PALIMPSZESZT
10. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

BÁNKI Éva
Segon lo vers del novel chan -- tavaszi nyitóképek és költői megújulás a korai provanszál trubadúrok költészetében


A tavasz elnevezéseinek sokfélesége (temps de pascor, intran d'abril, la sazon doussa, lo gens terminis, temps novel), egyezményes költői megnevezésének hiánya különös ellentétben áll a a provanszál trubadúroknál a tavaszi nyitóképeknek mint verskezdetnek egységesen strukturáló szerepével. Hisz a trobarban a természeti képek második strófától kezdődő visszaszorulása nem jelenti azt, hogy a tavaszi nyitókép sugallta jelentések, kulcsszavak, motívumok a vers egészéből kiszorulnának. A költői én nincs "beszélő viszonyban" a természeti elemekkel, nem fűzi mágikus kapcsolat hozzájuk mint a galego-portugál szerelmi énekekben - de a tavaszi nyitókép sugallta szemantikai jegyek a vers fogalmi síkján meghatározzák a trobar rendezőelveit, a fin' amors egész értékrendjét. Az tavaszi nyitóképekben, az új idő kultuszában megtestesülő megújulás, novel és az ifjúság, joven ezzel összefüggő, az egész udvari költészetet meghatározó kultusza[1] tulajdonképpen azt is lehetővé teszi, hogy egységes interpretációs elveket alkalmazzunk a szerelmi cansókra és a sirventésekre, azaz a trubadúrok szerelmi és politikai költészetére.[2]

Jelenlegi dolgozatomban csak a trubadúrok szerelmi költészetét vizsgálom, s az ezekben található természeti nyitóstrófákat más, tipikus, a tavaszi nyitóképekkel párhuzamba állítható vers-kezdőstrófákkal.

Egyszerű tematikai különbségek alapján megállapíthatjuk, hogy a korai trubadúrok költészetében (Guilhem de Peitieustól Raimbaut d'Aurengáig bezárólag) három jellegzetes kezdőstrófa-típus alakul ki:

Ezekbe a meglehetősen elterjedt, "tiszta" verskezdő-típusokba nem illenek bele természetesen az olyan, csak egy-egy költőre jellemző versindítások mint Rigaut de erbezilh emblematikus állatallegóriái. De ezek a kivételek meglehetősen ritkák, a három nyitótéma, kezdőstrófa-típus egyeduralma megmarad egészen a kései trubadúrokig. Peire Vidal után már egyre több a semmilyen típusba nem sorolható verskezdet. Az okok úgy vélem nemcsak Peire jellegzetes narratív-epikus versindításában, s ennek elterjedésében keresendők, hanem a canso szerkesztettségének megváltozásában. Az egyre gyakoribb "egybehangzó strófákkal", coblas unissonansszal megnövekszik a versszakok közötti kohézió, csökken a nyitóstrófának a cansó egészétől való hagyományos elkülönültsége a nyitóstrófának. A három hasonló tematikai jegyekkel jellemezhető nyitótéma, strófatípus közül a természeti képek számszerűleg jellemzőbbek a trobar leu költőire, míg az ars poetica-szerű költői önarcképek a trobar clusra jellemzőbbek. A tavaszi nyitóképek értelmezését ebben a cikkben tulajdonképpen a költî önarcképek, a trobarban megfogalmazódó költészeteszmény oldaláról szeretném megközelíteni.

Az első ismert trubadúr, Guilhem de Peitieus költészetében már elkülöníthető a háromféle nyitótéma, nyitóstrófa-típus ezek közül az egyiket, a természeti nyitóképet teljesen kikristályosodott formában hagyta örökül az őt követő trubadúroknak. Az Ab la dolchor del temps novel kezdetű versben:

Ab la dolchor del temps novel
foillo li bosc, e li aucel
chanton, chascus en lor lati
segon lo vers del novel chan:
adonc esta ben c'om s'aizi
d' acho dont hom a plus talan.[3]

A trobar előhírnökei Guilhemnél "a maguk nyelvén" éneklő madarak.(A lati nemcsak hangot, hanem nyelvet jelent, sőt elsősorban nyelvet jelent.) Jaufre Rudel egyenesen az ének értőinek, az ének mestereinek és mesternőinek nevezi őket:

Pro ai del chan essenhadors
entorn mi et ensenhairitz
pratz e vergiers, albres e flors
voutas d'auzelhs e lays e critz...[4]

És a madarak "refrénjét", az új idő énekeit nagyon gyakran ugyanazok a terminusok, kulcsszavak mutatják be mint a trubadúrt:

...e.l rossinholetz el ram
volf e refranh ez aplana
son dous chantar et afina
dreitz es qu' ieu lo mieu refranha"[5]

A trubadúrok hangokból, fényekből épült kertjeiben , a szerelmi találkozóhely, a cambra előképének számító zárt kertben a pacsirtát és a fülemülét illeti a legtöbb dicséret, hiszen elsőként énekelnek. A költői merészség, újítás dícsérete így hát kijelöli a locus amoenus, a zárt kert, a trubadúrok idillikus színhelyének időbeli kereteit. A verger vagy jardi a megújulás színhelye, a pacsirta és a fülemüle, ahogy a trobar is, az első hang, a megújulás jele. Egy elég késői trubadúrnál, Peire Vidalnál:

La lauzet' e.l rossinhol
am mais que nulh autr' auzelh,
que pel joi del temps novell
comenson premier lur chan:
et ieu ad aquel semblan,
quan li autre trobador
estan mut, ieu chant d'amor[6]

Guilhemnél a megújulás, a (költői) novel dícsérete csak a természeti képekkel kezdődő költeményekben jelenik meg, ezek között a versek között nem is találunk monoton rímelésű, monorímes strófákat. A három monorímes Farai un vers-, azaz Írok egy verset-kezdetű companho-költemény egyszerű témamegjelöléssel indul, ezt a hagyományt, ezt a fajta versindítást érdekes módon majd nem a szerelmi cansók, hanem a sirventések fogják folytatni. (Marcabru: Dirai vos en mon lati). A nem monorímes, témamegjelöléssel induló cansókban, a Farai un vers pos mi solelh kezdetűben és a híres, semmiről szóló Farai un vers de dreit nien-ben, ezek narratív-epikus verskezdőstrófáiban, bármilyen furcsa is, de találunk valamifajta időmeghatározást. A költői reflexió, a trobar, a versszerzés pillanata álom és ébrenlét határan jelöltetik ki: először, mikor a költői én a napon elalszik, másodszor pedig, mikor lován alva szerzi a versét (qu' enans fo trobatz en durmen / sus en chivau[7]).

Nem tudjuk, hogy ezek az ironikus-tréfás, bohóckodó versindítások utalnak-e valami Guilhemnél régebbi vershagyományra - mindenesetre az udvari költészet novelje, a tavaszi nyitóképhez kapcsolódó értékfogalmak, ifjúság, megújulásnem jelennek meg bennük - nem úgy mint a későbbi trubadúrok mind a három fajta versindításában. Raimbaut d' Aurenga "új szívvel és új kedvvel" akar "elkezdeni egy új éneket":

Ab nou cor et ab nou talen
Ab nou saber et ab nou sen
Et ab nou bel captenemen
Vuoill un bon nou vers comensar;
E qui mos bons nous a son viven
Qu'us vieills en deu renovellar.[8]

Az újat jelentő nou szó extatikus ismétlése felmenti a kezdőstrófát minden epikus körülmény, véletlenszerűség, esetlegesség brutalitásától - a Farai un vers-típusú kezdet, a nou vers comensar a vers születésének törvényszerű ideálképévé alakul át.

Az öröm születését, a Hölgy szépségét ünneplő kezdőstrófák Guilhemnél is összefüggenek a tavaszi nyitóképek központi értékkategóriaival, noha Guilhem még nem használja ki az erre a kezdőstrófára jellemző, a dous, édes jelző konnotációiból adódó (a természeti kép - doussa aurea, descriptio puellae - dous esgar, joi doussa, a Név megteremtése - dous jelzőből képzett senhalok) a későbbi trubadúroknál oly gyakori összefüggéseket. De az "öröm születését" bemutató Molt jauzens mi prenc en amar kezdőstrófában megjelennek a tavaszi nyitókép újjászületésre, vegetatív növekedésre, ragyogásra, fényre utaló (revertir, florir, granar, esmerar, esclarzir) mozzanatai:

Molt jauzens mi prenc en amar
un joi don plus mi vueill aizir;
e pos un joi vueill revertir,
ben dei, si puesc, al miels anar,
qu'al meils or n'an, estiers cujar,
c' om puesca vezer ni auzir...

...mas si anc negus jois poc florir,
aquest deu sobre totz granar
e part los autres esmerar,
si cum sol bruns jorns esclarzir...[9]

A sötét napok az örömtől kivilágosodna, mint Raimbaut d'Aurengánál, ahol a "világ megújul a szerelemtől[10]", és a költő "felépít egy új és friss szívet[11]". A világosság/megvilágosodás - sötétség/megkopottság, a novelnek, a megújulásnak ez az értelmezése már a szavak "kicsiszolásához", a chascus lati, a magunk nyelvének a megtisztításához hasonlít. Guilhem még a nyelvet csak a tavaszi nyitóképekben szereplő madárének kapcsán említette. A nyelv megtisztítása/megújítása - a szív megvilágosodása csak a trobar clus kezdőstrófáiban kerül kimondásra. Raimbaut d' Aurengánál:

Cars, bruns et tenchs motz entrebesc,
Pensius pensanz, e' nquier e cerz
Consil iman pogues roire
L' estranh roilh ni' l fer tiure,
Don mon escur cor esclaire.

A "rozsda ledörzsölése", a szavak megtisztítása a költői innováció egyfajta rekonstrukció is. (Ezért sem lehet a trubadúrok novel szavát egyszerűen újnak fordítani.) A költő, ha újító, hagyományőrző is egyszersmint, sőt csak akkor lehet hagyományőrző, ha képes a trobart megújítani. A költői innováció így a a szavak újjáteremtése, egy ideális, tiszta, "természetes" nyelvi állapot helyreállítása. A novelnek rekonstrukcióhoz, a visszatéréshez, a természeti körforgáshoz kapcsolódó jelentése teszi érthetővé, hogy mért nevezték olyan nehezen érthető, nyelvi hermetizmusra törekvő költők mint Marcabru miért nevezték a verseiket természetes költészetnek, trobar naturau-nak[12].

A megújulás helye maga a nyelv, a szavak - állítják a trobar clus költői. De hát tulajdonképpen hol is vannak a magújulás másik színhelyei, a trubadúrok tavaszi kertjei? Mit is jelentenek egyáltalán a tavaszi nyitóképek? Milyen nyelven énekelnek a madarak az első trubadúr, Guilhem de Peitieus tavaszi nyitóképében?

Milyen világokat választ szét az új idő és a tavasz első hangja, a lo premiers chan? A körülzárt kerttel mint a szavak világával, mint a nyelv és a költészet megtisztulásának színhelyével trobar leu későbbi trubadúrjainak tavaszi nyitóképiben is találkozunk:

Tot suavet e de pas
Rien jogan
Vauc un chantaret planan
De dich escurs...[13]

Jegyzetek

[1] A legfontosabb udvari értékek, a novel és joven összefüggéseiről l.: A. J. DENOMY: The Notion of Youth among the Troubadours - IN: Medieval Studies (IX), 1953,. 1-22. E. EBERWEIN-DABCOVICH: Das Wort Novus in der altprovenzalischen Dichtung und in Dantes Vita Nuoova - IN: Ronanistisches Jahrbuch 2 (1949) 171-195. G .CROPP: La Vocabulaire courtois des Troubadours de l'Epoque classique. Genčve, 1975 (Joven-címszó) 413-421.
[2] BÁNKI ÉVA: A temps novel, az új idő kultusza. A megújulás morális és politikai aspektusai a korai provanszál trubadúrok költészetében - IN: Hommages ŕ Kulin Katalin. Bp. 1997. 29-37.
[3] GUILHEM DE PEITIEUS: Ab la dolchor....(1.strófa) - IN: N. PASERO: Guglielmo IX d' Aquitania: Poesie. Modena, 1973. 250.
[4] JAUFRE RUDEL: Pro ai del chan...(1-4. sor) -IN: A. JEANROY: Les Chansons de Jaufre Rudel. Paris, 1915. 6.
[5] JAUFRE RUDEL: Quan lo rius de la fontana (4-7. sor) - IN: A. JEANROY, 3.
[6] PEIRE VIDAL: La lauzet' e.l rossinhol (1.7. sor) - IN: M. DE RIQUER: Los Trovadores: Historia literaria y Textos. I-III. Barcelona, 1975. II. 870-871.
[7] GUILHEM DE PEITIEUS: Farai un vers de dreit nien (5-6. sor) - IN: N. PASERO, 92.
[8] RAIMBAUT D'AURENGA: Ab nou cor ... (1.strófa) - IN: W. T. PATTISON: The Life and Works of the Troubadour Raimbaut d'Orange. Minneapolis, 1952. 184.
[9] GUILHEM DE PEITIEUS: Molt jauzens... (1-6, 9-12. sor) - IN: PASERO, 221.
[10] "Tot m' es nou qan vei,/ sí.m mou fin'amistatz!" (RAIMBAUT D' AURENGA: Aissi mou un sonet nou, 5-6. sor - IN: C: APPEL: Raimbaut von Orange. Berlin, 1928. Slatkine Reprints, Genčve. 1973. 80.
[11] "Aissi ai bastit en gaug / mon cor nou e fresc" (RAIMBAUT D' AURENGA: Ben s'eshaiq'en bona cort, 26-27. sor - IN: C. APPEL, 26.
[12] A. RONCAGLIA: Trobar clus - discussione aperta - IN: Cultura Neolatina (29), 1969, 5-55.
[13] GUIRAUT DE BORNELH: Tot suavet...(1-4. sor) - IN: A: KOLSEN: Sämtliche Lieder des Troubadours, Guiraut de Bornelh. . Halle, 1910. Slatkine Reprints, Genčve, 1976. 154.



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]