cum ita oracione[1]
Uronk Krisztus felden ha
jár vala,
egy úton el megyen vala,
protomártír[2]
Szent István elel lelte vala,
az szót mondta vala
Uronk Krisztus:
„Én szerető szentem
Szent István protomártír,
ez út mellett láték egy
veres pej lovat,
ő berekesit[3]
és ő húsát fekél var fogta.
Menj e, mondjad Szent
János evangélistának,
hogy ez fekél var
fogotta veres pej ló meg tisztoljon,
akképpen ment Jordán
vize Isten poroncsolatja miatt.”
Uronk Krisztus szilték,
menden jót tén,
hiszek Istennek, hogy
ezt es jóvá teszi.
Fenyé,[5]
váglok. Mire?
Arra, hogy elvesszen
Jánosrul az szemelcsö.
Uronk Krisztus szamár
hátán
Jeruzsálemba ha ment,
ő szamara meg sántult
vala.
Azt meg látta Bódog
Asszon.
Az szót mondta vala:
„Fiam, Jézus Krisztus,
nám, meg sántult lovad.”
Krisztus hallá,
az szót mondá:
„Én édes szilém-anyám,
meg sántolt, mert lába
ki menyelt.”
„Én édes fiam, Jézus
Krisztus,
poroncsolok te szent
híreddel
és te akaratodval,
hogy az te lovad meg
vígassék.”
[1] A cím értelme a latin szavak lefordításával: "a lófekély elmúlik erre a mondókára". Csak a ráolvasás szövegét közöljük, a (latin nyelven ismertetett) tennivalókat nem.
[2] első vértanú (l. Ap. Csel. 7.)
[3] A szöveg közlője szerint a kifejezés talán a ló inas részét jelenti.
[4] Elvész a szemölcs
[5] fenyő
[6] ficam
[7] A ficam lemegy a lovak lábáról