14. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
Románcok - Észak-Afrikában, szefárd közösségekben gyűjtött, a XX. sz.-ban is tovább élő újlatin (spanyol ill. spanyol-portugál keverék) nyelvű népdalok/versek
Sola como y sola bebo, - sola me estoy de continuo,
sola me meto en la cama, - como mujer sin marido.
Se lo diré a mi madre?; - vivirá com mi suspiro
Se lo diré yo a mi padre?; - me dirá: tú lo has querido...
Más vale que yo me calle - y no diga a ninguno,
que no hay mujer en el mundo - que tenga el seso cumplido,
como la mujer que tapa - las faltas de su marido.
Magam iszom, magam eszem, - magam vagyok én szűntelen,
magam fekszem be az ágyba, - mint egy asszony, ki férjtelen.
Ha anyámnak szólok róla, - ő is csak szenved majd velem,
ha apámnak szólok róla, - azt mondja majd, úgy kell nekem...
Jobb, ha néma maradok hát, - és senkinek nem említem,
mert ezen a nagy világon - bölcsebbet nem tehet sosem
asszony, minthogy takargatja - ura hibáit szűntelen.
Estábase Moriana - sentada en su salverado:
mirando estaba sus campos, - cómo siembra el trigo en grano.
Vido venir a Don Güeso, - caballero en su caballo.
- "Norabuena, Moriana, - sentada en su salverado."
- "En ella vengáis Don Güeso, - caballero en su caballo.
Qué dicho, m' habían dicho, - que vos querías casare?"
- "Quén te dijo, Moriana, - te dijo cierto y verdade;
al domingo tengo boda, - hoy vos vengo a convidare;
a vos y a vuestras doncellas, - que me hagan un manlare."
Salto diera de la cama, - hasta el vergel de su padre;
escogió siete hojitas, - daquel fino solimane;
cogiólas y bien majólas, - que siete ańos habían siete
y en el vino las fue echare - "Bebáis tú, Don Güeso,
y bebáis de este vino; - que vos lo tengo escondido".
- "Bebáis tú, Moriana - bebáis en primero;
c' ansi hace toda gente - que convida a caballero."
Ya lo pone Moriana, - ya lo ponía a la boca;
los dientes tiene menudos, - de ellos no pasaba gota.
Ya lo ponía Don Güeso, - ya lo ponía a la boca;
cansado viene del campo, - de ello no deja una gota.
-"Qué me dates, Moriana, - qué me dates en el vino?
Las armas tengo en la mano, - ya no veo mi rocino.
Qué me dates, Moriana, - qué me dates en el claro?
Las armas tengo en la mano, - ya no veo mi caballo."
- "Al domingo tienes boda, - hoy vienes a convidarme."
- "Y contigo, Moriana, - contigo iba a casarme.
No se me do por mi muerte, - en que tan joven lo digo;
por la pobre de mi madre, - que jamás me verá vivo.
No se me do por mi muerte, - aunque timprano la hablo,
por la triste de mi madre, - que jamás me verá sano."
Ya le sacan a Don Güeso, - ya le sacan a mudale;
ya le sacan a Moriana, - ya le sacan a matare.
Ya le sacan a Don Güeso, - ya le sacan a alabále;
ya le sacan a Moriana, - ya le sacan a quemále.
Tornácán ült Moriana, - kint ült a tornácán éppen,
nézte, hogyan nő a búza - a kalásznak belsejében.
Látta, arra jön Don Gueso, - lovag lovának nyergében.
- "Köszöntelek, Moriana, - ki tornácodon ülsz éppen."
- "Jó órában jössz, Don Gueso, - lovag lovadnak nyergében.
Azt hallottam, úgy hallottam, - megházasodsz nemsokára."
- "Ki ezt mondta, Moriana, - annak valót szólt a szája.
Vasárnap lesz lakodalmam, - meghívlak téged is rája,
téged és a hölgyeidet, - főzzenek a lakomára."
Felkelt akkor Moriana, - atyja kertjébe ment nyomba',
mérges növény hét levelét - mindjárt le is szakította.
Hét évet számlált mind a hét, - leszedte, felaprította,
és a borba szórván így szólt: - "Idd ki, Don Gueso, egészen,
igyad csak meg ezt a jó bort, - neked tartogatom régen."
- "Elébb te igyál belőle, - Moriana, énelőttem,
így szokás csak megkínálni egy lovagot e vidéken."
Üríti már Moriana, - üríti is már a kelyhet,
amilyen aprók fogai, - nem veszít egyetlen cseppet.
Üríti is már Don Gueso, - üríti is már a kelyhet,
elfáradt a mezőt járva, - nem veszít egyetlen cseppet.
- "Moriana, jaj, mit adtál, - mit adtál a borban nékem?
Fegyverem még a kezemben, - de lovam eltűnt egészen.
Moriana, jaj, mit adtál - ebben az italban nékem?
Fegyverem még a kezemben, - s paripám eltűnt egészen."
- "Vasárnap lesz lakodalmad, - meghívtál a lakomára."
- "De te lennél, Moriana, - bizony te lennél a mátka!
Nem sajnálom a halálom, - pedig nem sokáig éltem,
csak szegény anyámat szánom, - élve többé nem lát engem.
Nem sajnálom a halálom, - pedig még nem élek régen,
csak szomorú anyám szánom, - ki többé nem láthat épen."
Viszik is már jó Don Guesót, - viszik már, hogy eltemessék,
viszik is már Morianát, viszik már, hogy megölhessék.
Viszik is már jó Don Guesót, - viszik már, hogy dícsérhessék,
viszik is már Morianát, - viszik már, hogy megégessék.
Dios del sielo, Dios del sielo, - Dios del sielo, estás conmigo,
y una vida como ésta, - yo, seńor, non vos la pido,
de día me dabais pena, - de noche peńa e suspiro.
Eramos tres hermanitas - hijas de un padre valido,
todas se hubieron casado - y a mí no hubo marido,
ni' s por halta de dinero, - mi padre lo da conmigo,
ni' s por halta de ajuaré, - que en cofre lo ha tenído;
ni' s por halta de hermosura - que Dios me dejó cumplida.
Es por halta de fortuna - que del sielo no ha venido!
Én Istenem, én Istenem, - én Istenem, Te légy velem,
ilyen életet nem kértem - magamnak Tőled én sosem.
Nappal csak kínban van részem, - éjjel csak sóhaj jut nekem.
Derék atya három lánya, - három testvér voltunk hiszen,
nővéreim férjhezmentek, - vőlegény nem jutott nekem.
Nem pénz híján, azt eleget - adna az én atyám velem,
nem is kelengye hiányzik - azt rég ládámban őrizem.
Még szépségben sincs hiányom, - bájosnak teremtett Isten.
Csak a szerencse hibádzik, - azt az Ég nem adott nekem.
Yo mi levantara un lunes, - un lunes per la mańana,
tomara mi cantarito, - y a la fuente fui por agua.
Y en mitad del camino, - con el mi amor me encontrara;
tirame al pecho la mano - y al pecho me la tirara.
"Tate, tate, tú el caballero, - dijame irme para casa:
lavaré mi lindo cuerpo, - pondró camisita blanca;
mi tocaré mi cabecita - con una toquita morada;
me ceńire mi cinturita - con una cinta de lana.
Felkeltem hétfő hajnalban, - keltem egy hétfő reggelen,
megfogtam a korsócskámat: - kútra ment az vízért velem.
Félúton bizony meglátom, - megpillantom a kedvesem,
vedd el keblemről kezedet, - nem is tartotta keblemen.
"Tate, tate, lovag uram, - engedj kérlek hazamennem,
megmosom én szép testemet, - patyolat ingem felveszem,
bekötöm a fejecskémet, - bíbor kendővel a fejem,
gyapjúövvel derekamat, - a derekam felövezem."
Debajo de limón
dormia la nińa
y sus pies en la agua fría;
su amor por aí vendría:
- "Qué hasés mi novia garridá?"
- "Asperando a vos mi vidá
lavando, vuestra camisa
com jabón y lejía."
Debajo del limón, la nińa;
sus pies en el agua fría;
su amor por aí vendría.
Egy citromfa alatt
aludt a leányka,
hideg vízben a két lába,
épp arra ment a barátja:
- "Mit csinálsz itt, szívem szép mátkája?"
- "Téged várlak, lelkemnek világa,
a vízben ingedet mosva,
fehérítve, szappanozva."
Citromfa alatt a lányka,
hideg vízben a két lába,
épp arra ment a barátja.
Fuérame a bańar
a orías del río,
aí encontrí, madre,
a mi lindo amigo;
el me dió un abraso
yo le di sinco. ----
Fuérame a bańar
a orías del claro,
aí encontrí, madre,
a mi lindo amado:
el me dió un abraso
yo le di cuatro.
Elmentem fürödni
a folyó szélére,
ott találtam, anyám,
szívem szerelmére,
ő csak megölelt egyszerre,
ötször én őt érte. ----
Elmentem fürödni
a patak szélére,
ott találtam, anyám,
szívem kedvesére,
ő csak megölelt egyszerre,
négyszer én őt érte.
(Idade Média - Romanceiro Geral)
Sobre el cuerpo ya difunto
del esposo que adoraba
del Rey de Arabia la viuda
sangre y lágrimas derrama.
Rompe sus tiernas mexillas
las manos tuerce y maltrata,
y los dorados cabellos,
sin piedad mesa y arranca.
Despide vozes sin tiento
que como leona brava
dalle vida y ser com ellas
en vano piensa y trabaja.
(Középkor - Romanceiro Geral)
Urának teteme fölött,
ki drága volt néki, drága,
Arábia királynéja
vérét és könnyeit ontja.
Finom orcáját karmolja,
kezét tördeli, csavarja,
aranyszínű, szőke haját
könyörtelenül szaggatja.
Tébolyultan sír, kiabál,
mint a vadon oroszlánja,
férjének új éltet adna,
de hiába is próbálja.
Desde hoy la mi madre, - la del cuerpo lusido,
tomarís vos las yaves, - las de pan y del vino,
que yo irme quería - a servir buen marido,
a ponerle la mesa, - la del pan y del vino,
para hacerle la cama - y para echarle conmigo.
Atana, atanaora, - que sea en buena hora.
Y atana, atanataire, - que sea en buen simane.
Desde hoy la mi madre, - la del cuerpo lozano,
tomerís vos las yaves, - las del pan y del claro,
que yo irme quería - a servir buen velado
y a ponerle la mesa - la del pan y del claro,
para hacerle la cama - y para echarle a mi lado.
Y atana, atanaora - que sea en buena hora.
Y atana, atanataile, - que sea en buen simane.
Mától fogva, anyácskám, szépséges anyám, lelkem,
te őrizd a kenyér s bor kulcsait énhelyettem.
Elmegyek, hogy szolgáljam immár az én jó férjem,
hogy kenyér s bor asztalát őneki megterítsem,
hogy megvessem az ágyát, és véle lefeküdjem.
Atana, atanaóra, legyen az szerencsés óra.
És atana, atanaira, legyen a hét áldott napja.
Mától fogva, anyácskám, karcsú anyácskám, lelkem,
te őrizd kenyér s ital kulcsait énhelyettem.
Elmegyek, hogy szolgáljam én rejtőző szerelmem,
kenyér s ital asztalát hogy neki megterítsem,
hogy megvessem az ágyát, s melléje lefeküdjem.
Atana, atanaóra, legyen az szerencsés óra.
És atana, atanaira, legyen a hét áldott napja.