|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
248 Vidékről jöttek (így kezdődik
a történet) az egetverők, a naszádosok. Felidézték és elragozták a gondtalanság
kellékeit, megtértek a zsákutcában. Betértek a zsákutcába, mint a szentek. Talpon álló gyalogosok, vidéki mesemondók: most a történet végére várnak, akadékoskodnak az üdvözülés előtt. Nincs, aki etesse őket. Halomra dőlnek, szállingóznak, hiszen a múlttal senki sem azonos. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002