|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
280 Az üres tájakat most kifordítják, feliratos lesz minden ország, és hirtelen felvillannak a bejáratok. Megbillen a táj, elferdül, nincsen bejáratva. Telhetetlen földönfutók járják a húzódozó mezőt; lépteik süllyednek. Olyan ez, mint a fejvesztés, mint a szótlanság az erdő mélyén, olyan ez, mintha élnénk. Fut a föld, megtelik a keret, a bort kiöntik, a táj apad, és az ajtót becsukják. Ez már
kísértés; könyörgök, ne várjuk be a következményeket. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002