16. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
Huc usque, me miseram! Rem bene celaveram et amavi callide. Res mea tandem patuit, nam venter intumuit, partus instat gravide. Hinc mater me verberat, hinc pater improperat, ambo tractant aspere. Sola domi sedeo, egredi non audeo nec impalam ludere. Cum foris egredior, a cunctis inspicior, quasi monstrum fuerim. Cum vident hunc uterum, alter pulsat alterum, silent, dum transierim. Semper pulsant digito, ac si mirum fecerim. Nutibus me indicant, dignam rogo iudicant, quod semel peccaverim. Quid percurram singula? Ego sum in fabula et in ore omnium. Ex eo vim patior, iam dolore morior, semper sum in lacrimis. Hoc dolorem cumulat, quod amicus exulat propter illud paululum. Ob patris sevitiam recessit in Franciam a finibus ultimis. Sum in tirtitia de eius absentua in doloris cumulum.
Mindeddig eltitkoltam, jaj nekem, amíg bírtam, nem tudták, hogy szeretek. Ám kiderült a titok, mert immár hasas vagyok, és a szülés fenyeget. Ezért üt-ver az anyám, ezért átkoz az apám, haraguktól szenvedek. Naphosszat otthon ülök, utcát, teret kerülök, többé nem örvendhetek. Mikor kimerészkedem, engem néznek szűntelen, mint egy szörnyű monstrumot. Csak a hasam figyelik, mindig egymást bökdösik, s némák, ha elhaladok. Taszít egy a másikon, ujjal mutatják bajom, szemükben bűnös vagyok. Fejcsóválva ítélnek, már máglyára vetnének, egyetlen vétkem az ok. Tovább minek soroljam, hogy hány pletyka szól rólam? Nyelvük rajtam koptatják. Ennyi kínnal nem bírok, fájdalmamban meghalok, könnyem hullik szűntelen. Csak tetézi keservem, hogy elment a kedvesem, mert a dolgot megtudták. Dühös apám vadsága miatt Francúz-országba visszatér most hirtelen. Bizony nagy a bánatom, mert többé nem láthatom - szívem száz kín járja át.
Ladányi-Turóczy Csilla fordítása