5-6. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
1997 márciusában jelentette meg az Eötvös Kiadó az arab országok modernkori történetét kutató J. Nagy Lászlónak a tanulmányát. A kötet nagy hiányt pótol, hiszen az elmúlt tíz évben nem jelent meg a térségről az 1945 utáni történelmet is elemző átfogó monográfia. Holott az arab országok iránti figyelmet nemcsak a térség méretei és az a tény indokolják, hogy a nagyhatalmi vetélkedés földrajzi-stratégiai metszéspontján áll, hanem megannyi más, mai világunkat befolyásoló tényező is: az iszlám fundamentalizmus előretörése, a kőolaj szerepe a világgazdaságban és számos regionális konfliktus. A világpolitikai eseményeket figyelemmel kísérők nap mint nap arab országokkal kapcsolatos hírekre bukkannak, de ezeket az információkat rendszerint még a tájékozottabb újságolvasók sem tudják az arab világ történetének összefüggéseibe helyezni és az egyes országok közötti történeti - vallási összefonódásokat vagy eltéréseket világosan látni. És ez nem is olyan egyszerű, hisz az arab világ országonként más és más földrajzi, történeti és vallási sajátosságokat mutat: ugyanabban a világban megfér egymás mellett a hajdan Közel-Kelet Svájcaként emlegetett libanoni multikonfesszionális köztársaság, Kadhafi népi Líbiája, a modernizálással már a 19. század első felétől kísérletező Egyiptom vagy az iráni típusú iszlám forradalom és a nyugati orientáció-modernizáció válaszútján álló polgárháborúval küszködő Algéria.
J. Nagy László tanulmánya az arab országok modern és jelenkori politikatörténetét tárgyalja a napóleoni háborúktól Rabin és Arafat washingtoni kézfogásáig. Az arab világ modernkori történetének jobb megértéséhez a szerző az első fejezetben megbízható alapossággal röviden összefoglalja az arabok történetét az iszlám születésétől a 19. század elejéig. Kitér az iszlám születésének körülményeire, hihetetlen gyorsaságú elterjedésére, a mohamedán vallás jellegzetességeire, alapvető tanításaira, a vele kapcsolatos eddig számtalan félreértésre okot szolgáltató fogalmakra (dzsihád, síiták, szunniták, intifáda stb.), az iszlám jog alapjaira és az arab-iszlám civilizáció tudományos-kulturális teljesítményére.
A monográfia érdeklődésének középpontjában a mai arab államok kialakulása, azaz 19-20. századi politikatörténete áll. A szerző Napóleon egyiptomi hadjáratától kezdve az egyes országokra lebontva (Egyiptom, Szudán, Jordánia, Szíria, Libanon, Irak, Maghreb-államok stb.) bemutatja az oszmán birodalmat mind inkább kiszorító európai hegemónia kialakulását, az arab nacionalizmus és nemzeti mozgalmak kibontakozását valamint a dekolonizációs folyamat kezdeteit.
A kötet legérdekesebb része a negyedik fejezet, amely az 1945 és 1993 közötti korszakot öleli fel. J. Nagy László részletesen elemzi az arab országok emancipációs küzdelmét, a szívós modernizációs kísérleteket, az iszlám hagyományokat eredeti módon ötvöző, országonként eltérő képet mutató szocialisztikus megoldásokat, az arab világ egyesítését célzó pánarab mozgalmakat, a kőolaj számos konfliktust, de egyben az arab országok mozgásterét jelentékenyen kibővítő ellentmondásos szerepét. A szerző igyekszik árnyaltan megvilágítani az öbölmenti és az izraeli-arab háborús konfliktusok mögött rejlő okokat és összetett érdekellentéteket. (A tanulmányból többek között kiderül, hogy a médiák által oly sommásan kezelt öbölháború, s maga Szadam Husszein ambíciói is milyen bonyolult problémakörbe illeszkednek.)
J. Nagy László munkája korrekt, színvonalas és inspiratív összefoglaló, amelyet akár kézikönyvként, akár egyetemi jegyzetként is haszonnal forgathatnak a térség története iránt érdeklődők. A kötetet jól hasznosítható kronológia, rövid életrajzok és térképek egészítik ki. A tanulmány alapos és megbízható, minden fontosabb eseményt felvillant, mégsem veszik el a részletekben. J. Nagy László könnyed és olvasmányos stílusának köszönhetően sem a dilettáns olvasó sem pedig az arab országokkal foglakozó kutató nem érzi úgy, hogy egy száraz, adatokkal telezsúfolt kézikönyvet tart a kezében. A szerző mértéktartó és épp ezért szimpatikus elfogultsággal közelít kutatásának tárgyához, de csak érintőlegesen tér ki a gazdaság és a kultúra kérdéseire, művében az első fejezettől eltekintve többnyire csak eseménytörténetet tárgyal.
Az ezredfordulóhoz közeledve J. Nagy László tanulmánya számos kérdést sugall az olvasónak: Miért fulladtak eddig kivétel nélkül kudarcba a pánarab mozgalmak, s van-e esély arra, hogy az elkövetkező években sikerrel megvalósul valamiféle hatékony pánarab összefogás? Milyen jövő várhat a vezető OPEC-országokra, ha netalán olajtartalékaikból egyszer kifogynak? Miként fog illeszkedni az arab világ az egyre több súlypont felé polarizálódó nemzetközi világrendbe? Milyen esélyei vannak a jövőben az iszlám fundamentalizmusnak?