(1526-nél nem később)[1]
Bínösöknek kegyös segédség,
És mindön nyomorultaknak
Vigasztalója, megújítója,
Légy énneköm, Asszonyom,
Jó segédségöm,
És jó urvosom.
Mert én testöm nagyon kénzatik,
Fene farkasnak sebével
Sebesültetik és gyötretik.
Nincsen kitől gyógyíttassék,
Sem segéltessék,
És vigasztassék !
Kérlek tégöd, szízeknek rózsája,
Ki mondatol mindönöknek
Malasztos anyjának siralmasoknak,
Esedözjél kórságomért
Jézus fiadnál,
Gyógyíhhon meg engöm!
[1] A vers forrása: Nádor-kódex 703-704, kritikai kiadása: RMKT I2 153, szövegközlésünk forrása: Szöveggyűjtemény 514.