BUMBERA Katalin
Georges Ares: Tractatus logico-literarius
0. Írásnak nevezzük a magunk vagy mások számára dekódolható, értelmes üzenetet rejtő jelsorozatot.
0.01 E jelsorozat dekódolását olvasásnak nevezzük.
0.010 Az első művelet (írás) a második műveletben (olvasás) nyer értelmet. A kettő kiegészíti egymást.
0.1 Az írás új kelet találmány. Legrégibb írott szövegeink legfeljebb ötezer évesek. Az emberi faj történetében tehát késön jelent meg az írás; még inkább későinek számít ez a földtörténeti korokhoz viszonyítva.
0.11 Nincs alapunk feltételezni, hogy az időszámításunk előtti negyedik évezred előtt is létezett volna írás.
0.2 Az íráshoz sokféle eszközt és anyagot használtak.
0.21 Ma a leggyakrabban használt anyag a papír.
0.3 Az írás célja a gondolat megőrzése.
0.31 E gondolat a beszéd segítségével megszólaltatható, de kimondatlan is maradhat.
1. Az írás szavakkal történik.
1.01 A nyugati írásrendszerekben a szavakat betűk alkotják, a betűk pedig hangokat jelölnek.
1.02 A szavak is hangok, amíg le nem írják őket.
1.021 A hangok jelölésének viszonylagos pontatlansága (vagy pontatlanná válása) abból ered, hogy a hangok helyes grafikus képét megadó szabályok módosulnak (helyesírási reform).
1.1 A szavak igen nagy számú élő vagy holt nyelvhez tartoznak.
1.11 Lehetetlen felsorolni valamennyi élő és/vagy holt nyelvet, mivel nem lehet pontos határvonalat húzni nyelv és dialektus között.
1.12 A nyelveket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk: eredetük, archaikusságuk, földrajzi elterjedésük, beszélőik száma, produktivitásuk (könyvek, folyóiratok, újságok), nemzetközi konferenciákon betöltött szerepük, szókincsük gazdagsága, elsajátításuk nehézsége (indo-európai nyelveket beszélők, illetve más anyanyelvűek számára), történelmi jelentőségük és sok egyéb szempont alapján.
1.121 Itt most nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Nem javasolunk semmiféle osztályozást, nem állítunk fel semmilyen hierarchiát.
1.13 Irodalomnak tekintünk minden írást, melyet betűk, illetve a távolkeleti írásrendszerek esetében egyéb jelek alkotnak.
2. Szavak láncolata alkotja a szöveget.
2.1 Egy szöveg hosszúsága egyetlen szótól (elméletileg) végtelen számú szóig terjedhet.
2.11 Az egyszavas szöveget nem nevezhetjük szavak láncolatának. Ez azonban ritka eset, és túl jelentéktelen ahhoz, hogy külön csoportba soroljuk.
2.2 Nap mint nap születnek szövegek. Nagyon sok szöveg eltűnt vagy el fog tűnni.
2.3 Az írás kezdetei óta létrehozott valamennyi szöveg összegyűjtése olyan feladat, amelyre egy nap talán akad vállalkozó. Ezidáig senki sem kísérelte meg.
2.31 A már eltűnt szövegek mindenképpen hiányoznának e gyűjteményből, hacsak egyszer fel nem találják az "időgépet".
3. A létező szövegek összessége alkotja az irodalmat.
3.1 Ez a mennyiségi megközelítés nem zárja ki az egyéni preferenciákat. Szívesebben olvasgathatjuk például Marguerite Duras műveit, mint a "Vigyázz, a tetőn dolgoznak!"-típusú feliratokat.
3.2 A legegyszerűbb szövegek (mint például a bevásárlólisták) mindössze arra szolgálnak, hogy kisegítsék emlékezőtehetségünket. Annyiban tartoznak az irodalomhoz, amennyiben az írás aktusához kapcsolódnak. (0.) Céljukat tekintve nem képezik az irodalom részét. (4.)
3.3 A fenti definíciókból következik, hogy minden ember, aki nem írástudatlan, legalább egyszer életében maga is létrehoz irodalmat, ha máshogy nem, legalább a 3.2. pont értelmében.
3.4 A továbbiakban az irodalomnak csak a magasabbrendű megjelenési formáit tárgyaljuk.
4. Az irodalomnak az a célja, hogy hatást érjen el.
4.01 Ez minden más emberi tevékenység közös célja is.
4.1 Kétféle hatást különböztetünk meg: a kognitív és az érzelmi hatásokat.
4.2 Tágabb értelemben tudományos irodalomnak nevezzük a kognitív hatáskeltés (ismeretterjesztés) szándékával létrehozott irodalmat. Szűkebb értelemben tudományos irodalmon értjük például a filozófiával, teológiával, történelemmel, jogtudománnyal, politikával, gasztronómiával, államigazgatással, orvostudománnyal, zenével, festészettel, sporttal foglalkozó írásokat. Az olvasónak így átadott ismeretanyag tulajdonképpen nem több, mint egy közeli vagy távoli dologról, eseményről szóló tájékoztatás.
4.3 Az érzelmi hatásokra törekvő irodalom alkotja a szó szűkebb értelmében vett irodalmat. Ezen belül rendszerint műfajokat különítünk el (költészet, színház, elbeszélés, kritika, emlékirat, napló), melyek maguk is további al-műfajokra oszthatók: lírai, tanító, szatirikus, bakkhoszi költészet; komédia, operett, tragédia; regény, mese, novella... Ezeket ugyancsak lehetetlen élesen elválasztani egymástól.
4.31 A szűkebb értelemben vett irodalmi műveknek, ha jól sikerültek, szintén vannak kognitív hatásaik is. Ezek is éppoly mély ismereteket adhatnak át, mint a tisztán értelemre ható művek. Ez az effektus megfordítva általában nem érvényesül.
5. Az irodalom maradandó hatásokat próbál kiváltani.
5.1 Amióta csak létezik, vagyis az első, kőbe vésett feliratok óta az irodalom ezt az igényt szándékozik kielégíteni.
5.11 A maradandóság azt jelenti, hogy a szerző neve fennmarad. Még a többi művészeti ágban (festészet, zene, építészet, színház) is csak az írás segítségével valósulhat meg a végső cél: a név megörökítése.
5.111 Számos vizsgálat próbálta kideríteni, mi készteti az írókat arra, hogy írjanak. Szinte sohasem kapták meg az őszinte választ: "hogy hírnevet szerezzünk".
5.112 A hieroglifák korához képest (0.1 ) a mai kor irodalmi produktivitása hatalmas mértékű növekedést mutat.
5.2 Ahogyan az egyénekből mindinkább egyéniségek lesznek, egyre több emberi lényt kezd gyötörni a maradandóság utáni vágy. A szerzők is egyre többen lesznek tehát.
5.201 A szerzők többsége még sohasem publikált, de azért tovább ír és reménykedik, hogy művei egy nap megjelenhetnek.
5.3 Az írók számának növekedése együtt jár azzal, hogy mindegyikükre egyre kevesebb olvasó jut. A túltermelésen kívül tovább csökkenti az olvasók számát a többi művészeti ág rohamos térnyerése is, hiszen ezek is mind maguknak követelik a fogyasztó (olvasó) idejét.
5.4 Az irodalmon belüli és azon kívüli konkurenciával az író csak úgy veheti fel a versenyt, ha egyre jobban előtérbe helyezi saját egyéniségét.
5.41 Ezt azzal érheti el, hogy sajátos, csak rá jellemző stílust alakít ki, mely megkülönbözteti őt versenytársaitól (például Péguy-től, a Formabontótól, Ramuz-től, a Lázadótól, vagy Céline-től, a Forradalmártól).
5.411 Szűk és veszedelmes ösvény ez. Az írónak el kell fogadtatnia másságát a kiadói technokráciával, majd az olvasóközönséggel. Az olvasók pedig fanyalogva fogadnak mindent, ami új, vonakodnak változtatni irodalmi ízlésükön.
5.42 A hírnévszerzés másik lehetséges módja az, ha az író maga is a kiadói technokrácia tagjává, és/vagy a sajtó munkatársává válik. Ebből a hatalmi pozícióból a megfelelő változtatásokat végrehajtva megalapozhatja saját hírnevét.
5.43 A hírnévszerzés harmadik lehetséges módja az, ha az író eddig még megíratlan témát választ, vagy a téma feldolgozásában tér el elődeitől. Vagyis a népszerűség érdekében a szerzőnek provokatív témákról és meghökkentő hangnemben kell írnia.
5.431 Egyszóval botrányt kell okoznia, ami könnyen sikerülhet, noha a modern társadalom fennen hangoztatja, hogy nincsenek többé tabuk, és aki liberálisan gondolkodik, az mindenkit megért.
5.432 A hírnévszerzésnek ez az útja megköveteli az írótól, hogy kihasználja külső megjelenését (look), vagyis amikor csak tud, szerepeljen a televízióban vagy a magazinokban.
5.4321 Magától értetődik, hogy egy olyan társadalomban, amelyben a népszerűség szükségszerűen összekapcsolódik a szerepléssel, egy ilyesfajta közvetítő eszköznek (szolgáltatásnak) a hatásai túllépik az irodalom határait.
5.433 A népszerűségre elszántan törekvő szerzőnek minden körülmények között olyannak kell látszania, amilyennek a közönség "a művészt" elképzeli, vagyis a normálissal összeegyeztethetetlen módon kell viselkednie és véleményt alkotnia. Az udvari bolond szerepét kell eljátszania, csak éppen a régi korokénál összehasonlíthatatlanul népesebb közönség előtt.
5.43301 Salvador Dalí, a festő csaknem egész életén át fantasztikusan játszotta a régi és az új világ udvari bolondját. Az irodalom területén ilyen értelemben senki sem fogható hozzá.
5.5 Ebből a helyzetből az következik, hogy minél ismertebb egy szerző, annál kevésbé ismertek a művei. A műalkotás másodlagos fontosságú a névhez képest. Jóformán csak mint név, hírnév, pletyka él tovább. Egy életmű ismerete többnyire egy-két címre korlátozódik, vagy egy aforizmára, mely tömören jellemzi az írót és munkásságát.
6. A hatékonyabb hatáskeltés érdekében az irodalom iparággá válik.
6.01 A hírnévszerzés valamennyi eddig tárgyalt módja az empirikus költőmesterség eszköze, még ha a kiadói technokrácia támogatja is.
6.011 Így tehát elavultnak tekinthető abban a vonatkozásban, hogy nem rendelkezik átfogó, szilárd és megbízható alapokon nyugvó stratégiával.
6.02 Mindemellett még a legfejlettebb országokban is vannak az empirikus költőmesterségnek fennmaradt művelői. Ahhoz a maradék kisebbséghez szólnak, akik nem vegytiszta információk megszerzéséért olvasnak, hanem a világ titkainak megfejtéséért.
6.021 Ez a kisebbség olyan, mint egy rezervátumban élő indián törzs. El fog tűnni, ha nem pártfogolják.
6.1 Az, hogy az irodalom mesterségből iparággá alakul át, azt jelenti, hogy a kiadói technokrácia elejétől végéig meghatározza a termelés folyamatát.
6.2 Az iparággá vált irodalomban a kiadói technokrácia előzetes vizsgálatok és felmérések után állapítja meg a közönség igényeit és ezután állítja elő termékeit (a könyveket). Így a kínálat igazodik a kereslethez.
6.21 A könyv sok esetben csak egyike a termék számos megjelenési formájának (multimédia), mint amilyen a film, a tévésorozat, a videó, a képregény vagy a fotóképregény.
6.22 Az összegyűjtött alapanyagból egy szakértő (szerző) önti végső formába a művet, melyet egy irodalmi szakmunkásokból álló csapat (a "négerek") készítenek elő a kiadói technokrácia direktívái alapján.
6.220 A kiadói technokrácia teljes szimbiózisban, tudományosan megalapozott (ésszerű) munkamegosztással dolgozik együtt a szerzővel.
6.221 Az iparilag előállított irodalom pontosan azt nyújtja a közönségnek, amit az kapni akar. Az olvasó tökéletesnek, elbűvölőnek láthatja önmagát.
6.3 A kiadói technokrácia a termék reklámozása és értékesítése területén is legalább olyan tudományos pontossággal jár el, mint a termék elállítása során.
6.31 A szerző feladata, hogy beszéljen vagy beszélgessen a termékéről (művéről) a kulturális termelés megvitatására szolgáló fórumokon. Interjúkat ad, kollokviumokon, kerekasztal- beszélgetéseken, szimpóziumokon, konferenciákon vesz részt, más szóval szerepel a nyilvánosság előtt. Másrészt gondja van rá, hogy termékére felfigyeljenek; irodalmi díjakra pályázik stb.
6.311 A szerző idejének egyre nagyobb részét szenteli annak, hogy a támogatást (szolgáltatást) kiharcolja.
6.32 Ebben a helyzetben a szerző sokat szenved. A nagy elődökre gondol, akik oly sokszor elismerés és pénz nélkül, sorsüldözötten éltek. Akik nem kavartak nagy vihart a maguk idejében, mégis győzedelmeskedtek az idő felett. Az ipari szerző becsapva érzi magát: csak az aktualitásban és az aktualitás által létezik; neve, bármilyen közismert is, vele együtt tűnik el. A szerző azzal a gondolattal vigasztalja magát, hogy ha sikerül nyomot hagynia saját jelenében, az utókor majd kortársai nevével együtt az övét is előássa a történelemből.
6.4 Az irodalom az iparosodás stádiumában eléri a teljességet. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnik létezni. Éppen ellenkezőleg: a teljesség ebben a kontextusban azt jelenti, hogy az irodalom teljesen kifejlődik, tökéletessé válik.
7. A fejlődés legvégén a szerző nem ír többet.
