Azt is beszélték akkoriban, hogy megvilágosodnak az emberiség alapvető misztériumai: a Könyvtár és az idő eredete. Valószínű, hogy vannak szavak, melyekkel e súlyos titkok megmagyarázhatók; ha a filozófusok szótára nem volna elegendő, a sokarcú Könyvtár bizonyosan megalkotta a sose hallott nyelvet, ami kell hozzá, s e nyelv szótárát és nyelvtanát. Az emberek immár negyedik százada nyűvik a hatszögeket... Vannak hivatalos keresők, inkvizítorok. Láttam őket hivatásuk gyakorlása közben: mindig kimerülten érkeznek, valami lépcsőről beszélnek, amin nincsenek lépcsőfokok, és ami majdnem halálukat okozta; galériákról és lépcsőkről beszélnek a könyvtárosokkal; néha kézbe veszik a legközelebbi könyvet, belelapoznak, gyalázatos szavakat keresnek. Láthatóan egyik sem reméli, hogy talál valamit. Az óriási reménységet természetesen túlzott csüggedtség követte. A bizonyosság, hogy valamelyik hatszög valamelyik polcán értékes könyvek vannak, és hogy ezek az értékes könyvek hozzáférhetetlenek, szinte elviselhetetlennek tűnt. (Jorge Luis Borges)