|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
336 Aki magára öltötte életét, aki a kezdet örömeit faggatja, és fákat ültet, gyors eszméket, az nem mondhat le az évszakokról, nem állhat be azok közé, akik hallgatnak. Megkezdi a tavaszok ölelését, a nyár mögött nem talál titkokat; tüdeje a széles partokat kedveli, kivonja testét a holdvilág alól. Eltörli a sóhajok őszi ligetét, a kedély bizonytalan képeit. Szókincsét napfény koszorúzza, előhív minden árnyékot. Feltétlenül a tetőkre néz, leszakítja egyenként a bűvös éveket, begyűjt minden gyümölcsöt, minden ragyogást. Aki magára öltötte életét, tárt karokkal pusztítja napjait: nem mondhat le a mohó halálról. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002