16. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
Dicséröm én az Urat minden időben, magasztalom szent nevét egész éltömben, míg leszök az földön, szívemben az hálaadás, számban dicséretmondás nem leszön szíkön. Oly igön nagy jó voltát hozzám Istennek, lelköm nem tudhatja számát jó tettének, azért dicseködöm, bízom az nagy Úristenben, leszön szent fölségében én reménségöm. Csudálják, ezt megértvén, sok nyomorultak, ürölvén engöm níznek, kik meghervadtak, űk is én példámmal szívöket fölgörjesztik, Istenhöz fölemelik bizodalommal. Jersze azért, fölszóval űt magasztaljuk, mi mind egy akarattal szent nevét áldjuk, mert ű meghallgatta, bévette én kérésömet, és én nagy siralmimat eltávoztatta. Segétségét hogy látják, ureá níznek, azkik megnyomorodtak, hozzá sietnek, szégyönt nem vallanak, mert uk imádságokban és fohászkodásokban meghallgattatnak. Vígan dicséretőkben ím, ezt énöklik, énrólam példát vévén űk is hirdetik: ennek kiáltását ím, az Úr meghallgatta, és megszabadította, látván siralmát. Senki ne kétölködjék azért Istenben, ámbátor fenekődjék sátán ellenben, mert űket félőket Istennek erős angyali táborral környül járja, ója lelköket. Az Istennek jó voltát, jer, kóstoljátok, ízit és édös voltát, jersze, lássátok, mely jó az Úr Isten, boldogok, kik oltalmában, vannak u árnyékában, támaszok Isten. Nevét az Úristennek, szentök, féljétök, mert az Urat félőknek nem lesz szükségök, de azért éhöznek oroszlánok kö[l]ke is, kegyetlen gyermökök is már szukölködnek. Nosza, jertök előmben, édös magzatim, hirdessétök előttem, édös fiaim, íme, megtanítlak az Úrnak félelmére, az szent és jó életre, szépön oktatlak. Azki éltét kívánná, vajon s ki volna, jó napokat látnia azki akarna, tartóztassa nyelvét ondok rágalmazástul, hitötlen csalárdságtul ója beszédét. Gonosztul távozzék el, jót cseleködjék, békességgel mindönnek ű igyeközzék, mert az Úristennek szömei az igazakon, füle kiáltásokon fügyelmetösse[n]. De kemény ítéleti gonosztevőkön, bosszút áll ítéleti minden bűnökön, mert ű kigyomlálja az földről ű életöket, hívek közzül híröket el--kiszámlálja. Sőt, nyomorult híveknek fohászkodások, Istenhöz el--fölhatott u kiáltások, és megszabadítja mindön keseruségökből, űket megszabadítja, és oltalmazza. Törödelmes szívekhöz közel az Isten, hol nincsen kihez bízni, ű vagyon jelön, bülcs és nagy hatalmas, noha sok az sanyarú, de hívé[t] szabadítja, lám, diadalmas. Csontjokat mindvégiglen nekik megtartja, híveket mindvégiglen el--meg nem rontja, noha kegyötlenök hívek levágására, csontjok megrontására fölfegyverköztek. Csuda bülcs ítéleti, lám, az Istennek, gonoszoknak szándéki fejökre térnek, bunökben elvesznek igazaknak gyulölői, szenteknek üldözői semmivé lesznek. De azoknak lelköket megtartja Isten, azkik űtet szolgálják, megtartja híven, noha bűnben vadnak, de bűnökből megtérvén kárhozatra [nem] jutnak, kik benne bíznak.