PALIMPSZESZT
16. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

LÁDONYI SÁRA
Könyörgés

Láss hozzám, Úristen, kegyelmes szemeiddel,
Nyomorúságomban vigasztalj szent lelkeddel, 
sok bosszúságomat hogy elszenvedhessem
jó lelkiesmerettel.

Az te szent nevedet kiért örökké áldom,
nagy gyarlóságomat te látod, nyilván tudom,
keserűségemben ha sokáig tartasz,
felségedet megbántom.

De idején kérlek, Uram, az te nevedért,
lelkemben meg ne sérts téged megbántásimért,
az én szemeimnek gyarlóságból esett
keserves sírásiért.

Oltalmam mindenkor mert bizonnyal te voltál
mindazolta fogva, hogy ez világra hozál;
sok nyomorúságból megszabadítottál,
és mellettem forgottál.

Nincs azért énnekem kívüled segítségem,
mert sem jó barátom és semmi nemzetségem,
nincsen jó szomszédom, ki mellettem fogjon,
hanem csak te, Istenem.

Ám ha nem nagy kín volt ez világban vajódnom,
nekem, nyavalyásnak gyámoltalan bujdosnom,
ilyen ártatlanul gonosz nyelvek miatt
nagy szidalmat vallanom.


Siralomtul szemem immár meg nem száradhat,
orcám barátim kőzt víg kedvet nem mutathat,
mert mind hátrahagytak, hanem csak egyedül
szánj engem, nyomorultat.

Azkiktül ok nélkül én az szidalmat vallom, 
nyelvek nehézségét most fejemen viselem,
de hiszem, Úristen, hogy mind még őrőmmel
ezeknek végét érem.

Rövid szóval, Uram, nyavalyámat megértsed,
én árva fejemet igazságoddal mentsed,
ellenségem ellen az prókátorságot
szent nevedért felvegyed.

Akármint titkoljam előtted bűneimet,
de el nem röjthetem előtted titkaimat,
mert látod szívemet, vezérled utomat,
tudod gondolatimat.

Szívem mely szomorú, életem oly nyomorú,
az én tekintetem mindenfelé sanyarú,
keserves lelkem testemben gyötrődik,
mert megemészt nagy bosszú.

Keserves bánattal ez verseket hogy írám, 
sanyarú könyvekkel levelemet áztatám,
elfogyott fejemet ellenségem ellen
az Úristenre bízám.



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]