Képes Júlia fordításai
NÉVTELEN ÓANGOL KÖLTŐ
A Feleség fájdalma
Óangol elégia
Szívet szorongató szavakat szólok
Magamról. Megéneklem
Minden fájdalmam, mióta felnőttem:
Újat, régit; mostani rág legjobban.
Hitvesem népét itthagyva
Hajóra szállott; hová: nem tudtam.
Barangoltam barátok nélkül,
Szerencsétlenül nagy szükségemben.
Férjem rokonai cselt forgattak fejükben,
Titkon tervelték, mégis megtudtam,
Távolvetve tőle kellett tengődnöm,
Vágyamtól vasba verve.
Férjem meghagyta: innen ne menjek,
Vad vidéken viskóban lakjak,
Barátom alig. Bánat béklyóz.
Eszembe vettem egyszer: emberem változik,
Tekintete sötét, titkot rejteget,
Töpreng, gyötrődik, gyilkosságot tervel,
Mosolyt próbál mutatni. Hányszor elmondtuk:
Halál választhat csak külön bennünket
Egyedül. Elmúlt minden,
Olyan most, mintha nem is lett volna,
Egyességünk. Gyakorta esik meg:
Ki nékünk kedves, kerül bennünket.
Itt lakom, erdő legmélyén,
Fák alatt, földbe vájt rejtekben,
Régi rejtek; vágytól reszketek.
Mély völgyben, magas hegyek közt,
Barlang, kövek, bozót benőtte.
Öröm helyett üresség. Keserűség önt el,
Hitvesem hagyott el; hányan élnek
Egymást szeretve ugyanegy ágyban;
Egyedül kelek kora reggel,
Tölgy alatti odúban társtalan lakom.
Minden nap nyár-hosszú, míg itt ülök,
Sirathatom sanyarú sorom.
Örömtelenségem örökké tartó,
Vágyam utána véget nem érő.
Bárhol jár, boldog ne legyen,
Ne mutathassa soha nehéz szívét:
Mosolyognia kelljen, marja belül bánat,
Szüntelen szenvedés. Szomjazzon
Vidámságra. Vad népek közé
Legyen száműzve; lakjon örökké
Nyomorú viskóban; vihar verje,
Zúzmara borítsa zápor áztassa
Férjem feje felett a tetőt.
Gondok gyötörjék. Gondolni fog majd
Boldog lakunkra. Bánatban él, ki
Vágyakozik szüntelen társát várva.
Képes Júlia fordítása
NÉVTELEN ÓANGOL KÖLTŐ
WULF AND EADWACER
NÉPEM HARCOSAI
LEODUM IS MINUM
Népem harcosai hajszolják, mint ordast.
Ha meglátják itt, mindjárt megölik.
Más a mi utunk.
Egyik szigeten Wulf, én a másikon.
Enyém morotvával körülvett erőd.
Vérszomjas férfiak védik a szigetet.
Ha meglátják itt, mindjárt megölik.
Más a mi utunk.
Wulfomtól távol vágytól vergődtem,
záporesőben könnyem hullott,
egy harcedzett férfi fogadott házába,
megváltásom volt, mégis gyötrelem.
Wulf, kedves Wulf, vágyam utánad
vette el erőm, oly ritkán jöttél,
rettegés érted, nem pedig éhség.
Hallod, Eadwacer? Kettőnk kicsinyét
ordas viszi erdőbe.
Könnyen szakad szét, nem is volt közös
Kettőnk éneke.
Képes Júlia fordítása
BEATRIZ DE DIA
NAGY BÁNAT NYOMJA SZÍVEMET
ESTAT AI EN GREU CONSIRIER
Nagy bánat nyomja szívemet,
egy lovagért sorvadozom,
tudják meg hát mindenkoron
határtalan szerelmemet;
mert látom már, hogy megcsalattam:
szerinte nem adtam szerelmet,
miatta szüntelen kesergek,
vágyba felöltözve, ruhátlan.
Bárcsak végre szerelmemet
ölelné meztelen karom,
s párnája volnék ágyamon!
üdve sohasem szűnne meg;
hölgyét Floire imádta hajdan,
de nálam jobban nem szerettek:
szemem fényét, minden szerelmet,
szivem és éltem néki adtam.
Kedves, érdemteljes lovag,
mikor lesz végre már enyém?
Feküdne bár a férj helyén,
s adnék szerelmes csókokat!
Egyetlen vágyam – tudja meg –:
egy éjjel együtt hálni Önnel,
ha megígéri: kész örömmel
teljesíti kérésemet.
Képes Júlia fordítása
ÚGY BÁNT, AMIRŐL KELL MOST ÉNEKELNEM
A CHANTAR M’ER DE ÇO QU’EU NO VOLRIA
Úgy bánt, amiről kell most énekelnem,
kinek szíve hölgye vagyok, az ellen,
s ki legdrágább nekem, panaszt emelnem.
Nem hatja meg szépségem, sem szerelmem,
a tisztesség hiába, nem kímél,
és oly kegyetlenül elárul engem,
mintha nem volnék szebb akárkinél.
Egy az csupán, mivel vigasztalódom:
nem vétettem én Önnek semmi módon,
nem szerette Séguin Valence-t ily forrón.
Ó, bár szerelmét megnyerném – kimondom –,
hiszen Ön mindeneknél többet ér,
de gőgjében keservesen csalódom,
míg kedves, mikor másokkal beszél.
Gőgös szíve számomra érthetetlen.
Be fáj nekem, hogy hozzám ily kegyetlen!
De más nő nem foszthat meg Öntől egy sem:
bármit mond vagy tesz, Önnek az ne tessen!
Hát emlékezzék vissza most ezér’:
szerelmünk mily szép volt a kezdetekben!
Csak nem az én hibám, ha véget ér?
Érdemmel való teljessége aggaszt,
szívem miatta nem lelhet nyugalmat:
a szép hölgyek Önért mind élnek-halnak,
szerelmes szándokáról egy se hallgat.
De bízom abban, hogy Ön jól ítél,
és felismeri a legigazabbat,
s közös versünk még emlékében él.
Isméri érdemem és származásom,
szépségem és igaz szívem, barátom,
ezért most ezt a dalt Önnek ajánlom,
s e közvetítő által megtalálom,
mondja meg, drága kedvesem, miért
kell mindeme gyötrelmeket kiállnom?
Rosszindulatú, vagy csupán kevély?
Ezenkívül figyelmébe ajánlom:
a túlzott nagy gőg nem sok jót ígér.
Képes Júlia fordítása
