|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
307 (Millecentenárium) A félelem eredendő: temetni szeretnénk, felfesteni kínai falakra, a fagyosszentek mögé száműzni. Űzni a vacogó számokat. Kiveszem kezedből a rossz iránytűt. A határt nézzük, a felfeslő utakat, ellentmondanak a pusztulásnak. Századokat számozunk, nem lehet egyet sem kihagyni. Ez a sors, ez a szentek születése, ebbe kapaszkodik az eredet. A múlt hatalom, a múlt töredék. Ami eltört, nélkülözhetetlen. Ami eltört, az történik, az történelem. Így kell megváltani a jelent. Most már tizenegy század vonul fel díszlépésben. Nincstelen eredethatározók, töredékes hordozói a dicsfénynek, a nemes gyásznak. Pedig csak az ellentmondás parancsol. Hol van a dolgok égi mása, az igazaké? Aki lát, nem szenved. Világot nem lehet veszíteni. Legyen vakság, legyen vakító hatalom. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002