10. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
Ajánlás
"Az Hazasoc mint tarczak holtig az ö eletyekben ö magokat, hogy az ön köztöc valo szeretet mind holtig hellyen allyon. [...] Harmadszor az Eggyesseghöz ez kel, Hogy egy másnac engedelmesec legyenec, az az: egyic az másic gyarlo vétket örömest meg boczassac, mert vétec nelkül egy más közet nem élhetünc. Azért niha süketis legy, némais legy, ne morog minden aprolekért, hanem szép szóual szól, Ha mibe vétkezic, megboczasd neki, Viszontag ha a te féried niha vagy [...] meg szidna, vagy házi kárt müuelne, mind effelekbe engedelmes legy, ne átkozd, meg boczasd neki. Ez fele keuessel oztan, nagyot nyersz, mert hóltig valo eggyesseg leszen közöttetec.
Negyedszer erre légyen a hazasoknac gondgyoc hogy egy más szeretöc legyenec, ne tettetessegböl, hanem vgyan tiszta sziwböl, [...] szinte vgy szeresse egyic az masikot, mint az önön testet, auagy a mint Christusis szerete az ö hiueit, ki ö magát, es minden iouat örömest velec közle, Igy az hazasoc is semmit meg ne tagadgyanac, hanem mind szouackal, mind czelekedetekuel meg mutassac, hogy tiszta sziwböl szeretic egy mást, es igy meg marad az egyesseg köztöc, es önekic is nem siralom hanem öröm élet es gyönyörüseg leszen az hazassag.
Ötödszer ez is kel az egyesseghöz hogy mindenic az ö tisztekben szorgalmatoson el iárion. Az aszony gyermekit szépen neuellye, éltesse, tanyicza, fonyon, szűyiön, kerteuel, földeuel bantasson, süssön, fözzen, es minden képpen ö is hazi marhaiat szaporitcza, el ne tekozollya. Az firfiu megént szanczon, kapállyon, vitezkedgyec, kereskedgyec, a mit talal, felesege nelkül el ne veztegesse, el ne tekozollya, hanem haza hordgya. Es ezeket mikor lattyac, oztan egyic az masikra mosolyodic es igyis lassan lassan az egyesseg neuekedic köztöc. [...]"(Bornemisza Péter: Masic resze az evangeliomokbol es az epistolakbol valo tanvsagoknac, RMNy[1] 355, 121v-122v.)
Vajon a prédikátorok intései és tanításai visszhangra találtak-e a korabeli "jámbor" házasénekekben? A választ erre a kérdésre az énekek tartalmi elemzése, egyházi szerepe adhatja meg.
I. A 16. századi gyülekezeti házasénekek[2] többnyire a protestáns egyház intézményén belül keletkeztek, és ott is használták őket. Olyan könyörgések és hálaadások, melyek tanítás formájában szólnak még a szerelmi érzésről is.
Tanulmányomban nem foglalkozom az egyházi intézményen kívül keletkezett vallásos házasénekekkel:[3] Balassi Bálintnak a verscikluson belül értelmezhető verseivel (A Szentháromságnak harmadik személye;[4]Áldj meg minket, Úristen, a te jóvoltodból; Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét.[5] Indokolt volt az 1600-as időhatárt választani, és a gyülekezeti énekeskönyvekre korlátozni a vizsgálatot. A 17. században ugyanis alig keletkezett új házasének (ritka kivétel Szenci Molnár Albert: Kezdetben hogy Isten Ádámot képére teremté kezdetű éneke). A magánájtatosságra szánt énekeskönyvekben kevés házasének fordul elő, s azok is főleg a 16. századiak újraközlései. A Balassi-Rimay Istenes énekekben megjelenő Aki indul hosszú útra kezdetűt az utókor egyenesen a szerelmi énekek közé helyezte.[6]
II. Az 1600-ig írt magyar versek repertoriuma[7] szerint a gyülekezeti énekeskönyvekben 10 házasének szerepel:[8]
II.1. A repertorium azonban nem vette figyelembe a zsoltárok evangélikus műfaj-besorolásait. Az 1593-as Bártfai énekeskönyvtől (RMNy 713) kezdve ugyanis az evangélikus gyűjtemények a zsoltárokat nem külön csoportban közölték, hanem tartalmuk vagy használatuk alapján beosztották őket a megfelelő műfaji csoportba. Így került a 128. zsoltár egyik fordítása a házasénekek közé, növelve azok számát:
11. sz. Boldogok azok, kik Istent félik (RPHA 207). A zsoltárt teológiai tartalma (az istenfélelem boldogsághoz vezet) alkalmassá tette arra, hogy házassági áldásként használják a korban.[9] Luther már 1524-ben lefordította ezt a zsoltárt.[10] A német énekeskönyvekben Luther zsoltárfordításai között szerepel.[11] Átültetése amellett, hogy hűen követi a héber eredetit, reformátori betoldásokat is tartalmaz (vö. a 3. versszakban az eredendő bűnre való utalást: aki kegyes és féli az Urat, attól távol marad a régi átok; a 4. versszakban a sola gratia tanát).[12] A parafrázisra igazán jó példa Nicolaus Selnecker (1530-1592) verse:[13] csak az első három versszak követi az eredeti héber szöveget, a további öt strófa már a házasságra vonatkoztatható, Jézus Krisztushoz szóló könyörgés. Címe szerint is a vers házaséneknek készült: Für den heiligen Ehestand. A magyar zsoltár nem Luther énekének a fordítása. Az ismeretlen magyar szerző, akárcsak Luther, az eredeti héber szöveget megtoldja protestáns teológiai mondanivalóval.[14] A fordító a zsoltár végét a bibliai szöveg anagogikus értelmezésével (a földi házasság mennyei magyarázatával) egészíti ki: "Mert kellemetes házasság Istenben, / Kit megkoronáz örök dicsőségben."
A zsoltár prózai változatai megtalálhatóak mind Heltai Gáspár (RMNy 154),[15] mind Beythe István (RMNy 517)[16] agendájában: a házasságkötés szertartásának végén áldásként szerepelnek.[17] Valószínű, hogy a verses 128. zsoltárt[18] is az esküvői szertartás végén énekelték. Népszerűségét jelzi, hogy Bogáti Fazakas Miklós a fenti fordítást "jámbor házasok énekeként" csatolta az Aspasiáról szóló, Forró János esküvője tiszteletére írt verséhez (ld. RMNy 662).[19]
III. Az egyházi intézményben keletkezett 16. századi házasénekek a protestáns házassági intésekhez, elvekhez igazodnak. A szerzők házassággal kapcsolatos könyörgő kérései és hálaadásai a legtöbbször megtalálhatóak a prédikációk és agendák tanításaiban.[20] A 16. század második felében az egyes protestáns felekezeteknek még nem volt egységes rendtartása,[21] így a lakodalmi szokások megítélésében eltérések vannak. Az 1567-es debreceni, az 1576-os hercegszőlősi és az 1577-es nagyváradi zsinat szerint úrnapokon nem tarthattak esküvőt.[22] Bornemisza ugyanakkor megengedi: "Es ha ünnepnapon vagyon az menyegzö, ne nyuiczac annyira lakodalmokat hogy az ö wroknac es Isteneknec igeiet el mulatnac déllestis [...]"[23] Az 1562-es debreceni-egervölgyi hitvallással ("nem tagadjuk meg a tisztességes és nem szemtelen játékot és a szemérmes lépést vagy táncot, melyben hiányzanak a szemtelen és féktelen mozdulatok és érintések")[24] harmonizál Bornemisza véleménye akkor, amikor a lakodalomban megengedi a táncot: "Nincz ellene Istennec a tiztesseges öltözet, Tantzolas enekles, es vigadozas, mert wrunkis örült az örüleckel, megent sirt a sirockal [...]" (RMNy 355: 99r). A hercegszőlősi zsinat viszont a mennyegzői kánon előtt leszögezik: "Az tánc miképpen hogy keresztyén és tisztességes emberhez nem illik, ezenképpen senkinek szabaddá nem hadgyok [...]".[25] Az 1577-es váradi zsinat hasonlóképpen helyteleníti a táncot: "Midőn pedig a hangászok és cimbalmosok megjelennek, hogy az illetlen táncoknál szolgáljanak, a lelkészek magok keljenek fel és távozzanak el, nehogy jelenlétökkel azt a fajtalankodást megerősíteni látszassanak."[26] A prédikátori tiltásoknak azonban a legtöbb esetben nem volt foganatjuk, táncoltak,[27] és nem vallásos énekeket is énekeltek a lakodalomban.
A házassági tanítások Pál efezusiakhoz írt levelét követve (5: 21-32) viszonylag egységes képet mutatnak. Az egyes tételek mellett sorszámmal utalok a fenti tizenegy házasénekből azokra, amelyekben vagy az adott tanítás található meg, vagy a szerzők a tanításban foglaltakért könyörögnek. Mint említettem, tág műfaji meghatározás szerint valamennyi házasének vagy könyörgés vagy hálaadás vagy mindkettő együttesen. Könyörgés, amennyiben házasság előtt a jó házastársért, házasság után pedig a jó házaséletért folyamodik a szerző. A hálaadások az elnyert társért és áldásért mondanak köszönetet, dicsőítik Isten szerzését és jóvoltát. Felsorolásunkban ezekre az általános tartalmakra most nem térünk ki.
Még Tatár Benedek tréfás intéséhez (ld. 1. sz. , 8. versszak: "Vigyétek esztökben ifjak magatokat, / És úgy tanítsátok házastársotokat, / Gyakran üsse nékik sompálca hátokat, / Hogy ők ne jargalják csak az piacokat.") is találunk párhuzamot Melius Juhász prédikációjában: a férfiú tiszte, hogy az asszonyt "bűnéről feddje, ha nem fogadja, megverje, úgy mint ő testét, fejét be ne törje, lába alá se tapodja, hanem hogy jobbá legyen, mint a Krisztus az ő jegyesét bünteti a bűnért, de szerelméből."[29]
Az énekek prédikációkkal való összevetése alapján láthatjuk, hogy a reformáció korában még a házasénekekben is uralkodott a didaxis. Közülük egyedül a legtöbb tanítást tartalmazó Batizi-vers (5. sz.) terjedt el széles körben: a 16-17. században 8 nyomtatványban és 9 kéziratban (ebből 6 világi) fordul elő. Batizi éneke nem egyes szám első személyben íródott, nem egy meghatározott esküvői alkalomra készült, szinte valamennyi tanítást mint egy prédikációs ének összefoglalja. A vers végén pedig, mintegy lezárva a verses prédikációt, az esküvői szertartás áldása következik: a 128. zsoltár fordítása. [30] Így a verset valamennyi esküvön énekelhették. Egyelőre nem találtam magyarázatot arra, hogy Batizi versével kapcsolatban Bornemisza miért írta Foliopostillájában a következőket: "Ez Enec meg vagyon ez könywbe [ti. a prédikációskötet végére tervezett énekeskönyvben] meg Corrigalua, hogy Templombais enekelhetni."[31] Eszerint volt a versnek egy másik, nem templomi változata is? Mindenesetre első megjelenése óta (RMNy 264) a Bornemiszánál is olvasható szöveggel található meg az énekeskönyvekben.
A fenti házasénekekben leggyakrabban (7 esetben) a "nyavalyás test erőtlensége" és a "Sátán sok kísértése"[32] miatt esett bűn ellen való oltalomért, a tiszta életért, a paráznaság eltávoztatásáért könyörögnek a szerzők. Ezeket, egy kivételével (5. sz.), az Ördögi kísírtetek-et író Bornemisza Péter gyűjtötte össze (ld. RMNy 513).
A 16. századi házasénekek közül csak néhány került át a 17. századi gyűjteményekbe.[33] A legtöbb házasének evangélikus énekeskönyvben jelent meg először (RMNy 513, 713).[34] 1600 után mindössze egy (8. sz.) tűnik fel református gyülekezeti énekeskönyvben (RMNy 1037/2).[35] A gyér 17. századi megjelenés egyik magyarázatát a versek én-es, alkalmi jellegében kell keresnünk. A 16. századi protestáns énekeskönyveket talán legjobban ismerő református Újfalvi Imre nem helyeselte azt, hogy az ilyen énekek bekerüljenek a gyülekezeti énekeskönyvekbe (ld. az RMNy 886 előszavában írtakat). Újfalvi 1602-es gyűjteménye a 17. századi énekeskönyv-történetben meghatározó szerepet játszott. A szerkesztő egy házaséneket sem vett be gyűjteményébe, s ezzel a tovább hagyományozódás útját is meghatározta. Evangélikus vonalon alig jobb a helyzet: csak 4 ének jelent meg újra a 17. században. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a két evangélikus énekeskönyv (RMNy 513, 713) szűkebb körben volt használatos.
A német házasének-költészet változatosabb képet mutat. A 16. század első felében német területen is ritkán írtak házasénekeket. Házasságkötéskor a keresztény életről szóló verseket, zsoltárokat (113, 127, 128.), káté-énekeket énekelték a templomban. A század második felében azonban megszaporodtak az Istentől szerzett házasságot és a keresztény családot megéneklő versek. Különböző jellegű gyűjteményekben maradtak fenn, jelezve széleskörű templomi[36] és magán használatukat:
IV. Mikor és hol énekelték a házasénekeket?
IV.1. Lakodalomban, magánháznál
A korabeli kevés adatunk alapján megállapítható, hogy 16. századi prédikátoraink szerint még a lakodalomban is a vallásos énekeket kellett énekelni. Kulcsár György a mértékletes örvendezést írja elő, ahonnan távol vannak a gonosz vétkek, "az vndoc es faitalan beszédüiec, mint az olly siposoc es hegedüsec, kic tsac asz sok faitalan beszéddel töltönec üdöt, es azzal vigaztallyác az vendégeket." Ehelyett a "szent dolgoc felöl valo beszéllés"-t, "szönetlen valo imátkozás"-t ajánlja.[37] Bornemisza részletesebb utasítást ad: a lakodalomban ne legyenek "se tobzodóc, se keuélyec, se feletteb valo költseg veztegetöc, se faytalan hegedös beszédüec"; "tisztesseges örömec, mulatsagoc es ekes öltözetec ö köztöc meg lehetnec, Iámbor keresztyéni beszédeket szolhatnak, es szép mértekletes italbol egy másnac iót kérhetnec. Istennec hálákat adhatnak es az hazassokat áldhattyac. Es szép Historiakat, es Isteni diczereteket az lantosoc enekelhetnec [...]"[38] A gyülekezeti házasénekek a protestáns közköltészetbe tartoznak, egyaránt énekelték őket a templomi esküvőn és a lakodalomban is. Bornemisza mellettük bibliai históriákat, prédikációs énekeket ajánlott a mennyegzői vigassághoz. Énekeskönyve összeállításakor éppen ezért gondoskodott róla, hogy a hívek az ilyen alkalmakon el legyenek látva megfelelő énekekkel, ahogy előszavában írja: az énekeskönyv "MASODIC Részeben kedig egynihany valogatott hoszu enekec vadnac, az szent irasbol szep tanusagokra rendeltettec: Kickel hazunknal, es hazunc kiuül, menyegzöbe, es mértekletes ne[m] zabalo lakodalomba, es minden helyeken ha élünc, szabadon predikatio gyarant lehetnec."[39]
Református szerzőknél az éneklés tilalmáról is olvashatunk, de ez valószínűleg nem a vallásos énekekre vonatkozott.[40]
Három vers kivételével (1., 5., 11. sz.) valamennyi ének először a Bornemisza-féle énekeskönyvben (RMNy 513) jelent meg. Az ő verseiből válogatva, azt kiegészítve (1. sz.) hozta létre a Bártfai énekeskönyv ismeretlen szerkesztője a házasének-csoportot. A két gyűjtemény jellegének, használatának az elemzése tovább pontosíthatja a "mikor és hol" kérdésére adott válaszunkat.
IV.2. Istentiszteleten, templomban
IV.2.1. Vízkereszt után 2. vasárnapon
A Bártfai énekeskönyv az egyházi év ünnepei köré csoportosítja az énekeket. A Vízkereszt utáni 2. vasárnapon a perikópa szerint a prédikáció alapigéje a kánai mennyegző története volt (János evangéliuma 2: 1-11). Ez a textus az alapja a prédikációskötetek házassági beszédeinek. A Bártfai énekeskönyv ismeretlen szerkesztője aVízkereszt ünnepe utáni részben adja a házasénekeket, vagyis a Vízkereszt utáni 2. vasárnapra ajánlja őket.[41] Ebben Bornemiszát követi, aki a Foliopostillában az 5. és a 11. számú házaséneket javasolja erre az ünnepre.[42] De Bornemisza egyik megjegyzése arra is figyelmeztet, hogy nem szabad az énekek úzusáról dogmatikus nézeteket vallanunk. Sokkal szabadabban használták őket, mint ahogy azokat a ma is meglévő adatok alapján feltételezhetjük. Az ünnep tartalmának megfelelő más műfajű éneket is lehetett énekelni ezen az ünnepen: "Ezen Notara [ti. a 11. sz. ének nótájára] Mast keress az vtan itt ez könywbe." Egy 17. századi kéziratos ének-rend például egy házaséneket sem ad meg Vízkereszt után 2. vasárnapra: prédikáció előtti énekként a 19. és a 112. zsoltárt ajánlja, prózai psalmusként pedig szintén a 112. zsoltárt. [43]
IV.2.2. Házasságkötés alkalmával, templomban
A Bártfai énekeskönyv egésze gyülekezeti, templomi használatra készült, így házasénekeit az esketési alkalmakkor, ha korlátozott területen is, de énekelték. Bonyolultabb a helyzet Bornemisza gyűjteményével. Bornemisza házasénekeinek többsége ugyanis a könyv második részében jelent meg. Kovács Sándor Iván megállapítása szerint: "A második és a harmadik 'rendben' összegyűjtött énekek egészének az kölcsönöz különös jelentőséget, hogy ezek nem templomi istentisztelet, hanem az egyéni vallásos gyakorlat, a házi ájtatosság céljaira készültek."[44] Az énekeskönyv házasénekei közül háromról bizton állítható, hogy egy adott alkalomra, esküvőre készült.[45] A 4. és 8. számút egy nagyszombati polgári körön belül szerezték, ahol szokásban lehetett az esküvői köszöntő írása. Zsámboki János, ismert humanistánk két leánytestvérének Paniti Jánossal (1554-ben), illetve Nyilas Istvánnal (1548) kötött házasságkötésén hangzottak el ezek a versek. Paniti versét (4. sz.) ismét közölte a Bártfai énekeskönyv szerkesztője, tehát más esküvőn is énekelhették. Klaniczay Tibor joggal állapította meg, hogy a Bornemisza énekeskönyvének második részében lévő rövidebb, lírai jellegű vallásos dicséretek "nyugodtan helyet kaphattak volna a templomi énekeket tartalmazó első részben is."[46]
"A reformáció korában a vallásos szerelmi költészet házasénekek formájában virult."[47] Dolgozatomban az énekek vallási vonatkozásait, használatát (úzusát) tárgyaltam. A versek tartalmi, poétikai, retorikai (beszédfajták szerinti) jövőbeni elemzése folytathatja az itt elkezdett vizsgálatot.