PALIMPSZESZT
18. szám --[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]

Vida Anikó:
Montaigne pedagógiai gondolatai
(részlet)

Asszonyom, nagy ékesség a tudomány és csodálatos szolgálat eszköze, még pedig azoknak, akik olyan szerencsében neveltettek, mint Ön. Valóban, hitvány és alacsony kezekben nem szolgálja igazi célját.Dialektikai érvelés, pereskedés és pirulák felírásával szemben sokkal büszkébb arra, ha egy háború vezetésére, egy nép kormányzására, egy fejedelem vagy egy idegen nemzet barátságának megszerzésére szolgálhat. Így tehát Asszonyom, - mert hiszem, hogy nem fogja ezt elhagyni gyermekei neveléséből - Ön ,aki már megízlelte a tudomány édességét, és művelt családból való, (ugyanis birtokunkban vannak még a régi de Foix grófok - akiktől a gróf úr , az Ön férje és Ön is származnak - írásai, és az Ön nagybátyja, Francois, M de Candale szüntelenül gyarapítjaezek számát, melyek több évszázadra ismertté fogják tenni az Ön családjának kiválóságát) én csupán egy, az általános szokástól eltérő egyszerű ötletet szeretnék Ön elé tárni, ez minden, amivel a szolgálatára lehetek.

A kormányzó feladata, amit az Önök fia örökölni fog, akiválasztottság, amelytől egész neveltetésének hatása függ, több egyéb részből tevődik össze, de ezeket nem érintem, mert úgysem tudnék hasznos tanácsot adni; és ebben a témában is ,melybe én véleményemmel beleártom magam, éppen annyira fog nekem hinni, amennyire a látszatát látja majd.

Egy nemesi gyermeknek , aki a tudományt nem a haszon miatt( ugyanis egy ilyen aljas cél mél6tatlan a Múzsák kegyére és pártfogására, másokat érint és másoktól függ) , sem annyira a külső hanem a saját belső kényelme miatt szomjazza, aki inkább leleményes mint tudós emberré akar válni általa, szeretném tehát, hogy gondosan válasszanak ki számára egy nevelőt, aki inkább erényes mint nagytudású, várják el tőle mind a kettőt, de az erkölcsöt és az értelmességet jobban, mint a tudományt, és azt, hogy feladatában új módon viselkedjék.

/ A tanítók / csak rikácsolnak a fülünkbe, mintha egy tölcsérbe öntenének, és a mi dolgunk csak az, hogy visszamondjuk amit nekünk mondtak. Szeretném, hogy a nevelő változtasson ezen, és hogy a kezében lévő lélek képességei szerint elkezdje azt próbára tenni, megízleltetve vele a dolgokat, azok ki- és szétválasztását néha mutatva számára az utat, néha hagyva, hogy ő fedezze fel. Nem tartom kívánatosnak, hogy a nevelő egyedül elmélkedjen és beszéljen : hallgassa meg tanítványát. Szókratész és Archesilas először diákjaikat beszéltették és azután szóltak hozzájuk. " A mesterek tekinélye gyakran árt azoknak, akik tanulni akarnak. "

Jó, ha sétáltatja maga előtt,hogy megítélje járását és azt, hogy meddig kell leereszkednie, hogy alkalmazkodjék erejéhez. Ha nincs meg ez az arány, mindent elrontunk : ennek megválasztása és a benne való mértékletesség az egyik legnehezebb dolog amit ismerek : egy nemes és igen erős lélek hatása, tudni leereszkedni gyermekes viselkedéséhez. Biztosabban és határozottabban haladok felfelé mint lefelé.

Azok, akik szokásunknak megfelelően több, annyira sokféle mértékű és formájú szellem nevelését ugyanazzal a tanítással és hasonló viselkedési normával kísérelik meg, nem csoda, ha egy egész gyermekseregben alig találnak kettőt-hármat, akik némileg meghozzák tanításuk gyümölcsét.

Ne csak leckéje szavait kérdezze vissza tőle, de a lényegét és az értelmét is, s a tanítvány ítélje meg annak hasznát, nem az emlékezete, hanem az élete tanúbizonysága által. Amit éppen megtanult, száz képben használtassa és megannyi különböző témához alkalmaztassa vele, hogy lássa, a diák tényleg jól megtanulta és magáévá tette-e , Platón módszerei alapján ítélve meg fejlődését. A táplálékot mindjárt a lenyelést követően visszahányni rossz emésztés tanújele. a gyomor nem működött, hanem változtatta meg a fajtáját és formáját annak, amit emésztésre adtunk neki

Mások tetszéséhez kötött-kényszerített, tanításaik tekintélyének alávetett lelkünk csak mások hitére lendül mozgásba. Annyira megkötöttek minket, hogy nincsenek többé önálló gondolataink. Erőnket és szabadságunkat kioltották. " Soha nem a maguk urai.". Pisában , zárt körben láttamn egy művelt nemesembert, aki annyira arisztoteliánus, hogy legfőbb hitvallása az, hogy minden igazság és minden határozott elképzelés próbaköve és törvénye az Arisztotelész tanaihoz való igazodás, hogy kívüle csak illúziók és hiábavalóság van, hogy Arisztotelész mindent látott és mindent elmondott. Ez a túl széles körben és tévesen értelmezett kijelentés azelőtt sokáig tartó nagy veszedelembe sodorta őt a római inkvizícióval szemben.

A nevelő mindent rostáltasson át tanítványával és semmit se plántáljon a fejébe puszta önkényből és mások tanúbizonysága alapján; Arisztotelész elvei számára ne legyenek jobban elvek ,mint a sztoikusokéi vagy az epikureistákéi.

Terjesszék elé a sokféle véleményt : ha tud, választ, ha nem, megmarad a kétkedésben. Csak a bolondok azok , akik biztosak és nem kételkednek. ˝" Ugyanis a kétkedés nem kevésbé kellemes számomra , mint a tudás. "

Ugyanis ha saját beszéde által Xenophón és Platón nézeteit vallja magáénak, a nézetek már nem ezekéi, hanem az övéi. aki mást követ, nem követ semmit. nem talál, sőt nem is keres semmit. " Ha mindenki szabadon rendelkezik magáról, nem vagyunk király alá rendelve. " A tanítvány legalább tudja amit tud. Az kell, hogy magáévá tegye az ízlésüket, nem pedig hogy megtanuljas az elveiket . Ha akarja, felejtse el bátran, honnan vette azokat, de tudja kisajátítani őket. Az igazság és az érdek ugyanaz annak , aki először mondta ki az elveket nem jobban, mint annak aki utána hangoztatja őket. Amit Platón mond, az nem kevésbé az én gondolatomis, mivel ő és én ugyanúgy értelmezzük és látjuk a dolgot. A méhek itt is ott is dézsmálják a virágokat, de aztán elkészítik belőlük a mézet, ami csak az övék, nem kakukkfű és nem is majoránna többé : eképp a tanuló a másoktól vett műveket átalakítja és összevegyíti, hogy teljesen saját művet alkosson belőlük: tudniillik a saját véleményét. Nevelésének , munkájának és tanulmányainak csak egy célja van : hogy ezt megalkossa.

Mindent titkoljon el, ami segítette, csak azt mutassa meg, amit csinált belőlük. A rablók és köcsönvevők portékájukat fitogtatják, nem azt, hogy ezek másoktól erednek. Ön nem látja a parlamenti képviselő fizetését és ajándékait, csak az összeköttetéseket, amiket elnyer, és a gyermekeinek járó megbecsülést. Senki sem teszi közszemlére bevételeit, csak a hasznát.

A tanulás haszna az, hogy jobbak és bölcsebbek legyünk általa.

Epicarnus azt mondta, hogy az értelem az , ami lát és hall, az értelem az , ami mindenből hasznot húz, ami minden felett rendelkezik, ami cselekszik, uralkodik és kormányoz : minden más dolog vak, süket és lelketlen. Mi persze félénkké és szolgaivá tesszük, hogy semmit se csinálhasson magától. Ki kérdezte meg valaha is a diákjától, hogy mi a benyomása a Retorikáról, a Grammatikáról, erről vagy arról a Cicero- tanról? Szigorúan az emlékezetünkbe vésik őlet, mint valami isteni jóslatokat, ahol a betűk és és a szótagok adják a dolog lényegét. Kívülről tudni nem tudás, hanem annak megtartása, amit emlékezetünknek megőrzésre adtunk. Amit ténylegesen tudunk, azzal mi rendelkezünk, anélkül, hogy a mintát néznénk, anélkül, hogy szemünket a könyvre fordítanánk. Bosszantó elégedettség az, ami teljesen könyvízű ! Azt szeretném, ha ékességül, nem alapul szolgálna, Platón véleményét követve, aki szerint a határozottság, a hit és az őszinteség az igazi filozófia, a többi tudomány és ami máshol keresgél, csak máz.

Szeretném látni, amint le Pailel vagy Pompée, korunk eme kiváló táncosai úgy tanítanak nekünk könnyed mozgást, hogy csupán láttatnák velünk azt, anélkül, hogy elmozdítanának minket a helyünkről ; úgy, mint ahogy ezek / a tanítók / akarják oktatni értelmünket anélkül, hogy megmozgatnák ; tanítsák meg nekünk egy ló, egy lándzsa, egy lant vagy a hang kezelését úgy, hogy nem gyakoroltatnak minket benne, ahogy ezek akarnak megtanítani helyesen ítélni és beszélni, anélkül, hogy gyakoroltatnák velünk az ítéletalkotást és a beszédet. Márpedig ehhez a tanuláshoz minden, ami a szemünk elé tűnik elégséges könyvül szolgál : egy apród gonoszsága, egy szolga ostobasága, egy asztali beszélgetés : ezek is csak új tantárgyak.

Az emberek idegen országokba járása csodálatosan sajátos : nem csak azért van, hogy , a mi francia nemességünk divatja szerint , olyan ismereteket szerezzünk , hogy hány lépés hosszú a Santa Rodonda vagy hogy egy ottani ősi rom Néró- arca mennyivel hosszabb vagy szélesebb mint valami hasonló érméé, hanem főleg azért, hogy magunkkal hozzuk ezeknek a nemzeteknek az ízlését és modorát, és hogy agyunkat másokéhoz igazítsuk. Azt szeretném, ha a tanulót már kora gyermekségétől kezdve utaztatnák, elsődlegesen azért, hogy egy kőből kettő legyen, aszomszédos nemzetek által, ahol a nyelvezet messzebb áll a miénktől, s amelynek - ha idejében kezdik el képezni - a gyernmek nyelve alávetheti magát. Az is mindenki által elfogadott vélemény, hogy a gyermeket nem éri meg a szülei ölében nevelni. a természetes szeretet túlságosan meglágyítja őket és még a legbölcsebbeket is elgyengíti. Nem képesek sem a gyermek hibáit megbüntetni, sem azt elnézni, hogy durván, ahogy kell, kockázatoknak kitéve nevelik a gyermeket. Nem tudnák elviselni, hogy izzadtan és porosan jöjjön vissza a testedzésből, hogy hideget igyon , hogy meleget igyon, sem egy makacs ló hátán ülve, sem egy durva vívóval szemben, karddal a kezében, sem az első sebesülését. Ugyanis nincs ellenszer : aki derék embert akar faragni belőle, nem szabad , Hogy kímélje fiatal évei alatt, ésd gyakran meg kell sértenie az orvostudomány előírásait : " Éljen a szabad ég alatt és örök nyugtalanságban. "

Nem elég a lelkét megkeményíteni, az izmait is meg kell edzeni. A lélek túl elgyötört, ha nem segítik, és önmagában állva túl sok neki a kétféle szolgálat ellátása. Tudom , mennyire esendő az enyém egy ennnyire gyönge és érzékeny test mellett, és könnyen elhagyja magát. És gyakran észrevettem tanulmányaim során, hogy mestereim írásaikban olyan példákat hoznak a nagylelkűségre és a bátorságra, melyek rendszerint többre tartják a bőr vastagságát és a csontok szilárdságát. Láttam olyan férfiakat , nőket és gyerekeket, akik úgy születtek, hogy egy botütés kevesebb nekik, mint nekem egy fricska : akiknek se a nyelvük se a szemöldökük nem mozdul a rájuk mért ütések alatt. Az atléták, amikor állóképességben utánozzák a filozófusokat, az inkább az idegek mint a szív ereje. a munka bírásához való hozzászokás hozzászokás a fájdalom bírásához. " A munka megedz a fájdalom ellen. "

Rá kell szoktatni a kínra és a gyakorlatok keménységére, hogy felkészítsük a széthúzás, a görcs, a kiégetőszer és a tömlöc, a kínzás gyötrelmeire és keménységére. Ugyanis még itt is ki lehet téve ez utóbbi próbáknak, amelyek az időkben, amiket élünk, jókat és gonoszakat egyaánt fenyegetnek. most ezeknek a próbáját éljük. Bárki száll harcba a törvények ellen, a legderekabb embereket fenyegeti korbácccsal és kötéllel.

Azonkívül a szülők jelenléte megakasztja és akadályozza a kormányzói tekintélyt, melynek el kell rajta uralkodni. Hozzátéve még , hogy a tisztelet, melyet a cselédségtől kap, háza anyagi javainak és nagyságának tudata véleményem szerint nem elhanyagolható zavaró tényezők ebben a korban

Az emberi érintkezés iskolájában gyakran észrevettem ezt a hibát, Amikor ahelyett, hogy hogy másokat megismernénk, csak magunkat akarjuk ismertté tenni, és inkább amiatt aggódunk, hogy értékesítsük árunkat, ahelyett, hogy újat szereznénk be.A hallgatás és a szerénység nagyon is a baráti kapcsolatok sajátjai. a gyermeket neveljék takarékosnak és arra, hogy jól bánjék megszerzett jártasságával ; hogy ne sértődjön meg a jelenlétében elmondott szóbeszédeken és ostobaságokon, mivel udvariatlan alkalmatlankodás mindenen megütközni, ami nem az ízlésünk szerint való.

Elégedjen meg azzal, hogy saját magát javítja ki, és ne látsszon úgy, hogy mások szemére hányja azt, amit megtagad, sem úgy, hogy szembeszáll a közerkölccsel. " Bölcsek hivalkodás és irigység szítása nélkül lehetünk". Kerülje ezeket a tudálékos és udvariatlan képzeteket, a másnak látszás valamint a gáncsoskodással és újítgatással való hírnévszerzés gyerekes ambícióját. Ahogy csak a nagy költőknek illő a művészet szabadosságával élni, úgy csupán a nagy és kiváló lelkeknek tűrhető el , hogy a szokás fölébe helyezzék magukat. " Ha Szókratész és Arisztipposz meg is engedtek maguknak némi szabadosságot a szokás és a gyakorlat tekintetében, attól még nem kell azt hinnie, hogy neki is joga van így tenni , őket kiváló és isteni érdemek hatalmazták fel rá ." Tanítsák meg neki, hogy csak akkor szálljon vitába, ha méltó ellenfelet lát a küzdelemre, úgy mint azt, hogy ne vessen be minden fogást, ami hasznos lehet számára, hanem csak azokat, melyek a leghasznosabbak lehetnek. Tegyék igényessé érvei kiválasztásában és osztályozásában, olyanná, aki kedveli az összefüggést és következésképpen a rövidséget. Főleg arra neveljék, hogy engedjen az igazságnak és hagyja cselekedni, akár az ellenfelétől, akár - valamiféle belátás útján - tőle származzon is az.. Ugyanis nem azért fogják kinevezni, hogy egy előre megírt szerepet játsszon el.Bármilyen ügynek csak akkor van elkötelezve, ha jónak látja. Semmi sem lesz a mesterségből, ha eladjuk a mesternek a megbánás és hibája beismerésének szabadságát." Semmi erőszak nem kényszerítheti, hogy olyan véleményeket védelmezzen, melyeket önkényesen írtak elő számára. "

Ha nevelője az én kedélyemhez igazodik, úgy fogja formálni akaratát, hogy fejedelmének nagyon becsületes , szerető szolgája legyen, de le fogja benne hűteni azt a vágyat, hogy a közhódolaton kívül máshogyan is kötődjék hozzá. Több más akadályon túl, melyek e különleges kötelességek által sértik szabadságunkat, egy megvásárolt és fizetett ember véleménye vagy kevésbé teljes és szabad, vagy meggondolatlan és hálátlan.

Egy udvari embernek sem szabadsága sem engedélye nincs olyat mondani és gondolni, ami nem kedvező urára nézve, aki annyi ezer másik közül kiválasztotta , hogy keze által táplálja és nevelje. Ez a kegy és haszon nem minden ok nélkül megrontják őszinteségét és összezavarják ítélőképességét. Mégis, szokás szerint ezeknek az embereknek a nyelvezete az ország összes többi más nyelvezetétől különbözik, és annyira, hogy urukkal kapcsolatban nem bízhatunk bennük.

Öntudata és erényessége csillogjon beszédében , s ezeket csak az értelem vezesse. Értessék meg vele,hogy bevallani a beszédében felfedezett hibát , bár csak ő veszi észre, ítélőképességre és őszinteségre vall, s ezek a fő tulajdonságok, melyekre törekszik ; hogy makacsul ragaszkodni és tagadni közönséges jellemvonások, melyek gyakran az alacsonyabb lelkekben lelhetők fel , hogy a belátás , önmagunk kijavítása, egy rossz álláspont feladása ( amikor a legjobban ragaszkodunk hozzá ) ritka, jó és filozofikus tulajdonságok.

Hívják fel a figyelmét, hogy társaságban mindenhová figyeljen, ugyanis a főbb tisztségeket rendszerint kevésbé tehetséges emberek töltik be , és hogy a szerencse nagysága alig keveredik a szükséges jártassággal. Miközben egy asztal magasabb végén egy kárpit szépségéről vagy a malvázia-bor ízéről beszélgettünk, sok jó gondolatot láttam elsikkadni a másik végén.

Kinek- kinek fel fogja mérni a fontosságát : egy gulyást, egy kőművest, egy utazót, mindenkit hasznosítani kell és képességei szerint használni, mert minden hasznos : még mások ostobasága és gyengesége is a hasznára lesz. . Meg kell vizsgálnia ki -ki hajlandóságát és viselkedését, a jók iránt kedvvel, a rosszak iránt megvetéssel lesz.




[ címlap | keresés | mutató | tartalom ]