Hatony Zsófia:
Cancionálé

Az szeretett (Nagytiszteletű és Méltóságos Felség) hangjában nem gerjed méreg, nem haragos, kegyetlen, bús és bánatos jót cselekedők felé, s nem fukar bőkezűségre irányukba: De tunya és érzéktelen is az jóságos Úr Isten dicséretre, így viselteték minden bűnösökhöz. Ezven felül illy hang / hogy az gonosz Lélektűl az Emberi Testet szintén megszabadítá / például szolgál Dávid Oltárának / Saul Izrael Királyának gyötrődését könnyítvén, / Isten Törvénye bizonyosságot tészen. Igen, az szent Próféták zene hangját használták vala jövendölésük előtt / miképpen Éliásról, és a Prófétákról, velük egyvütt Saul is jövendölést mondott, az Szentírásbúl világos és hibátlan Tanúságunk vagyon: És példával, tanúságot tevén / azt, mit Lélek belsejét

megörvendeztető Vitalianus, a Római Egyház Püspöke elrendelte / Hegedűket és más zeneszerszámokat használjunk Isten Házában majdnem szerte a Világon.

Aztán Salamon által kinyilatkoztatván, Tilinkó és Hegedűszó hangza / de ezven felül mindkét nyelv tetszetős / melly vagyon, élőnek hangja / Testnek oszthatatlansága / miként forró szeretetből Isten tiszteletére, szárnyaló / minden hangszereknek édességét fölülhaladja: jeles, szent Apáinknak, régi Eleinknek, és az igaz Keresztyén Vallás gyarapítóinak szokása és megszokottsága korunk számára elért, ekkoraig tart: ajtatos Énekekkel és Dalokkal, Keresztyén Hittételekkel / tisztelet és dicsőség Istennek / buzgó ajtatossággal emlékezni, és közös énekléssel erre buzdítani. Mellyben Ignaciusz Szentatya, Antiochia Püspöke, Szt. Pál Apostol után a harmadik, az Úrnak 110-ik Esztendejében, Vértanúkoronával Rómában, Christus hitéért, megkoronáztatott / hallván Szent Angyalokat az Szentháromságrúl énekelni / utolsó nem volt: Ám szintén az ajtatos Éneklést fölöttébb szorgalmazá.

Azvonfelül, ha megnézvük az hajdani énekeket, láthatjuk, hogy az Izraeli Nép is imigyen dicsérte Istenét. Vagyis mikoron Mózes Izrael Népével száraz Lábbal az vörös Tengeren, Isten hatalmábúl, átkelt vala / Fáraót

aztán meg kegyetlen emberét, egész Lovaskíséretével, vízbe fúlni látta / dicsőségnek örömteli Énekét, Istennek énekelt. Szt. Dávid Király Próféta, 150 Zsoltárt, hogy az álnokok után különfélét, legyen mit énekelniük, Isten Házában másmillyeket Éjjelre, másmillyeket Nappalra, egybeszedetett vala / s egész Népét erre a dicséretre figyelmeztette / mondván: Énekeljetek az Úrnak új Éneket / Dicsőség neki a Szentek Egyházában. Dicsérjétek az Urat hegedűvel / és Dicsőségnek hangjával. Minden Emberek, énekeljetek az Úrnak: Örvendező szívvel énekeljetek Jákob Istenének.

De látván Emberiségnek Ellene / illy Isten iránti érzésbűl, hogy nem kis haszon származik az Emberi Lélekbűl / Irigykedés mérgével töltötte meg az Emberi hangot / s a szemérmetlenségnek ellenszegülő, az Keresztyénségbe alaposan beleunt. Másítása egy ajtatos helynek / tíz szégyenletessel / magával az Ördöggel, s annak lelkes Énekivel, az Fiatalság nagy romlására, nőtt. S mi rosszabb, ez Ellen sok hamis Tanítót gerjeszt Christus Egyházával szemben / és nem kis számban a mi Vidékeinken, elszaporít / a mellynek (a hogy aztán az nagytudású Férfiú, Václav Sturm, a Doktor az Írással, Könyvnek szavaival az Albii Barátok Énekeskönyvének Rontásában, melly tizenegy Esztendőnek előtte kiadatott / világosan bizonyította) minden régi Énekeknek, Szentatyáktúl, Christus Egyházában szokott Hangjegyekkel lejegyezve, igaz szavai kiforgatva / és Tévtanok mellett / saját Igazságával átszőve, az Népnek éneklésre átadatva

vagyon. És hogy az elterjesztéshez maga a Köznép előtt jobb okkal bírjanak / Régi Apáink Minden Latin éneke (a melly Francia, Hispán Földre s Német és más Északi az Latin Egyház egyesült Provinciáiba / a Nép Keresztyén Hitre való térítésére Római Püspököktűl küldve vala; hogy, mint Vízözön után az Babilon torony építésekor a Zűrzavar, Nyelvnek különfélesége révén ne terjedjen el / újbóli egység az majd minden Népek között ismert Latin Nyelv által, egységes hitben összveszedessék / Isten Házában csupán Latin Nyelvű éneklés rendeltessék el) bevezettetett és az egyetemes Egyház által szentesíttetett / érzéktelenek, gyalázatosak / és a bűnért bizony maguk felelősek. Sőt ez az Emberi könnyelműség és megmaradt jó lelkiösmeret szégyene, kielégítő ok nincs / miért is az egyetemes Egyház saját rendjét és előírását elengedje. Merthogy valamennyi éneklés vagy imádkozás nem Emberhez / de az Úr Istenhez szóla / értsd Ember, vagy sem / úgy ezt, mint a Nyelv és Szív adománya / (a kihez az Ima igazában fordul) és nem úgy, mint ami a zaj, hang és más szó / hanem mint Szív és gondolat sajátja / minden Nyelven ért. Vajon ez Emberek, a kik Az: Kegyes: Császárhoz szükségükben menekülnek, nem ehhez hasonlóan viselkednek: Mennyi beszéd, mellyet Császárnak értenie kell, és kérelmezők szüksége, felolvasva eljuthatott / szándoka / (ugyan szavakat magukat az Kérelmezők írásban nem érthették) írást adtak: a Császárnak (értse az kérők szavát írott Levélben vagy sem) szintén szándoka, ha az folyamodók Kérelme jogos vagyon / annak ellenszegülni nem kíván.

De bizony (akármennyire lehet ezekrűl a dolgokrúl egészséges értelem mértékletessége szerint beszélni) az legyen számunkra világos / hogy nem azért használ az Egyetemes Egyház Latin éneklést Isten Házában / mintha minden éneklést és imádságot, a veleszületett Nyelvben akadályoznia kellene: Ugyanis még 600 Esztendővel ezelőtt Szent Cirill és Metód az Morváknak kijárták, hogy saját nyelvükön is énekeljenek / és ehhez Bűnbocsánatot az Apostoli Szentszéktől kértek. Szt. Adalbert is ezen mód kérte cseheknek az Cseh Provinciában, hogy Templomaikban, ha itt az ideje, Szláv Nyelven énekelhessenek, s ezt megkapta: Melly máig is megőrizve vagyon az Prágai Várban, a Szent Vitus Székesegyházban. És mi több Indok szükségeltetik még: mindenki tisztán hallja / hogy az Ünnepeken / légyen az Szent vagy Vasárnapi napokon / Szentbeszéd előtt s Szentbeszéd után / itt hol Szentírásnak Egyházfőktűl a Népnek saját Nyelvén prédikál / az Ajtatos, régi Énekeket az velünkszületett Nyelven használjuk. Gaz dolog lőn itt, Latin éneklés és imádság Szentegyházakban gyaláz / és nem azért, mintha

rossz volna / de hogy (miképp említve volt) a szent Egyház ellenszegülői a Nép elcsábításához és saját Tévhitük követéséhez / jobb okot bírjanak / ehhez az igazi Vallást elfojtaniuk / és saját Tévhiteiket elterjeszteniük kellett. Ebben hasonlatosan jártak el, mint Hadrianus Római Császár / Christus születése után a 140-ik Esztendőben. Ő az Szent Birodalom ellensége lévén / Christus vértanúhalálának minden emlékét kiirtani akarván / megparancsolta, hogy az Szent Birodalomnak e helyén, ahol a mi Megváltónk megfeszíttetett, nagyon mélyen a Földbe elhantoltassék, s helyén szégyenletes Bálvány állítassék / hogy az ajtatos Keresztyének, a Szent Birodalomnak tisztességet tenni akarván, szégyenletes Bálványt imádjanak.

De nincs hatalom / sem okosság Isten Bölcsességével szemben : Felébresztette az Úr Isten szent Helénát, Nagy Constantinus császár Anyját, az Úrnak 218-ik Esztendejében, melly újra szent Birodalmat látott / s az Pogány Imádás hanyatlott. Ezért is nem tudták ekkoraig Szent Egyház Ellenei / a Szent Atyák rendeletét / Latin éneklést úgy gyengíteni / és a Hittételek szerinti Énekeket / a saját formájukba tisztátalan Bálványként úgy átönteni / hogy az Úr Isten az ajtatos Emberek által saját érzéséhez újra felemelni és Tévhiteiknek rontását jóvátenni ne tudta volna. Ugyanis a 260-ik Esztendőben, a mikor bizonyos Paulus Samosatenus Eretnek, az Egyházi

Énekeket saját Tévhitének értelme szerént átformált, s ehhez kiokított nőkkel énekelt a Székesegyház közepén, az egyetemes Hit nagy mételyezésére: Nem csupán menten megtiltották ezeket az Egyházfők, de még ki is gyógyították őket. A 390-ik Esztendőben is miként bizonyos Burdisanus Dalnok és Eretnek / Egyházi Énekeket nagyon kellemes Hangjegyek alatt az Ő Eretnek gondolatai szerént elferdített: Emiatt Szíriai szent Efrém (látván, hogy illy énekekkel az Eretnek sikeresen csábította Tévhitéhez az egyszerű Embereket) más Énekeket, az igaz hittel egyezőket szerzett / és Ünnepnapon az Embereknek éneklésre átnyújtott. És az Úrnak 400-ik Esztendejében is. Mikor az Ariánusok az Szentháromságrúl szóló Egyházi Énekeket a Tévhit szerént megírták / és virradatkor a Várost járván, nagy gyakorisággal, ahol azok vannak / a kik az egy Háromságot vallják: énekelték / Aranyszájú Szent János Constantinápolyi Pátriárka, félvén az Emberek elcsábításátúl, régi Énekeket helyreigazított: és másokat, mellyek a hittel az Szentháromságrúl megegyeztek, összveállítván / így ezüst Kereszttel és Mécsekkel, a Várost járván, énekelt.

Ekkoraig ez az Egyház ettől éberen megóvta magát / hogy midőn valamilyen Újítók megjelennek / és az Apostoli Tanítást Tévhitükhöz fordítják: Isteni Törvényének tisztelői / ajtatos és eszes Emberek, kik felesküdtek Christus Katonáinak Zászlajára, rögtön bátran viseltetnek

illy Ellenekkel szemben / Istennek szava Kihirdetéssel és írással mint igazság Kardjával, a melly mindeneket legyőz / hogy igaz és hamis hit / mind könnyedesen megkülönböztethető legyen / magyarázatul szolgál. A hitért így gondos munkával, vagyon (hála az örökkévaló Úr Istennek), hogy a Morva Őrgrófságban (a magasztalt / Cseh és Lengyel Királyság elmúlván) tévelygő Szektások, bárhogy is tűnjék, tévtanaikkal elég elterjedtenek / Győzelemmel kérkedni nem tudok: minthogy Fajuk a boldogtalan Kélgyó faj: Vagyis a Hím Kélgyó (miként erről az felszínes és bölcsességkedvelő Írók tanúskodnak) szájábúl, Nőstény szájába Ős magját engedvén / és az mérgező bujasággal legyőzi, elveszti természetes emlékezetét és bőszülten a Hím Fejébe marván, elpusztítja azt: Majd maga az Anya az Magjával nem sokáig marad egyvütt / vagyis az Mag nem tudván kivárni az ő Eljövetelének idejét, rágván magát ki az Anyjából, kínozza őt. Így mindketten, ugyanis az Apa az Mag fogantatásakor, az Anya az szüléskor, elpusztulának. A Tanítók tévtanával való Hasonlatosságot minden eszes nyilvánvalóan látja: mennyi Eretnek lépett fel (a Szent Apostolok ideje óta) az Római Egyház ellen: A mennyiséget illetően szinte számtalan, egyike a másikát nemzi / azonban mindegyik el is pusztul Tanításával egyvütt / és még manap is pusztul.

Az Prágai Hus János Magister Tanítása, a melly csak elvétve Cseh területek némelly részein fedezhető fel. Doktor Luter Márton, hogy még Pénteken is Hust habzsolt / nagy szükségben és ínségben lévén / tanításával sületlen Hust és Husocskákat nagy számban evett. Szintén Luter Márton tanítása alig teljes hét Esztendőn át tartott / míg Cvingli tanítása az övéből kirágta magát: Ez is két Esztendőn át nemzvén Újjákeresztelkedetteket / a hogy az Anya Luter Apjának Fejébe belemart. Maguk nem régóta létezvén, megfogantak az mérgezett Kálvinban. Ez kirágván magát belőlük és elpusztítván Cvinglit, megtermékenyült sok Maggal: hogy így Szabadgondolkodók Frank / Puritánok Angol földön / Samosatenusok Erdélyben / Lengyelben Trinitáriusok / Morvában és Cseh Provinciában Pikardisták / rágván magukat ki belőle / őt kínozzák.

Aztán az Katolikus Hit mindazonáltal az ő egységében megmarad / és így a sokféle Eretnekség között az említett Morva Őrgrófságban Istennek nem kevés igaz Hívője akad: Mit némileg az Papság Összejövetelébűl, mellyet a Szent Megvilágosodott emlékére: cs. Szaniszló Morvai Püspök, Olmütz Városában a Vártemplomban, az ő parancsára, az 1591-ik Esztendőben hirdetett vala, érthetnek: Közülük háromszáz kiemeltetett. És ebből mindegyik a nem

kevés Egyszerű Emberek közül egy Isten Törvényére okít / és Christus Ünnepeivel, az Római Egyház Parancsolata mellett, hasznára vagyon. Ugyanis a tettben látni lehet / hogy némely Katolikus Templomhoz ezen Egyházmegyében, Böjt és Karácsonyi ünnep alatt, az Úr Istenhez bűn meggyónására és a magasztos Oltáriszentséghez, Négy-ötezren járulnak / és ez összejövetel egyre inkább gyarapul: Vagyis sokan, a kik az Eretnek Tanítóknak tetsző tanítással az igaz Úttól elcsábíttattak / azok Doktor Václav Sturm magyarázatával, illy tévtanokat megismerve / az Egyetemes Anyaszentegyház Méhébe újfent visszatérnek. Az eretnekek pedig, ámbár ez Doktor Václav Sturm által legmagasabb igazsággal legyőzettek, mindazonáltal kevély Kakasok gyanánt Csípni, gőgös Szárnyukkal repülni nem tudván / ide-oda tévelyegvén, kukorékolnak, ahogy bírnak / és Társaikkal, mintha győztek volna / fennhéjáznak. Így dicsekszenek Cancionáléjukkal: elrondított Énekeiket kornyikálják szerteszét: és miként fagyott Vászon a melegben, olly kemények a Felelettel, ellene ágálnak.

Minthogy mindenki számára ismeretes már, mekkora szétziláltságban vagyon a vallás e Morva Őrgrófságban / látható egynémely ajtatos Emberen / hogy ismét a fent említett Eleink példájával, ezen megújított régi Énekek / s az igaz értelemmel, az egyetemes Hit mellett

megjavíttassanak / mellyeket, hogy az Egyszerű Emberek az Úr Házában hallgatván, s Otthonukban Házuk Népével, szokás szerént, az Úr Istent dicsérvén / illőn használni / és az Eretnek Tévtan előtt Lelküket biztosítani bírják.

Hogy aztán mint holmi Vajákosok által összverakott Ellenszer / ahogy ritka felesküdött Doktorral ezt a Művészetet szentesíti ezen a Vidéken / sokkal világosabb és biztonságosabb csoda vagyon. Így az szent Ének / mint emberek Lelkének igaz Lelki Patikája / az Eretnek Tévtan ellen az igaz Vallást forrón szeretőktűl összverakott / senki másnak / a Mi Nagytiszteletű és Szeretett Felségünkön kívüle: miként minden Papságnak különleges Védelmezői és Vezetői e Morva Őrgrófságban / megfontolásra és jóváhagyásra át nem adathatott. S ámbár jártasak az Cseh nyelvben / melly nyelven az összvejövetelnek és Énekszerzésnek munkáját nem sajnálták, ettől nem tágítottak / azonban gondos és okvetlenül szükséges szándokok ezt a Terhet rám zúdították / és hasonlóan, mint Cyrenei Simont, Christus Birodalmának gondviselésére kényszerítettek.

Minthogy az én Felvilágosult Kegyes Felségemnek Dicshimnusza / M:F:K:Felség az malasztban Született Úr Isten által / nagy Címmel / Tiszttel / és más kiváló Erényekkel / Ajtatossággal / Bölcsességgel / józansággal

/ nyájassággal fölruházottnak / sok csodálatos Eleink után az szomszédos Vidékek virágzására: fölöttébb tudományos munkákban / de minden Keresztyéneknek jövedelmes / a mi az Mi: Feljebbvalónk: Kegyes: Felségünkre kezét ráteszi, áldottnak: ezt a Szent Éneket tulajdonítja / és ezért beadám / alázattal kérvén / hogy ezt a minémű munkámat szívből jövőn fogadják / és minden jóságon Csúfondároskodók / és az én kegyes Uram / és Oltalmazóm előtt tetszéssel bírjon.

Minden természetesnek Szándoka és Vezetője, Gondoskodj arról Akaratoddal, hogy a Mi: Kegyes: Feljebbvaló: Felségünk: uralkodjék / sok Esztendeig boldog egészségben megmaradjon / és aztán az ő igaz és teljes dicsőségében, változatlan Címmel és az örök élet Koronájával, az Égi Seregek előtt, megkoronáztasson. Óh, boldog Morva / illy Felvilágosult Felséggel virágzó / és ezeket velem egyvütt, hogy ez ritka Világosság itt minékünk tovább virágozzék / az Égi Naphoz ne térjen meg, szívből óhajtani ne szűnj meg.

Kelt Olmützben / Isten Fia által, Megtestesülésének 1600-ik Esztendejében / Mindszenthó negyedik napján: a melly napnak 334 Esztendőnek előtte alapítója Mezítlábas Koldulórendnek / Szent Ferenc / mikoron sok Vidékeken az ő gazdagon gyarapodó Rendjét látta / gyengültségben, de hiányos és tökéletes erényeivel felnőtt korában,

kétesztendei betegeskedés után / az Szűz Mária Angyalának Templomában / (ahol Halálos Ágyán kiszenvedett) a Barátok között, Szt. Dávid 141. Énekét (Hangos szóval kiáltok az Úrhoz) mondván / ezen ének utolsó részénél (Vezess ki börtönömből / s akkor hálát adok nevednek: Az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél nekem) mulandó élete bevégeztetett / és az örökkévalóba boldogan megtérvén, hogy azt elnyerhesse / minden mulandó Árut mocsoknak és sárnak számolt, boldog és örök életet / él.


   A Mi Kegyes Feljebbvaló Felségünknek

      alázatos Híve


Magáról a könyvről

A könyv, melyből csak egy parányi töredéket fordítottam le, tulajdonképpen az első nagy nyomtatott cseh katolikus kancionálé, melyet Jan Rozenplut 1601-ben adatott ki Olmützben Jiřík Hendl nyomdájában. A modern könyvtártudomány rendszerében a Régi nyomtatványok között a 14907 számot kapta. Címe mai cseh nyelven Sebrání Zpěvů Pobožných, vagyis Ájtatos Énekeskönyv, de a csehek csak Kancionál Rozenpluta-ként, Rozenplut Kancionáléja-ként emlegetik.

A morva klérussal közös egyetértésben és munkával létrehozott opus jelentős szerepet töltött be korában. Arra hivatott, hogy a protestáns Cseh Barátok által a saját hitük szerint átírt régi katolikus énekeket újra visszaállítsák korábbi állapotukba, s kijavítsák a rajtuk elkövetett “rongálást”. Ez azért is fontos volt - mint ahogy a lefordított szövegből is világosan kitűnik -, mert a protestantizmus minden erejét latba vetette térítésekor, s a katolikus egyház nem kívánta elveszíteni az általa elfogadott és egyedül helyesnek tartott hit gyakorlóit. (Bár katolikus vagyok, az igazság és emberi jóérzés érdekében itt meg kell jegyeznem, hogy a katolikusoktól eltérő más felekezetek is pontosan ugyanígy vélték, vélik.) Ugyanakkor a protestantizmus kulcsfontosságú szerepet játszott e mű s más nemzeti nyelveken megjelent alkotások létrejöttében. A protestantizmus nélkül a katolikus egyház talán sohasem ébred rá arra, milyen fontos, hogy ne csak latin nyelven, hanem a nemzetek saját anyanyelvén hirdesse az Igét, hogy a “műveletlenebb” réteg is érthesse Isten Szavát.

Ezenkívül még egy sarkalatos pontot szeretnék kiemelni az énekeskönyvvel kapcsolatban. Nevezetesen, hogy mérföldkövet jelenthet a cseh-magyar-szlovák viszony rendeződésében. A gyűjtemény egyes énekeit ugyanis Szölősy Benedek felhasználta szlovák nyelvű énekeskönyvének összeállításához: a dalok némi megváltoztatásával vagy pontosan az eredeti formájukban másolta le őket - persze bohemizmusokkal teli szlovák nyelven. A nagyszombati születésű jezsuita pap egy magyar nyelvű énekeskönyvet is összeállított. Mindkettő címe Cantus Catholici. Az előző 1654-ben, az utóbbi 1651-ben látott napvilágot. (Bár e két kötet a szerzőségen túl csak a kiadási helyben egyezik, érdekes azonban, hogy ez protestánsok tulajdonában lévő nyomda, mivel a katolikusok ebben az időben még nem rendelkeztek a megfelelő hangjegyek nyomtatásához szükséges eszközökkel.) Úgy vélem, ha e három nemzet kölcsönösen elfogadná közös történelmi múltját, s nem az “enyém-tiéd” politikáját folytatná, közelebb kerülne egymáshoz s a problémák megoldásához.

Rozenplut Kancionáléja, bár cseh mű, a kor elvárásainak megfelelően — a régi énekek megőrzése végett — tartalmaz latin énekeket is. 866 számozott oldalához még a számozatlan bevezető rész, az előszó és a jegyzék került. Én a bevezetőt bátorkodtam lefordítani. A dalokat három csoportra osztották: az elsőt az évfordulókra, a másodikat a szentek emlékezetére, a harmadikat a szent egyház tiszteletére énekeltek alkották. Összesen 390 katolikus ének szerepel a gyűjteményben, ebből 228 cseh és 62 latin nyelvű.

A fordításról

A fordítás jellegét illetően az volt a célom, hogy a XXI. századi olvasó számára élvezetes legyen, ugyanakkor nem állt szándékomban egy tökéletesen mai nyelvezetű szöveg létrehozása.

Érzékeltetni kívántam az olvasóval korának időbeli távolságát a mű keletkezésének idejével. Ezért használtam egyes szavak régies formáját, ma nem használatos helyesírási alakokat, a nagy- és kisbetűs írásmódban pedig teljesen az eredeti szövegre hagyatkoztam, illetve, hogy egy kicsit megtörjem a szöveget - ahol a magyar nyelvtantól ez nem volt idegen -, megtartottam a szláv nyelvekre oly jellemző szórendet, vagyis az ige a mondat vagy tagmondat végére került. Próbáltam az opus szerkesztőjének mondattagolását is követni, bár ez nem mindenhol sikerülhetett a magyar és cseh nyelv eltérő szerkezetéből kifolyólag.

Az idegen (latin) eredetű személyneveket az eredeti latin formájukba tettem át, míg a cseheket - mivel létezik szép magyar megfelelőjük - lefordítottam.

A fordításkor találtam egy írói vagy másolói hibát (l. 8. old. 25. sor: neměl helyett neuměl). Ezt javítottam, s a szerintem helyesnek tartott alakot fordítottam le.