12. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
A cím fordításával kezdem, s mivel a három fordítónál csak két különböző változat szerepel, ezért ezt a későbbi menettel ellentétben nem külön-külön, hanem egyszerre tárgyalnám.
Somlyó György és Kukorelly Endre az eredeti címen csak a magyar helyesírás miatt szükségszerű változtatást hajtották végre. Így a cím, ami a neolatin nyelvben természetesnek hat, a magyarba átkerülve idegenül, kissé tudományosan hangzik. Sokkal magyarosabb, s ezáltal ötletesebb Nemes Nagy Ágnes változata, az Önlélekrajz. Ez az eredeti cím tükörfordítása, amelyben az átlagolvasó számára is tetten érhető a költő ügyes szójátéka. Ennyit a címről.
Most elsőnek Somlyó György fordítását veszem. Törekszik a formahűségre, versszakai keresztrímesek, a szótagszám egy versszakon belül nála a következő: 8-7-8-7. Ez a képlet az eredeti vers első és második versszakára igaz, amennyiben a sorvégi redukált magánhangzókat nem számítjuk külön szótagnak, de már nem igaz a harmadik versszakra, ahol a sorok 8 szótagúak. Ez a formai eltérés azonban nem jelentős. Somlyó a keresztrímek megtartása mellett az első versszak első és második sorában különösen ügyel a hímrím visszaadására (színlelő, érzi ő).
Lássuk a tartalmi szempontokat. Úgy tűnik, mintha az eredeti completamente -- teljesen szó jelentését a fordító analitikusan akarná visszaadni. Mivel az "Oly jól ért a színleléshez" messze áll az eredetiben szereplő teljes színleléstől, a hiányt a nagy szó betoldásával pótolja az előző sorban. Ezzel azonban pontatlanságokat követ el. Zavaró számomra a "csak színleg érzi" kifejezés is. Az eredeti versben nincs szó arról, hogy a költő kétféleképpen érezne, s lenne egy tettetett érzése is. A csak szó pedig az eredetivel ellentétben azt sejteti, mintha a színlelés alacsonyabb rendű, de minden esetre sokkal könnyebb dolog volna. Ezt a zavart az is okozza, hogy a műfordító a kín szó helyett az érez szót szerepelteti kétszer. A második versszakban Somlyó György felcseréli a hagyományos szórendet, rendhagyó mondatszerkesztést alkalmaz. Ezáltal a versszak nehézkessé, nehezen érthetővé válik. Az eredeti szöveg elliptikus szerkesztése (a tárgy hiánya) szerintem ekkora változtatást nem indokol. Nem szerencsés a második versszak első sorának fordítása: "S olvasván a költeményt itt,". Egyfelől erőltetett a helyhatározó tagmondat végi helyzete, másfelől pedig azt sugalmazza, mintha egy konkrét versről, költeményről lenne szó, pedig az eredeti mű éppen általánosításra törekszik. Jól sikerült ellenben a portugál ter dor szerkezet lefordítása, amelyet Somlyó két találó szinonimával old meg, mégpedig a benne élt (a kín), és a bennük sem lakott-tal. Véleményem szerint a harmadik versszak sikerült Somlyónál a legjobban. A portugál változatban szereplő calhas de roda - körpálya, kör alakú sínpár szerkezet magyarra történő frappáns átültetése nem egyszerű feladat, de a műfordító itt nagyszerűen oldotta meg. A helyhatározós szerkezetet felcserélte egy módhatározóssal, így a felhúzós vonat itt nem a körpályán kering, hanem "kering kört körre róva". A "kis felhúzós vonat" is szerencsés fordítás, és annak ellenére, hogy a kis jelző betoldás, inkább csak képszerűbbé teszi a játékvonatot, közbeiktatása nem zavaró. Az utolsó versszakban szerepel még egy, szerintem kevésbé szerencsés eltérés az eredetitől. Míg Pessoa versében a felhúzós vonat keringését jellemzi egy határozói igeneves szerkezettel (értelmünket szórakoztatva), addig Somlyó György a folyamatos melléknévi igeneves szerkezettel (értelmünk mulattatója) mintegy magyarázza, értelmezi a játékvasutat, már nem a keringést, de magát a vonatot jellemzi.
Formailag Kukorelly Endre fordítása is pontosnak tekinthető. Versszakai keresztrímesek, a szótagszám egy versszakon belül nála is 8-7-8-7. Az első versszakban ő is ugyanazt a hímrímet alkalmazza, mint Somlyó: tettető, és úgy tesz ő.
Áttérek a tartalmi szempontokra. A mindig szó betoldása a vers első sorába nagyobb torzítás, mint Somlyó esetében a nagy. Pessoa csak annyit mond, hogy a költő egy tettető, színlelő. A mindig betoldása az eredeti gondolatot kissé torzítja. Az eredeti szövegben háromszor szerepel a fingir-tettet szó valamelyik alakja, amely ismétlést Kukorelly Endre fordításában elhagy. Ugyanez a helyzet a dor -- fájdalom szóval is, amit a fordító csak egyszer, és akkor is igei formában ad vissza. Érdekes, hogy ő is beilleszti a csak szót, valószínűleg azért, hogy a szótagszám megfelelő legyen, ám ezzel torzítja az eredeti gondolatot. A második versszakkal kapcsolatban több aggály is felmerül. Kukorelly is betold egy helyhatározót, ami által a vers konkrétabb értelmet kap. Mégis a legnagyobb zavart a második versszak 3-4. sorában találhatjuk. Ebben a mondatban ( "Nem valódi, s nem tetteti, / Azt érzi, ami nincsen.") nincs kitéve az alany, tehát azt az előző mondatban ("S érzi a fájdalmat, aki / Csak kiolvassa innen.") kell keresnünk. Nyilvánvaló, hogy az olvasóról van szó, aki a fájdalmat kiolvassa. De a nem valódi valószínűleg a fájdalomra vonatkozik, míg a tetteti már az olvasóra. Amellett, hogy így ez a mondat nehezen érthető, az eredetiben szó sincs a fájdalom valódiságáról, sem arról, hogy az olvasó is tettetne. Pessoa azt mondja, hogy azok, akik (a költő) sorait olvassák az olvasott fájdalomban nem az ő két fájdalmát érzik, hanem csak azt, ami nem volt az övék, azaz amit ők nem is éreztek. Úgy gondolom, hogy Kukorelly Endre fordítása itt nagyon eltér az eredetitől, azt jelentősen torzítja. Az utolsó versszakban sem kerülhetek el néhány kritikus észrevételt. Az így köröz jól adja vissza az eredeti sorokat: " E assim nas calhas de roda / Gira....", magyarul: és így köröz/kering a körpályán... A fordítás azonban túlságosan tömör lett, ezért a műfordító betoldott egy, az eredetiben nem szereplő részt: és így tolat. A comboio de roda valójában felhúzós vonat (amint azt Kukorelly is fordítja), amely csak egyirányú mozgásra képes. Úgy gondolom, hogy a tolatás, a visszafelé haladás ezen felül a pessoai gondolatot is alapvetően torzítja. A felhúzós kis vonat jó fordítás, csak szórendben tér el Somlyóétól. Pessoa versében a felhúzós vonat, a szív az értelmet nem szolgálja, csak szórakoztatja. Kukorelly fordítása azt sejteti, mintha a szív alárendelt viszonyban lenne az értelemmel, de erről szó sincs. A becéznek nagyon jól rímel az észnekre, s játékossága miatt is beleillik a harmadik versszakba, ezért annak ellenére, hogy többet mond annál, hogy szívnek nevezik, elfogadható megoldás.
Végül nézzük meg Nemes Nagy Ágnes műfordítását, amelyet nem eredetiből, hanem egy francia változat alapján készített. Szabó Ede A műfordítás című könyvében leírja, hogy a nyersfordítás alkalmazása nem jó megoldás, mert a fordító nem érzi át az eredeti mű ízét, színét, hangulatát, zenéjét, s mivel ez a vers esetében összefügg a tartalommal, a mondanivalót is elferdítheti. A fordító vagy költő ilyen esetben gyakran nem mer elrugaszkodni a nyersfordítástól, mert fél, hogy elferdíti vagy megszépíti a verset. Hasonló lehet a helyzet a más nyelvből vett fordítás esetében is, hiszen az eredeti szöveg két személy tevékenységének a jegyét is magán viseli, megnövelve ezzel a torzítás kockázatát. Nézzük meg ezek után, mennyire igazak eme megállapítások az adott fordításra.
A formai szempontokat vizsgálva is jelentős eltéréseket vehetünk észre. Szabó Ede szerint a műfordítót semmi nem menti fel a formahűség követelménye alól, itt pedig sem a szótagszám, sem a rímképlet nem igazodik az eredetihez. Nemes Nagy Ágnes rendszertelenül, felváltva használ 8 és 9 szótagos sorokat az eredeti, főleg 8 szótagos verssorok helyett. Pessoa-nál 9 szótag hosszúságú sor nem is szerepel. A költőnő-fordító talán a francia változat alapján elhagyta a keresztrímeket, így nála csak a versszakok második és harmadik sora rímel egymással.
A tartalmat illetően sem kerülhetek el néhány, szükségszerű kritikus észrevételt. Az első versszak fordítása Nemes Nagy Ágnesnek jól sikerült. Bírálni itt csupán az első sorban szereplő színlelő-művész kifejezést szeretném. A művész tag már egyfajta értelmezés eredménye, többet mond, mint az eredeti. Viszont a három fordítás közül Nemesé az egyetlen, amelynek első versszakában az eredetihez hasonlóan megtörténik a dor -- fájdalom szónak a vers tartalmi-hangulati szempontjából oly fontos megismétlése, ráadásul ugyanabban a helyzetben: "hogy tetteti a bánatot, / a bánatot, mit tényleg érez.". Úgy gondolom, hogy a bánat a vers kontextusában szinonimája a portugál szónak. A második versszak első sorában a költőnő az eredeti perifrázist olvasókká egyszerűsíti, amely véleményem szerint megengedhető változtatás. Sokkal fontosabb, hogy ennek, a másik két fordításban legkevésbé sikerült versszaknak a fordítása Nemesnél pontos, érthető és híven visszaadja az eredeti lendületességét. A harmadik versszakban találhatjuk a legtöbb problémát felvető megoldást. Az első két sor ferdítés, amely alig hasonlít az eredetire. Nem tudni miért, de Nemes Nagy Ágnes a kör alakú sínt fogas-kerékszerkezetnek fordítja. Ezen kívül itt az ész forgatja a kis felhúzós-vasutat, azaz a szívet. Ugyanaz az eredmény, mint Kukorellynél: a szív mintegy alárendeltje az észnek. Ez bizony súlyos ferdítés, amely lényegileg torzítja az eredeti gondolatot. A "mely a szívről kapta a nevét" pontatlan, sőt kissé suta megoldás.
Összegezve a három fordítást elmondhatjuk, hogy egyiket sem tekinthetjük maradéktalanul kielégítőnek. A formai követelményeknek Nemes Nagy Ágnes változata kivételével többé-kevésbé megfelelnek. Ám a szóismétlésekre sem Somlyó, sem Kukorelly nem fordított elég figyelmet. Érdekes, hogy amíg e két műfordítónak a második versszak okozta a legnagyobb gondot, addig Nemes Nagy Ágnesnek épp ez a versszaka a legsikerültebb. Pessoa gondolatmenetét itt a legkönnyebb nyomon követni. Bár mindhármójuknak akadtak nehézségei a harmadik versszakkal, a legjobb Somlyó György fordítása lett.