|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
327 Aki elfordul, és a hajnalt siratja, lekerül az ártatlan utakról, lehalkítja régi álmait. A természet fondorlatos: magát mérlegeli, nem téged. Hegyeket idomít. Aki megkerül, másra ügyel, nem nézi idomait, hegyeket taglal. Téged megkeres, téged elveszít. Fénytelen álmokat kerget. Mérlegel. Hajtogat. Tudja, hogy a természet megnézhetetlen. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002