PALIMPSZESZT
10. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

VADAI István
Balassi és Echo


Balassi Bálint a Szép magyar komédia ajánlásában írja: "... látom, hogy mind ott benn Erdélben, s mind itt kinn Magyarországban az versszerzés igen elővették és közdologgá is tették, kit nem gondoltak, akármi héjával essék, csak nekik tessék, és az versek fejében mehessenek ki az hasonló bötűk." A rímes prózaként is olvasható sorokhoz Kőszeghy Péter és Szabó Géza a következő jegyzetet fűzik: "... az versek fejében mehessenek ki az hasonló bötűk - csak rímeket kalapálhassanak a sorok végére." A meglepő magyarázatot indokolják is a szerzők; hogy érveiket sorra vehessük, idézzük teljes egészében a magyarázatoz: "A hasonló betűket szerintünk kizárólag rímeknek lehet értelmezni. A korábbi szakirodalomban, a versek fejében fordulat miatt, az akrosztikhon, versfő értelmezés volt az általános. Feltűnő azonban, hogy Balassinak az Ötvennegyedik versében, amely a Balassi-kódexben maradt fenn, ugyancsak megtalálható a verseim fejében kifejezés, holott itt teljességgel bizonyos, hogy nem a versfőről (akrosztikhonról) van szó. (Éppen ezért a versek kiadásakor e részt a Fanchali Jób-kódex változata alapján, verseim végébenre emendáltuk. A jelenségből vagy arra következtethetünk, hogy a másolók ebben a kontextusban gyakorta keverték a fejében/végében szavakat, vagy arra, hogy a versek feje a verssorok másik fejét, azaz a rímet is jelentette."[1]

Véleményünk szerint mind az ajánlás idézett helyéhez fűzött magyarázat, mindpedig az Ötvennegyedik vers emendálása helytelen. Ellenérveink a következők:

1. Az ajánlás versek fejében kifejezése nem jelentheti azt, hogy a 'sorok végén'. Balassi szóhasználatában a vers soha nem jelent sort, általában strófát ért alatta, vagy kivételesen költeményt. Az idézet elején például 'versszerzésről' ír, ami itt költemények készítését, strófák írását jelenti. A Tizennyolcadik ének kolofonjában a "Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével" a megelőző nyolc szakaszra vonatkozik. A híres búcsúversben "átkozott sok versek" talán énekeket jelentenek. Ugyanígy az Ötvennyolcadik énekben: "Ezt öszverendelém, többé nem említvén Juliát immár versül." Egyszerre jelenthet a vers strófát és költeményt a Batthyány Ferenchez írott levél közismert részletében: "jutottak valami új versek elmémre", ha a sajátkezű versfüzér darabjaira értjük. Akár strófa, akár költemény is a vers, semmi esetre sem sor, arra a ritmus kifejezést használták a 16. században. A verstani terminológia bőséges példatárát mutatja be Kecskés András a magyar ütemhangsúlyos versfogalomról írott tanulmányában.[2] Megfigyelései egybevágnak értelmezésünkkel: sor értelemben a vers szót először Gyöngyösi István használja a Kemény-eposz utószavában. Ha viszont Balassinál a versek fejében azt jelenti, hogy a strófák fejében, akkor ez semmi esetre sem jelenthet a rímelésre vonatkozó utalást.

2. Ha a Fanchali Jób-kódex és a Balassa-kódex az Ötvennegyedik versnek ugyanazt a változatát tartalmazná, érvényes lenne a lectio difficilior textológiai szabálya. De a két kódex feltehetően különböző szerzői variánsokat tartalmaz.[3] Ha felesszük, hogy a bennünket érdeklő utolsó versszaknak azonos a szövege mindkét szerzői variánsban, akkor a szabály ennek ellenére érvényes, vagyis a természetesebb, érthetőbb alakot, a verseim végében kifejezést a másoló számlájára kell írnunk. Hiszen hogyan is válaszolna Echo az akrosztikhonban? Ezért az emendálást a Fanchali Jób-kódex alapján nem végezhetjük el. Ha az utolsó strófák két változata nem a másolóknak köszönhető, akkor mégúgysem, hiszen akkor szerzői variánsról van szó, vagyis mindkét alak helyes. A Balassi-kódex változatának közlésekor tehát meg kell tartani a verseim fejében alakot.

3. Az Ötvennegyedik versben a versek fejében kifejezés természetesen nem akrosztikhont jelent, hiszen Echo nem az akrosztikhonban válaszol. Hogyan értsük tehát? Mivel Echo a visszhang természetének megfelelően csakis fennhangon feltett kérdésre válaszolhat, egy-egy elkiáltott szóért cserébe felelhet, érthetjük úgy, hogy strófáim ellenében, strófáimért cserébe. Vagyis a fejében szó nem helyragos főnév, hanem névutó ('gegen', 'tauschweise'). A TESz 1519-ből idéz példát ilyen jelentésre a Jordánszky-kódexből: "Athozot ky ayandekot vezen az feyeben, hogy elenyezye ew baratytyanak veereeth". Mózes V. könyvének szövegkörnyezete pontosan érthetővé teszi a kifejezést, Károli Gáspár ugyanezt így fordította: "Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa!" A nyelvtörténeti szakirodalom pedig régóta éppen ebben a jelentésben idézi Balassi szóban forgó kifejezését. Éppen Balassi verseim fejében szókapcsolata a klasszikus példa a fejében helyettesítést, cserét jelentő használatára. Klemm Antal ugyanúgy idézi, mint Simonyi Zsigmond vagy Berrár Jolán nyelvtörténeti munkái.[4]

4. Válaszolhat Echo a strófák fejében akkor is, ha ezt nem az előbbi 'cserében' jelentésben értjük, hanem helyhatározóként. Csakhogy az akrosztikhon értelmezés túl szűk ennek a jelölésére. Versfőként nem érthetjük a verseim fejébent, de strófáim elején értelemben igen. Echo természetesen a szakaszok végén szólal meg, de érdemes felfigyelni arra a szabályosságra, ami az egyes szakaszok között jön létre néhány esetben. A legbeszédesebben egy példán keresztül szemléltethetjük a strófakapcsolódást:

Ki felele nekem? Távul az erdőben lőn ugyan valami szó,
Talám egyik tündér jár itt valamiért vagy valami nyulászó;
Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett, ha lábain volt békó?

ECHO: Echo.

Echo, nagy kínomba, kibe szép Julia engem vertengeni hágy,
Mi könnyebbíthet meg, s mitül leszen esmeg kemény szíve hozzám lágy?
Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg, s mi az, mire lelkem vágy?

ECHO: Ágy.

Ágy, igazán mondád, de mondd meg az is hát, ott ki vígasztalhatna?
Búm helyett örömet, gyönyörű életet nekem ott ki adhatna?
Igazán ki neve, kit jómnak felette lelkem oda kívánna?

ECHO: Anna.

Echo válasza megismétlődik a következő strófa elején, vagyis megjelenik a versek fejében. Ez nincs következetesen így, de a vers szerzői változatai meggyőzően mutatják a költő szándékát. A Balassi-kódex változatában három ilyen strófa-lánc figyelhető meg (szabályos alaknak fogadva most el azt is, ha Echo válasza nem a legelső szóban ismétlődik meg, hanem a strófa elején, szószerkezetbe építve): 2-3-4 (Echo, Ágy); 9-10-11 (Hadd-Merjed); 12-13-14 (Kell, Ádja). A Fanchali Jób-kódex rövidebb és illedelmesebb változatában két lánc szerepel: 2-3 (Echo); 8-9-10-11-12 (Hadd, Merjed, Örül, Ádja). A vers két változata lényegében két versszaknyi eltérés, ennyivel rövidebb a Fanchali Jób-kódex verse. E kétstrófányi különbség nem hagyja érintetlenül a láncokat sem, de Balassi ügyel arra, hogy egy-egy strófa kihagyásakor/beszúrásakor (nézőpont, illetve keletkezéstörténet kérdése) a láncok megmaradjanak. Előbb eltépi az egyik változatban, majd gondosan újra szövi a strófák sorozatát, ismét kapcsolatot hoz létre a versszakok között. Gondja van tehát a versek fejére, ahová Echótól veszi a választ.

A Hatvanharmadik ének is echós költemény, de érthető okokból itt nyomát sem találjuk a strófák összeláncolásának. A Nyolc ifjú legény... kezdetű vers egy költői vetélkedést beszél el. Az úton járó legények mátkáik nevét foglalják echós versbe, pontosabban: úgy intéznek kérdést Echóhoz, hogy az kedvesük nevével válaszoljon. A vers pontosan datált, Balassi Lengyelországba bujdosása előtt szerezte, a verskezdet időhatározója (minap) pedig egy nem sokkal ezelőtti időpontot sejtet. Ezek alapján a Balassi-szakirodalom már régen feltételez egy a valóságban is lezajlott költői versenyt, sőt a versenyen résztvevő legényeket egy Balassi körül szerveződő irodalmi, költői kör tagjainak tekinti. Már Dézsi Lajos tesz ilyen megjegyzéseket,[5] Eckhardt Sándor a kritikai kiadás jegyzeteiben[6] hosszasan találgatja, hogy kik lehetnek a versben megszólaló legények. Credulust természetesen Balassi Bálinttal azonosítják, a további tippek: Rimay János, Balassi Ferenc, Dobó Jakab, Móricz Lőrinc, Kátay Mihály, Enyedi György, Balassi legényei közül Mátyás diák, Hunyadi Nagy Pál, végül még Nyéki Vörös Mátyás neve is előkerül. Az újabb irodalom a tippek nagy részét elveti, már Eckhardt figyelmeztet rá, hogy a Dézsi által javasolt Dobó Jakab korai halála miatt nem jöhet szóba. A többieket illetően sincsenek adataink, a névsor tehát puszta találgatás, egyedül Rimay Jánosról tudjuk, hogy szerzett echós költeményt.

A költői verseny és a költői kör képzete azonban továbbra is él, a modern szakirodalom is tényként kezeli az ismeretlen legények vetekedését. Horváth Iván Balassi poétikájáról értekezve[7] egyszerűsíti, és egyúttal kiegészíti Eckhardt névsorát. Szerinte a költői verseny három versenydarabja fennmaradt: Balassi Ötvennegyedik verse, Rimay echós költeménye, és Széchy Tamásnak egy Batthyány Katához írott éneke.[8]

Véleményünk szerint a három költemény nem a nyolc ifjú legény versenyére készült. A versenyről szóló ének pontosan elmondja, hogy a feladat olyan vers szerzése, melyre Echó a kedves nevével válaszol. Nem költeményt kellett írni tehát, bonyolult strófa-összefűzéses technikával, hanem egyetlen olyan strófát kellett kitalálni, amely az előre adott echós rímre végződik. Balassi meg is írja, hogy melyik legény mit kiáltott Echónak, közli a Nyolc ifjú legény... szövegében, hogy mik voltak az elhangzott versenydarabok.

A Balassi által írt, a Szép magyar komédiában is fellelhető echós-vers nem lehetett versenydarab. Nem lett volna tisztességes dolog előre megírt profi költeménnyel indulni amatőrök között. Az Ó magas kősziklák... kezdetű vers irodalmi mintákon alapszik, s nem is felel meg mindenben a kitűzött feladatnak. Nem a kedves neve a vers vége, bár az egyik strófa echójában valóban előfordul. Rimay echós költeménye sem tűnik rögtönzött alkotásnak. Ugyanúgy összeláncolja a strófákat, mint ahogy Balassinál ezt bemutattuk, sőt éppen a strófák fejéből lehet kitalálni, hogy mi Echó válasza. Költeményében nyoma sincs az Orsik névnek. Széchi Tamás költeménye ugyan megfelel a kitűzött feladatnak, bár ez is akrosztichonos vers, ami írott verset feltételez, nem pedig szóban rögtönzöttet.

A versenydarabok ötletét tehát elvetjük, továbbra is kérdéses azonban, hogy megtörtént vetélkedésről szól-e Balassi Nyolc ifjú legény... kezdetű darabja. Ugyancsak kérdéses a Balassi körül szerveződő irodalmi kör létezése is, az erre vonatkozó adatok igen szegényesnek tűnnek. Azzal fejezhetjük be gondolatmenetünket, amivel elkezdtük, a Szép magyar komédia ajánlásában ez áll: "... látom, hogy mind ott benn Erdélben, s mind itt kinn Magyarországban az versszerzés igen elővették és közdologgá is tették, kit nem gondoltak, akármi héjával essék, csak nekik tessék, és az versek fejében mehessenek ki az hasonló bötűk." Balassi állítja, hogy mind Erdélyben, mind pedig Magyarországon vannak versszerzők, bár verseik nem mindenben felelnek meg az ő költői igényeinek. Nem beszél irodalmi körről, nem beszél társakról. Egészen bizonyos, hogy nem a nyolc ifjú legényről beszél, bár a versek fejében mehessenek ki a hasonló bötűk szövegrészt egészen szépen magyarázná, hogy a hasonló bötűk a kedves nevére hasonlítanak.

Jegyzetek

[1] Gyarmati Balassi Bálint: Szép magyar komédia, sajtó alá rendezte: KŐSZEGHY Péter és SZABÓ Géza, Bp. 1990. 73.
[2] KECSKÉS András: A magyar ütemhangsúlyos versfogalom kialakulása, ItK XCI-XCII. (1987-88.) 385.
[3] DI FRANCESCO, Amedeo: Balassi Bálint: Egy útonjáró szerzette ének..., in: A régi magyar vers, szerk.: KOMLOVSZKI Tibor, Bp. 1979. 117. = A pásztorjáték szerepe Balassi Bálint költői fejlődésében, Bp. 1979. 117.
[4] KLEMM Antal: Magyar történeti mondattan. in: A magyar nyelvtudomány kézikönyve II. 6. MTA 1928. 242-245; SIMONYI Zsigmond: Fejében, Magyar Nyelvőr XV. (1886) 56-63.; BERRÁR Jolán: Magyar történeti mondattan, Tankönyvkiadó 1957. 111-112.
[5] Balassa Bélint minden munkái I-II.; Kiad. és bev.: DÉZSI Lajos, Bp. 1923. II. 701-702.
[6] Balassi Bálint Összes Művei I.; Összeállította: ECKHARDT Sándor, Budapest 1951. 250-253.
[7] HORVÁTH Iván: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben; Bp. 1983. 264.
[8] Régi Magyar Költők Tára, XVII. sz. 3. kötet. 5. sz.



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]