|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
366 Megtölteni az esti szeleket, kivonni minden hangot a forgalomból: ez a századok zenéje, ez a szerelem. Az üres percekre vadászunk; minket keres az öröm fészke, minket a kitölthetetlen gond. Tanúk nélkül is megtelünk, az idő járása nem segít, világgá megyünk. Derűsen. Nem annyira a fény kell, mint a test. A tapadás. A sűrűség. Meddig leszünk telhetetlenek? a jövő utasa, a háló. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002