|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
293 Keresetlen, nem huhog, nem kelepel: hozzád viszonylik minden ízülete, megvisel és a felhőket latolgatja, kisírt szemekkel eltanácsol. Megkeresett és megviselted: kapkodva követeli a múltat, hiábavalóságod fölényét, kikölcsönzi boruló szerelmedet. Megtört, mert a rögzítést kereste: átírta szófukar jövődet, és várja a szépen megcélozott napokat. Felhagy azzal, ami felfedhető, felhagy a titkokkal: megszólít. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002