Guido Guinizelli
Vedut'ho la lucente stella diana,
Láttam a fénylő hajnalcsillagot,
Amely feltűnik, mielőtt a nap kél,
S mely ölt magára emberalakot,
Jó Úrnőm fénye szebb más hölgyekénél.
Fehér hóarcán gránátpír ragyog,
Szerelmese szeme fényesebb az égnél,
Hozzá senkit sem hasonlíthatok,
Hisz nincs, ki többet bírna ily erénynél.
Szép tisztasága, bája megrohant,
Ádáz csatába hív a sóhajokkal,
Hogy én a félszbe rejtem hangomat.
Látná, mint küzdök néma vágyaimmal,
Bár elfogadná szolgálatomat,
S gyógyítaná fájdalmam szánalommal.
Ford.: M. József Karcsa
Guido Guinizelli
Io voglio del ver la mia donna laudare
Igaz szavam csak egy hölgyet dicsér,
Szépsége rózsa, s liliom virága,
Esthajnal fénye fényével fel nem ér,
Szebb, mint az égbolt mindegyik csodája.
Idézi őt ég, s vízcsepp part füvén,
Virágok színe: bíbor és a sárga,
Arany, ezüst, és gyöngyöktől fehér
Nyakék, szebb tőle Ámor arcvonása.
Halad az úton kedves-ékesen,
Akit üdvözöl ő, megtöri gőgjét,
S ki nem hitt benne, hitére tanítja.
Nem léphet hozzá, senki nemtelen,
S elmondon nektek legnagyobb erényét:
Nem gondolhat bűnöset az, ki látja.
Ford.: M. József Karcsa
