hamisítót
A hamisító keresztezte az olvasó útját
Az olvasó nem ismeri fel a gyanús könyvet
A gyanús könyv elválasztja õt az olvasónõtõl

De nem biztos, hogy a könyv a hamisítóhoz tartozik
De nem biztos, hogy az olvasónõ az olvasóhoz tartozik



VIII. FEJEZET




A szerzõ ( A ) az olvasónõt ( L ) tekinti mintának
Az olvasónõ felhagy az olvasás ( l ) örömével
Az olvasás öröme nem ismeri az írás ( é ) fáradtságát
Az írás fáradtsága kínozza a szerzõt

Az olvasónõ nem ismeri az írás fáradtságát
A szerzõ elfeledte az olvasás örömét




A kínlódó szerzõ ( At ) az olvasónõ által olvasott könyv ( lL ) szerzõje szeretne lenni
A termékeny szerzõ ( Ap ) az olvasónõ által olvasott könyv szerzõje szeretne lenni
A kínlódó szerzõ nem ismeri fel tulajdon könyvében az olvasónõ által olvasott könyvet ( lA )
A termékeny szerzõ nem ismeri fel tulajdon könyvében az olvasónõ által olvasott könyvet

A kínlódó szerzõ és a termékeny szerzõ féltékenyek egymásra
Az elolvasott könyv és a megírt könyv nem ugyanaz a könyv




A könyv, amelyet meg kell írni ( β ), iszkol a szerzõ mint "én" ( A ) elõl
A szerzõ ki szeretne lépni "én"-jébõl, hogy személytelen "alannyá" ( n ) váljon
A személytelen "alany" végtelen könyvtárakat ( B ) írhat
A végtelen könyvtárak tartalmazzák a szerzõ mint "én" könyvét

A szerzõt kínozza a végtelen könyvtárak képzete
A személytelen "langue" a könyv "parole"-jában kristályosodik ki




A hamisító ( ) el akarja lopni a szerzõ ( A ) mûvét
Az intellektuális olvasónõ ( ) össze akarja tépni a szerzõ mûvét
Az intellektuális olvasónõ különbözni akar a szenvedélyes olvasónõtõl ( L )
A hamisító meg akarja hódítani a szenvedélyes olvasónõt

A szerzõ személyét nem érdekli a szenvedélyes olvasónõ
Az intellektuális olvasónõ beéri egy hamisító mûvével




A szerzõ csak regénykezdeteket ír
Az olvasó csak regénykezdeteket olvas
A szerzõ nem jut el egy teljes regény írásához
Az olvasó nem jut el egy teljes regény olvasásához

Az olvasó nem talál megoldást a problémáira a szerzõnél
A teljes könyv csak kezdetekbõl állhat



IX. FEJEZET




Az olvasó ( L ) nem törõdik a világgal ( M )
A világ egy apokrif ( α ) formáját ölti
Az apokrifok helyettesítik az igazi könyveket ( β )
A vágyott könyv mindig kicsúszik az olvasó kezei közül

A világ soha nem lesz könyvvé
Az apokrif az olvasó története




A hatalom ( P ) gyanakszik a könyvekre ( β )
A könyvek nem találják többé olvasójukat ( L )
Az olvasó bizalommal viseltetik az apokrifok ( α ) iránt
Az apokrifokat a hatalom hagyja jóvá

Az igazi könyvek többé nem különböztethetõk meg az apokrifoktól
Az olvasó történetét a hatalom szabja meg




Egyedül a hamisító ( ) érti a hatalom logikáját
A könyv ( β ) fegyvertelen a hatalommal szemben
A hamisító az apokrifokkal ( α ) érvényesül
Minden könyv önmaga apokrifja

A hamisító számára nem létezik igazi
A hatalom számára csak a hamis létezik




Az intellektuel ( ) a hatalom mellett áll vagy ellene van?
Az intellektuel belekeveredik-e az apokrifok ügyébe?
Az olvasó eliszkolhat-e börtönébõl?
Az olvasó tud-e mást olvasni, mint apokrifot?

Az intellektuel szövetségese vagy ellenfele-e az olvasónak?
Az apokrifok fegyvert jelentenek-e a hatalommal szemben?



X. FEJEZET




Az olvasó ( L ) mindig az igazi könyvet ( β ) keresi
Az igazi könyvet a cenzúra ( C ) tiltja
A cenzúra hagyja, hogy az apokrifok ( α ) közkézen forogjanak
Az apokrifok szüntelenül ostromolják az olvasót

Az igazi könyv mindig a hamisak közt rejtõzik
Az olvasó a cenzúrához fordul




A cenzúra ( C ) fel akarja használni a hamisítót ( )
A hamisító le akarja gyõzni az olvasónõt ( L )
Az olvasónõ szeretné átadni magát egy igazi könyvnek ( β )
Az igazi könyv hatástalanítani szeretné a cenzúrát

A cenzúra tehetetlen az olvasónõvel szemben
Az igazi könyv a hamisító foghatatlan álma




A cenzúra felügyeli az olvasót
A cenzúra az apokrifok balekja
Az igazi könyv apokrifba öltözik
Az igazi könyv felismerhetetlen az olvasó számára

Az igazi könyv kikerüli a cenzúrát
Az olvasó azt hiszi, hogy minden könyv apokrif



XI. FEJEZET




Az olvasó ( L ) kiles egy másik olvasót ( L' )
A másik olvasó egy másik könyvet ( l' ) olvas
A másik könyv valójában ez a könyv itt ( l )
Ez a könyv itt tehozzád fordul, olvasó

Neked, olvasó, egy másik könyvet kellene olvasnod
Téged, könyv, egy másik olvasónak kellene olvasnia




Te, olvasó, ezt a könyvet szeretted volna olvasni
Te, olvasó, te egy másik olvasó történetét olvastad
Ez egy másik könyv, az, amelyik e könyv történetét beszéli el
Ez a másik könyv egy másik olvasóhoz fordul

Bármely könyv által elolvasott könyv mindig egy másik könyv
Bármely könyv olvasója, aki elolvassa azt, egy másik olvasó



XII. FEJEZET




Az olvasó most befejezi a könyvet
Az olvasónõ kilép a könyvbõl
Az olvasónõ lekapcsolja a villanyt
Az olvasó odalép hozzá a sötétben

Az olvasó és az olvasónõ összebújnak az ágyban
Az élet megy tovább, és a könyv itt marad





JEGYZET


A szóban forgó könyv a SI PAR UNE NUIT D'HIVER UN VOYAGEUR (Seuil, 1981) [Ha egy téli éjszakán egy utazó, ford. Telegdi Polgár István, Európa Kiadó, 1985]. Pontosabban a könyv számozott fejezeteirõl van szó. (A könyvben benne lévõ "regények" más szabályokat és más sémákat követve rendezõdnek fejezetekbe.)
A négyszögletes modell az A. J. Greimas strukturális szemiológiájában található képletezés egyéni alkalmazása (v.ö. többek között: DU SENS [Az értelemrõl], Seuil, 1970, 137 p.).



[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]