PALIMPSZESZT
1. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

ERŐS Orsolya
Recenzió Szabics Imre: A trubadúrok költészete című könyvéről (Balassi Kiadó, 1995)


Évtizedes várakozásnak tett eleget a Balassi Kiadó, amikor 1995-ben a magyar romanisztika jelentős eseményeként megjelentette Szabics Imre tanár úrnak a provanszál trubadúrok művészetéről szóló tanulmánykötetét. A Trubadúrok költészete című monográfia az európai költészet születését jelentő provanszál líra kialakulását és virágzását mutatja be. A mű, Szabics tanár úr tudományos alaposságának köszönhetően, összefoglalja a provanszál nyelvű trubadúrköltészet irodalomtörténeti jellegzetességeit, eredetének történetét és körülményeit, az udvari költészet azon sajátosságait, melyek meghatározzák az európai irodalom későbbi toposzait és tendenciáit.

Szabics tanár úr a teljes nemzetközi szakirodalom ismeretében, ugyanakkor áttekinthető, világos stílusban megfogalmazott tanulmánykötete filológiai alapossággal tárgyalja a provanszál udvari költészet irodalmi és nyelvi aspektusait, egyszerre szolgálva a széleskörű ismeretterjesztést, de a tudományos igények kielégítését is. A mű segítségével tudományos alapokkal kevésbé rendelkező érdeklődők is megismerhetik a trubadúrok kultúrájának szépségét, filozófiai hátterét, kialakulásának problémáját, világképének meghatározó összetevőit. A gondosan válogatott bibliográfia, a rendkívül gazdag jegyzetanyag, a legfrissebb nemzetközi szakirodalom különböző elméleteire vonatkozó hivatkozások megfontolt tudományos problémaérzékenységre vallanak, s ezzel a kötet a legkomolyabb filológiai elvárásoknak is eleget tesz, és ezen túlmenően segítséget nyújt további vizsgálatok folytatásához. A monográfiában kiemelt és különös alapossággal kidolgozott kérdéskörökkel kapcsolatban itt csak néhányra szeretne e sorok írója rámutatni.

Fontos része a tanulmánykötetnek a trubadúrköltészet eredetéről szóló fejezet, melyben helyet kapnak az okszitán nyelv és kultúra jelentőségének elemzése, valamint az udvari szellemiség kialakulásának körülményei, érdekes kultúrtörténeti adalékokkal járulva e misztikus költőiség megértéséhez. E líra eredetének hipotéziseit tárgyalva a szerző szól a klasszikus és a középkori latin hatásáról és kitér az arab elméletre is, amely a trubadúrköltészet gyökereit az arab zadzsal versformában véli felfedezni. Ezzel kapcsolatosan Szabics tanár úr kitekint az ibériai kultúrában fellelhető párhuzamos és ellentétes vonásokat is mutató cantigák jellegzetességeire. Értékes vonás, hogy a szerző a különböző teóriákat bemutatva, állást foglal, de nem kategorikusan elvetve egyiket vagy másikat.

A lovagi szerelem és udvari szerelem megkülönböztetése alapvető szempontja a további vizsgálatoknak, ezért külön fejezet foglalkozik e kérdéskörrel. Szabics tanár úr a lovagi szerelem (amour chevaleresque) és az udvari szerelem (amour courtois) közötti különbséget abban látja, hogy az amour chevaleresque-ben a lovag hőstetteivel, tényleges vitézi cselekedetekkel igyekszik hölgye szerelmét elnyerni, és ezek valóban hozzájárulnak a szerelem kibontakozásához. Az amour chevaleresque emellett természetesnek fogadja el a szerelem teljességében a testi egyesülést is, és a házasságot a szerelem intézményes formájaként tartja számon.

Az udvari szerelem elsősorban déli területeken kialakult változatának, a fin'amornak jellegzetes vonása, hogy a trubadúr a szerelem lírává szublimálásával, a költészet emelkedett stílusával próbálta meggyőzni a jó és tiszta domnát szerelmének viszonzására, melyben a testi szerelem -- néhány költemény kivételével -- nem kapott hangsúlyt. A két szerelemfelfogás együttélésével jellemzi Szabics tanár úr IX. Vilmos szerelmi líráját, kinek legkorábbi, ún. Compagno versei még a lovagi szerelem hatása alatt állnak, de az érzékiség fontos szerepet kap néhány későbbi költeményében is. E nagy trubadúr művének esztétikai kettősségét tömöríti a "kétarcú" jelző (p.53), amellyel Szabics tanár úr illeti őt, kifejezésre juttatva legmeghatározóbb karakterét.

A joy értelmezése a trubadúrformulák közül szintén külön fejezetet kap Bernart de Ventadorn lírájának bemutatása kapcsán. A szerző a "misztikus színezetű s szinte eksztatikus boldogságérzetet kifejező joy" (p.131) szóban látja nemcsak ennek a költőnek, de az egész trubadúrlíra jellegzetességeinek kulcsát, "amelynek révén [a trubadúr] saját egyéni érzéseit egyetemes szintre emeli, vagy a lírai "én" szerelmi elragadtatását a transzcendens szféra magaslatára juttatja" (p.131). Ez a tömören megfogalmazott, lényegre törő definíció pontosan adja vissza azokat a vonásokat, amelyek egy-egy költeményben a joy kapcsán fedezhetők fel. Példákat Bernart de Ventadorn költészetéből hoz, őt tekintve a joy legfőbb művelőjének.

Szabics tanár úr tárgyalja a trubadúrköltészet különágazó irányzatait is, a trobar leut -- melyet az első trubadúrnő Beatritz de Dia, valamint Peire Rogier és Arnaut de Maurelh is művelt, és amely tisztasága és közérthető stílusa miatt volt kedvelt --, a trobar clust -- melyre az elvont szerelemfelfogás jellemző --, és a belőle kivált trobar ricet -- mely változatos és összetett retorikai megoldásokkal kápráztatta el olvasóit. A trobar clus és a trobar ric alakjai közül többek között Marcabrut, Jaufré Rudelt, Guiraut de Bornelht és Arnaut Danielt említi a szerző. Többszempontú megközelítésben tárul elénk e líra gazdagsága, melyet Szabics tanár úr érzékeny és minden aspektusra kiterjedő verselemzései tesznek világossá és szépségében érzékelhetővé.

Gondosan árnyalt költői arcképeket mutat be a szerző, melyek alapján egy-egy trubadúr egész életművére rálátást kapunk, ugyanakkor költészetük részleteinek szépségét is kitapinthatjuk. A szerző személyiségéhez talán legközelebb áll, mert a legszebb és legárnyaltabb portré Jaufré Rudelé akit a "távoli szerelem" költőjének nevez (p.81), és a szakirodalomban egyedülálló módon Rudel költészetének hermetikus, trobar clushoz közelálló jegyeit hangsúlyozza. Az "amor de lonh" (távoli szerelem) az ő költészetében a beteljesületlen szerelem modellje, ennek szépen kidolgozott példáját találjuk a "Lanquan li jorn son lonc en may" kezdetű V. cansoban, amelyben a költő lírájának szimbolikus és metafizikai jellege megfoghatóvá válik. Az érzékeny, átfogó értelmezés, és a részleteiben is alaposan, különleges kedvvel kidolgozott verselemzések nagy mértékben hozzájárulnak a teljes kötet élvezetéhez.

A tanulmánykötetben a nem frankofón olvasók hiányolhatják, hogy a különböző szakirodalmakból átvett szövegek fordításait nem találják a műben, ezzel megnehezítve annak a -- feltehetően csekély számú, de annál lelkesebb -- közönségnek a feladatát, akik nem ismerik a francia szaknyelvet.

A "Trubadúrok költészete" a Tankönyvkiadónál 1988-ban megjelent, szintén Szabics tanár úr provanszál antológiájával, az "Anthologie de la poésie occitane du Moyen Age" című kiadással kiegészítve nemcsak tudományos körök és a középkori irodalom kedvelőinek érdeklődésére tarthat számot, hanem tankönyvként is szolgálhat az egyetemi hallgatók széles rétegeinek, és ezzel jelentős előrelépést jelent a középkori tanulmányok folytatásának elősegítéséhez.




[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]