Mechthild von Magdeburg[1] :
Az istenség áradó fénye

Magam helyett küldöm hírnökként e könyvet minden hívő s papi embernek, gonosznak és jámbornak egyaránt, mert ha az oszlopok megrendülnek, úgy az épület sem maradhat épen. Egyedül engem nyilatkoztat ki e könyv és titkomat hirdeti dicséretes módon: aki meg akarja érteni, kilencszer kell elolvasnia.

Legyen a könyv címe: Az istenség áradó fénye


"Ó, Uram, Istenem, kitől származik e könyv?"
"Gyengeségemben szereztem, mert képtelen vagyok visszatartani adományaimat."
"Ó, Uram, mi legyen e könyv címe egyedül a Te dicsőségedre?"
"Legyen e könyv címe: istenségem áradó fénye a hamisság nélkül élő szívekbe."

I.1. A Szeretet és a Királynő így beszélget egymással

A Lélek, közeledvén hozzá, mélységes odaadással üdvözölte a Szeretetet és így szólt:

Az igaz isteni üdvözlet, mely a Szentháromság kútjának égi folyamából árad szét, oly hatalmas erővel bír, hogy benne a test minden ereje semmivé lesz, a lélek azonban kitárulkozik: hasonlatossá válik a szentekhez és isteni fényt fogad magába. Így hagyja el a lélek a testet annak minden képességével, bölcsességével, szeretetével és sóvárgásával együtt, amelyben az életnek csak egy legkisebb szikrája marad, mintha édes álomba merült volna. Ekkor a lélek megpillantja az egy egész Istent a három személyben és megvallja a három személyt az egy és osztatlan Istenben. Isten e lelket az udvar nyelvén köszönti, melyet itt, nálunk nem értenek, és olyan ruhákba öltözteti, melyeket a palotában szokás hordani, s teljesen átadja magát neki. Ekkor a lélek kívánhat és kérdezhet, amit csak akar, mert minden megadatik neki s mindenről tudomást szerez. Csupán egyetlen dolog marad megválaszolatlan, ami a három személy első dolga.

Ekkor Isten a lelket egyszer csak egy titkos helyre ragadja tova. Nem fog ő ott sem kívánni, sem kérdezni semmit, mert Isten egyedül vele akar játszani egy játékot, melyet nem ismer sem a test, sem az eke szarvát tartó parasztok, sem a lovagi viadalok bajnokai, de még szerelmetes anyja, Mária sem. Mindezzel azonban nem kell törődnie a léleknek azon a helyen.

Onnan egy olyan gyönyörűséges helyre lebegnek tova, melyről nem tudok és nem akarok beszélni: a feladat nehéz s meghalad engem, minthogy nagyon bűnös ember vagyok. Mi több: midőn a végtelen Isten a feneketlen lelket a magasba ragadja, a lélek e csoda folytán elszakad a földtől és már maga sem tudja, hogy valaha is a földön járt. Amikor azonban a játék a legédesebb, akkor kell abbahagyni. Így szól a kiviruló Isten:

A lélek szolgálóleánya minden szent keresztényi erény. A lélek édes mélabúja így panaszkodik terhéről a szeretetnek:

Ha a szegény Lélek az udvarba kerül, akkor bölcsen és illendően viseli magát örömmel szemlélve Istenét. Ó, mily kedvesen fogadja őt Ura! A Lélek azonban hallgat, mert végtelenül kívánja Ura dicsérő szavát. Akkor az Úr mélységes sóvárgástól eltelve isteni szívére mutat, mely vöröslő aranyhoz hasonlatos és izzik mint a szénkatlan. Ebbe a lángoló szívbe helyezi be az Úr a Lelket. Ha a fenséges fejedelem és a semmi szolgáló ily bensőségesen átölelik egymást s egyesülnek mint a víz és a bor, akkor a Lélek semmivé lesz és elragadtatik.

Ha nem is bírja már a Lélek, Ura akkor is szerelem-betege marad, hisz szerelme nem nő és nem is apad soha.

Nagy kín számomra a test, lelkem azonban örül, mert megannyiszor láthatta és karjával ölelhette Kedvesét: tőle származik minden kínja a szegénynek. Ha Kedvese magához vonja, folynia kell: nem állhat ellen, ha magába vonja őt az Úr. Szólna ő akkor szívesen, de nem tud, mert az egyesülés magasztos pillanatában teljesen a csodálatos Szentháromság hatalmába kerül. Akkor elhagyja őt az Úr egy pillanatra, hogy a Lélek újra vágyódhasson utána. Akkor a Lélek ismét Ura dicsérete után eped, amit puszta akarata által Urából ki nem kényszeríthet. Sőt, a Lélek azt kívánja, bár a pokolra küldené az Úr, hogy valamennyi teremtménye módfelett dicsérje Őt. Urára tekintvén így szól a Lélek:

Akkor az Úr rátekint a Lélekre és ismét magához vonja isteni üdvözletével ajándékozva meg, amit a test képtelen szavakba önteni. Így szól akkor a Test a Lélekhez:

I.22. Szűz Mária üzenetéről valamint arról, hogy az egyik erény miként követi
a másikat. A lélekről, ki a Szentháromság jubilusában teremtetett és arról,
hogy Mária miként táplálta és mind a mai napig táplálja a szenteket

A kezdet nélkül létező Szentháromság édes harmatja az örök Istenség kútjából a kiválasztott szűz virágára hullott: a virág termése egy halhatatlan Isten és egy halandó ember, az örök élet elnyerésének eleven reménye. Vőlegény lett a Megváltó!

Hol lett Vőlegénnyé a Megváltó? A legszentségesebb Szentháromság jubilusában, minthogy Isten képtelen volt visszatartani magát, így hát megteremtette a lelket, hogy nagy szeretetében önmagát adhassa néki.

"Lélek, ugyan hol alkottál, hogy a teremtményeket meghaladva ily magasra száltál és bár a Szentháromsággal elegyedtél, mégis egészen önmagad maradtál?"

"Származásomról beszéltél, én pedig ezt felelem neked: ugyanott teremtett engem a Szeretet (mint a Megváltót) s ezért egyetlen teremtmény sem tudja erősíteni, de csonkítani sem bennem a nemes természetet, egyet kivéve, a szeretet."

"Szűz Szent Mária, szülőanyja vagy te e csodának. Mikor részesülhettél benne?"

"Amikor Ádám tette miatt Atyánk öröme haragra vált, az Örök Bölcsesség általam kívánta kiengesztelni a mindenható istenség sérelmét. Akkor menyasszonyává tett engem az Atya, hogy szerelmére viszonzást nyerjen, minthogy szeretett menyasszonya, a Lélek immár halott volt. A Fiú anyjául jelölt ki engem, a Szentlélek kedvesévé fogadott. A legszentségesebb Szentháromság egyedüli jegyesévé lettem s árvák anyjává, kiket Isten színe elé vezettem, hogy el ne vesszenek, mint sokan mások előttük. Minthogy így sok szenvedő gyermek anyjává lettem, melleim olyannyira megduzzadtak az adakozó könyörületesség tiszta és szeplőtlen tejétől, hogy a prófétákat és látnokokat tápláltam, noha még meg sem születtem. Gyermekéveimben Jézust szoptattam, ifjúságom ideje alatt Isten menyasszonyát, a szent keresztény Egyházat tápláltam, a kereszt alatt pedig, hol oly gyenge és meggyötört voltam, Jézus testi fájdalmainak tőre lelki értelemben sebezte meg lelkemet."

Akkor leplezetlenül feltárultak Jézus sebei és Mária mellei. A sebek folytak, a mellek tejet árasztottak, úgyhogy életre kelt a lélek és meggyógyult, mikor is Jézus a tiszta vörös bort pirosló ajkához emelte. Mikor a lélek a nyílt sebekből ily módon megszületett és életre kelt, gyermeki volt és nagyon fiatal. A halál és az újjászületés utáni romolhatatlan gyógyulás titka, ha a lélek Isten anyját anyja helyett anyjává és bábaasszonyává fogadja. Így kell ennek történnie, mert Isten a lélek igaz Atyja és a lélek az Ő valóságos menyasszonya, kihez mindenben hasonlatos.

"Asszonyom, idős korodban a szent apostolokat tápláltad anyai tanításoddal és hathatós imád szavával, hogy rajtuk Isten kinyilvánítsa saját dicsőségét és te pedig akaratodat. Asszonyom, hasonlóképpen erős hittel szoptattad és szoptatod mindmáig a mártírok szívét, a gyóntatók fülét szent oltalmazással, a szüzeket szemérmetességgeddel, az özvegyeket állhatatossággal, a házasokat jóakarattal, a bűnösöket pedig türelmességgel. Asszonyom, minket is táplálnod kell, mert melleid még oly teltek, hogy el nem rejtheted őket. Ha mégsem volnál hajlandó táplálni minket, a tej nagy fájdalmat okozna neked: oly teltnek láttam ugyanis melleidet, hogy egyikből egyszerre hét sugár tört elő megöntözvén testemet és lelkemet. Enyhítsed hát ebben az órában terhemet, miket szívfájdalmak nélkül Isten egyetlen barátja sem volna képes elviselni. Az Utolsó Ítélet napjáig kell még szoptassál minket, akkor azonban megpihenhetsz, mert Isten fiai és a te gyermekeid melleidtől elválasztatnak és az örök élet nagykorúságába lépnek. Ó, mindezek után kimondhatatlan gyönyör lesz látni és szemlélni a tejet és a melleket, miket Jézus oly gyakran szájához emelhetett.
I.23. Kérd, hogy Isten erősen, kitartóan és sokáig szeressen téged,
mert akkor tiszta leszel, szép és szent

Isten választott gyermekeit különleges utakon vezérli. Ez az út különleges, nemes és szent, amelyet Isten maga járt be, hogy az ember szenvedjen ugyan, holott bűnt és törvénysértést el nem követett. Ezen utat járva örvendezik az Isten után epekedő lélek. Hisz a lélek természeténél fogva örül Urának, kinek oly sok kínt kellett jótéteményeiért elviselnie. A mi Urunk, a Mennyei Atya, egyszülött Fiát adta, akit – bár bűnt nem követett el – a pogányok megkínoztak, a zsidók pedig megfeszítettek. Immár elérkezett az idő, amikor Isten gyermekeit testben és lélekben kínozzák egyházinak látszó emberek: azt akarja ugyanis Isten, hogy szeretett Fiához váljanak hasonlatossá, aki maga is testben és lélekben kínoztatott.

I.26 Ezen az úton a Lélek irányítja az érzékeket és szabad
minden szívfájdalomtól

E ritka és magasztos úton lépked előre a Lélek vezetve az érzékeket úgy, ahogy az ép szemű ember mutatja az utat a világtalannak. Ez utat járva a Lélek szabad és mentes minden szívfájdalomtól: Urán kívül ugyanis semmi másra nincs gondja, minthogy Ura minden szükségéről a legtökéletesebb módon gondoskodik.

I.27. Arról, miként leszel méltó ez utat járni, hogy eljuthass
a tökéletességre

Három dolog teszi az embert méltóvá arra, hogy ez utat felismerje és haladjon rajta:

Először is az ember alá kell vetnie magát Istennek és minden emberi tudományával fel kell hagynia, Isten kegyelmeit szentségben meg kell őriznie és készségesen hordozva azokat le kell mondania az önös akarat kívánta valamennyi dologról.

A második megőrzi az embert az úton, hogy a bűnt kivéve mindent örömmel tudjon fogadni.

A harmadik tökéletessé teszi az ezen úton haladó embert, amennyiben mindent, amit tesz, Isten dicsőségére végez. Ilybéli tetteim legkisebbikét is Isten színe előtt oly nagyra merem becsülni, mintha a legmagasabb kontemplációban részesedtem volna, amit az ember csak elnyerhet.

Miért? Mert minden ugyanolyan értékű, amit szeretetből Isten dicsőségére teszek. Amennyiben azonban bűnt követek el, máris letérek ez útról.

I.28. A mértéktelen és szüntelen szeretet halálos;

ez a balgák balgasága

"Boldogít, hogy szeretnem kell, aki engem szeret s kívánom, hogy halálosan, mértéktelenül és szüntelenül szerethessem őt. Örvendezzél, én lelkem, mert szeretetből halt halált érted az élet s szeresd őt oly erősen, hogy képes legyél meghalni érte. Így mint az élő, magát soha fel nem emésztő parázs örökké loboghatsz a Magasztos nagy tüzében:

Vállald a szenvedést velem s rosszakaróid elárulnak. Hamis színleléssel keresnek meg téged s a gyűlölet foglyává leszel. Engedelmességed kötelet vet rád. Szemeidet is bekötik és megtagadják tőled az igazságosságot: ütlegel a világ bősz indulatában. Bűnbevallás végett bíróság elé állítanak, bűneid miatt megbotoznak s gúnyolódások közepette Heródeshez visznek. Elhagyatottságodban megfosztanak ruháidtól, nincstelenségedben megkorbácsolnak és kísértések közepette megkoronáztatol. Csúfolódva és gyalázva leköpnek téged, de te a bűnt megvetve hordozod kereszted. Az akarat valamennyi kívánságáról lemondasz s keresztre feszítenek: szent erényekkel szegeznek fel rá. A szeretet sebet üt rajtad, szent állhatatosságban kereszthalált halsz s szívedet az Istennel való folytonos egyesülés járja át. Az ellenség felett aratott biztos győzelem tudatában levétetel a keresztfáról, temetésed közöny kíséri, boldog végzetként feltámadsz a halálból és Isten téged egyetlen lélegzetvételével ragad magához a mennybe.

I.30. A hét imaóra

A meggyaláztatások idején így szólt az Úr: " E dolgon ne nagyon csodálkozz: ha ennyire megvetik az értékes edényt s leköpik, mi lesz a sorsa akkor az ecetes edénynek, amely semmiféle értékkel nem bír?"

I.32. Elismeréssel, gyötrelmekkel és jótéteményekkel ne törődj.
Szomorkodj a bűn felett
Ha elismeréssel adóznak neked, szégyenkezz.
Ha gyötörnek téged, örvendezz.
Ha valaki jót tesz veled, óvakodj tőle.
Ha bűnt követsz el ellenem, bánkódj teljes szívedből.
Ha képtelen lennél a bánkódásra, lásd, mennyire és mily hosszasan szenvedtem miattad.

I.33. Az eledelről, a vigaszról és a szeretetről

Kedveséhez így szólt a Lelkem: "Uram, bőkezűséged testi eledel nékem csodálatos módon, könyörületességed lelkem vigasza egyedülálló módon, szereteted Benned való megnyugvásom örökkön-örökké.

I.34. Légy a szenvedésben bárány, galamb és mátka

"Ha a bánat gyötrelmét a gyónás fájdalmát, a vezeklés fáradalmát, a világ utáni örömet, az ördög kísértéseit, a test csábítását és átkos önös akaratodat, amely a valódi szeretettől oly sok lelket eltántorít, és ha valamennyi ellenségedet térdre kényszeríted, akkor majd a fáradtságtól így szólsz: "Szépséges Ifjú, epedek irántad, vajon hol talállak meg téged?"

A hajnal édes harmatjában – a titkolt bensőségesség ez, ami elsőként tér a lélekbe –, így szólnak a Komornák vagyis az öt érzék:

Erre a Lélek magára ölti a szelíd alázatosság ingét, mert oly alázatos, hogy önmagánál mélyebben senkit meg nem tűrne; az ingre a tiszta szüzesség fehér ruháját húzza, mert e Lélek oly szeplőtlen, hogy úgy gondolatban, mint szóban és tettben irtózik mindentől, ami beszennyezhetné. Magára ölti még a szent hírnév köpenyét, melyet erények aranyával ékesített, s elindult az erdőbe, a szent emberek társaságába, ahol az Isteni Egyesülés édes hangú csalogánya dalol éjjel-nappal s a szerelmes Lélek a Szent Megismerés megannyi madarának kedves énekét hallgatja. Az Ifjú azonban még nem jön. Erre a Lélek, minthogy táncolni szeretne, küldöncöket meneszt Ábrahám hite, a próféták vágya, a Mi Asszonyunk Szűz Mária tisztaságos alázatossága és Urunk Jézus Krisztus szent erényei valamint megannyi kiválasztottja érdemei után: erre szép hálatánc kerekedik ottan. Akkor megérkezik az Ifjú is és így szól:

"Édes szüzem, minthogy illő és szép volt a tánc, melyet magasztalásomra lejtettél, s fáradt lettél a szerelemtől, így azt tehetsz a Szűz Fiával, amiben csak kedved telik. Jöjj, mikor a nap delelőre hág, az árnyékos forráshoz a szerelem ágyába. Társaságában ott majd megpihenhetsz."

Ekkor belép a Kedves a szépséges láthatatlan Istenség titkos kamrájába. Ott találja a nászágyat a szerelem hajlékában, amit Isten maga készített elő számára, azonban nem emberi módon és emberi elképzelés szerint. Akkor így szól az mi Urunk:

Isten kedves barátja, a szeretet ezen útjáról írtam neked. Bárcsak felfedné az Úr mindezt a te szíved számára is! Ámen.

I.45. Nyolc nap, amely alatt a próféták sóvárgása beteljesedett

A napba öltözött Menyasszony lábával a holdat tiporja és fején az Istennel való egyesülés koronája ragyog. A Menyasszonynak van egy káplánja, akinek neve: Félelem. A káplán aranyvesszőt tart a kezében, minek neve: Bölcsesség. A káplán a bárány vérével van felruházva és tisztességgel koronázva. A Bölcsesség Istennek tetsző módon van felékesítve, koronája pedig az Örökkévalóság.

A Menyasszonyt négy szűz kíséri. Az első a Szeretet, aki vezeti a Menyasszonyt. Ruhája a Szemérmetesség, koronája pedig a Méltóság. A másik szűz az Alázatosság, aki óvja a menyasszonyt. Ruhája a Megvetettség, koronája pedig a Felmagasztaltatás. A harmadik a Bűnbánat. Ruhája szőlőfürtszőttes, koronája az Öröm. A negyedik szűz a Könyörületesség, kinek ruhája édes illatú balzsam, koronája pedig minden gyönyörűséggel teljes. E két utóbbi szűz hordozza a Menyasszony uszályát, minek neve: Szent Hírnév.

A Menyasszony püspöke a Hit, aki a jegyest a Vőlegény elé vezeti. A püspök ruhája értékes kövektől ékes, koronája pedig a Szentlélek. A püspöknek két lovagja van. Az egyik az Erősség, kinek ruhája a Harci Vágy, koronája pedig a Győzelem. A másik a Merészség, kinek ruhája a Megingathatatlan Elszántság, koronája pedig minden embernek üdve.

A Menyasszony komornája az Éberség, kinek ruhája az Éber Kitartás, koronája pedig az Állhatatosság. Ö hordozza a Menyasszony előtt a fáklyát és tartja ruhája uszályát. A fáklya fénye maga az Értelem, kinek ruhája a Felismerés, koronája pedig a Jóság. Az uszály a szent Lelkiismeret: ruhája a Jóakarat, koronája pedig Isten rendelése szerint való. A Menyasszony csaplárosa a Sóvárgás, kinek öltözete a Vágyódás, koronája pedig a Lelki Béke. A Menyasszony hegedűse a Szeretetreméltóság. Hárfája a Bensőséges Bizalom, ruhája a Kegyelem, koronája pedig az Önzetlen Segítség.

A Menyasszony öt birodalom úrnője. Ezek közül az első a szem: erénye a Könnyhullatás, ékessége az Önfegyelem. A második birodalomhoz tartoznak a Gondolatok, amelyek természetük szerint harcra teremtettek és a Jótanács erényével vannak ékesítve. A harmadik a Beszéd képessége, amely a Hasznosság erényével van megáldva, ékessége pedig a Hűség. A negyedik a Hallás Isten szavának befogadására, minek éke a Vigasztalás erénye. Az ötödik a Tapintás, az Észlelés, amelynek Hatalom adatott, ékessége a bűntől mentes Megszokás. Ezen öt birodalomnak van egy várnagya, kinek neve: Bűntudat. Ruhája Bűnbánat, koronája pedig az Engesztelés. A Menyasszonynak egy bírája is van, kinek ruhája az Önsanyargatás, koronája pedig a Türelem.

A Menyasszony háziállata maga a test. Ennek kötőféke a Méltatlanság, étele a Megvetettség, istálója pedig a Bűnbánat. A kantár, amit visel, maga az Ártatlanság. A Menyasszonynak van egy bíborkendője, a Remény. A Remény öltözete az Igazság, koronája pedig kalászkoszorú. Kezében a Menyasszony pálmaágat tart, a bűn felett aratott győzelem jelét, és egy dobozt a másik kezében. E doboz, mivel kedvesét akarja meglepni, szeretettel és vágyódással teli. Pávatollból készült kalapot visel annak jeléül, hogy a földön rossz hírbe soha nem került és a mennyben méltóság vár rá. A Szelídség útját járja. A Szelídség öltözete omló méz, koronája pedig a Bizonyosság.

Az Igazság Koronáját helyezi Urunk Menyasszonya fejére, mit lelki embereken kívül senki más nem viselhet. A koronában négy erény látható: a Bölcsesség és a Lelki Szegénység, a Sóvárgás és az Állhatatosság. Adja Isten, hogy mindannyian viselhessük e koronát! Ámen.